Penumbra: Overture játékteszt

2008-ban jelent meg a később már trilógiává avanzsálódott Penumbra trilógia első fejezete. Az első fejezet lényegében egy afféle bevezető a további részek cselekményébe, így kezdjük is a történettel: Karakterünk Philip, aki egy levelet régen nem látott (sőt, talán még sosem látott) édesapjától miszerint, keressen fel egy bizonyos csomagmegőrzőt, s annak tartalmát égesse el. Természetesen, mint minden valamire való Horror történetben itt dől el minden, és pecsételődik meg a cselekmény végkimenetele, hogy a karakterünk megfogadja apja utasítását, vagy pedig felbontja a csomagot.
Philip felbontja a csomagot, melyben egy könyvet talált, a könyv tartalma egy bizonyos grönlandi expedícióról szól, melynek érdekfeszítő hatására Philip úgy dönt, hogy meglátogatja a helyet. Amint megérkezik hajóval a történet helyszínére, rögtön egy nagyobb hóviharba keveredik, természetesen nem maradhat kint a viharban, ezért lemászik egy kisebb csatornába, mely egy föld alatti komplexumot rejt, ahol Philip talán élete legborzasztóbb pillanatait fogja átélni...

Erősen hajaz az Amnesiáéra, vagyis, kronológiai szempontból inkább az Amnesia hasonlít a Penumbráéra, viszont a lényegen nem változtat; egy interaktív Puzzle-Horror játékot kapunk melyben nem tudunk bárkit megölni, vagyis meg lehet próbálni szembeszállni egyes ellenfelekkel, de csak óvatosan, könnyen megüthetjük a bokánkat. A harcból adódóan nem is kell tömegpusztító felszerelésre számítani, leginkább egyszer használható eszközeink lesznek, de azért akadnak majd megtartható tárgyak is, ilyen például a kalapács, a csáklya, az elemlámpa, vagy a jegyzet füzetünk. A pályákon szétszórva találhatunk mindenféle hasznos, vagy éppen haszontalan jegyzeteket, melyből vannak melyek a továbbjutást segítik, és vannak melyek a parafaktort fokozzák, hiszen egyes levelek tartalma igen hátborzongató tud lenni.

A Penumbra grafikája kissé kopottas, tudom, 2008-as játék, de abban az évben nem egy, és nem kettő játék jelent meg szebb megvalósítással. A játék sokszor állít elénk kihívásokat, melyek általában a fizikai kölcsönhatásokon alapszanak, de sajnos ebből a szempontból kissé bogaras a játék, mivel néha előfordulnak paranormális jelenségek, ilyen például az amikor egy kutya a nyakáig belesüllyed a kőbe, majd szalad utánam. Tehát ha a játék, a fizikai megvalósításával akar kitűnni, akkor azt nem fényesre csiszolni.

Mint már korábban említettem, a játék meg van pakolva mindenféle logikai fejtörőkkel. Külön kiemelném, hogy egyes feladványok igen izzasztóak is lehetnek vagy akár frusztrálóak, néha csak egy véletlenen múlik az egész megoldás, hozzá tenném, hogy itt nem Portal-féle útvesztőkre kell gondolni, hanem inkább afféle reakciói és működési egyenletekre, hiszen lesz olyan mikor egy leállított áramfejlesztőt kell újra működésre bírni, vagy amikor talán 8 anyagból elő kellesz állítanunk egy bombát.

Parafaktor

A Penumbra Overture c. játék egy nagyon jó játék a műfajában, hasonlítani nem igazán tudnám, mert nem a trancsírozás a lényege mint a Dead Space-ben, nem a paranormális-jelenségek mint a F.E.A.R.-ben, hanem az a bizonyos játék végéig tartó idegtépő hangulat, a hangok, a levelek, a vérrel írt utolsó gondolatok a falon, vagy éppen az hogy ki, vagy mi vár ránk annak a bizonyos ajtó túloldalán.

Ebben a játékban az ellenségek nem mindenféleképpen ellenségek, általában van két lehetőség ha találkozunk valamilyen csúnyasággal: vagy megtámadjuk (érdemesebb felugrani egy dobozra és onnan ütni) őket, vagy pedig megvárjuk amíg pozíciót vált, és addig mi szépen, halkan elsétálunk a célunkig, hozzá tenném, hogy ez leginkább a kutyáknál érdemes. De persze az is előfordul, hogy a játék a harcon kívül más lehetőséget nem nyújt, ilyen amikor a barlang járatokban mászkálunk, és velünk szemben jön egy horda pók, mögöttünk pedig a kijárat be van omolva, ilyenkor nincs más lehetőség... HAMMER TIME! Tehát lényegre törően, ebben az epizódban még csak két ellenfél lesz, bár a játék végén be fog mutatkozni a 3. is.

Helyszínek

A pályák egyszínűek, nagyrészt minden szoba ugyanazt fogja tartalmazni mint a másik, talán esetleg kisebb egy kicsivel, tehát lehetett volna a pálya dizájn kicsit változatosabb, egyedibb. Nagyobb változások talán akkor fogunk észlelni, mikor a vasajtón áthaladunk a következő pálya elemre, de mint említettem javarészt csak a sötét bánya járatokban, és a mellékszobákban leszünk, bár, lesz majd még egy befagyott (?) tavas pálya, de az inkább egy kisebb kitérő, 5 percnél tovább nem nagyon fogunk ott tartózkodni, viszont ha számít akkor még ott van a hajó, és a lejáró zsilip előtti havas pálya (ezek még a játék elején vannak).

A Frictionals Games lényegében egy jó, élvezhető horror játékot dobott össze, persze vannak összecsapott elemei, kicsit átgondolatlan MI-is ellenfelek, viszont az aki a jövőben az Amnesia-tól szeretne infarktust kapni, az a Penumbra sorozattal nyugodtan bemelegíthet!

A következő tesztemben újra találkozunk, "De ha a sors kegyetlen, mind elpusztulunk!"