Unravel teszt

Mióta beléptem a munka világába egyre inkább leszoktam arról, hogy rajongói oldalakra regisztráljak, s ott töltsem az időm java részét. Egy-kettő még működik, s azokra olykor feljárok. Az egyik tag érdekes profilképet tett ki, s nem tudtam, hogy a képen lévő “lény” kit is ábrázol. Nem is nagyon foglalkoztam vele egészen addig, míg a hozzászólásában nem jelent meg egy link, amely nem más volt, mint az Unravel előzetese.

Nem vagyok nagy játékos, s emiatt kevés az olyan cím, ami igazán érdekel. Azokkal, amelyekkel már tettem kört java részük örök kedvencem maradt, mert számomra nem igazán léteznek “egyszer végigviszem és kész” típusú játékok. Azonban az előzetes megfogott olyannyira, hogy mindenképp biztos voltam benne, hogy ezzel a játékkal játszani akarok.
Kezdetben úgy voltam vele, hogy várok egy hónapot, hogy futhassak vele egy kört, de végül úgy döntöttem, hogy minden elvemet félretéve megrendelem. A játék minden fő platformra megjelent, de mivel nem Steam-es volt, így inkább a Playstation 4 változatot vásároltam meg. Utóbbit nem bántam meg, mert a videokártyám fizikai halála miatt nem is tudtam volna végigvinni. Viszont tény, hogy minden platformon a játék ugyanúgy néz ki. Gyönyörű, s élvezetes.

Már az alap koncepcióval felhívta magára a figyelmet a játék. A főhős nem valami kigyúrt akciósztár, melynek minden izma dagad, s nem is kecses mozgású és dús idomokkal rendelkező hölgyemény. De nem is valami fantázia lény, melynek különleges képességeivel leigázhatunk mindent, s mindenkit. A központi figura nem más, mint Yarny,aki egy egyszerű gombolyag karakter, s elindul felfedezni a világot, mely körbe fogja őt.
A kezdő képsorokban egy már idős asszonyt látunk, aki miközben elhalad a fényképei mellett megigazítja őket. Ekkor egy olyan mosolyt vehetünk észre az arcán, melyet nem az öröm szült, hanem a szomorúság. Ezek a képsorok teljesen egyértelművé teszik, hogy mit jelent, amikor az ember életében valami elmúlik. A kezdő videó pedig tökéletesen egyértelművé tette azt, hogy ez a játék nem egy egyszerű platform elemekből összerakott valami lesz majd számomra. S ahogyan haladtam a pályákon előre egyre inkább egyértelmű lett számomra, hogy mindennek jelentősége van, s nem csak egy ötéveseknek szánt játékot kaptunk az EA Games támogatásával.

Ha őszinte akarok lenni, akkor a kezdő képsorok után volt némi hiányérzetem. Igazából meglepő volt számomra az, hogy itt van egy gombolyagból álló karakter, melynek háttértörténete gyakorlatilag nincs. Egyszerűen csak elindítottam a játékot, s máris ott volt a képernyőn ez a kedves “valami”, s már kezdhettem neki a kalandoknak. Az igazság az, hogy ez a hiányérzet nagyon hamar elmúlt, s ahogyan haladtam tovább a pályákon egyre inkább egyértelművé vált számorma az, hogy Yarny létezését nem is szükséges megmagyarázni. Ugyanis ahogyan haladunk előre a játékban úgy egyre inkább feleslegesség válik az, hogy ő miért is létezik. Továbbá pedig a későbbiekben elég erősen körvonalazódik a játék valódi története, amely egyre inkább felhívja a figyelmet arra, hogy nem minden szép és jó. S minden jó mögött van valami rossz is. Így számorma ez a játék egyszerre volt vidám, s megmosolyogtató, s egyben lehangoló, s szomorú. Ahogyan olvasgattam a teszteket, illetve az oda érkező hozzászólásokat mindenki máshogy élte meg Yarny kalandjait, s véleményem szerint ez a legpozitívabb dolog a játékban ebből a szempontból. Főleg azért, mert mindenkinek másfajta élményt nyújtott.

Véleményem szerint minden egyes vizuális tartalomnál szükséges, hogy a dialógusok remekül legyenek kivitelezve, hiszen ezek azok, amelyek átadják a karakter igazi énjét, s ezáltal akár egyfajta hangulat is kialakulhat. Hiszen ezek is hozzátesznek rendkívül sokat egy adott tartalomhoz. Maradandót alkotni nem könnyű, s nagy szerencse is kell hozzá, hogy az emberek felfigyeljenek az ilyen címekre. A szubjektív véleményem ezzel kapcsolatban az, hogy az Unravel ebből a szempontból iszonyatosan nagyot alkotott, hiszen a játékban egyáltalán nincsenek dialógusok. A hanghatások, s zenei aláfestés jellemzi az egész játékot. Nincs is szükség arra, hogy a szereplőink beszéljenek, hiszen már a zene is tökéletesen jellemzi Yarny személyiségét, aktuális állapotát.

Viszonylag egyértelmű, hogy hogyan is épül fel az Unravel ámbár én már a kezdetek kezdetén belefutottam abba, hogy nem voltam elég körültekintő. Ez alatt azt értem, hogy a karakterünk felfedezve saját környezetét gyakorlatilag emlékképeket gyűjt össze, amit megtekinthetünk egy fotóalbumban némi bölcsesség mellett. A pályák között roppant egyszerűen tudunk választani. Az adott helyszín egy ház, ahol fotók vannak kihelyezve, Minden egyes kép kulcs egy szinthez. A kezdetekkor belefutottam abba a hibába, hogy a legelső pályát többször végigvittem, mert nem értettem, hogy miért nem jutok el a második szintre. Ekkor jöttem rá, hogy másik fényképet kell keresni, mely felkínálja azt a lehetőséget, hogy egy pályát elkezdhessek.

Szinte tökéletesen megalkotott platform játékról beszélünk, melyben a fő hangsúly mindenképpen az ügyességen van. Nehézségi szint nincs, s minden azon múlik, hogy mennyire vagyunk ügyesek, illetve milyen gyorsan jövünk arra rá, hogy egyes helyeken hogyan tudunk tovább haladni. Nem kell harcolnunk, nincsenek főellenségek. Ennek ellenére könnyen elhalálozhatunk szinte teljesen váratlanul. Hiszen Yarny egy csöpp teremtmény, melynek gombolyagból álló léte sérülékeny, így vigyáznunk is kell rá. Hiszen elég, ha pár másodpercnél többet töltünk a vízben, s máris kezdhetjük újra az adott szakaszt.
A készítők kreativitása szinte határtalannak bizonyult, s ahogyan haladtam előre a játékban egyre inkább éreztem, hogy egyáltalán nem szűkölködtek a feladványokban sem. Sokszor csaptam a fejemhez, hogy mennyire egyszerű is volt a tovább jutáshoz szükséges mozdulatsor, vagy tárgy, s én pedig negyed vagy fél órákat töprengtem azon, hogy miképp tudjak előre haladni az adott helyszínen. Ráadásul nem is mindegy, hogy hogyan is haladunk tovább. Mint ahogyan említettem a karakterünk egy gombolyag figura, aki folyamatosan veszít a fonalából. Így aztán nem mindegy, hogy hogyan is haladunk előre, mert ha felesleges köröket teszünk, akkor megakadhatunk, hiszen a pályákon több helyen vannak fonalak, melyeket Yarny maga köré tekerhet. Ehhez viszont el is kell érnünk hozzá. Amikor már majdnem “elfogytunk”, akkor neki kell állnunk gondolkozni, hogy hol is csináltunk felesleges köröket.

Mint ahogyan említettem nehézségi szint nincs. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a továbbjutáshoz használnunk kell a fonalunkat, esetleg tereptárgyakat. Vannak valóban kivitelezhetetlennek tűnő helyzetek, de legtöbbször nálam az okozott fejtörést, hogy hogyan is tudjak továbbjutni, mert sokszor nem volt teljesen egyértelmű, hogy mit is kellene csinálni. Tudtam merre kellene menni, hova kéne feljutni, bemászni, de egyszerűen nem tudtam rájönni, hogy egy elérhetetlen platform elemet hogyan is tudjak megragadni. Véleményem szerint ez is közrejátszott abban, hogy ennyire pozitív lett a játék megítélése nálam, mert végre nem azon fortyogtam a TV készülék előtt, hogy már megint nem tudok tovább menni, mert vagy huszonheten rám rontottak, s nem volt elég munícióm, vagy elfogyott az életerőm. Hanem nemes egyszerűséggel csak használnom kellett az agyam. Bár tény, hogy a legtöbb elakadásnál az volt a probléma, hogy nem láttam mit is kéne csinálni. Emiatt jelentősen megnőtt a játékidő számomra.

Mindezek mellett fontos tényező, hogy tényleg nincsenek ellenfelek, melyekkel harcolni kellene. Persze akadnak varjak, föld alatt élő lemingek, rákok, melyekkel ha nem vagyunk óvatosak elragadnak, s elszakítják a fonalunkat, mely egyértelműen az adott pályarész újrakezdését vonja maga után. Ezeknek a megalkotása is nagyszerűre sikerült, hiszen tökéletesen körülírja azt, hogy a kis Yarny mennyire is sérülékeny abban a világban, amiben bizonyos dolgok számunkra szinte semmilyen veszélyt, s nehézséget nem jelent szinte.

Összesen 11 pálya van, melynek teljesítési ideje nagyjából 15 és 18 perc közé esik. Egyértelműen attól függ a játékidő, hogy az adott játékos mennyi idő alatt tudja teljesíteni az adott szakaszt, illetve mennyire is ügyes, mert attól függ leginkább, hogy milyen gyorsan tudja magáévá tenni az adott pályát. Bíztam benne, hogy mindenképpen változatos helyszíneket kapunk majd, s szerencsére ebből a szempontból nem kellett csalódnom. Bolyonghattunk a kertben, a tenger közelében, de látogatást tettünk gyárban, veszélyes üzemhelyszíneken, s mindezek mellett még ősszel is látogatást tehettünk a közeli síkságon, valamint hó lepte helyszínen is tiszteletünket tehettük. Gyakorlatilag nem esik szó, hogy mennyi időt is ölel fel a játék történetileg, de ha alapul vesszük, hogy milyen sorrendben is nyílnak meg a pályák előttünk, akkor nagyjából körvonalazódhat, hogy Yarny körülbelül egy év alatt gyűjti össze az emlékeket.
Mindenképpen zseniálisnak mondanám, ahogyan a készítők használták a fantáziájukat. Főleg azért, mert minden egyes pálya valóban remekül ki lett alakítva, valamint nagyszerűen meg lett építve. A helyszínek tele van élettel, s szinte mindent lehet érezni. Sokszor az az érzetem támadt, hogy szívesen bújnék Yarny bőrébe, hogy megtapasztalhassam azt, amit ő is átél. S azt gondolom, hogy ez egyáltalán nem kis dolog. Az ügyességi részek sokszor okoztak frusztrációt, de még így is azt gondolom, hogy nálam mindenképpen maradandót alkotott a játék.

A játékosok körében továbbra is vitatéma, hogy vajon melyik része adja a legnagyobb élvezeti értékét egy játéknak? Maga a tartalom, vagy pedig a látvány. Tény és való, hogy egyik sem elhanyagolható dolog, ha megnézzük, hogy mindkettő nagy jelentőséggel bír, ha a mai technológiát alapul vesszük. Az Unravel nem tartozik felső kategóriás játékok közé, de ennek ellenére simán rá lehet mondani, hogy szemkápráztató grafikával bír. Ahogyan haladunk előre egyre inkább észrevesszük, hogy mennyire is részletgazdag az egész. Egyszerűen szemkápráztatóak a helyszínek, s sokszor azért haláloztam el, mert nem tudtam a feladatokra koncentrálni, mert elvette a figyelmemet a grafikai megvalósítás. Ami legyünk őszinték: meglepően jó.
Bíztam benne, hogy ezt ki fogják majd használni a készítők. A kurta játékidő ellenére viszont kellemesen csalódtam, hiszen nagyon sok helyszínt kaptam, sok változatossággal. Voltak köztük olyanok, amelyek nem igazán illetek a képbe véleményem szerint, de ennek ellenére mégis bámulatosak voltak. Az alkotóknak sikerült eltalálni a méretek is, így tényleg iszonyatosan érezhető az, hogy Yarny mennyire is is teremtmény a világunkhoz mérve. S nem csak azok a grafikai elemeken akadtak meg a szemeim, amelyek előttem voltak, hanem azokon is, amelyeket a háttérbe raktak. Meglepődtem azon, hogy mennyire is meglepő módon tudtak minimális költségvetésből ilyen kellemes látványvilágot létrehozni. Ámbár én a Playstation 4-es változatot birtoklom, de PC-n, valamint Xbox One-n is nagyszerűen néz ki a videók alapján.

Egy játék szoftvernél a fentiek mellett legfontosabb tényező, hogy vajon mennyire is stabil az egész. Senki nem szereti, amikor szórakozni vágyna, s fagyásokkal, s egyéb hibákkal találkozik, melynek következtében nem csak az élvezeti faktor csökken jelentősen, hanem a játékbeli előrehaladás is nehézkessé válik. Technikai szempontból én egyetlen egy hibával sem találkoztam, legalábbis nem vettem észre. Minden a helyén volt, s minden remekül működött. Jelzem, ez jelen pillanatban csak a Playstation 4-es változatra vonatkozik, hiszen nem voltam hajlandó több kliens feltelepíteni a gépemre, mert minden tartalmat más és más online boltból tudom beszerezni, sajnos.

…végszóban mit is gondolok az Unravel nevű csodáról? Engem megvett kilóra, s maradandó élményt zsákoltam be, s mindenképpen igényt tartok arra, hogy még párszor végig vigyem annak ellenére, hogy akadtak benne ténylegesen nehéz részek. A nettó két és fél óra tényleg nem sok, ámbár még így is baráti az ára, s nem bántam meg, hogy 5990 forintért magaménak tudhattam. Habár tény, hogy véleményem szerint pár hónap múlva a feléért is meg lehet majd vásárolni.
Egyetlen egy negatívum jutott róla eszembe, hogy sajnálatos módon csak digitális úton lehet megvásárolni, mert dobozos változata nem készült ennek a csodának…