A hamuszürke lelkek

Az Ashen 2018 december 7.-én került kiadásra az Aurora44 (A44) fejlesztő- és Annapurna Interactive kiadó csapatától.
A 2017-es E3-on bemutatott trailer után keveset lehetett hallani a projektről és kiadás előtt se verték nagy dobra a játék érkezését. Előre tudni lehetett hogy egy Dark Souls irányvonalú, akció-rpg játékot kapunk, a kérdés az volt hogy mennyire tudja felvenni a versenyt a műfaj piacát uraló Fromsoftware csodákkal.

A játék legelején is szembeötlő a tény, hogy rengeteget merít a Dark Souls szériákból, amivel igyekeztek biztosra menni és egy jól bevált utat követni. A játékmechanika kísértetiesen hasonlít a megszokottra. Kapunk egy kezdő hub aera-t, hozzájutunk egy Estus Flask asheni megfelelőjéhez, a bonfire helyi megfelelőjénél tölthetjük fel életünket és pihenhetünk meg, itt is afféle lelkeket szedegetünk a loot mellett ami másodszori elvesztéssel véglegesen el is tűnik, a gyors utazás funkció szintúgy elérhető, de csak nagyjából a játék felétől. Utazásaink során találkozunk npc-kel akik csatlakoznak hozzánk és beköltöznek a saját kis városunkba, ahol külön épületeket létrehozva bővítik annak infrastruktúráját és nagyságát. Új játékelemnek számít, hogy ezek az npc-k velünk tartanak a kalandozásaink során. Kiválasztjuk az illetőt akivel szívesen nyelnénk az út porát és hűséges társként velünk tart a katakombák mélyétől a hegyek tetejéig. Viszont társul választhatjuk egyik játékos társunkat is, így remek co-op élményben részesítve egymást.

A látványvilág külön említést igényel. Egyszerű, de nagyszerű. Nem a megszokott látványpékséget kapjuk, hanem egy puritánabb, letisztultabb megjelenítést. Ez viszont közel sem negatívum, sőt... Jellemző a játék világára a hideg színek használata, a komorabb, szürkés látkép, ez mellett viszont csodás napsütéses helyek is előfordulnak. Van ahol az orrunk végéig se látunk, de vannak látképek ahol tátva marad az ember szája. Néhol olyan szűkösen érezzük magunkat hogy a klausztrofóbia ránk tör, máshol pedig elveszettnek érezzük magunkat ebben a hatalmas világban.

Biztosra tudom mondani, hogy aki kedvét leli a Dark Souls szériában, annak ez a játék egy kellemes mellékút lesz. Megkapjuk tőle amit elvárunk. De a fekete leves itt sem maradhat el. Az A44 kis csapata kitett magáért, fejet lehet hajtani de akad kritizálható része is a történetnek. A játékmenet határozottan könnyűnek mondható. A bossok első nekifutásra legyőzhetők és gyorsan kiismerhetők. A bossok közötti úton sokkal nagyobb a kihívás, ami nem adja meg azt a világot megváltó érzést egy-egy boss legyőzése után, ami még elkeserítőbb hogy csupán 5 ilyen nagy harcban lehet részünk. A mobok nem igazán változatosak. Megvannak a sablon ellenfelek, majd ezeket váltakoztatja minimális eltéréssel a játék. Pl.: első ellenfél egy ember, a következő ugyan az csak más színű ruhában, utána más fegyverrel, utána ugyan az csak nagyobb méretű, stb stb. A játékban relatív kevés a fegyver és páncél. Aki azt várja hogy nálánál 3x nagyobb, sárkánykarommal díszített, világot kettévágó kardokat lóbálhat az csalódhat. Minimális mennyiség, minimális látvánnyal.
Ezt a pár apróságot leszámítva a játék elváráson felül teljesített. Érzek potenciált egy esetleges második részben.