Kivonulás Moszkva alól

Minden játék, és fejlesztő egy kicsit másképp képzeli el magának az apokalipszist, amelyet elmesélni kíván nekünk. A közelmúltban kijött pár cím, amelyek egy ilyen képzelt jövőben játszódnak, elég csak a Far Cry: New Dawn-t, a Horizon: Zero Dawnt, vagy a filmeket feldolgozó Mad Max világát felemlegetni. Mindhárom játék nagyszerű a maga nemében, és egyébként ajánlom is őket végigjátszásra, főleg, hogy a Horizon-t nemrég PC-re is bejelentették. Most viszont Dmitry Glukhovsky orosz író víziójáról lesz jó, melyet a 4A Games adaptált át játszható formába. Aki nem ismerné az alapsztorit, a Metro az apokalipszis utáni Moszkva alatti metrórendszerben túlélő emberekről szól, és egy mély történetet épített ki az évek során, remek karaktereket felvonultatva. Az Exodus alcím igen beszédes, ugyanis ez a rész már nem a moszkvai metróhálózatban játszódik, hanem nagyrészt a kihalt (vagy csak úgy tűnik elsőre) felszíni világban. Főhősünk ezúttal is Artyom, aki mindvégig szótlan marad az események forgatagában, egyedül a töltőképernyők közben, és bizonyos átvezető videók megjelenésekor hallhatjuk hangját. Nekem ez a hallgatás először furcsa volt kicsit, főleg feleségével, Anna Millerrel kettesben töltött jelenetei közben, ám egy idő után már meg lehet szokni.

A játék elején, egy rövid, alagútbéli tanító rész után egyből a felszínen kezdünk. Kegyetlen orosz tél dúl a vidéken, főhősünk pedig szentül hiszi, hogy nem ők az egyetlenek az egész világban, így rádiójeleket igyekszik befogni. Nem sokkal ezután pedig Annával meglátják, hogy egy vonat robog tova a közeli sínen, ezzel beigazolódik Artyom gyanúja. A vonatot aztán később végül meg is szerzik maguknak. Sokkal többet nem szeretnék elmondani a történetből, erre is csak azért volt szükség, mert a vonat, az Aurora nagyon fontos játékelem. Ezzel járjuk be majd szinte egész Oroszországot, a közel egy évet felölelő történetben, különböző tájakon, és évszakokban fordulunk meg. Az Aurora lesz a mozgó főhadiszállásunk, itt található meg az összes fontosabb karakter, és a térkép is, amellyel a történetet gördíthetjük majd tova. Ezen kívül különböző, nem kötelező tevékenységek köthetőek ide, amelyek elég aprólékosan lettek kivitelezve. Például, ha az egyik első területen megtaláltuk társunk elveszett gitárját, később, az út során tud nekünk játszani különféle dallamokat. A sztori egy része szintén a vonaton játszódik, ezáltal belepillanthatunk a legénység mindennapi életébe is.

A történet most először nem lineáris, hanem nyílt világú játékmenetet kapott, azonban itt is vannak megkötések. Például nem egy, egységes térképen fogunk játszani, az Aurora különféle területeken áll majd meg útunk során, melynek mindegyikéhez saját térkép tartozik. Minden terület egyedi a maga módján, kapunk rideg, fagyos vidéket jeges tavakkal, de homoksivatag által uralt pusztaságot is. Nekem személyes kedvencem a Tajga névre keresztelt térkép volt, a gyönyörű, fenyvesekkel tarkított területen először minden második percben megálltam, csak hogy a környezetet csodáljam. A bejárható területek nagysága nagyjából hasonló, nem érezzük egyiket sem kicsinek, ám túlságosan bejárhatatlannak sem, 4-5 óra alatt felfedezhetjük mindegyik térkép kis titkait. Az ellenfelek változatosak, az adott tájegységhez, és évszakhoz mérten néznek ki. Találunk köztük mutánsokat, vadállatokat, de embereket is, kik valamely poszt-apokaliptikus társadalomhoz csatlakoztak az idők során. Nem mindenki ellenség, akivel találkozunk, több embert is a különböző tájakról gyűjtünk be magunk mellé a vonatra, illetve érdekes történetekbe futhatunk bele, ha leállunk beszélni egy-egy karakterrel.

Artyomnak nincsenek skill pontjai, ellenben felszerelésének majdnem minden része fejleszthető, vagy cserélhető, ez adja a játék sava-borsát. Egyszerre háromféle fegyver lehet nálunk, melyekhez a világban, illetve az ellenségeknél találhatunk újabb, kicserélhető részeket. Ezek majdhogynem számtalan kombinációban felhasználhatóak, a fegyver csövén keresztül, a markolatán és a tárán át egészen a lézeres irányzékokig mindent cserélhetünk a fegyvereken. Időnként tisztítani is érdemes őket, hiszen küldetéseink során összekoszolódnak, ezek pedig a teljesítmény rovására mennek. Lőszert, gránátokat, vagy dobókéseket találhatunk szintén a környezetben, viszont akár kraftolhatjuk is őket. Ehhez kétfajta nyersanyagot kell gyűjtenünk, a "materialt", és a "chemicalt", melyek nagyjából egyenlő mennyiségben találhatóak meg a világban, és szinte mindenhez mindkettőből kell beleadnunk. A hátizsákunkat levetve bármikor megállhatunk kraftolni, azonban ekkor csak egyfajta lőszert, medkit-et, és gázmaszk filtert tudunk készíteni, minden máshoz szükségünk van egy munkaasztalra. Egy van az Auroran is, illetve szétszórva találhatunk belőle néhányat minden térképen. Jól kiszámolhatták, mikor van az embernek szüksége egy munkaasztalra, ugyanis én szinte mindig akkor botlottam bele egybe, amikor már nagyon készleteim végén jártam. A vonatbeli asztalhoz érve még egy kis nyersanyag pluszt is kapunk időnként, ami mindig jól jöhet.

Felfedezéssel, fosztogatással, kisebb területek megtisztításával, és persze a történet felgöngyölítésével együtt nagyjából 18-20 óra alatt kijátszható, ha kényelmes tempóban haladunk. Ha csak és kizárólag a sztori érdekli az embert, akár már 12 óra alatt is végigjárhatja, ám ebben a játékban úgy gondolom, nem érdemes előre rohanni. Ki kell élvezni a környezetet, meg kell tudni bizonyos extra dolgokat néhány karaktertől, és még ezalatt a 20 óra alatt is bele lehet merülni a kihalt, elhagyatott világ minden szegletének felderítésébe. Némely területek toxikusak, túl nagy a sugárzás ahhoz, hogy védőfelszerelés nélkül tegyük be a lábunkat, ekkor szükséges a gázmaszk. Artyom egyből elkezd fuldokolni, így mindig tudni fogjuk, mikor kell felvennünk. Bizonyos időnként filtereket kell benne cserélnünk, ha túl sokáig maradunk a sugárzó területen, a kezünkön látható Geiger-számláló adatai alapján pedig tudhatjuk, mennyire súlyos a sugárzás mértéke. Érdemes spórolni a nyersanyagokkal, hiszen ki tudja, mikor lesz szükség egy újabb filterre, vagy egy medkit-re, amelyből én igen csak sokat használtam fel a végigjátszás során, talán a legtöbb anyag erre ment el. Az életünket nem jelzi csík a képernyőn, csak a felső részen, sebződéskor megjelenő véres sávból következtethetünk nagyjából az egészségi állapotunkra.

Az elején említettem a játék grafikájának részletességét, most még térjünk vissza erre egy kicsit. Az én videokártyámmal voltak kisebb gondok, akadások a játékmenetben, de mindössze a függőleges képkocka szinkronizálást (v-sync) kikapcsolva rengeteg fps-re tettem szert, innentől kezdve már futott magas beállítások mellett is. A környezet gyönyörűen kivitelezett, a nyílt világ ellenére sem éreztem azt, hogy ismétlődő elemek tarkítanák a világot, minden egyedien, kézzel van pontosan oda elhelyezve, ahová való. A küldetéseket nem éreztem repetitívnek, a fő szál mellé még pár mellékküldetés is befutott, ezeket is igyekeztem megcsinálni, és nem untam bele, mert a környezet, és az alap hangulat számomra elvitte a hátán az egész játékot. Élveztem cserélgetni a fegyver részeket, hogy minél több lehetőséget kipróbáljak, és ha meghaltam, akkor sem lettem ideges, pontosan tudtam, hogy az én hibámból adódott a halál. Az Exodus többféle befejezéssel rendelkezik, tudomásom szerint egy jó, és egy rossz véggel. Mindkettő kielégítően, és megfelelő alapossággal zárja le a játékot, és egyben a trilógiát, Artyom történetét. Számomra a jó befejezés jött elő, és miután megnéztem a másikat is, azt kell mondjam, a jó azért mégis csak jobban bejött.

Negatívumként nem tudom, mennyire érdemes felhozni, de felhozom: a karakterek arcmimikája nekem egy kissé darabosnak, felszínesnek hatott, az arcok nem mindig követték pontosan az érzéseket, a szájak pedig nem mindig úgy mozogtak, ahogy a karakter beszélt. Egy olyan játékban, ahol sokat töltünk azzal, hogy beszélnek hozzánk a környezetünkben, ez eléggé feltűnő esetnek számít. De a játékot így is maradéktalanul lehetett élvezni, a zenék pedig tökéletesen aláfestik a táj kihalt, és komor mivoltát. Multiplayer természetesen nincs, ez egy kőkemény egyjátékos cím, a multi nem is illene bele ebbe a rendszerbe. Én az alapjátékot végeztem ki, ám jött hozzá két kiegészítő is, The Two Colonels, és Sam's Story címmel. Aki a teljes élményre vágyik, javaslom ezeket is játssza ki az alapsztori mellett, nagyjából 6-7 óra + tartalmat tesznek hozzá a nagy egészhez.