Élni vagy halni?!

A világot a folytonos pusztítások és károsítások jellemzik. Most a föld pusztítja el azt, amit ember létrehozott. Hát lássuk hogy hogyan kell talpra állni és milyen nagy küzdés kell ahhoz hogy elérjük a célunkat.

Élni vagy halni?! E két szó jut az ember eszébe a legnagyobb katasztrófák idején. Sok filmben,
játékban megfordul ez a két szó, de sajnos a való életben is. Az I Am Alive a túlélés és a
szeretteink megkeresését vetíti a legnagyobb hangsúlyba. Ezért is realisztikus az egész játék.
Mivel a világon biztos vagyok benne, hogy egy nagy katasztrófa után az emberek többsége
megkeresné a családját, esetleg a legjobb barátját-barátjait vagy a szerelmét. De a szavak
ilyenkor, nyugodalomban kevesek. A tettekben nyilvánul meg igazán az, hogy az ember mit tenne
meg másokért, esetleges fájdalommal vagy sérüléssel szembesítve.
Az I Am Alive is erről szól, hogy a játékos és maga a karakterünk mire képes a túlélésért, esetleg
másokon segít vagy elvesz tőlük dolgokat csak hogy életben maradhasson emberünk. Akinek a
hőn áhított vágya az, hogy megtalálja a családját és újra a karjában szoríthassa őket.

Kis történelmi háttér, hogy mikor is került napvilágra és mi célból

Az I Am Alive-ot 2 cég fejlesztette elég hosszú időn át. Elsőként a Darkworks (2008-2010), ami a
Tom Clancy's Ghost Recon: Advanced Warfighter is fejlesztette. Ő mellett 2010-2011-ig az Ubisoft
Shanghai. Azért is 2 stúdió fejlesztette, mivel a Darkworks kimondottan konzol fejlesztő, és a
Ubisoft Shanghai pedig konzol és PC-re is fejleszt. Az I Am Alive-ot PS3 és Xbox konzolokra 2012
év elején vagyis március 7-én dobták ki. De akkor még csak PS Network-ön volt elérhető. Az
igazi megjelenés, ami rendesen kiadódott az április 3-án volt. Akkor Amerikában és 1 napra rá
már Európában is elérhető volt. Ezekben az időkben sokan felháborodva nézték azt, hogy nincs PC
verzió. De ezt a kétséget a Ubisoft megváltotta, és 2012. 09. 06-án megjelent PC verzióban is,
ami kapásból az I Am Alive-ot a legnépszerűbb játékok közé húzta.
A játéknak igazából a célja az volt, hogy egy reális és valósághű játékélményt hozzanak létre.
Hogy a játékos maga beleélje magát egy katasztrófa helyzetbe, hogy mire is lenne képes. Nagy
vonalakban ez a vonal teljesült is, mivel nagyon reális játékkülsőt hoztak létre a fejlesztők.
Köszönhető természetesen a Post-Apocalypticus pályakialakításoknak.

A játék története

Maga a játék 1 évvel folytatódik, ahol is egy hihetetlen természeti katasztrófa súlyt le a világra.
Ezt a folyamatot, mikor is a természet elsöpört mindent, amit az ember megalkotott és
természetet pusztított el, a túlélők csak "Esemény"-nek hívják. Isteni csapásnak is lehetne
mondani, mivel is az emberek környezeteket pusztítottak el a nagyobb területek reményében,
amit egy gyors katasztrófa pillanatok alatt el is pusztított. A túlélők a hatalmas városokat
elkerülve, gondolok itt New York, Los Angeles-t elkerülve Haventon városba települtek le, ahol
nem épp barátságosan bánnak az idegenekkel és magukkal a túlélő társakkal sem.
A karakterünk nem kapott nevet, én csak idegen-nek hívom. Azért is, mert idegenként érkezett,
és önmaga egy külön világot épített fel magának és magában. Nem foglalkozva a túlélők
harciaskodásával és folytonos figyelésével. Főhősünk abból a célból érkezett Haventon-ba, hogy
megtalálja családját, és a kutatást elsősorban a régi házukban szeretné megkezdeni. Az utitársa
ha lehet így mondani egy kamera, amit állandóan magánál tart és midnent lefilmez ami útba jön.
Hogy ha ő mégis elbukna a cél elérése előtt, a jövő generációja lássa milyen utat tett meg e
névtelen hős azért hogy a családját megtalálja.

Post-Apocalypticus környezet, avagy mindenhol megállja a helyét?!

Nos, mint azt sok játék,film,könyv fanatikus vagy épp sajnos az ember saját bőrén megtapasztalva
átérzi mikor is egy természeti vagy emberi mulasztás által bekövetkezett katasztrófa teríti be a
világ területeit. Ez külső valóságos szemmel nézve katasztrófális, játékban és filmben viszont
fantasztikus látványt biztosít az embereknek. Itt konkrétan nem Csernobil-ra gondolok, mert az
egy merőben emberi mulasztás volt. Vagy épp a világháborúk alatt bekövetkező rombolásokra és
magára a világháborús kialakulásra. Itt magára a játékvilágra és a filmiparra gondolok, ahol is
rengeteg játékot és filmet adtak ki post-apocalypticus környezettel megfűszerezve. Gondolok itt
játékoknál a Fallout sorozatra, Stalker-re ahol az előző sorokkal ellentétben a Csernobili
kialakítás eszméletlen jó, vagy épp az optimalizálatlanságáról híres de viszont látványvilágban 10
pontos Metro 2033. Filmek terén meg joggal mondhatjuk a Terminátor sorozatot, vagy épp A
majmok bolygóját. Viszont itt az I Am Alive-ben a post-apocalypticus környezet teljesen helytálló,
mivel mire is lehetne számítani egy hatalmas természeti katasztrófa után mint egy földig rombolt
város/városokra. Teljesen nyílt területek terülnek emberünk elé. Összedőlt felhőkarcolók, feltört
és szakadékos utak. Metroszerelvények lengnek a levegőben egy darab híd alatt és még hasonló
látvány tárul a post-apocalypticus imádók előtt.

Harcoljunk nyers erővel vagy küzdjünk lőfegyverrel?!

Joggal ki merem mondani hogy az I Am Alive a verekedéseket tekintve az egyik legjobban
kialakított játék a mai játékok között. És hogy minek mondom ezt?! Hát csupán azért mert a
játék nem Dead or Alive vagy ép a 2012-es Open World játékok gyöngyének a Sleeping Dogs-nak
a behemenciás bunyóját követi az I Am Alive. Hanem a való életben is helytálló nyugodt és
felkészült ütésekre összpontosít. Ezt, aki balhézott már életében az tudja hogy nem rohanunk
egyből a falnak. Szépen, lassan kivárjuk míg vagy az ellenfél kezdeményez vagy ép taktikusan
mozdulunk meg. Ez a boxban is így van és minden harcművészetben. A kungfu-ban sem rohan
egyből egy gyengébb harcos egy profinak vagy épp egy szintne lévő harcos. A mai világban azok a
játékok amik verekedést tartalmaznak inkább a gyorsaságra mennek, hogy minél gyorsabban le
legyen tudva és had menjen tovább a történet. Itt viszont, az I Am Alive-ben a lassú és taktikus
harcmodor a jellemző amiért is nagyon tetszik nekem maga a játék. Mert hát, ha az ember
egyedül megy egy teljesen elpusztított városban annak van elég problémája amellett is hogy
némely túlélő harcba fanyalodik az összetartás helyett. És hát, ha belénk köt valaki akkor itt nincs
mód elfutni. Marad a harc, és a vérontás.
De hát, mit érne egy ilyen stílusú játék a fegyverek nélkül?! Végülis semmit. De itt nem a
fegyveren van a hangsúly. Természetesen van fegyverünk, amit adott pillanatban használnunk is
kell, mert hát ha az ellenfelünknél fegyver van és távol akkor sajnos egy harcmodor nem ér
sokat. Sok helyzetben még a harcot is meg lehet vele akadályozni, mint a valóságban is egy
rajtaütésnél. "Kár próbálkozni, a végén úgy is csak magával cseszik ki az ember."
És mi van akkor mondjuk ha 2-3 rosszfiú ront ránk egyiknek fegyver a kezében. Nos, hát nagyon
egyszerű. A valóságban is helytálló és filmekben is sokszor előhozott blöffölést színleljük. Vagyis
felemeljük a kezünket és ahogy jön az ellenfél a kardjával vagy mással egy gyors mozdulattal
elvágjuk a torkát felkapjuk a fegyverét és a lőfegyverest gyorsan kilőjjük. Ez a módszer sokszor
hatásos eredményt hozott.

Parkour elemek amik segítik utunkat a célig?!

Azt kell hogy mondjam, hogy igen. Aki nem ismerné a parkour-t annak mondanám hogy ez egy
mondhatni sport, aminek a fő célja hogy egy adott helyre gyorsabban érjen el az ember. Ez
természetesen a valóságban létezik, és rengeteg ember csinálja világszerte. Még itt
Magyarországon is. Viszont, a játékban nem az a lényeg hogy minél gyorsabban és
látványosabban jusson el az ember a célhoz. Ha nem az, hogy szépen technikusan és
természetesen biztonságosan eljussunk a célhoz vagy épp csak hogy átjussunk egy romos
területen, amiből természetesen mindenhol van. Azt kell hogy mondjam, hogy a játékban
teljesen átgondolt és megvalósíthatóként rakták bele a parkour elemeket amiből rengeteg van a
játékban. Nélküle igazából ilyen post-apocalypticus környezetben nem is lehetne haladni. Bár azt
el kell modnani hogy ez azért nem megy olyan könnyen, vagyis a mászkálodás és
egyensúlytartás mint mondjuk a Mirror Edge-ben ahol is csak menni kell mint a veszett vad. Ott
nagyon a kondíció nem is számított csak rohanni kellett és természetesen akrobatizálni. Itt
viszont, az I Am Alive-ben emberünknek egy adott mászkálás után pihennie kell. És hát ha
mondjuk nem pihent eleget a hősünk és pont egy hídpillért mászunk akkor elég kellemetlen
élményünk lehet lefelé is akár.. De ahogy földet érünk 1 másodperc alatt a kondíciót jelző csík
feltöltődik és mehetünk is tovább. Véleményem szerint ez az egy dolog ami tönkreteszi a Parkour
stílust. Mert hát legyen egy ember akármilyen fitt kondícióban egy komolyabb ugrálás-futás
kompozíció után az embernek elég keményen pihennie kell. Ez mondjuk más játékban és
valóságban. De véleményem szerint a játékban is kellett volna egy kis idő, mire újratöltődik és
nem egy szempillantás alatt.
Természetesen az, hogy falakon, csöveken, hídpilléreken mászkálunk teljesen reális. Csak bírni
kell szuflával.

Segítsünk hogy ők ne segítsenek nekünk?!

Igen. A játékban vagyis magában a túlélésben való harcban a legnagyobb hiba az az hogy az
emberek akik túléltek egy nagy katasztrófát nem tartanak össze, hanem egymás ellen
küzdenek és viaskodnak. És hát a való életben is, akinek nagy a szíve az segít de ő segítséget
tőlük nem fog kapni. De ez a játékban is igaz. Próbálunk segíteni másoknak, de ellenségesen
viselkednek velünk. A katasztrófákra az elmezavar és az elgondolás hogy VÉGE mindennek. Ez
jellemző. Ezért is van az, hogy ha egy ember mindig is segítőkész volt és egy katasztrófa után
meg magába zárkodó vagy épp kimondottan harcias lesz. Itt tudom felhozni például a diákok
nagy kedvencét a Legyek Ura-t. Ahol is egy csoport gyerek katonatanonc lezuhan egy repülővel
és egyedül maradnak. Elején még összetartanak de a húshiány felőrli őket és harciasak lesznek
és ölnek is. "Harc a túlélésért" Vagy épp Robinson Crusoe története. A túlélkésben való vágy
teljesen felőrli az embert és másokra nem gondol csak saját magára. A játékban is ez van. Nem
fogadnak el semmi segítséget az emberek, ha nem inkább belénk kötnek és elveszik azt amink
van hogy tovább éljenek.
De van egy másik csoport, akik viszont rászorulnak a segítségre és el is, sőt követelnek
segítséget. Ezek a kiközösítettek vagy is a nincstelenek. Akik nem verődtek az őrült túlélők közé
hanem egyedül vagy épp párjukkal/barátjaival vannak. Ők viszont a harcias túlélőkkel szemben
elfogadnak segítséget. És ha mondjuk nem sajnálunk magunktól egy életcsomagot vagy bármit,
akkor odaadhatjuk nekik ezáltal kockáztatva azt hogy lehet egy életveszélyes helyzetben nem
fogjuk tudni használni. Itt is mint a való életben a lelkiismeretünk és a szívünk dönt el mindent.
Lehetünk fakírok és azt mondjuk: ááá minek nekik az. Vagy lehetünk jóságosak és
feláldozhatjuk mondjuk az utolsó segélycsomagunkat. A döntés mint mindig a TE kezedben van.

Keresgéljünk, hogy tovább bírjuk!

Magában a játékban küldetések várnak minket. De mielőtt mondjuk elkezdenénk egy küldetést
tudunk gyűjtögetni is. A gyűjtögetés a katasztrófák után elengedhetetlen. Méltóság ide vagy oda,
gyűjteni kell ha tovább akar élni az ember. De ehhez elengedhetetlen a kemény külső
megjelenés. Mivel ismeretlen emberek között járkálunk nem árt ha félelmetesnek mutatjuk
magunka. Így könnyebben szerezhetünk lőszert és nem kell attól tartani hogy ránk támadnak.
És hogy miért iylen fontos hogy legyen lőszerünk?! Hát csupán azért mert a valósággal
egyvonalban itt a játékban is egy pontos lövés halálos is lehet. Itt most igazán érdemes Lucky
Luke-ként fegyvert rántani mivel ha nem vagyunk gyorsak nem igen lesz módunk a további
életre. De a gyorsaság mellett elengedhetetlen a pontosság is. A játék egy adott tűzpárbaj
mellett FPS nézetre vált és így kell likvidálnunk a lőfegyveres ellenfelünket akit gyorsan ki kell
lőnünk. Természetesen fegyvert ránthatunk fegyvertelen ellenfélre is, de az már méltatlanság
lenne. De néha hasznos.

Játékidő. Elég gyors nem?!

Hát igen, a játékidő. Maga az I Am Alive nem a hosszú játékidejéről híres. A játék maga
összességében kb úgy 4-5 óra alatt kijátszható. Ha nagyon szeret ülni a gép előtt valaki, akkor
egyhuzamba le is nyomhatja. Persze ezt az időt még hosszabbítja az esetleges lövöldözésekben
elszenvedett halál is. De így sem több mint 5 óra.

Tökéletes játék?!

Hát nem. A játékok világában tökéletes játék nincsen. Mindig hiányzik valami belőlük. Itt, az I
Am Alive-ben sajnos nem az van hogy hiányozna valami, ha nem az hogy sok a hiba benne.
Elsősorban gondolok itt a grafikára. Én azt mondom, ennyi év fejlesztés alatt azért úgy érzem
rendesen össze lehetett volna hozni egy tiszta és rendszerezett grafikát. Természetesen a post-
apocalypticus környezetet rendesen összehozták és nagyon brilliáns. Viszont a tárgyak külalakja
elég szemcsés néhol. A fények is néhol túlexponáltak. De a karakterünk kialakítása sem lett
100%-os, mivel néhol elég darabos és szemcsés.
A térképre áttérve azért az elég jó megoldás volt hogy berajzolódik hogy hol van akadály, hogy
ne menjünk csőbe. De én úgy érzem azt még bele lehetett volna tenni hogy ha mondjuk találunk
egy túlélőcsoportot letelepülve akkor az is berajzolódjon.

Összességében azt kell hogy mondjam hogy az I Am Alive a sok realisztikum, tökéletes hangulat
mellett kicsit összeszedetlen is. A post-apocalypticus környezet teljesen helytáll a játékban és
hűen mutatja be egy katasztrófa utáni világ képeit. De a grafikai és karakteri hibákat szerintem
rendesen meg lehetett volna csinálni.