Vírust karácsonyra

A játék 2015-ben játszódik, a téli New York városában, ahol egy tudós halálos járványt robbantott ki, egészen pontosan a Black Friday napján, hogy ezzel nyújtson segítséget a természetnek a népesség szabályozásában. A betegség később a Dollár Influenza nevet kapta, mivel a bevásárló központokból a papírpénzek által hihetetlen gyorsan tudott terjedni. Mire az illetékes szervek kapcsoltak volna, már elszabadult a pokol a városban, és a vírus visszafordíthatatlanul szétterjedt az emberek között. Mikor már a rendfenntartó erők forrásaik végén voltak, egyesültek, és létrejött a JTF (Joint Task Force), a kormány pedig úgy döntött, beveti a területen az ország egyik legkülönlegesebb egységét, a Division ügynököket. Az ügynökök két hullámban érkeztek meg a városba, az első hullám katasztrofális véget ért, a felkészületlenség miatt, a másodikkal együtt pedig végre megérkezik karakterünk is, aki szintén egy Division ügynök. Konkrét személyiséggel nem rendelkezik, a játék során sem szólal meg, teljesen testreszabható minden téren.

A játék elején megérkezünk Manhattan szigetére, a központi bázisunkra, amely a helyi főposta hivatalban lett berendezve. Az emberek elcsigázottak, egyre kevesebb reményt táplálnak a normális élet irányába. Mintha a vírus önmagában nem lett volna elég, különböző frakciók jöttek létre a városban, amelyek mind a saját érdekeiket nézve akadályozzák a város régi fényét visszaállítani kívánó ügynökök, és a JTF munkáját. Vannak egyszerű lakosokból lett fosztogatók, azonban vannak olyanok is, mint a Tisztítók, a Riker-fegyencek, és az LMB, melyek már szervezetten működnek, más-más célokkal, és megvannak a maguk vezetői. A karakterekre nincs túl nagy hangsúly fektetve, leginkább talált feljegyzésekből, és hangfelvételekből tudhatunk meg róluk többet. A postahivatal lesz a főhadiszállásunk, ide kerülnek a főbb karakterek, a megmentett ügynökök, és ezt a helyet tudjuk a későbbiekben fejleszteni, amennyire nyersanyagaink engedik. Három főbb szárny található az épületben, az orvosi, a műszaki, és a biztonsági, melyeket külön-külön kell fejleszteni, és ezekkel a fejlesztésekkel együtt oldódnak fel karakterünk különböző képességei. A fejlesztések pedig az embereknek is jó szolgálatot tesznek, és mi is jobban érezzük magunkat, ha egy fejlettebb főhadiszállásra térhetünk vissza egy-egy küldetés után.

A bejárható terület nagysága egészen korrekt, nem érezzük kicsinek a város utcahálózatát. A térkép fel lett osztva különböző területekre, melyekre a szintünknek megfelelő fejlettségen érdemes csak elmenni, mert azelőtt nagy falatnak bizonyulhatnak. Így aztán a játékos rá van kényszerítve, hogy egy kicsit jobban felfedezze az adott területet, ellátmányt szerezzen a bázisfejlesztéshez, és csináljon egy-két mellékküldetést. Ami nem is baj, hiszen ezáltal jobban belemerülhetünk a játék adta élménybe. Minden területen lesz egy bázisunk, amelyet oda eljutva oldhatunk fel, és ezek gyorsutazási pontokként is szolgálnak majd. Minden ilyen bázison fellelhető legalább egy kereskedő, akinél egy picit jobb felszereléseket vehetünk, ám ezeket a játékban is megkaphatjuk, egy kis idő után. A középső terület el van választva a többitől, ez az úgynevezett Fekete Zóna. Ez szintén részekre fel van osztva, és itt találhatjuk a főküldetéseken kívül a játék talán legnagyobb kihívásait. Hemzsegnek az elit ellenségek, egyúttal azonban itt lelhetőek fel a legjobb fegyverek, és kiegészítők. Ezeket külön ki kell menekíteni a zónából, a cuccokért időközönként jönnek helikopterek, hogy elvigyék őket fertőtlenítésre.

A karakterünknek, ahogy lépi a szinteket, úgy lesznek egyre jobb felszerelései, akárcsak egy klasszikus RPG-ben. Fizetőeszköz a kredit, melyet küldetések után kapunk, vagy akár szerte a városban is fellelhetünk különböző helyeken. A felszerelések, mint megannyi játékban, itt is színkódokkal lettek ellátva, a szürke a legrosszabb, aztán ahogy haladunk felfelé, lesz zöld, kék, lila, ritka esetben piros fegyverünk, ruhánk. Helyet kapott egy kraftolási rendszer, amelyhez a világ különböző pontjain, illetve küldetések végén kaphatunk tervrajzokat, a szükséges anyagokat pedig lootolás közben szerezhetjük be. Ezek nálam általában véve rosszabbak voltak, mint az épp aktuális felszerelésem, ám lehet, hogy valakinek szerencséje lesz velük. Ha nincsenek elég jó cuccaid, érdemes tehát ellátogatni 15-ös szinttől a Fekete Zónába, ahol ha elég ügyes az ember, még piros felszereléseket is szerezhet. A maximális szint a 30-as, ezen felül még növelheted a Fekete Zóna szintedet, melyet külön számol a játék. Így ha a zónában akarnál felfejlődni a következő főküldetéshez, ezt nem fogod tudni megtenni. Különböző kinézetekkel turbózhatjuk fel karakterünket, a sáltól elkezdve a különféle nadrágokig és cipőkig minden fellelhető a világban, vagy megvehető néhány helyen. Mikrotranzakciók természetesen ebben a játékban is rendelkezésünkre állnak, bizonyos mennyiségű befektetett pénz sokkal gördülékenyebbé teheti a játékmenetet, én azonban azt mondom, érdemes vele inkább küzdeni egy sort.

A főküldetések, minden fejlődéssel együtt nagyjából 23-25 órát emésztenek fel. Mindegyik küldetés a főhadiszállás egy-egy szárnyához van kötve, olyan értelemben, hogy a végén melyik szárnyhoz kapunk jelentős mennyiségű ellátmányt, amiből aztán fejleszthetünk. Ezeknél a küldetéseknél jött elő főként a fent említett idállapot, ugyanis volt olyan, amit nagyjából húsz alkalommal kezdtem újra előlről, javarészt a játék igazságtalanságának köszönhetően. Az ellenfél nem egyszer lőtt meg úgy, hogy teljesen a fedezék mögött lapultam, nem látszódott ki a fejem búbja sem, mégis eltalált valahogy, és általában ez brutális nagy sebzéseket jelentett. Aztán a játék sokszor kényszerített lehetetlen helyzetekbe, vagy irreálisan erős ellenségek karjai közé, akikre még ötödik próbálkozásra sem tudtam kellőképp felkészülni. És ami a legrosszabb, hogy ahányszor meghaltam, a küldetés egy bizonyos szakaszán újra meg újra végig kellett szenvednem magam, mert nem mindig ott mentett a játék, ahol én azt szerettem volna. És azért egy hülyeség miatt meghalni, majd tizedszerre újra végigmenni valahol egy idő után elég idegesítővé válik. Ez persze csak az én esetem, lehet, hogy mások sokkal ügyesebben veszik az ilyesfajta akadályokat, azonban nem árt odafigyelni, és mindig megfelelő számú medkit-tel felszerelkezni.

Nem tettem említést még a grafikai tálalásról. A játék ugyan lassan 4 éve jelent meg konzolokra, és PC-re egyaránt, ám mai szemmel nézve sem okoz csalódást kinézetével. A téli, hófödte New Yorknak van egy sajátos atmoszférája, és akik erre ráéreznek, azokat be fogja szippantani a kihalt nagyváros minden szeglete. A Ubisoftot gyakran érte az a kritika, hogy nyílt világú játékaikat egy kaptafára készítik, melyek alól ugyan a The Division sem kivétel, ám a városi környezet, a megfelelően adagolt tartalmak, és az egyedi hangulat miatt mégis egy kicsit eltér a többitől. Miközben az egyik híres sétányon kerülgeted a vészjelzéseket, és a lezárt területek sárga szalagjait, az egyik csatornafedő alól gőz száll az ég felé, és szinte le akarod söpörni a kabátodon felgyülemlett havat, melyet a legutóbbi szélfúvás hordott rá nagy intenzitással. Ha nem is vagy oda a kissé sablonos, "fel kell szabadítani egy helyet az elnyomás alól" történetért, akkor már csak a játék alap hangulatáért is megéri tenni vele egy próbát. Helyet kapott még számos gyűjthető tárgy is, hogy pár órával megdobja a játékmenet hosszát. Találunk ezek között hangfelvételeket, dokumentumokat, ECHO-kat (pillanatnyi kivetülések, amelyek egy korábbi eseményt tárnak fel előttünk, ami az adott részen történt), de az eltűnt ügynökökre is különböző szétszórt nyomok alapján bukkanhatunk rá. Ha végeztünk minden mellékküldetéssel, és ellátmánybeszerzéssel, ezekbe még rengeteg időt bele lehet ölni.

A játék egy idő után számomra sajnos repetitív lett, és kimerült a Fekete Zónában való kalandozásban, mely azonban egy bizonyos szint után szintén veszít érdekességéből. Fontos még megemlíteni, hogy a játék multiplayerre van kihegyezve, így lépten-nyomon felajánlja majd, hogy játékostársakkal együtt vágjunk neki a kalandozásnak. Ebből kifolyólag a játék még a fő sztori alatt is folyamatos internetkapcsolatot igényel, anélkül egyáltalán nem is indítható el. De a multi része élvezetes, bármelyik ügynökkel összeállhatunk, akivel találkozunk a világban, és barátainkkal közösen is nekivethetjük magunkat akár a főküldetéseknek is.