Dragon Age 2 A Bioware első nagy buktája?
A nagy sikerű Dragon Age: Origins 2009-es megjelenését követően 2011-ben megérkezett a sorozat második része, ami már nem Ferelden Hőséről (Hero of Ferelden) szól, hanem Ethan Hawke-ról, egy menekültről, aki Free Marches-be menekül családjával. Sokak szerint a második rész messze alulmúlja az elsőt.
Sokak szerint a második rész messze alulmúlja az elsőt. Mondják ezt több okból is. A Bioware az elmúlt években nagy névre tett szert fantasztikus RPG-jeivel, mint a KOTOR, Mass Effect (továbbiakban: ME) és Dragon Age (továbbiakban: DA). Az egyik legnagyobb pozitívuma mindegyik játéknak a döntések fontossága, a piacon lévő többi RPG-vel szemben ezekben a játékokban fontos döntéseket kell hoznunk, amik komoly kihatással vannak a játék végkimenetelére, a Mass Effect esetében a következő rész eseményeire is. Sok DA rajongó várta, milyen hatással lesznek az első részben és a kiegészítőben hozott döntéseik a második részre, az elszomorító válasz, hogy szinte semmilyennel, köszönhetően főleg a retroperspektív történet mesélésnek. Érthetőség végett: a történetet az egyik csapattársunk meséli el, mi lényegében az emlékeket játszuk végig, ami megköti a kezünk, bekerültek fincsi átmeneti videók, és az intermezzók is jók lettek, ám így a Bioware maga alatt vágta a fát, mivel az ilyesfajta történet mesélés mellet lehetetlen több végkimenetelt beépíteni. Tehát a játék vesztett a döntéshozatal élményéből. Az előző részből beolvasott mentés mindössze azt határozza meg, hogy melyik karakterekkel találkozunk a játék folyamán az első részből. Rátérve magára a játékra. Az egész egy városban és annak környékén játszódik. Több részre van osztva, ahogy a történet halad előre az évek során (összesen 10 évet mesél el a történet). A pályák száma kevés, ugyanazok a textúrák ismétlődnek különböző helyeken, csak mindig más részek vannak belőle levágva, ez megvágja a játékélményt azoknak, akik szeretnek felfedezni és szeretik csodálni a tájat. Maradt az alapvetően három kaszt: Harcos (Warrior), Tolvaj (Rogue), Mágus (Mage). A játék menet: az irányítás teljesen egyszerű és megszokott, van térképünk, helyünk, hogy elhelyezzük spelljeinket (sajna limitált mennyiségben) és persze van gombunk (TAB), amivel megkülönböztethetjük a használható tárgyakat a tereptárgyaktól. Praktikus és kedvenc újítás a játékban az Action gomb (R), lenyomásával harc közben megtámadjuk a legközelebbi ellenfelet, harc után pedig a gomb nyomogatásával automatikusan megyünk lootolni az előttünk lévő hullához, majd ezzel a gombbal fel is vehetjük a Lootot (Take All). Legfontosabb újítás a teljes szinkronizálás, Hawke így sokkal közelebb kerül szívünkhöz, az opció választás a ME-ből jól ismert kördiagram(?). Nagy kedvencem a szarkasztikus opció, ami a legtöbb helyen ott van és talán még azok is megértik, akik nem beszélnek olyan jól angolul. A csapattársainkkal való viszony nagyjából maradt az eredeti koncepció: tetteinkkel egyetértenek + pontok, nem értenek egyet - pontok, a változás az első részhez képest, hogy a csapattársaink nem hagynak el, két véglet van, a Friendly (Barátságos), Rivalry (Ellenséges) - mind2 opció különböző képességeket ad csapattársunknak. A harc menete: sokan vagyunk, akik szeretik a harcot, ami tele van különböző effektusokkal és mindemellett gyors is. Míg az első rész nagy hiányosságokat szenvedett e téren ( lassú mozgás, még lassabb ütések), addig itt egy dinamikus kirobbanó harcmódot kapunk mind a három kasztnál, a mozdulatok gyorsak, már-már követhetetlenek, a mozgás harc közben felgyorsul, így gyorsan mások háta mögé kerülhetünk vagy hátrébb húzódhatunk a mágussal. A Warrior-ok képesek szó szerint kettévágni ellenfelüket, rengeteg a vér, ami rajta is marad az arcunkon a harc után, a Rogue nem egyszerűen odadob egy üvegcsét, ahova szeretnék, hanem feldobja magának, majd egy akrobatikus mozdulattal odarúgja, a Mage pedig rengeteg animációt kapott a Staffja használatához, kung-fu filmekbe illő mozdulatok végez. Grafikai szempontból fontos megemlíteni a DX11 támogatást, vészes különbség nincs a grafikai beállítás két véglete között, legrosszabb minőségen is tökéletesen megfelelt nekem. A hangaláfestések jók, semmi kimagasló vétket nem fedezhetünk fel, jól visszaadja a hangulatot. Szóval ha szereted a pörgős játékmenetet, ahol rengeteg ellenfelet kaszabolhatsz szét, akkor ez a te játékod (Rouge a legerősebb kaszt ilyen szempontból). Ha inkább előnyben részesíted a klasszikus Bioware RPG-ket, ahol fontos döntéseket kell hoznod, akkor maradj az első résznél. Reményeim szerint ez a rész bevezető és felfuttató rész volt a harmadik rész számára, ahol együtt látjuk majd Hawke-t, Ferelden Hősével,(Remélem majd a trailerből ismert arcokat látjuk viszont :) ). Szóval ennyi a játék, nagyjából 40-50 órányi kemény szórakozás.
Műfaj:
Fejlesztő: BioWare
hagyuk már!
szerintem nagyon is jó játék lett 😉 igaz az első részhez képest lemaradt, de rettentő sok ujítást tettek bele(szívem szerint nekem a 2.rész jobban tetszik mint az Origins) de akkor is nem bukta ez a játék. szerintem tökéletes😀
Meg tényleg csak ömlesztés, a Magyar tanárod nem tanított meg fogalmazást írni? Bekezdés Tárgyalás Befejezés(ez lenne a minimum)
és nem offolni akartalak (ha annak veszed akkor bocs)
Az a lényeg, hogy ne minden sor végén nyomj Enter-t. Viszont ha új bekezdést akarsz kezdeni, akkor nyugodtan használhatod az Enter-t. 😉
A "Bukta?", egyrészt cask figyelem felkeltő, másrészt azért van csak ott mert sok DA fan szerint is az első a jobb és ezért mondták buktának, szerintem nem az, én szeretem ezt a játékot 😀
Megírom a Mass Effect teszteket is 😀
Meg én sem nevezném a játékot buktának!