Régi pokol elszabadul

Zombik, Raccoon City, vérprofi kommandós osztag és egy kis történet. Kell ennél több egy Resident Evil-höz?

Az év elején megjelenő Resident Evil: Operation Raccoon City kiváló példája egy jó alapkoncepcióra épülő akciójáték teljes elbaltázásának. Amint megláttam az egyik előzetest, melyben megparancsolják, hogy öljük meg Leon Kennedyt, azt gondoltam, mindenképp ki kell próbálni a játékot, hogy ez mégis hogy következhet be. Múltak a hónapok, és megjelent a játék. A kritikák, amiket mindenhol olvasni lehet, egyértelművé tette, hogy a játék bukás. Én persze az az ember vagyok, aki kipróbálja kedvenc játéksorozata aktuális részét, a kritikákat kevésbé figyelembe véve, főleg hogy PC-re is megjelent.

A főmenüben mikor meghallottam a "zenét", már elkezdett körvonalazódni bennem a sok gondolat, hogy ha ilyen hamar negatív élményben van részem, mi lesz később? Nem törődve a figyelmeztető jelekkel, elindítottam a játékot. Kezdetben ki kell választani, milyen karakterrel szeretnénk lenni, itt mindenki megtalálja a kedvencét. Van sörétest preferáló kommandós, van, aki inkább robbantgat vagy gyógyít és még más hasonló figura. A 6 fős osztagból egyszerre csak 4 lehet jelen, ami kissé illúzióromboló lehet. A pályák teljesítése után xp-t kapunk, amit fegyverekre és egyéb felszerelésekre lehet elkölteni. Érződik, hogy főleg többjátékos módra tervezték a játékot, egyedül hihetetlen idegesítő. Én egyedül vágtam bele a játékba, pislogtam egyet, és már vége is volt.

A játék hihetetlenül rövid. Csupán 7 pálya áll a kampányban, alig 4 óra alatt végig lehet tolni az egészet. A pályák jelentős része ismerős lehet a korábbi játékokból, mint például a rendőrőrs. A grafika nagyon gyenge, az évekkel korábban megjelent 5. rész fényévekkel szebb. Hangok tekintetében sem remekel a játék. A szinkronhangok néhol élettelenek, a fegyvereknél pedig egyszerűen hiányzik. Nem tudom mi történt a fegyverhangokkal, de 99%-nál olyan halkan szóltak, hogy teljesen tönkretette a hangulatot. Tompák, élettelenek és halkak. A zene pedig egyáltalán nem olyan, mint egy Resi játéknál. A logikai hibákról már nem is beszélek. Például itt vannak a zombik. Az első részekben még lomha, hörgő zombik voltak. Itt valamiért már futnak, ütögetnek és "taktikáznak". Ezzel nem is lenne gond, de mivel a 2. és 3. rész idején játszódik a történet, így a zombiknak még mindig lassúnak és ostobáknak kéne lenniük.

Történet szempontjából sem remekel a játék. A történetet most a rossz oldalról, az Umbrella egyik különleges alakulatát irányíthatjuk, akiket elküldtek a városba bizonyítékokat semmisíteni. Feltűnnek régi ismerős arcok, mint a 2. rész Birkin dokija, a híres Nemesis, vagy Leon és Claire párosa. Az alapfelállás ugyan nem rossz, hogy mi vagyunk a gonoszak, csak a kivitelezéssel vannak gondok. A történet nem túl tartalmas, és hamar elfelejti az ember, hogy egyáltalán van.

A játékmenet az, ami az igazi negatívum. Gyakorlatilag nincs olyan pontja a játéknak, ami elhitetné velünk, hogy ez egy RE játék. Nem túlélőhorror és nem akcióhorror, csupán egy egyszerű akciójáték, ahol a zombik és a katonák minél nagyobb számú likvidálása a cél. Nem kell többé "célzópózt" felvenni a lövéshez, még könnyebbé téve az akciókat. A mesterséges intelligencia egy moszatéhoz közeli, hihetetlenül ostoba az ellenfél és a gép által irányított társak. Előfordul, hogy az ellenségtől 5 centire állok, de ő észre sem vesz. Van, mikor a biztos fedezékéből meg se mozdul, és nem akar támadni. Nem ritka, hogy a fedezék mellett áll, de nem akarja használni. A társaim se sokkal okosabbak. Nem egyszer fordult elő, hogy egy ajtó csak akkor nyílik ki, mikor a társaim a közelében vannak. Ilyenkor hajlamos az egyik társam kilométerekre megállni az ajtótól, én meg nem tudok továbbjutni emiatt. Annyi hasznuk van a társaknak, hogy néha lefújnak egy kis gyógyszerrel. Nagyon pacifisták, szeretnek senkit sem eltalálni, és hajlamosak a korai elhalálozásra. Szerencse, hogy mi bármikor feltámaszthatjuk őket, fordítva sajna már nem igaz. Nagy pozitívuma a játéknak, hogy a zombik fertőznek. Ha megfertőződtünk, gyorsan keresni kell valami ellenszert, különben mi is zombivá válunk. Ha átváltoznánk, legalább kiélhetjük a vágyunkat, és megkeseríthetjük társaink életét. Jó móka! Az viszont nagyon hülyén jön ki, mikor az egyik társunk átváltozik zombivá, mi sörétessel lekapjuk a fejét, majd feltámasztjuk és semmi baja sincs. Illúzióromboló. Az irányítás legalább nem annyira pocsék, csak tudni kell mikor melyik gombot kell használni. Próbáltam volna gamepaddal játszani, de mivel alapértelmezettben nincs gombkiosztás, és több funkció volt mint gomb, inkább maradtam a klaviatúránál. A fedezékrendszer nem egyszer vette el az életem, ugyanis a készítők úgy gondolták, hogy megspórolnak annyi időt a játékostól, hogy minden objektumhoz automatikusan odatapadjon a karakter, és ne kelljen gombokat nyomkodnia. Rendkívül rossz tud lenni komolyabb harci helyzetben, főleg ahol sok a tereptárgy. Ráadásul nagyon gyakran úgy áll be a karakter a fedezékbe, hogy testének 90%-a nincs takarásban. A fegyverek pedig olyan szinten pontatlanok, hogy az már fáj. Az első lövésnél még csak-csak oda lő, ahova kell, de másodikra már a szélrózsa minden irányába repkednek a golyók, és pusztán a szerencsén múlik, hogy eltalálod-e az ellenfelet vagy nem. Ha elfogy a lőszer (ami igen gyakori volt nálam), még mindig jól jön a közelharci kés. A késelős mozdulatokat legalább szépen megcsinálták. És legalább néha élvezni lehet a kis küzdelmet, amikor az ellenséges katona küzd az életéért a zombihordával szemben.

Mindent összevetve, egy borzasztóan elhibázott rész lett, mely nem méltó a Resident Evil névre. Van benne potenciál, egyszer végig is lehet vinni, lehetőleg neten játszva más társaságában, de nem éri meg pénzt áldozni rá. Talán több odafigyeléssel egy korrektebb játékot lehetett volna készíteni.

Pozitívum:
- Zombik
- Ismerős helyszínek és szereplők
- Gonoszok vagyunk

Negatívum:
- Ez a játék létezik