Félelem felső fokon, avagy: Amnesia

Az Amnesia: The Dark Descent-et a svéd Frictional Games készítette, és a játék igen nagy
rajongótáborra tett szert születése óta. Először viszont menjünk kicsit visszább az időben,
egészen 2006-ba, amikor a svéd csapat először küldte fel az internetre az első játékuk tech-
demóját, amit teljesen ingyen le lehetett tölteni legálisan. Ez volt a Penumbra, amely szintén a
horror műfajt képviselte. A játékkal rövid időn belül nagy sikereket értek el, így az ezt követő 4
évben több folytatás is született, Penumbra: Overture, Penumbra: Black Plague és Penumbra:
Requiem néven.

Ezek után további két évig gőzerővel dolgoztak a srácok, hogy méltó folytatása készülhessen
első játékuknak, és 2010 Augusztusában meg is jött az új alkotás Amnesia: The Dark Descent
néven.

1839-et írunk, mikor főhősünk, Daniel hirtelen egy hatalmas folyosó kellős közepén ébred fel
Brennenburg-ben, Alexander báró kastélyában, saját nevén és lakcímén kívül azonban semmire
nem emlékszik a múltjából. Ahogy a romos épületben egyik szobából a másikba járkálunk,
elszórva találhatunk jegyzeteket, amikből megtudhatjuk többek közt azt is, hogy a Daniel
emlékezetkiesése nem baleset miatt történt, hanem ő maga választotta az örök feledést, a mi
dolgunk pedig az, hogy kiderítsük miért tette.

A történet ennél sokkal összetettebb, de nem akarok többet lelőni, aki kíváncsi rá üljön neki, és
derítse ki maga a részleteket.

A játék FPS nézetes, viszont a legkevésbé sem Shooter. Olyannyira nem, hogy a játék folyamán
egyszer sem használhatunk semmilyen fegyvert. Ez azért nehezíti meg a dolgunkat, mert a
kastélyban bármikor szemben találhatjuk magunkat agyatlan torzszülött szörnyekkel (ezek nem
csak úgy vannak, a sztoriban el van magyarázva, hogyan jöttek létre), akiknek csak egy céljuk
van, hogy megöljenek minket. Ha egy ilyennel találkozunk akkor két dolgot tehetünk.
Megpróbálunk elszaladni, vagy elbújunk előle. Én személy szerint jobban szeretem az előbbi
lehetőséget, mert elbújni csak sötétben tudunk úgy, hogy ne vegyenek észre, ilyenkor pedig
Daniel elmeállapota elkezd romlani, ami szédüléshez, képzelődéshez vezethet, de akár össze is
eshetünk a folyosó közepén, ami mondanom sem kell, nem túl szerencsés, ha pont arrafelé
járkál egy ellenfél.

A jegyzetek mellett elszórva találhatunk még hasznos dolgokat, mint például olajat, amit a
lámpásunkba önthetünk (ezzel viszont nem árt minél jobban spórolni, mert nagyon hamar
fogy), "Tinderbox", amelyet a fáklyák, gyertyák és egyéb fényforrások meggyújtására
használhatunk a szobákban, folyosókon (hasznos dolog, mert fényben nem romlik az
elmeállapotunk, és nem pazaroljuk az olajat sem a lámpásból), "Laudanum", amely az RPG-kből
már jól ismert Health Potion szerepét tölti be, meg egyéb dolgok, mint például kalapács, véső,
edények, és ilyen tárgyak, amik később még hasznunkra válhatnak.

Sok puzzle-lel találkozunk a játék során, ezek közt akadnak igen bonyolultak is, amikre
magunktól nehezen jönnénk rá, viszont Daniel jegyzeteit érdemes elolvasni, mert sok hasznos
információt tudhatunk meg belőlük.

A Penumbra továbbfejlesztett grafikus motorját használja a játék, ami teljesen jól teljesít,
köszönhetően a nagyon szép árnyék és fény effekteknek és a meglehetősen alacsony
gépigénynek. Lehet, hogy néhány tárgy kicsit szögletes, meg 1-2 textúra nem tű éles, de én
olyan nagyon ezt nem figyeltem, mert volt annál nagyobb bajom is a játékban, mint hogy
elkezdjem számolgatni a pixeleket a textúrákon. :D

Hangulat:

Ez az, ami a játék legnagyobb erőssége. A hangulat olyan szinten nyomasztó, hogy azt leírni
nem lehet. Mikor először hallottam a játékról, úgy voltam vele, hogy miért is lenne félelmetes,
csak egy hülye horror gém. Aztán leültem játszani vele, 10 perc múlva kiléptem, és kb. egy
hónapig hozzá sem nyúltam. A készítők igazából nem azt akarták, hogy vért izzadjunk, mire egy
szörny elől el tudunk szaladni, a cél inkább az, hogy a játék minden egyes pillanatában rettegj és
hogy képtelen légy kinyitni úgy egy ajtót, hogy ne emelkedjen a pulzusod. Aki már játszott vele
az tudja milyen, amikor egy-egy sötét, ködös folyosón végighaladva egyszer csak lépéseket
hallunk a hátunk mögött, és ahogy megfordulunk végigráz a hideg, látva, hogy egy szörny
egyenesen felénk rohan a pengeéles karmaival. Na ezzel szerintem le is írtam jól, hogy mennyire
félelmetes a játék.

Negatívum(ok):

Bár nem sokszor fogunk leállni szórakozni az ellenfelekkel, de ha megtesszük, rájöhetünk, hogy
az AI elég buta tud lenni néha. Pl. ha egy asztal van köztünk és a szörny között, nincs annyi
esze, hogy megkerülje, inkább helyben jár mögötte, és megpróbál onnan megütni minket. Vagy
hogy a rácsos cellaajtón nem lát át a szörny, ha becsukjuk előtte, stb.

Összegzés:

Sokat gondolkodtam mit lehetne még negatívumként megemlíteni, de mást nem tudok, ez a
játék úgy jó, ahogy van. A Frictional Games mindenképp maradandót alkotott, köszönhetően a
játék hangulatának, a nagyon jó történetnek, és a szép grafikának, valamint a zenéknek.

U.i.: Néhány napja a készítők bejelentették, hogy készül a játékuk folytatása Amnesia: Dark
Swarm néven. Nem sok mindent találni a játékról a neten, csupán néhány képet a
www.nextfrictionalgame.com oldalon, és egy kevés leírást a játék történetéről. Találni még néhány
rajzot is ezen kívül. A concept art-okból, és a történetből azt az egyet viszont le lehet szűrni, hogy
valami teljesen új játék van készülőben, aminek nem sok köze lehet az elődhöz, az
emlékezetkiesésen kívül. Nincs mit tenni, várunk. :)