A Pöttöm kalandok visszatérnek (NES)

Hol volt, hol nem volt, még a „sárgakazettás” korszakban, amikor még ismerkedtünk a számokkal és a betűkkel, amikor együtt sírtunk Antall József halálakor, mert nem nézhettük végig a kacsameséket, volt egy mese, ami sokunk kedvencévé vált, a Pöttöm kalandok.

Bizony régen volt. Az ötlet, miszerint mi lenne, ha Bolondos Dallamok karaktereinek egy új generációját mutatnák be, Terry Semel fejéből pattant ki. A munkálatokat el is kezdték Steven Spielberg és a Warner Bros együttműködésével a késő 80-as években, melynek eredményeként 1990-ben debütált is Tiny Toon Adventures néven az amerikai csatornákon. Magyarországra egy kicsit későn érkezett, nálunk ha jól emlékszem 1993, és 1995-ben vetítették Pöttöm kalandok címmel.

Érdekes módon, ha Pöttöm Kalandokat említettem velem egykorú társaimnak, mindannyian csak néztek, miről beszélek? De amikor úgy mondtam, hogy „tini túnik”, akkor egyből mindenkinek beugrott Vagány kacsa, Öcsi nyúl, Visonka malac kalandjai és nagy meglepetésemre Elvira Duff neve is felhangzott elég sokszor. Nos igen. Így visszagondolva Elvira valóban egy jellegzetes felejthetetlen karaktere volt a sorozatnak.

A sorozat nagy siker lett és számos díjat is bezsebelt. Összesen 3 évadot élt meg, és egyenes ági folytatása lett az Animánia, amit szerintem már többen ismernek magyar honban is. A rokonságot jól bizonyítja, hogy az Animánia egyes epizódjaiban fel is tűnnek a Tiny Toon karakterei.

Marketing természetesen már a 90-es években is működött, és az újonnan megjelenő sorozatoknak egy kis promót is kellett készíteni, melyekbe a videojátékok is beletartoztak. Ebben az időszakban PC-kről nem igazán beszélhetünk, a NES és klónjai uralták a videojáték piacot. Evidens volt, hogy készítenek NES-re egy Tiny Toon játékot, ami most tesztünk tárgya.

A játék a klasszikus ugrálós, ügyességi vonalat követi, kis rosszindulattal Mario-klónnak is nevezhetnénk.

A sztori szerint a játék és egyben a sorozat főgonosza, Montana Max Öcsi barátnőjét, Fülüt elrabolja, és ki kell szabadítania. Faék egyszerű a történet, Öcsi segítséget kér a barátaitól és elindulnak Fülü megmentésére. Itt azért megállnék egy picit, mert igaz kicsi koromban nem tűnt fel, és nem is érdekelt, de felnőtt fejjel azért már zavart, hogy mégis mi a búbánatnak rabolja el? Montana nem kért váltságdíjat, semmi indokot nem látok tette mögött. Mindegy, a rajzfilmkarakterek időnként kifürkészhetetlenek.

Ahogy már említettem, a játék sok eleme hasonlít a Super Mario játékokhoz, de azért különbségek fellelhetők. Minden pálya úgy kezdődik, hogy egy segítőt választhatunk magunknak. 3 másodkarakter közül választhatunk, mindegyike speciális képességgel. Vagány kacsa repülni tud, kacsa mivoltához híven kiválóan úszik. Szédüli, a tasmán ördög az erőt képviseli. A harmadik barátunk Szőrmók, az ágrólszakadt kiscica, aki falakat mász kiválóan. Minden pálya egy bizonyos tematikát ölel fel, amihez illeszkednek segítőink tulajdonságai, de rossz karakter választása esetén akár az egész előremenetelünket is megkeserítheti. Alapkarakterünk Öcsi nyúl, aki sorozat főszereplője is, ő nagyon gyorsan tud futni. Bár én ezt sosem tudtam kihasználni, mindig igyekeztem karaktert váltani.

A karakterváltás csak bizonyos helyeken lehetséges. A pályák egyes pontjain lufik vannak rakva, melyek kilyukasztásakor egy csillagos golyó pattog ide-oda. Felszedésével tudunk átváltozni. Emellett a lufik tartalmazhatnak szívet is, mely egyfajta második esélyt ad hőseinknek, ha netán hozzáértünk ellenfeleinkhez. Egy alkalommal pedig egy órával is találkoztam, mely az időt állította meg.

Minden pálya végén található a főgonosz, amit legyőzni nem nehéz, csak gyakorlás kérdése. Viszont a főgonosz mellett állandó ellenfelünk lesz Elvira, akinek egyetlen vágya - saját szavaival élve - „hogy megölgessen, szottyongasson, kiszorítsa belőlünk a szuszt”. Elvira pályáin nincs más dolgunk, mint túlélni. Addig kell menekülni előle, amíg feltűnik valahol a kijárat, és utána azon keresztül távozzunk. Itt átérezhetjük, szegény karaktereink min mehetnek keresztül, mikor Elvira liheg mögöttük. Személy szerint én jobban féltem Elvirától, mint a főgonoszoktól.

Tipp: Ha kezdők vagyunk, vagy életeket akarunk gyűjteni, az első pályán hagyjuk, hogy Elvira kiélje rajtunk minden perverzióját. Ugyanis ha elkap minket akkor annyi lesz a „büntetésünk”, hogy az egész pályát újra kell kezdeni. Azonban az összegyűjtött életeket, répákat nem nullázza le a játék, és a pályákon is újra fellelhetők, ezáltal további életeket tudunk gyűjteni.

A játék 6 nagy pályát ölel fel, minden pálya 3 részre van osztva. Értelemszerűen az első pálya amolyan bevezető. Itt gyorsan és egyszerűen lehet életeket gyűjteni. Az igazi játék inkább a második pályától indul meg.

Életeket az összegyűjtött répákból és gyümölcsökből tudunk szerezni, melyek szétszórva hevernek a pályákon. A pályák többségében van egy ajtó, ahova ha bemegyünk, megjelenik Visonka, akinél be tudjuk váltani a répáinkat. Ha jól emlékszem 30 répa egy élet.

Itt van talán a játék egyik legnagyobb hibája, hogy egyszerűen nem enged 9-nél több életet, és 99-nél több répát gyűjteni. Ez a játék végén, ahol már igen nehéz tud lenni, nagy hátrány.

A grafika a NES-es időket idézi, nekem bajom nincsen vele. A zene is elég változatos, külön öröm számomra, hogy rajzfilm főcímzenéjét is sikerült adaptálni.

NES-es játékhoz híven mentési lehetőségünk és ellenőrzőpontok nincsenek, ha meghalunk a pályát elölről kell kezdenünk.

Bár a játék a vége felé igen bajos, nehéznek mégsem nevezhetem, inkább csak gyakorlás kérdése. Ha edzettek vagyunk, olyan fél óra alatt kivihető, az igazi vérprofiknak negyed óra sem kell. Kellemes kikapcsolódás és nosztalgia azok számára, kik szeretnék újraélni a régi rajzfilm hangulatát, vagy ismerkednek a NES-es játékokkal, vagy csak valami újat szeretnének.