Aliens vs. Predator - játékteszt

Para felsőfokon! Vadász, ragadozó, áldozat. Te ki leszel?

2001-et írunk. Általános iskola 1. osztályát már lassan 3 hónapja elkezdtem. Egy kis Pentium 1-es gépen lógott a család minden tagja, mivel nagyon nagy újdonság volt, igaz már lassan 3 éve meg volt. Aznap este mikor a legidősebb testvérem játszott a gépen, a szomszéd gyerek betoppan, hogy hozott pár új játékot, ami biztosan érdekelne minket. Én elmosolyodtam, mivel a Prince of Persia, a Blood, a Terep 2 és a Mortal Kombat 4-en kívül nem volt más játék a gépen. Be is tették a meghajtóba, az meg nagy nehezen felpörgette. Sosem felejtem el azt a zajt, ahogy szegény 8x-os CD-meghajtó próbálja beolvasni a korongot. Majd a Windows 98 képernyőjén feljön az ablak, ami a CD adatait tartalmazza.

Na, akkor próbáljunk ki egy játékot! -mondta a testvérem. El is indította az elsőt, ami a mappában volt, az pedig nem volt más, mint az Aliens vs. Predator, bár ezt még akkor nem tudhattam. A gyönyörű grafika levett a talpamról, el sem tudtam képzelni, hogy van ilyen lövöldözős játék, ami ennyire jól néz ki, bár egy kicsit sötétek voltak a pályák. Testvérem a tengerészgyalogos kampánnyal kezdte. Már az is félelmetes volt, hogy sötét elhagyatott folyosókon kellett barangolni, de amikor megláttuk az első ellenséget majdnem becsináltunk az ijedségtől, de akármennyire is félelmetes volt, mi nem adtuk fel, végigvittük, és büszkén mondhattuk, hogy mi megcsináltuk, mi nem félünk. Azóta 11 év telt el, a világ sokat változott, köztük én is, de egy dolog biztos nem változott: még mindig rohadt félelmetes egy játék.

Na, most, hogy elmondtam a játék ismeretének előzményét, kezdjük is akkor a jól megérdemelt játékteszttel! Nem nagyon vagyok képben a fejlesztővel, annyit tudok, hogy a Fox finanszírozta, illetve adta ki még 1999-ben, a szaksajtó pedig pozitívan fogadta. Később 2000-ben kiadták az Aliens vs. Predator Gold-ot, ami annyiban különbözött a sima verziótól, hogy tartalmazott egy képregényt, illetve rá egy évre 2001-ben kiadták a folytatást Aliens vs. Predator 2 néven.

A játékot tulajdonképpen 3 az 1-ben termékként is felfoghatnánk, de ez nem teljesen így van. Tény, hogy 3 kampányt tartalmaz a játék, de részben mindegyik csatlakozik a másikhoz. A Marine (tengerészgyalogos) kampány egy egyszerű kolónián élő katona történetét mutatja be, aki bevetés közben elvesztette az eszméletét, majd egy kórházban ébred fel, a vészjelző hangjára. Sehol senki, és nem tudja, hogy mi történt. Később a falon rögzített monitoron keresztül mondja nekünk az őrmester, hogy tűnjünk el onnan, mivel a karantén lezárja az egész létesítményt, és ott maradunk xenomorph tápnak. Parancsát megfogadva elindulunk az irányítószobába, hogy kikapcsoljuk a biztonsági rendszert, bár ez nem volt jó döntés. Idegenek hada lepi el a kolónia városának utcáit, az őrmester és katonái nem sokkal meghalnak, és már csak egy dolog lebeg a szemünk előtt: A túlélés.

Ha befejeztük a Marine kampányt, és úgy érezzük, hogy rövid volt, nem kell csüggedni. Még mindig ott van 2 kampány. Tengerészgyalogosunk megrázó kalandja után következzen a hajszoló, a vadász, a ragadozó: A Predator. Történetileg egy kicsit másabb. Itt nem a túlélés a szempont hanem, hogy felderítsük elveszett bajtársainkat, illetve kiiktassuk azon emberszemélyeket, akik felfedezték a ragadozók technológiáját, és ezt saját hasznukra fel akarják használni. Ennek legelső szerencsés (vagy inkább balszerencsés) felfedezője a Wayland Yutani vállalat, akik idegen bolygók kolonizálásával foglalkoznak. Azt hihetnénk, hogy mennyivel könnyebb Predatorral menni, mint tengerészgyalogossal, de tévedés. Tény, hogy más stratégiákat használhatunk, mint például tudunk láthatatlanul lopakodni, vagy éppen több életerőnk van, de később rájövünk, hogy mindez kevés, hogy legyőzzük a nálunk is erősebb Predalieneket, vagy Predatorianokat (xenomorph parazita + Predator).

És végül az utolsó kampány, ami kiskorom egy kedvence: Az Alien (Xenomorph idegen). Tulajdonképpen csak azért volt a kedvencem, mert itt nem kellett attól tartanom, hogy a képembe ugrik egy kis Alien pók.:) Na, de nézzük a történetet: A feltárt templom egy kis zugában ébredezik drága barátunk, miután teljesen kipihente azon fáradalmait, hogy idáig eljusson sérülések nélkül, miután kibújt a gazdatestből. A királynő telepatikusan szól nekünk, hogy valaki háborgatja drága lakhelyünket, így elküld minket azon élőlények felkutatására. És ebben a történet ki is merül.

Azt kell, hogy mondjam, mind közül az idegennek van a legvérszegényebb sztorija, bár mondjuk a Marine és Predator kampány után ezt nem nagyon fogjuk észrevenni, hiszen így is már több mint 10 játékóránk van az egész játékban, és ne is beszéljünk a multijáról, ami az egyik legjobb Co-op akciókat és Team Deathmatcheket tartogatja számunkra.

Most kitérnék egy kicsit a grafikára is. Nos az valami eszméletlen. Nem is gondolnánk, hogy ez még a legelső Lihtech motor generáció, annyira jól kombinálták a színeket a pályákon. Igaz, ha kivilágosítanánk a pályákat, akkor lehetne látni pár mosottas textúrát, de egy horror játékban az érdekelne minket a legkevésbé, hogy hány pixelből áll egy sarok. Ezenkívül a játék rendelkezik egy kis Ragdoll animációval is, ami annyiban ki is merül, hogy megcsonkíthatjuk ellenségeinket, bár az nagyon felemelő pillanat, amikor Predatorként levágod egy embernek a fejét.:) A hangokkal nincsenek gondjaim, tökéletesen passzolnak a játékhoz, az Alien pók mászásának hangja máig itt kísért a fejemben.

A játék egyik legnagyobb hibájának azt tartom, hogy nincsen mentés pályák alatt. Ha új pályára érkezel, és pont a közepén meghalsz, akkor kezdheted a pálya elejétől megint. Ezenkívül más negatívumot nem tudok mondani. Tény, hogy egy évtized alatt rémisztőbb horrorjátékok is megjelentek, de ha kíváncsi vagy, hogy mindez honnan eredeztethető, akkor ajánlom, hogy próbáld ki! Hidd el, a hatás garantált!;)

Utólag csak annyit hadd szögezzek hozzá, hogy a Steamen 3 euróért megvehető, ami alig kóstál 1000 Ft-ot, és egy ilyen klasszikust bűn nem birtokolni, ráadásul az a verzió Windows 7-en is fut.:)