A pokol kapujában

Magát a Blizzard-t nem kell, hogy bemutassam, a multiplayer, de akár az egész játék ipar egyik megkerülhetetlen része, és a nevét olyan címekkel véste be a videójátékok történelmébe, mint a StarCraft, a WOW, vagy a sima Warcraft. Ezekben mi a közös? Alig játszottam velük! Most lehet, hogy eretnek vagyok, de anno teljesen lefoglalt két játéksorozat a szabadidőmet (Civilizations és Prince of Persia khmm khmm...), azonban a Diablo 2 valami újat mutatott, lényegében megismertette velem a hack and slash műfajt. Azt, hogy legjobban ez tetszett volna és legtöbbet játszottam volna ezzel nem merem mondani, mert ott van mellette a God of War és a Devil May Cry, de az viszont igaz, hogy elsők között volt a Jedi Knight-al együtt, aminek multiplayer-jével játszottam. Egyszerűen elvarázsolt az, hogy más hús vér emberek is vannak "körülöttem", akik nem linerálisan cselekednek, mint az NPC-k és lényegében a kalandokon át együtt velem eljönnek. Mondhatom akár azt is, hogy ez az egy dolog miatt játszottam, de hogy órákra elcsábított, az ugyan úgy biztos, mint hogy nehéz volt. Ennek hatására érdeklődtem a többjátékos móddal rendelkező játékok iránt, ezután jött a CoD 4, a Battlefield 1942, meg a Quake 2. És jött a Mass Effect, ami sikeresen kiölte belőlem ezt az érdeklődést. Viszont így majd 10 évvel késöbb megpróbálkoztam újra kijátszani, mindent feljegyeztem róla, levontam a következtetést, és akkor jöjjön a kritika.....

Maga a játék egy RPG (you don't saaay), a főmenünél meg két fajta játékmódból választhatunk: egy singleplayer és egy multiplayer, utóbbi pedig olyan, mint a Single Player kampány csak itt többet magunkkal is mehetünk akár, ezekután pedig öt különböző kasztból választhatunk ízlésünk szerint:

[list]van a barbár, aki nagyokat üt, de cserébe marha lassú (nekem)

van az amazon, aki lényegében a fegyverek istene, tehát erős és gyors, valamint emiatt fontos megjegyezni nála azt a szabályt, hogy előbb ütni, aztán kérdezni szabad

van a "Sorceress", ez a kaszt lényegében a helyi mágus

a nekromanta, ő is hasonló mint a Sorceress, csak szerintem durvábban sebez és nem igazán az elementál mágiákra alapoz

valamint itt van a Paladin, a játék legstandardabb kasztja, ő a vegyes képességű[/list]

Ennek ellenére nekem a Paladin volt a kedvencem, gyorsan kitanulhatóak a képességei és könnyeb őt használni, valamint a managment-elés sem olyan körülményes. Azonban történt egy hiba! Mégpedig, hogy eredetiben megvan a játék (1.0 verzió), itt azonban magában nem működik a multi (már), ha meg letöltöm hozzá a frissítést akkor már be tudok lépni, viszont ilyenkor eltűnik a karakterem teste, minden más játékoséval együtt! Ezt nem tudom hogyan történt vagy mi a baj forrás pontja, így viszont nem tudok behatóbban mesélni a többjátékos móddal való tapasztalataimról, mint amik megmaradtak az emlékeimben.

A játék fejezetekre (Act-okra) van bontva és minden pályának fejezeténél van egy "város", ami amolyan save point-ként működik, tehát ott vehetünk fegyvereket (amik fejezetről-fejezetre, flaskát (ez színtől függően lehet élet, mana, staminát feltöltő, és valamiért olaj is van itt, de erre még nem jöttem rá mi az értelme), ruházatot, tehát a szokásos RPG-s árucikkek jelen vannak. Plusz itt vehetjük fel a küldetéseket. Előre el kell mondanom, hogy a pályák hatalmasak! Nem csak a felszínen lévők, hanem egyes kazamaták is több szintből állhatnak. És mivel akár több perc is eltelhet, mire visszatérünk a save point-ra ezért vannak itt a fast travel pontok (nem vicc, azok), hogy a fontosabb helyszínek között tudjunk egy pillanat alatt átmenni, de ha a save point-okra szeretnénk menni, arra ott vannak a portál tekercsek, vagy ha szerencsésebbek vagyunk akkor egy egész portál könyv, amelyet többször is használhatunk, és ha már elvégeztük a dolgunkat, akkor visszamehetünk a túloldalra és bezáródik a portál. Ami kifejezetten tetszett, hogy 2000-hez képest meglepően jól néz ki, mármint a műfaján belül. Korrekten kivannak dolgozva a karakterek, bár pályadesign terén eléggé önismétlők a környezeti elemek, meg maga a pályáknak ez a csőszerű felépítése..... na erre még visszatérek. És ne lepődjünk meg, ha utunk során akár több száz ellenféllel találkozunk kicsi és nagy méretben, nem véletlenül nevezik ezt az alkotást egér gyilkos játéknak. Illetve figyelembe ajánlom azt, hogy legyen mindig előttetek a térkép, mert biztosan el fogtok tévedni, főleg akkor, ha ismeretlen terepen vagytok. Ha már kalandok, a játék során nem egyszer lesz szerepe a loot-olásnak, nem csak pénz terén, de javarészt alapszintű fegyvereket és felszerelést találhatunk, a nehezebb és hosszabb kazamatákban viszont lesznek értékesebb dolgok, amiket vagy eladod jó pénzért vagy felhasználod, ilyenkor azonban nem fogja felismerni a tárgyat a karakter ezért, kellenek a "Scroll of Identify"-k, amivel "ki unlock-olhatjuk". A tárgyrendszer rendesen ki van dolgozva. Ha valaki játszott már a Resident Evil 4-el, akkor nem igazán fogja újdonság lenni. Ugyanúgy ezt a parcellázott rendszert használja, én személy szerint jobban szeretem ezt. Valamint Skill fa is van, nem igazán szerteágazó (hát lényegében két felé lehet vinni), de a már meglévő képességeket tovább lehet erősíteni (kedvencem a charge).

És még csak a töredékénél vagyunk a játék mechanikájának ismertetésénél. Nem beszéltem az ellenfelek fajtáiról, csere rendszerről, a pályákon található oltárokról, a fegyverekről, kezdve a dárdáktól a nyíl, számszeríjon át, egészen akár a pallosig. Inkább mesélnék, milyen játszani a játékkal. Először is, nem ad támpontot, hogy mi hogyan kell csinálni, megkapjuk ugyan a küldetést (küldetéseket), de hogy hova kell mennünk azt nekünk kell kitalálni, csupán a kis szövegdoboz segít a küldetés lapja alatt. Elsőre kihívást és lehetőséget nyújt, hogy mi magunktól fedezhetjük fel a Diablo világát, ráadásul többször is megpróbáltatások érnek, amikkel kitapasztaljuk a játék menet fajtánkat, hogy hogyan játszunk, milyen tempóban és így megy szépen a játék előre haladtával (Dark Souls effektus). Utóbbi játékkal ellentétben viszont egy idő után monotonná válik, egyszerűen már nem nyújt újdonságot, és amikor elérsz egy új fejezetre, akkor lényegében megváltásként fogjuk megélni, mert végre valami új történik. Hiába darálhatunk le 600 millió ellenséget, egy idő után így is úgy is belefáradsz. Tökéletes erre a gyros-s példa, attól hogy még a kedvenc ételed a gyros, ha ugyanazt ennéd 1 hétig akkor már pénteken a szádon fog kijönni. Pedig a hangulat és a hangok kiválóak. Az első fejezet vége felé, ahol az első boss fight van, olyan horrorisztikus hangulat van ott, a csönddel, vagy épp a félelmetes zenével, a sötétséggel, és azzal a sok vérrel a falakon és a talajon, jól építi a hangulatot, csak éppenséggel nem tud mindent menteni.

Valahol itt kezdtem el kapizsgálni, mi a bajom a játékkal. Ez deklaráltan a többjátékos módra van kihegyezve. Oké, ott van az egyszemélyes kampány, de úgy érződik így a játék, mintha még mindig béta fázisban lenne. Olyan élettel tudja feltölteni a multiplayer, hogy máshogy igazából nem is lehetne kijátszani. Példa erre az ellenfelek életereje, különösen a boss-oknál. Nem egyszer volt, hogy kifogytam a potion-kből és vissza kellett mennem a városba utána vissza a boss-hoz újra harcolni és ezt 3x megcsinálni. Most gondoljunk bele, ezt még két játékossal sokkal élvezhetőbb és gyorsabb ez a harc, mint egy magunkkal püfölni a boss-t. Nem azt mondom, hogy rossz, távolról sem az, sőt élvezetes a játék...... egy darabig. Inkább azt ajánlom, hogy csak multiplayer-ben játszatok vele, mert úgy tovább növeli a játék élvezhetőségének élettartamát. Apropó, szólok, hogy a singleplayer-s és multiplayer-s karakterek teljesen másak! Tehát hiába 30-s szintű a singleplayer karaktered, ha nem multiplayer-ben játszol, akkor ott csak 1. Csak szóltam.