A legjobb vadnyugati FPS

Most egy viszonylag alulértékelt játékról fogok írni. A Call of Juarez első része a valaha létezett legjobb vadnyugati játékok közé sorolható. Szinte mindenre odafigyeltek a készítők a játék fejlesztése során, ami kevés FPS játékról mondható el. A játék a Techland első FPS-e volt, és még 2006-ban jelent meg.

TÖRTÉNET, KARAKTEREK

A játéknak két főszereplője van, a sötét múltú Ray tiszteletes és unokaöccse Billy Candle. Billy, az apja kegyetlen bánásmódja miatt elszökik hazulról és elhatározza, hogy megszerzi Juarez kincsét. A kincsen azonban átok ült, Billy pedig nem volt képes eljutni a kincshez ezért néhány évvel később kénytelen volt visszatérni szülővárosába, Reménybe. Amikor hazaér szüleit lemészárolva találja, majd nemsokára megérkezik Ray is, aki Billyt találta felelősnek. Billy elmenekül, Ray pedig megesküszik, hogy elkapja, és megöli a fiút. A történet két szálon fog futni az "üldöző” és a "menekülő” szemszögéből. A történetről el lehet mondani, hogy érdekes, egy vadnyugati sztorinak teljesen jó, viszont senki ne várjon tőle Mass Effect, KotOR, vagy Mafia szintű sztorit. A cselekmény végig fenntartja a játékos érdeklődését, a befejezés pedig nagyon jó lett.

IRÁNYÍTÁS, JÁTÉKMENET

Az irányítás elég egyszerű, tudunk sétálni, futni, sprintelni nem tudunk, de nem is lesz nagyon szükség rá. Érdekes, ami kevés FPS-ben van benne, hogy láthatjuk testünket játék közben is. A játékba viszont egy már-már forradalmi funkciót is beleraktak, a mászást. Ez a funkció főleg a Billyt irányító missziókba lesznek fontosak. Nagyon jól működik ez a rész, és szinte minden megmászható lesz a pályákon. Ma már több játékban is jelen van ez a funkció, de először ebben szerepelt. A játékban lovagolhatunk is, ami elég egyszerűen és jól lett megoldva.

Lövöldözés és lopakodás

A játék egy félig lopakodós, félig lövöldözős játék. Ha Rayjel vagyunk kivétel nélkül csak az ólmot szórjuk (persze ezt is a lehető legváltozatosabban tesszük), ha Billyvel vagyunk lopakodunk, mászunk, íjazunk, és néha-néha lövöldözünk. A lövöldözés valami elmondhatatlanul jól lett megcsinálva. A tempója sokkal lassabb, mint egy átlag FPS-nek, de ez csak a javára megy. Mivel régebbi fegyvereket használunk így lassabb a tüzelési sebesség és gyakrabban kell újratöltenünk. Egy ellenfelet, többször kell eltalálnunk ha egy gyengébb pisztollyal vagyunk, de a headshot természetesen azonnali halált okoz. Nem biztos, de talán ez volt az első FPS amiben alkalmazták a bullet-time-ot (időlassítás) és ez természetesen nagyon látványos játék közben. A lövedékek tényleg ott vannak, pedig a legtöbb FPS-ben ez úgy van megoldva, hogy megnyomjuk a lövés gombot, és a golyó azonnal oda terem ahova lőni akartunk, ami nem túl reális. A tűzharcokról még annyit, hogy nagyon hangulatosak, és egyáltalán nem könnyűek az pedig nagyon tetszik, hogy egy nagy lövöldözés közben füstfelhő keletkezik a környéken. Pont mint a filmekben.

A lopakodás nagyon élvezetes a játékban, ha bebújunk valami mögé nem vesznek észre (ez mondjuk a minimum) ha guggolva megyünk nem hallanak meg (ez is, de mind1) az íj pedig kiváló hangtompító fegyver. Sajnos hibák is vannak a játék ezen részében. Az egyik, hogy csak akkor vesznek észre minket, hogyha az egész testünket látják, szóval ha elbújunk egy nálunk sokkal vékonyabb oszlop mögé, továbbra is leplezetlenek maradunk. A másik ami gyakran elég zavaró lehet, hogyha lelövünk valakit egy íjjal, úgy hogy a társaik nem veszik észre, csak egy olyan 2 perc múlva, akkor az ellenfelek kapásból rájönnek hogy hol tartózkodunk. Ez talán a legnagyobb bug a játékban. Mindezek ellenére a játékban élvezni fogjuk a lopakodást.

Fegyverek

Ezen a téren nagyon jól teljesít a játék. Rengeteg fegyvert használhatunk a játék során, ezeknek a nagy része pisztoly. Mindegyik más és más tulajdonsággal bír, az egyik nagyobb sebzést okoz, a másik gyorsabban újratölthető a harmadik pontosabb stb. A pisztolyokon kívül használhatunk sörétes puskát, (hosszú-és rövidcsövűt is) winchestert is ami nagyon pontos és általában egy lövés is halált okoz. Ennek a fegyvernek létezik távcsöves verziója is. Viszont nem mindegy hogy milyen a fegyver állapota, mert ha pl. rozsdás a fegyver hamarabb tönkremehet és a sebzése is kisebb. Ha túl sokat használunk egy fegyvert, szintén tönkremehet. A játékban még használhatunk íjat, amivel elképesztően jó érzés lőni, és néha Gatling-gun-t is kézbe vehetünk (ami kb. olyan mint a minigun, csak régimódibb). Egy alkalommal még ágyút is használhatunk.

Mesterséges intelligencia

Ez egy egész jó pontja a játéknak, az MI hozza az akkoriban várt szintet. Ellenfeleink fedezékről-fedezékre mozognak és mozgás közben is tüzelnek ránk. Ha úgy adódik leguggolnak, hogy minél kevesebb eséllyel találjuk el őket. Ha közel megyünk hozzájuk, garantáltan nem lőnek mellé. A játékban különféle állatokkal is találkozunk prérifarkassal, sassal, csörgőkígyóval, nyulakkal meg persze lovakkal és ezek kb. úgy is viselkednek mint a valódi életben. A prérifarkasok falkában támadnak, a sas pedig minden áron megvédi a fészkét…

HELYSZÍNEK, ÉS MIÉRT MEGUNHATATLAN EZ A JÁTÉK

A helyszínek a játék egyik legjobb pontjai, mert a bejárható területek a lehető legváltozatosabbra lettek megcsinálva. Szinte minden olyan vadnyugati hely, amit filmekből láttunk, könyvekből olvastunk fellelhető lesz a játékban. Legyen szó egy klasszikus városról, a prériről, bányákról, erdőről, erődről, vagy farmokról. Az még csak hab a tortán, hogy a játék 90%-ban bődületesen nagy terepeket járhatunk be, akkorákat, amiket néhány open-world játék is megirigyelne. Bár a játék nagy része elég lineáris, sosem lesz bezártságérzetünk, mert a területek mindig hatalmasnak fognak hatni. Talán nem mondok nagyot azzal, hogy a Call of Juarez a legváltozatosabb játék, amivel valaha játszottam, és ez csak részben köszönhető a helyszíneknek. Már említettem, hogy a tűzharcok milyen változatosak, itt most erre bővebben kitérek. Ha Rayjel megyünk nem nagyon kell taktikáznunk, csak szórni kell az ólmot megállás nélkül, de persze úgy hogy odafigyelünk a lőszerre és a fegyverünk állapotára. A változatossághoz hozzátesznek a különböző tulajdonságú és kinézetű fegyverek, a bullet-time mód, és amit még nem említettem a pisztolypárbajok. Ez egy reflexjáték, belassul az idő és nekünk kell hamarabb előrántanunk a pisztolyt, majd halálba küldeni ellenfelünket. Nagyon élvezetes. Ha viszont Billyvel vagyunk, a játék átvált taktikai lövöldébe (már amennyiben észrevesznek minket) és sokkal jobban kell vigyáznunk, ugyanis Billynek Rayjel ellentétben nincs páncélzata, és lőszerhez is nehezebben juthatunk hozzá.

És miben változatos még a játék? A küldetésekben természetesen. A játék nem rövid, de nem is hosszú, ha sietünk 7-8 óra alatt végigjátszhatjuk. Ha Rayjel megyünk változatosabbnál változatosabban akciózhatunk szárazföldön, lóháton, bányákban, vasúton, vízen, épületek tetején, más és más fegyverekkel, más és más módon, a környezettől függ. A játékba ráadásul bekerült egy komplett közelharci rendszer, aminek segítségével a s*art is kiverhetjük ellenfelünkből. Ehhez még jönnek a pisztolypárbajok és a változatos ellenfelek, mert az indiánokon és a banditákon kívül, még a vadnyugat állataival is meg fog gyűlni a bajunk.

Bár nagyon élveztem a Rayt irányító fejezeteket, nálam Billy küldetései maradnak az örök favoritok. Billyvel lopakodhatunk, amit főleg akkor kell tennünk ha át akarunk jutni egy veszélyes területen, vagy el akarunk lopni valamit. Elképesztően izgalmasan lett megcsinálva. Billy nagyon mozgékony, és gyakran hasznát vesszük ennek a készségének, ugyanis többször kell majd bizonyos pontokat megmásznunk. A kedvenc pályámon, például egy konkrét hegyet kell megmászni, unalmasan hangzik, de valami elképesztő érzés volt, és amikor felértem a tetejére elkapott a tériszony, kb. annyira mint amikor a GTA IV egyik felhőkarcolójáról nézünk le. Billynek nagyon fontos eszköze az ostor, ennek a segítségével átlendülhetünk egy szakadék felett, de mint fegyver is használhatjuk. Billy fegyvere még az íj, amit nagyon jó használni, mielőtt kilőjük a nyilat lelassul az idő, így nagyon látványos headshotok-at lehet végrehajtani vele. Billy küldetései még Rayé-nél is változatosabbak, lopakodunk, hegyet mászunk, nyulat fogunk, lopunk, menekülünk, felfedezünk. Ezt a játékot lehetetlen megunni.

A scriptek szerencsére úgy vannak jelen, hogy ne zavarják az embert.

GRAFIKA

Én dx10-en játszottam a játékot, és elmondhatatlanul gyönyörű volt. Nem hiszem, hogy a Crysis előtt volt szebb játék a CoJ-nál. A textúrák elképesztően részletesek, az árnyékok szintén. A fény-árnyékolás is jól teljesít. Az élsimítás a mai játékok szintjét hozza garantáltan nem fogunk találkozni „lépcsőkkel”. A karakterek, a tárgyak, a fák, a földön látható objektumok és az állatok is részletesek, a fű pedig végre nem pixeles. Az égbolt talán legszebb amit videójátékban láttam, és a víz is gyönyörű. Komolyan, a CoJ grafikájába nem lehet belekötni, néhol a Far Cry 3 szintjét hozza túlzás nélkül, bár pár helyen még szebb is annál. A játék dx9-en is szép, de dx10-en látványos a különbség.

FIZIKA

A fizika nagyon jó a játékban. Természetesen jelen van a rongybaba, ami csak ritkán produkál furcsaságokat. A játékot a Chrome Engine 3 hajtja, ami fizika terén a source-hoz hasonlítható. Itt is minden megfogható tárgyat felemelhetünk, eldobhatunk. Ez hasznos is, ha fedezékre van szükség tűzharc közben. Talán a CoJ volt az első játék amiben a tűz is valódi fizikát kapott, ha tűz van és fából készült tárgyakat pakolunk rá, azok meggyulladnak. A tüzet egyébként harc közben is felhasználhatjuk. A fizika még a fegyverek viselkedésében is megnyilvánul megintcsak a játék javára. Továbbá nagyon látványos a rombolható környezet is, az ablakok üvegszilánkokra törnek, a székek és az épületet korlátjai pedig darabjaira hullnak a lövésektől. Csak az a baj a fizikával, hogy néha összeragadnak a tárgyak, de korához képest kimagasló fizikával rendelkezik a Call of Juarez.

HANGOK

A hangok 10/10-esek, a zenék fülbemászóak, és lehengerlő atmoszférát keltenek, és a szinkronhangok is nagyon jók így általánosságba véve. Ray hangja pedig mindent visz. A fegyverek hangjára, és a környezeti hangokra pedig panasz nem lehet. Audio téren a játék a tökéletest nyújtja.

MULTIPLAYER

Nem vagyok egy nagy multiplayeres, ezért csak pár szót szólnék róla, azon belül is a deathmatch és a Team deathmatch játékmódokról. Még ma is sokan játszanak vele, és hiába sok a hard-core játékos, az embernek mindig lesz esélye a kiválóan felépített pályáknak köszönhetően. Nekem nagyon tetszett a CoJ multija.

ÖSSZESSÉGÉBEN

A CoJ a kedvenc játékaim közé tartozik és az egyik kedvenc FPS-em. Az ok amiért „csak” 9 pontot kap tőlem a játék, azok a ritkán előforduló, ám a játékélményt rontó bugok. Viszont hiába vannak jelen ezek a programhibák ezektől függetlenül szerintem a valaha létezett legváltozatosabb FPS, amit mindenkinek legalább egyszer ki kellene játszania, még azoknak is akik nem kifejezetten rajonganak a vadnyugatért.