Csak még egy kört...... csak még egyet!

Az a bája az ilyen játékoknak nem csak az, hogy gondolkodásra sarkalja a játékost, de itt időt is ad arra, hogy megfontoljuk, mit teszünk akár egy támadásnál, vagy managment-nél, így ezen a téren jóvalta könnyebb, nem úgy, mint a valós idejű társaiknál, ahol vérprofinak kell lenni ahhoz, hogy ne az első tíz perben bukjunk el (igen egyrészt emiatt is inkább az előbbi játékfajtát szeretem). A Civilization ennek a csúcspontja, különösen a 4. Ugyanis nem félnek a fejlesztők mindig frissíteni, amivel még többet hozzátudnak adni az alapanyaghoz. De a fő attrakció az az, hogy megtudnak csinálni egy félig-meddig istenszimulátort, amiben egy országot kell vezetni, miközben beraknak téged egy körülötted folyton mozgó világba, ahol a kulcsszó a hatalmi játék. Itt pedig a politika fontos része a játékmenetnek. Kivel vagy szövetségben, ő kivel van szövetségben, ki kivel háborúzik, miközben figyelned kell a belügyre is. Mennyi egységed van, milyen a politikai irányzatod, milyen a szennyezés a városokban, mennyi a nyersanyagod, elegendő étel jut-e az embereidnek, mennyi arany van a kincstárban, mennyi megy el az alap pénzösszegből, és a kincstárban lévő pénzt milyen mértékben fordítod a tudományok vagy az embereid szociális juttatásainak támogatására. Tehát egy kicsit komplexek ezek a játékok és ezzel együtt vagy mellett is nem lesz frusztrálók a játékok (vagy nem ezért). Habár elég régóta van a széria, még is szerintem az alapok a 2. részben voltak, ahol ez mind, amit itt felsoroltam benne van a játékban, az 1. meg hát. De leginkább 3. rész az, amire a sorozat elnyerte mai formáját.

(Most mutatnék screenshot-okat, de mivel Steam-n van fent a játék, és mikor készítettem volna a képeket, nem mentette el őket...... néha úgy imádom a Steam-t hogy dögöljön meg! Simán Print Screen-el meg nem szoktam ezt csinálni, úgyhogy sorry, másét kell használnom)

Amikor kezdjük a játékot, az alap lehetőségeken kívül más is van. Pl. Ha a Complete kiadás van meg nektek, akkor ott van a Conquest menü pont, ahol ugye előre legyártott pályák vannak különböző korszakokból, van egy Civ-Content ahol elvileg más játékosok pályáinak is ott kellene lennie, de egy kettőn kívül mást én nem találtam, van egy Hall of Frame, ahol igazából az összes Conquest-t megcsinálod egybe. Ezek után meg a hagyományos rész. Beállíthatod a világod tulajdonságait (milyen legyen az éghajlat, szárazföld-tenger különbség, és elvileg a pályának az "idősségét" is (itt arra gondolok, hogy 3 millió, 4 millió, és 5 millió éves legyen) aminek lényegét eddig még nem láttam azon kívül, hogy milyen lesz a domborzata a pályának, utána a barbárok mennyiségét, a hatalmakat, hogy ki szerepeljen (játékossal együtt max. 8 player lehet), a többi játékos agresszivitását, illetve a játék nehézségét legkönnyebbtől legnehezebbig (na erre majd később visszatérek). Valamint a győzelmi lehetőségeket, tehát azt, hogy holdra szállással, területi, kulturális és még hasonló dolgokkal is legyen lehetőség nyerni. A pálya legenerálása után leteszi az egységeidet egy pontra (ami általában max. 1 setler, 1 harcosból és 1 munkásból áll). A város alapítása után innentől termelheted az egységeidet tetszésed szerint és innentől megteremtheted a birodalmadat. Elsőre tanácsolom, hogy leginkább csak építsd a városaidat (mert ezekkel nő a területed) és terjeszkedj, mert ezzel együtt a nyers anyag forrásaid is bővülni fognak, viszont, ha nem terjeszkedsz csak építesz 1-2 várost még közel a kezdő ponttól, pár kör után gyorsan körbe érnek a játékosok és innentől kevés a nyersanyagod, ami a játék további menetében piszkosul nagy problémát fog okozni.

A játék többi része ugye fent már írtam, tehát tradicionális Civilization. Egy két dolog viszont újításként jött. Kb. Az első száz kör után már fontos lesz a külpolitikai rész a játékban, úgyhogy diplomáciai tárgyalásokat lehet végezni a többi játékossal (kivéve, ha háborúban vagy vele) ilyenkor alkudozni lehet velük nyersanyaggal, pénzzel vagy "politikai opciókkal". Ezzel elég jól ki lehet jönni a bajból az előbb említett problémával, mert hiába kicsi a területed, ha alku során olyan cserét kínálsz neki, ami nincs neki, akkor odaadhatja is a neked hiányzó anyagot de mondom, hogy ha csak van). Viszont az újítások maguk a politikai opciók, ugyanis 4 fajtája van: a háborús együttműködés, ami főleg akkor jó, ha más valakivel vagy hadban, akkor akár azt a játékost is behozhatod a harcba, aki nem igazán van jó kapcsolatban az ellenségeddel...... vagy egyszerűen csak lepénzelheted. Ott van a szövetségi rendszer, amivel ha megtámadják a szövetségesed, akkor te is hadba lépsz a támadó ellen, azonban a szövetségeseddel jobb kapcsolatot is tudsz ápolni, ha alkuról van szó, az átjárhatósági engedély (Right of Passage), ezzel a másik országán át tudsz büntetlenül átkelni, és a kereskedelmi embargóval ráveheted a másikat, hogy valakivel ne kereskedjen, ez mind szép és jó, de kb. Addig, míg nem építetted ki a titkos szolgálatodat, addig elég hasztalan dolog. Illetve már vannak határok is, amivel szépen kiépíthetsz magadnak egy rendezett országot (valamint Esztétikailag is jobban néz ki, mint az, hogy csak a városokat, meg egységeket jelzi ki). A városok menedzselése is jobban át van gondolva, ugyan is ha túlnépesedett, lehetőségünkben van, hogy "leépítsük", és az ételt, termelést, építést is szabályozhatjuk akár az egész országra. Könnyítésként

Maga a látvány nem szép, persze 2000-s évek eleje, de már a korhoz képest is közepes. Habár az előző részhez képest van fejlődés, bár a két játék megjelenése között 4 év van, tehát lényegében ez kötelező. A játékmenettel ellentétben nem érződik annyira az élettel teli érzet, nem annyira jók a színek árnyalata, az egységek eléggé baltával faragottaknak tűnnek, valamint látható a generált pálya ismétlődő, vagy darabos részei. Ráadásul az országok vezetőinek a fejei néha horrorisztikusak tudnak lenni (különösen a mongolé). A zene viszont meglepett. Ugyan nincs belőle túl sok (hát kb. 6-7 szám) de eléggé emlékezetesek.

A másik bajom, hogy túl lassúak az egységek, ugyan amikor már kiépítem a vasúthálózatot és úthálózatot, akkor ez a probléma már nem lesz, de az első 100 körben agyrohasztó tud lenni. Ha meg korszak váltás van annál is inkább, és nem csak a közlekedésre gondolok itt. Pl. Amikor a munkásnak 3 körbe jut mondjuk egy bányát megépíteni, a következő korszakban meg 10 ha nem fejleszted. Hogy? Miért lenne az új korszaki munkás ügyesebb, mint a régi? Mert ez az Edit módba, ahol lehet építeni a világainkat, ott nem kell ezt csinálni, mert rögtön a korhoz igazítja, akkor miért nem lehet ezt csinálni ha játszom? Fejleszteni meg viszont elég drága dolog, különösen ha sok munkásod van. Ha már egység, akkor a harcok. Talán ez a játék legrosszabb eleme, mert maga az, hogy akár körökön át elhúzódhat az oké, de hogy random legyenek a találati pontok, az röhej. Lehet azt mondani, hogy a kocka elvet használja, mint a régi szerepjátékokban, de nem. Ráadásul ott van a Civolipeda (ami tulajdonképpen a játékban lévő kézikönyv, ami leírja a felhasználási módszerektől kezdve a nyersanyagok értékéig mindent), amiben elvileg le vannak írva az egységek sebzési értéke, tehát szabálynak csak kéne lennie, de nincs. Volt olyan eset, hogy az én huszárommal (egy aránylag erős lovas egység) nekimentem a muskétásnak (arra az időre elég gyenge egység lett, már szinte senki sem használta), erre én alig sebeztem, ő meg könnyen leszed. Conquest-eknél ez meg még gyakoribb. Én nem tudom, hogy most úgy rakja be az értékeket, hogy a történelem során melyik volt a győztes és vesztes hadfél, és az előbbi az erősebb, de enélkül is egyáltalán nem fair. A nehézség meg egyszerűen el lett rontva. Mindenkinek inkább a legkönnyebb fokozatot ajánlom, mert az az egyetlen ami játszható a többi meg kínkeserves pokol, a legnehezebbről meg nem is beszélve. Ott pár kör alatt már akkor tudod, hogy vesztettél, amikor még csak bekapcsoltad a gépet.