Germán lovag a Viking ellen

Óh, Bethesda óh, Bethesda hát csak nem te akarsz lenni a legnagyobb fps-rpg játékok kiadója? De bizony ő akar lenni, kisebb nagyobb sikerrel. Ennek nagyobb jelei is vannak, például, hogy felkarolta a rég hanyatló ID Software-t, aki szinte megteremtette az FPS műfajt. hála az olyan címekkel, mint a Wolfenstein 3D-vel, vagy a régi Doom-okkal. Saját maguk meg megvásároltak a Fallout szériát és szinte teljesen újraépítették a játékmenetet és elvetették a felső nézetű RPG koncepcióját. Másrészt a saját játék szériájukat is mind a mai napig felbukkan felújított változatokkal, modok, online játék és új részek képében, közülük most az utóbbit választottam ki, az Elder Scrolls Oblivion és Skyrim epizódot. Aki nem tudná miről beszélek (elég valószínűtlen), annak elmondom, hogy az Elder Scrolls egy Fantasy szabad világú RPG játék, amiben hatalmas terepet kapunk mind két részben, ráadásul bármilyen furcsa karaktert csinálhatunk, minderre rápakolva rengeteg küldetést és helyszínt.

A két játék kezdése

A történetet valójában mind két részben csak az indításakor vesszük észre. Az Oblivion-ban a főhős egy börtönben üli le az életfogytiglant, ám bejön hozzánk csomó katonájával a helyi király és elmondja nekünk, hogy szerinte meg akarják ölni szektás orvgyilkosok, így a börtönből az egyetlen titkos kijárat az mily meglepő, pont a mi cellánkban van, úgyhogy ajánlatot tesz nekünk, hogy elenged minket, azzal a feltétellel, hogy meg kell védenünk őt. E közben kitanuljuk az irányítást, elszakadunk a többiektől így katakombákon át vissza kell találnunk a királyhoz, meg támadnak minket a szektások és végén egy fordulattal, megölik a királyt és meg kell bosszulnunk, miközben kiderül, hogy a szektások a pokol kapuját akarják kinyitni, ezzel uralomra kerülni.. Ennyi. A többi esemény meg arra kell, hogy ne unatkozzunk játék közben. A Skyrim történetében védjegyszerűen ugyanúgy foglyok vagyunk akit a kivégzésre visznek. A helyi erő, azaz a Birodalmiak, ne nevessetek tényleg így hívják őket, leakarnak fejezni, de pont előjön egy gonosz, nagy erejű fekete, akit Alduin-nak hívnak. Tehát ő felégeti a falut, mi meg a választott térfélen(amit úgy rendeztek el, hogy az éppenséggel romokban levő falunál a katonák harcolnak, mi meg pedig, vagy a sárga, vagy a szürke ruhás emberhez megyünk) harcolunk és kiderül, hogy 200 éve (vagy a körül) a sárkányok rettegésben tartják az embereket, és a legerősebb, Alduin elakarja pusztítani a világot, mi rólunk meg kiderül, hogy mi vagyunk a "Dragon born", azaz Sárkány szülött, és mi egyedül állíthatjuk meg Alduin-t.

Grafikai farokméregetés

Na de, ennyit a történetmesélésről, jöjjön a látvány és a játékmenet, amiben az Oblivion mind a kettőben számomra jobb, mint a Skyrim. Az Oblivion-ban a táj lehengerlő, gyönyörű még modok nélkül is, sőt még konzolokon is egész szép (nagyobb tereknél azért meglátszik a hardver korlátai).

De tényleg, sokszor éjszakánként kijártam lóháton a városokba, vagy bármely felszíni tájra, nem törődve a rablókkal, farkasokkal és más ocsmány lényekkel.Viszont csak azért is, hogy legyen kontraszt, az arc animációk azért nincsenek a toppon, mert pont úgy, mint az Evil Within-ben Sebastian-nál mindenkinél botoxolva vannak. Ez legfőbb képen a párbeszédeknél lehet észrevenni.... amúgy csak megemlítem, hogy a Skyrim-nél is ez van.
És a Skyrim, fú. Szerintem sokan ezért megfognak engem gyűlölni, ha eddig nem is, most biztosan, de a játék olyan ronda, hogy sokszor még az Oblivion-nál is ocsmányabb, pedig az 2006-ban jött ki, ez meg egy 2011-es játék. És vannak benne szép részek is, azt nem titkolom, de ennél még a Fallout: New Vegas kopár pusztái is lélegzetelállítóbbak voltak. Hol marha jól néz ki, mint például a hegyek látványánál, vagy az effekteknél,

https://youtu.be/RbM3TUy19Wk

de a többi, mint az előbb említett arcanimációk és rá még a test és víz effektek egy 6. generációs játék látványát hozzák, és ezen még a új generációs (ps4 xbox one) változat sokat.

Játékmenet és a hangulat

Legalább a játékmenet mind a két résznél, hát, mondjuk azt, hogy időt igénylő. Csak, hogy röviden elmondjam, hogy milyen a játékmenet. Harcolunk, felfedezünk, kapcsolatokat teremtünk, akár szerelmi, baráti, vagy ellenségest is, fejlődhetünk bármilyen irányba, kitanulhatjuk a mesterségeket, kilophatjuk az embereket, vadászhatunk, vagy egyszerűen csinálhatjuk a hülyeségünket, én például beálltam favágónak egy falun és lefűrészeltem a fát, tönkökre leaprítottam és eladtam stb. Innen látszik, hogy a két játékban nagy a világ ahhoz, hogy eltöltsük az időt, viszont 10-20 óra játékidő után megunja az ember a két játékot, így szakaszosan fogunk utána csak játszani utána velük. A fegyverkezelésben is szerintem az Oblivion a győztes, mintsem a Skyrim, ugyanis előbbiben még lehetett egy kezes, két kezes fegyvert (pajzsot egykezesek használatánál) és mágiát használni egyszerre, utóbbiban meg már a mágiák ugyanúgy helyet foglaltak, mint a fegyverek és pajzsok. Persze ott vannak az üvöltések, de miért nem lehetett ugyanúgy megtartani? Szőrszál hasogatás ez már, de nem egyszer zavart be ez a harcok közben. Viszont a hangulatban egyik játékban sem tudok kifogást találni. Mind a kettő más terepű, helyszínű és hangulatú......