Medal of Honor: Warfighter - játékteszt
Egy tökéletes példa arra, hogyan lehet egy sikeresen induló sorozatot agyatlan FPS lövöldévé alakítani.
A modernkori FPS-ek a mai játékipar egyik legmeghatározóbb alapköve. Az egész hét évvel ezelőtt kezdődött, amikor a Call of Duty 4: Modern Warfare megjelent a színen, azóta több kiadó is megpróbálta meglovagolni ezt a hullámot több-kevesebb sikerrel. Ez a modern hadviselés viszont már nem olyan, mint amilyen a kezdetekkor volt. Sokkal több akció, több átvezető jelenet és egyre nagyobb könnyítések kerültek beléjük. A legalját szerintem 2012-ben sikerült elérniük, amikor is a Medal of Honor: Warfighter megjelent.
Hogy miért is tartom olyan szörnyűnek ezt a játékot? Igazából semmi gondom nem lenne vele, ha úgy a 2008-as években jelent volna meg, hiszen innovatívnak számított volna akkoriban, és méltán lehetett volna a Call of Duty vetélytársa. Viszont így 2012-ben, a megjelenés évében semmi újat nem tudott felmutatni. Rendben, azért még így is vannak szép részei, de amíg játszottam vele, mindig az játszódott le a fejemben, hogy ezt már láttam korábban. Néha már tényleg azt hittem, hogy a Battlefield 3-mal játszok, csak az térített mindig észhez, amikor a menübe kilépve megláttam a Medal of Honor logóját. Egyszerűen már felfoghatatlan, hogy egy ilyen nagy címet hogyan tudott egy évtized alatt leamortizálni az EA.
A 2010-es aránylag közepes rész után, a Danger Close csapata kapott újabb 2 évet, hogy elkészítse a folytatást. Ez nem kevés idő, valljuk be, viszont ezt az időt nem kártyázással és heverészéssel kellett volna eltölteni a fejlesztőknek. A játék lényegében csak van és ennyi. Még így a megjelenés után másfél évvel is olyan brutális bugok találhatók a játékban, hogy azt a cseppnyi hangulatot is, amit a játék adna, elveszi. Eleve normál nehézségi fokozaton kezdtem, hogy azt a 4 órás kampányidőt valamennyire kitoljam. Már az első pályán szembesülnöm kellett azzal az esettel, hogy a katonák olyan idióták, hogy 2 méterről nem tudnak engem eltalálni. Így talán ez vált az első olyan játékommá, amit a legnehezebb nehézségi szinten játszottam ki, de a kihívás még így is messzebb volt, amit a Call of Duty sorozat Hardened fokozata adott.
A történet valami iszonyatosan bugyuta. Egy 80-as évekbeli alsókategóriás akciófilmnek is izgalmasabb sztorija volt, mint ennek. Van egy férfi, akinek van egy családja. A családja azt akarja, hogy maradjon, de a haverja meggyőzi, hogy menjen vissza a frontra. Kérésének eleget teszünk, és visszamegyünk harcolni. Hogy a terroristákat megfékezzük, meg kell találni a kapcsolatokat. Ennyi meg egy üveg Bambi. Slussz-passz kész! Hányszor láthattuk eddig ezt? Talán 20-szor? 40-szer? Igazából ez még megbocsátható is lenne, ha nem egy olyan AAA címeket kiadó vállalat adta volna ki erre az engedélyt, mint az EA.
"Ez lenne a tűzijáték, Augusztus 20-án?! Cöh..."
A Frosbite 2 motor, ami ugye a Battlefield 3-ban is jelen volt, szépen teljesíti a dolgát. Viszont a grafika egyedül nem viszi el magán a játékot. Attól, hogy a játék szépen fest, még nem sikerült elkerülniük a motorral járó apró kellemetlenségeket. Sokan emlékezhetnek még, hogy a motor első debütálásánál a Battlefield 3-ban gyakran találkozhattunk hangkésésekkel. Nos, ezekkel a hibákkal újra találkozhatunk –már ha szeretnénk – ebben a bughalmazban. Találkoztam már olyannal is a játék folyamán, hogy ha katona egy helyben fut az egyik oszlopnál, akkor a rendszer fogja és 3 méterrel a hátam mögé teszi. Természetesen mondanom sem kell, hogy ennek az eredménye az instant halál volt. Nagy kár, hogy ebben nem volt benne a DICE keze, hiszen ők tudják a legjobban kihasználni a motor adta lehetőségeket. Legalább a játék jól optimalizált, az én közepesnek mondható gépem is simán vitte.
A játékmenet nem nagyon különbözik a többi modern FPS-től. Igazából, ha már játszottál valamelyik Call of Duty-val, akkor az irányítás rögtön a kezedre fog állni. Alapból ugye van a fegyverráközelítés, a guggolás, a hasalás, a futás, és a fedezékharc. Ha találatot kapunk, akkor elbújunk pár másodpercre és újra egészségesek vagyunk. Mindig is utáltam ezt a gyógyítós megoldást, talán azért mert még én a medipack-es korszakban nőttem fel. Ha ez került volna be a játékba, fényévekkel jobb lett volna, hiszen így a kihívás faktor is nőtt volna. Így viszont, ahogy mondtam, a legnehezebb nehézségi fokozat is egy városnéző körútnak felel meg. Mentségére legyen szólva a játéknak, hogy az autós üldözős részek nagyon jól meg lettek csinálva, amiből a játék folyamán csak egyszer lehet részünk. Ott van még egy csónakázós rész is, bár ez nem múlja felül az előbbit. Sokszor fogunk találkozni ajtóbetörős jelenetekkel, itt ilyenkor kiválaszthatjuk, hogy milyen technikával szeretnénk berontani. Érdemi funkciójuk igazából nincs, tökmindegy, hogy melyik módszerrel törjük be az ajtót, a lényeg mindig az, hogy a bent lévő 4 delikvenst lassított módban likvidáljuk, lehetőleg fejbe, hogy az összes ilyen ajtóbetörős technikát feloldjuk, már ha ezt szeretnénk.
"És fiam, így születnek a motorcsónakok."
Ha már az egyjátékos móddal nagyon untatjuk magunkat, belekezdhetünk többjátékos módba is, mivel a játék ilyet is kapott, csakúgy, mint az összes többi tucat FPS, ami mostanában megjelent. Itt tűnt fel igazából, hogy mennyire koppintja a Battlefield 3-mat. Vannak ugye az alapból megszokott módok, mint például a Team Deathmatch, vagy a Free for All. Ezenkívül egy zászlófoglalós rész is belekerült, ami kísértetiesen emlékeztetett engem a Battlefield sorozatra, bár itt nem használhatunk járműveket. Viszont hívhatunk légi támogatást, és ha szerencsénk van, akkor nem nyír ki minket is ez a „támogatás”. Ha pedig nincsen mákunk, akkor kezdhetünk imádkozni, hogy ne a földben éledjünk újra, mivel a játék hajlamos erre. Szó szerint kirepülsz a játéktérből. Egy Rush módhoz hasonló mód is helyett kapott a termékben: van két csapat, az egyik véd, a másik támad. A támadóknak a fronton kell folyamatosan előretörniük a védők bázisáig, a védők pedig ezt próbálják megakadályozni.
Mit is mondhatnék így a végére? Nem áll jól ennek a sorozatnak a modern hadviselés. Sokkal jobban örülnék egy új, második világháborút feldolgozó résznek. A Medal of Honor Airborne is a sorozat egyik legjobb része lett az Allied Assault után. Ha nincs meg neked a Battlefield 3, akkor a Warfighter valamennyire tetszeni is fog, egyébként, ha már megvan neked az előbbi, akkor felesleges ebbe a játékba beruháznod. Semmivel sem nyújt többet, mint a DICE munkája, ráadásul borzasztóan bugos. 3 euróért vettem, annyit talán meg is ért, de ha mégis annyira szeretnétek ezt a „játékot”, akkor várjatok meg egy leárazást. Teljes áron ezt nem szabad megvenni!
Értékelés: 45%
U.i: Akkor már inkább a Call of Duty 112-t, vagy a Battlefield 35-öt.
- Pozitívumok:
- Szép grafika
- Autós üldözés
- Negatívumok:
- Bugyuta sztori
- Bugos
- Semmi újítás
- Semmi kihívás
- Idióta ellenfelek
- Hangeffektek
- Létezik
Műfaj: ,
Fejlesztő: Danger Close Games
A teszted alaposan kifejti mindezt .... talán picit rövid,de tényleg nem lehet a semmiről írni oldalakat ! 😂
(Mondjuk annyira nem volt rossz a Mafia II, de az első részhez képest gyengus.)
Aztán a Mafia 2, eltelt 8 év, és mégis mintha csak maximum 2 évig fejlesztették volna, és nem is a legjobb irányba. Biztos gyönyörködtek az első részben hogy az milyen jól sikerült, illetve az első rész, gyengécske konzolos portjaiban. 😀
Matej013 adagja pedig itt van! 😃
Oké! Ez már 5* volt! 😀 Előre is elnézést a sok szövegelésért! 😀 HADOVA VESZÉLY! 😀
1. Értem, jogos habár ha nagy hiány is volt, akkor is szerintem nevettek volna ezen, mint COD "méltó vetélytársa" A cím biztos felüdülés lett volna sokak kmmmm....számítógépének! 😀
de a játék... lehet hogy még több hírről számoltak volna be emiatt 😀 és most már csak a 10 évvel ezelőtti gamer újságokból nézhetnénk képeket játékokról! 😀
2. A GTA 3 és a VC között meg csak egy év telt el (pc-n, PS2-ön egy hónap), mégis meghökkentő volt a két játék eltérése egymástól, az alap gengszteri dolgokat leszámítva, ráadásul úgy hogy mind a két játék egymástól teljesen függetlenül is simán megérdemelte volna akár a 2002-es akár a 2003-as évjátéka címet, jó a 2002-est a Mafia miatt nem! 😀 Több mint valószínű hogy egyfajta párhuzamos fejlesztésről volt szó, de tényleg meg hökkentő volt hogy mind a két játék mennyire jól sikerült. A GTA 3 meghökkentő volt, a VC-nél meg legkevésbé sem lehetett azt érezni hogy csak egy folytatás, hanem pont az hogy az apró újdonságok, szemet sem szúrtak az embernek, hanem kaptunk egy új szereplőt új karakterekkel, új várossal és küldetésekkel. Máskor meg súlyos évek telnek el, úgy hogy nem is lehetetlen újításokat vársz el, sőt semmilyeneket sem, csak azt hogy okozzon hasonló szórakozást mint az előző rész, aztán ez valahogy mégsem mindig sikerül hibátlanul. 2 év valóban nem olyan túl kevés idő, de ha azt vesszük hogy esetenként jóval több év telik el, és mégsem azt kapjuk amit vártunk. Akkor a két évre már csak legyint az ember. Attól még természetesen léteznek az egyéb negatív jelzők 😀
3. A sajtóban, akik vannak vagy lefizetik őket vagy nem, vagy a 8 pontot számítják közepesnek vagy az 5-öt. Vagy az első átlagemberben bízom vagy a másodikban, vagy mind kettőben, vagy semelyikben és inkább a videók maradnak, illetve a játékkedvem a stílus iránt......... sőt volt olyan hogy mind a két irányból negatív dolgot halottam egy játékról és a végén mégis kellemesen csalódtam, vagy éppen fordítva, ilyen is van.
4. Ezek már tényleg durva dolgok.... 😀
5. OK
6! Ez az enyém! 😀
1. Innovatívnak azért is neveztem, mivel az autós üldözős jelenetek a játékban tényleg pofásra sikerültek. Mellesleg modern kori FPS-ből 2007-2008-ban elég nagy hiány volt a piacon. Ott volt ugye a Call of Duty 4, de inkább csak régebbi címek voltak, mint az Operation Flashpoint, az ARMA és az America's Army, ami mind egytől egyig szimulációs játékok voltak. Ezért a casual rétegnek igazi felüdülést jelentett volna a cím.
2. A Medal of Honor Pacific Assault és az Airborne között 2-2,5 év volt a fejlesztési idő, és a játék valami eszméletlen jó lett (Mondjuk egy kicsit rövid az biztos). A Danger Close pedig már nem kezdő csapat, az ember azt várta volna, hogy jobban összeszedik magukat, ha kétszer is rájuk bízta az EA a brand-et. A multin nem sokat gondolkoztak, szinte egyenesen control+c control+v az egész. Teljesen a Battlefield szériát idézi.
3. Na már most az ember két tényezőben bízhat: Egy átlagember véleményében, vagy a sajtóéban. Csakhogy mostanában volt rá példa, hogy nem egyszer a sajtót jól lefizetik, hogy pozitívumokat mondjon a játékról, ezzel késztetve az embereket vásárlásra. A Metacriticnél is volt olyan, hogy a negatív kritikákat nem tette közzé, csak a pozitívakat. Az átlagembernél pedig gyakran fennáll az a szituáció, hogy ha valami tetszik akkor 10 pont, ha nem jön be akkor már 0. Próbáltam jó dolgokat keresni a játékban tényleg, de ha egyszer semmilyen eredetiséget nem tud felmutatni az autós részen kívül, emellett pedig még iszonyatosan bugos is, akkor nem tudok vele mit csinálni. Nálam nem a pénz a motiváló erő, mint az újságoknál. 😀
4. Mind a 2 kép egy küldetésből van, mivel nem nagyon volt kedvem újra nekiállni bármelyik más missziónak is. Ezek is már csak azért készültek, hogy legyen pár kép, amik feldobják a tesztet (több-kevesebb sikerrel, ahogy látom 😆😉 Szerintem már így is túl sok időt szenteltem a játéknak. Sok minden befért volna még a tesztbe, például azt elfelejtettem megemlíteni, hogy a bajtársaid képesek kiszorítani a fedezék mögül, ha ők is oda óhajtanak bújni, ahol te vagy. Vagy még az, hogy nem lőhettem le egy ellenséget addig, amíg a barátom el nem helyezkedett a megfelelő pozícióba, stb stb. 😀
5. A Battlefield-et kezdetektől végigkísértem. Az első részeket nagyon imádtam, egészen a 3-ig rendben találtam őket, viszont szerintem ez sem fogja elkerülni a bukást. Még máig nem tudok különbséget tenni a 3 és a 4 között, talán kettőt tudnék mondani: Nem oroszokat, hanem kínaiakat ölsz, és most már felhőkarcolókat is ledönthetsz. A Battlefield: Hardline bétájába belekóstoltam, de igazából nem sok játékmenetbeli különbség van. Próbáltak valami Payday + Counter Strike kombót összehozni. A Call of Duty-val szintúgy ez a helyzet.
Kampány része dög unalom, el lehet aludni mellette. Mondjuk azt, hogy ezzel, csak nőtt az origin játékaim száma 1-el. De túlzottan játszani nem fogok vele.
Második felvonás 😀
Egy más dolog hogy mennyire sikerült jól a MOHW, de két év azért nem olyan rengeteg idő a játékfejlesztését illetően, hogy egy szinte teljesen más játékot csináljál...... (volt már rá példa természetesen hogy ez idő alatt nagyon jó folytatás jött, de olyan is hogy 6-8 év elteltével is egy kisebb csalódás volt, mert 1-2 év alatt is meglehetett volna csinálni ugyanazt, hanem még jobban is.....)
A másik hogy lehet hogy nem szakadtak meg a munkában a fejlesztők, de azért gondolom hogy általában nem úgy van hogy akárki beleszólhat akármibe a fejlesztést illetően, hanem "neked ezt és azt kell megcsinálnod bizonyos idő alatt és mással ne foglalkozzál"
Az ilyen játékok mindig a multi miatt számítottak "nagynak" nem a single miatt, de attól még jogosak a negatívumok!
Amúgy meg 90%-nak lehet hogy leárazást sem érne meg, viszont 10%-nak meg lehet hogy az eredeti árának az ötszörösét is megérné........ azt a sikerélményt hogy legnehezebb fokozaton végig vinni egy háborús játékot! 😀
de a viccet félretéve ami az egyiknek nem éri meg, a másiknak lehet hogy igen.
Ezt a játékot pont hogy a szaksajtó is elégé lepontozta, de amúgy rengeteg olyan játék kap 9-10 pontokat, amikkel nem értek egyet.
Informálni valakit ahhoz mondjuk inkább objektivitás kel mint szubjektivitás, mert a szubjektív olyan hogy egyiknek 4/10 a másiknak 9/10 és akkor most melyikre hallgassak? Semelyikre! 😀 Az igazság az, hogy még profi cikkírók között is előfordul hogy ugyan arról a játékról két teljesen ellentétes véleményt írnak. Amikor mind a kettőjüknek objektívnek kéne maradniuk. Tehát most tényleg nem azért.
Maga a teszt nem lett rossz, még ha nem is felülmúlhatatlan, de nagyon jónak megteszi! 😀
Egy néhány kép kellett volna amikor az ellenség mosolyogva "rád néz" és másfelé lő, vagy nem rád néz hanem kicsit balra vagy jobbra és ordítva vörös fejjel, lövi a nagy semmit! 😀
Vagy a katonák meglátnák az ellenséget és inkább visszafordulnának mondván hogy eltévedtek, vagy föl tennénk a kezünket az ellenségnek és nem lőnének le, hanem foglyok lennénk székhez kötözve, és olyan választékosan tudnánk velük beszélgetni mint a valóságban, és minden egyes emberrel másképpen, de amíg ennyi millió ember vevő a reflex lövöldére hogy hány valós embernek a karakterét tudom lelőni minél rövidebb idő alatt, addig ezek a játékok (most úgy általánosságban) mint a COD meg Battlefield "végtelenül izgalmasnak és eredetinek számítanak" pedig valójában középszerű trutyesz mindegyik, nem kifejezetten rosszak, csak hát........ néhány olyan játék van ami tudott újat mutatni, aztán a többit már csak úgy az orcánkba maszatolták........
Am a teszted meg tetszett, szerintem összeszedett, jól fogalmazol és igazad is van szerintem. 😃
Am úgy látom valaki törölte az értékelését, lehet betojt az illető 😃, én megadom neked a megérdemelt 5*-odat 😀
Na már most felmerülhet az a kérdés, hogy vajon miért is írtam egy tesztet erről a játékról, ha ennyire lepontoztam? Egyszerűen informálni akartam azokat a játékosokat, akik pénzt hajlandóak áldozni egy termékért, de nem tudnak választani. Én pénzt adtam ezért, és komolyan mondhatom, hogy nem érte meg (A teljes árát biztos nem). Azok akik csak letöltötték, nyilván más véleményen vannak, mivel ingyen lónak a foga is jó.
Igazából nem nagyon zavar engem a lepontozás, de azért számomra nem érthető, hogy miért nem kaphattam legalább két csillagot? Azért annyira nem szörnyűséges a fogalmazásom.