The Elder Scrolls V: Skyrim

Bemutatkozik az Elder Scrolls sorozat újabb része, amely ismét garantálja nekünk, hogy egy darabig nem fogunk unatkozni!

Jómagam először a Morrowind játékon keresztül találkoztam az Elder Scrolls sorozattal. A maga idejében az RPG-rajongók egyik drágaköve volt a Morrowind, brutálisan szép grafikájával (és brutális gépigényével), hatalmas, szabadon bejárható területével és a megkötések nélküli fejlődésrendszerével sok játékos a szívébe zárta a programot. Igaz, hogy az Arena és a Daggerfall is hasonló érdemekkel büszkélkedhet, az elődök is a következő elv alapján készültek el: Azt csinálsz a játékon belül, amit csak szeretnél, és azzá válsz Tamriel világában, amivé csak akarsz. 1994-ben az Arena nagyot robbant ezzel a játékmenettel, melyet 1996-os Daggerfall csak tovább tökéletesített. Próbálták átvinni az Elder Scrolls nevet több mellékprojektre is, de a Battlespire és a Redguard közel sem aratott akkora sikert, mint elődei. A 2002-es Morrowind és a 2006-os Oblivion azonban visszatért a non-lineáris játékmenethez, és kirobbanó sikert arattak, a játékosok és kritikusok egyaránt elismerték a két program érdemeit. Az előző két rész kapott kiegészítőt (a Morrowind kettőt is), mod-gyűjteményt, de a rajongóknak inkább egy következő részre fájt a foguk. Úgy tűnik, a Bethesda Game Studios nem is hagyta veszni egyik legnagyobb húzócímét, és végre-valahára elérkezett az ötödik részhez a sorozat. Kalandorok, varázslók, harcosok! Vár rátok Skyrim!

Az Oblivion-ban Cyrodiil provincia területén kalandozgathattunk, azonban az Elder Scrolls sorozat ötödik része északabbra visz minket, a Nordok hazájába. Ez a vidék kicsit sem hasonlít Cyrodiil gyönyörű zöld erdőire, vagy napsütéses dombjaira. Itt bizony a hó és a hideg uralkodik, nem beszélve a sziklás, kopár terepről és a vadul csipkézett hegygerincekről. Hatalmas mamutok vonulnak át a fagyott tundrákon, tagbaszakadt óriások védelme alatt. A hegyekben kíméletlen hóvihar akadályozza minden kalandor előrejutását, az örökzöld fenyveseken kívül az őszies színvilágba öltözött lombhullató erdőkben a szél az arcunkba fújja a lehulló faleveleket. Skyrim városai és kisebb falvai tökéletesen alkalmazkodtak a zord éghajlathoz, valamint a környezeti adottságokkal harmonizálva épültek. A gyönyörű vízesések vadul zúdulnak lefelé a hegyoldalakról, a kisebb patakok és a nagyobb folyók kíméletlenül szelik át Skyrim földjét. A Bethesda ebbe a zord és csodálatos világba álmodta meg az Elder Scrolls sorozat következő fejezetét.

Emlékszik még valaki a Bloodmoon-ra? Akkor beugorhat, hogy nem teljesen idegen a hó birodalma, hiszen a Morrowind kiegészítő lemezében már látogatást tehettünk Solstheim-be, ami igazából egy teljesen független sziget volt. Így tehát felfedezhetünk némi hasonlóságot a két helyszín között. Skyrim földjére természetesen fogolyként érkezünk (ez már hagyomány az Elder Scrolls játékokban), és nem is áll túl jól a szénánk, mert éppen a kivégzésünk helyszínére visznek minket. Szerencsére félbeszakad a megskalpolásunk, mert felbukkan egy gigászi sárkány, amitől azonnal eluralkodik a káosz és mindenki a saját bőrét kezdi menteni. A hatalmas hüllő porig rombolja Helgen városát, mi pedig kis segítséggel megússzuk a támadást. A történet pörög tovább, és rögtön az első pár kalandunk után kiderül, hogy a Sárkányok vére csörgedezik ereinkben, birtokolhatjuk ősrégi nyelvük hatalmát, ami mindenképpen előny lesz számunkra, ha ki akarjuk deríteni, miért tértek vissza a Nordok által csak legendának hitt sárkányok. Eközben Skyrim-ben polgárháború dúl, így egyáltalán nem lesz könnyű dolgunk, ha hőssé akarunk válni. Márpedig mi másért játszanánk egy Elder Scrolls játékkal?

A Skyrim fő sztori szála tartalmas, epikus és szórakoztató. Nincs túlbonyolítva és a történeti csavarok inkább afelé hajlanak, hogy minél jobban elbűvöljenek minket. A Bethesda ennek érdekében minden olyan eszközt bevetett, amivel csak fokozni tudják azt az érzést, hogy mi vagyunk Skyrim földjének megmentője, és készen állunk bármilyen ellenséggel szembeszállni. Meg merem kockáztatni, hogy ez a rész dicsekedhet a legjobb sztorival az Elder Scrolls játékok közül. Azonban ha visszagondolunk, minden részben valami hasonlót érezhetett az ember, hiszen Morrowind-ben a Nerevarine, az Oblivion-ban pedig Uriel Septim álmaiban megmentettük a Birodalmat. Valahogy a Skyrim-ben minden kicsivel több és jobban lett tálalva. Erősebb a hangulat, jobban beleéljük magunkat a Dovahkiin karakterünk történetébe. Lehet, hogy a Morrowind fordulataitól kissé elmarad a Skyrim sztorija, de kétségtelen, hogy a történetmesélés mai eszközeivel, sokkal varázslatosabbra sikerült kialakítani a Skyrim meséjét.

A karakterünk megalkotásával már eleve perceket fogunk eltölteni, annyira részletesen lehet szabályozni hősünk arcberendezését, hogy az példamutató. Végre kapunk szakállakat és arcfestést is, ez eddig hiányzott a szériából. Az Elder Scrolls játékokban lévő fajokból természetesen mind a tíz jelen van, a teljesség igénye nélkül csak a különlegeseket említem meg, mert ő velük nem igazán találkozhattunk más játékokban. Az Elf ugyan szinte minden fantasy világban megtalálható, de itt mindjárt kapunk hármat is, Dark Elf, High Elf és Wood Elf mellett tehetjük le a voksunkat. A legegyedibbek viszont a gyíkszerű Argonian és a sok Whiskas-tól nagyra nőtt macska, a Khajiit. Mivel a Skyrim-ból kimaradtak az előző részekben használt fő tulajdonságok (Erő, Akaraterő, Sebesség, stb.), nem is lesz módunkban megtekinteni, hogy melyik faj miben jeleskedik. Viszont azt se fogjuk látni, hogy a képességek közül mire kap bónusz pontot egy-egy faj, így aki nem jártas az Elder Scrolls világában, először kissé zavarban lesz, hogy például mit válasszon mágusra. Egy kis szöveg ugyan javasolja, hogy például egy Wood Elf remekül bánik az íjjal, de azért ez így elég kevés, mivel más dolgokra is kap bónuszt. Minden fajnak van egy-két speciális képessége is, amit naponta egyszer lehet alkalmazni, utána várni kell, hogy újratöltődjön. A karakterünk generálása egyébként megint bele van ágyazva a játék történetébe (a kivégzésünk előtt lesz rá lehetőségünk), tehát nem egy végletekig unalmas menüben kell összeraknunk a hősünket.