Tomb Raider (1996/2015) Teszt (Android)

Néha, amikor olyan portálra tévedek, mely mobiltelefonokkal foglalkozik elgondolkodom azon, hogy hova is fejlődött a technika. Elsősorban azért, mert mennyire eltűnik szinte a gombos technológia, hisz helyette már az érintő képernyős készülékek az egyeduralkodók szinte. Ennek egyik oka, hogy már lassan mobiltelefonunkat is úgy használhatjuk, mint egy személyi számítógépet. Bár sokan amellett nagyon elmennek, hogy mennyire fontos itt is hardver, mint egy számítógép esetében.

1996-ban látott napvilágot az első Tomb Raider, melynek köszönhetően új szintre emelkedett a kalandjáték, mint műfaj. Megtekintve a gépigényét nem meglepő, hogy annak idején mekkora lázban égett a játékos közösség, hogy gépet tudjon fejleszteni. A megjelenés óta eltelt lassan húsz év, illetve a technikai fejlődés lehetővé tette, hogy a legendás első rész, s annak kiegészítő epizódja megérkezzen az android operációs rendszerrel rendelkező mobiltelefonokra is! Bevallom annak ellenére, hogy mennyibe is került tavaly a készülékem eddig csak nagyon ritkán használtam játékra, s azok is csak annyira voltak jók, hogy kipróbáljam őket. Így kíváncsi voltam, hogy egy nagy hírű játékot vajon hogyan is tudtak “átültetni” telefonos környezetbe, hogy az működni tudjon. Méghozzá úgy, hogy azzal valóban élmény legyen játszani.

Mint ahogyan fentebb is írtam egy mobil készülékekre szánt játéknál is figyelni kell arra, hogy milyen rendszer követelményeket kér. Igaz, hogy nem sok van feltüntetve, de azért jó, ha az embernek van egy középkategóriás készüléke, abban az esetben, ha megengedheti magának. Én egy Xperia SP-vel rendelkezem, melynek talán legfontosabb technikai jelen helyzetben az, hogy 1 Gb rammal, illetve egy két magos 1,7 Ghz-en működő processzor rendelkezik, mely egy 4,6′-os kijelzőt kelt életre. A letöltő oldalon csak Android 4.1-es operációs rendszer van megjelölve, de véleményem szerint a készülékem adatai lehetnek mérvadóak a zökkenőmentes futtatáshoz. És amellett sem mehetünk el, hogy a teljes program 320 Mb-nyi területet foglal el telepítés után.
A kíváncsiságom hajtott, így gyakorlatilag szinte toporzékoltam, hogy mikor ér le, s a telepítés mikor fejeződik be. Szerencsére itthon voltam, amikor ezt az információt kaptam, hogy megjelent, így gyors Wi-Fi közelben tartózkodtam. Amire legjobban kíváncsi voltam, hogy vajon hogyan oldották meg az irányítást. Szerencsére a készülékemre vigyáztam, így egyetlen egy minimális karctól eltekintve sértetlen a kijelző, s szinte azonnal reagál mindenre. A telepítés után viszont úgy döntöttem, hogy adok magamnak némi időt, s legalább az első három pályát végig viszem, hiszen azokat csípőből vágom.

Őszintén bevallva nekem az első nekifutás eléggé nehézkesre sikeredett. Szinte minden egyes percben elvéreztem. A képernyőn helyezkedik el az irányítópanel. Szerintem legalább egy órát el kell vele tölteni, hogy az ember meg tudja szokni, illetve képes legyen normálisan játszani a játékkal. Ahhoz képest, hogy mennyi funkció volt az asztali változatban itt elég szépen meg tudták oldani, hogy tényleg kézre álló legyen. Én úgy éreztem, hogy emberfüggő, hogy milyen kijelző nagysággal rendelkezzen az adott kijelző, ugyanis én úgy éreztem sokszor, hogy bizonyos hibákat abból ejtettem, hogy a mutató ujjam eltakart bizonyos pontokat, helyeket, melyek az előre jutást segítették volna nekem.
Bal oldalt kaptak helyet az alap “gombok”. Ezek a séta, megfigyelés szünet és az alap irányító funkciókat képező billentyűk. Jobb oldalt már kicsit zsúfoltabb képet kaptunk, hisz itt a célzás, ugrás, akció, s további irányító gombok kaptak helyet. Egyértelmű, hogy minden cselekvést elősegítő gomb nem kaphatott helyet a kijelzőn, hisz akkor nem nagyon lett volna látóterünk. Ebből fakadóan a konvertálást végző csapat ezt úgy oldotta meg, hogy egyes gombok kétszeri megnyomásával más funkciók kerülnek elő. Nem árt az első fél vagy egy órában csak kóvályogni az első pályákon, hogy a kezünk rászokjon az irányításra.

Amit mindenképp érdemes megjegyezni a játékkal kapcsolatban, hogy teljes mértékben érintetlen. Tehát azok, akik már megismerkedtek eme címmel azoknak nem kell azzal számolni, hogy egyes dolgok meg lettek volna változtatva, vagy pedig kivágták egy az egyben. Mindezek mellett még helyet kapott az Unfinished Businnes névre hallgató kiegészítő epizód is, mely az alap küldetés végig vitele után lesz elérhető. Minimális változtatás csak a grafikában észrevehető, hisz a legendás első epizód s annak kiegészítője kapott némi ráncfelvarrást textúrák terén, így akinek megfelelő kijelzőjű telefonja van az még gyönyörködhet is benne. De erről később.

Mit is érdemes tömören tudni eme címről? Az első hat epizód a Core Design égisze alatt készült, akik nagyot is kaszáltak a játékokkal egy bizonyos ideig. A grafikai megjelenésen kívül szinte semmi újító dolgot nem tudtak belecsempészni az évente megjelenő fő epizódokra. Ennek következménye a repetitív epizódok, illetve egy hatalmasat bukó végső, sorrendben hatodik rész, melynek köszönhetően a fejlesztő csapat megszűnt létezni. A játék stílusra pedig nem volt jellemző más, mint a rejtvények tömkelege, s ugrálás mindenek felett. Részben ennek is volt köszönhető jó pár kettétört kontroller, s billentyűzet, ugyanis a nehézséget szinte évről évre emelték, melynek következménye a sokszor kusza, s átláthatatlan pálya részek voltak.
Véleményem szerint az első rész az, amelyik talán a legkönnyebb azon epizódok közül, melyeket klasszikusnak nevezünk. Nem mondom, hogy nincsenek nehéz elemei, de mérföldekkel könnyebb akadályok vannak az ember előtt. Persze ahogyan a konzolos és számítógépes változatban itt is nagyon fontos a precizitás, odafigyelés, s szinte kitűnő reflexek.

Változatosságból nem lehet gond, hiszen főbb helyszínek különböző helyeken játszódik. Ennek köszönhetően változnak például az ellenfelek típusa is. Kihagyhatatlanok természetesen az állati ellenfelek, illetve a dinoszauruszok is. Ugyan megmagyarázva nincsenek, hogy utóbbiak hogyan is élték túl a kipusztulást, de legyünk őszinték! Egy ilyen játékban kit is érdekel ez?
Az indításkor rögtön választhatunk nehézségi szintet. Hármat kapunk: könnyű, átlagos, nehéz. Bevallom nem volt merszem kipróbálni a másik kettőt, így nekem jó volt a könnyű nehézségi fokozat. Bár szerintem a fokozatok között elsősorban a sebezhetőség az, ami változó, minden más marad az alapon. Fontos megemlíteni, hogy az első nekifutáskor lehet legjobban megtapasztalni, hogy mennyire is kézreálló az irányítás, vagy hogyan is lehet megtapasztani, hogy hozzá lehet majd a későbbiekben szokni. Hiszen, ha nem, akkor majdnem biztos, hogy kínlódás lesz az egész. Szerencsére nekem hamar ráérzett a kezem, így ezzel nagyobb gondom nem volt a későbbiekben.

Nemrégiben álltam neki az évfordulós kiadásnak, ámbár annyira megjött a kedvem, hogy inkább félre tettem. Bár egyébként sem lett volna kedvem szenvedni az első résszel gépen, így még ez jól is jött. Nosztalgiának tökéletes volt, hogy annak idején mennyit is szenvedtem velem még gyerekként, amikor szinte nem volt semmi segítség, hogy egyes szinteket hogyan is tudjak végigvinni.
Az érzés persze most sem maradt el, hisz sok olyan helyszínt kaptam ki, ahol tényleg csak fogtam a fejem, hogy merre is kell menni. Többnyire a bevált recept szerint ment minden: keress kulcsot, kapcsolót, vagy valamit, melyre fel lehet mászni ahhoz, hogy tovább tudj jutni. Mindezek mellett ott voltak még a ránk támadó ellenfelek is, így aztán tovább menni nem mindig volt könnyű. Mint rajongó persze már az első perctől kezdve kerestem a titkos helyeket is, melyek jócskán megnövelték a játékidőt. Noha semmit nem kapunk érte, maximum statisztikát növeli azért érdemes volt ezekre is időt szánni, hisz többnyire itt olyan cuccokat kaphattunk, melyek a későbbiekben tudtunk használni. Ilyenek a töltények, fegyverek, vagy pedig az elsősegély csomagok. Utóbbiból is kettő van: kicsi és egy nagy. A kicsi csak félig adja vissza az életerőnket, a nagy pedig teljesen. Azért megjegyezném, hogy pozitív változás, hogy kicsit kulturáltabb életerő csíkot kaptunk a régi ocsmány helyett. Természetesen csak akkor látjuk, hogy hogyan is állunk, ha nyomunk egy szünetet játék közben, vagy pedig épp támadnak ránk.

A klasszikus részek egyik legutáltabb rákfenéje volt számomra a mentési rendszer. Számítógépes változatoknál a játékosnak ki kellett lépnie a menübe, s ott kellett mentenie. Automatikus mentés itt szerencsére van, de az csak a pálya elejét menti el. Mindezek mellett pedig van összesen három mentési helyünk. Klasszikus epizódok egyik rákfenéje volt számomra ez, ugyanis többször jártam úgy, hogy amikor belemélyedtem a játékba akkor egyszer csak egy rossz ugrás, s bizony nyaktörés, megfulladás, elégés és egyéb elhalálozás lett a vége. És persze ez akkor a legfrusztrálóbb, amikor jelentős pályaszakaszt tettem a magamévá. Na már most ez itt is megvolt, így egy bizonyos idő után már minden lépés után mentettem, mert egyszerűen annyira bizonytalanul állt ilyen helyzetekben rá a kezem a képernyőre. Ahogyan a másik platformon itt is megtörtént az, amit ott utáltam: kapkodás következménye a rosszul sikerült mentés. Gyönyörűen sikerült eme környezetben is megvalósítanom ezt, s jelentős megtett út ment a süllyesztőbe. Jó volt az automatikus mentés, csak hát…
Azt mindenképp tudni érdemes, hogy külön nem választható a kiegészítő epizód. Az alap küldetést mindenképp végig kell vinni, hogy a négy pályás résszel is tudjunk játszani. Ami nekem szokatlan volt itt, hogy azt hittem azonnal fog majd indulni, amint végigvittem az utolsó küldetésemet is az alapjátékban. Ellenben a főmenüben találtam magam. Gondoltam majd biztos feloldódott valami, de nem. Így gondoltam elindítok egy új játékot. S lám, lám nem az első pályán találtam magam, hanem a kiegészítő rész indult el. Véleményem szerint ez eléggé gyérre sikeredett itt. Főleg úgy, hogy minden megszerzett fegyver, s tárgy elveszett.

Előre haladás után viszont már szinte mindenre oda kellett figyelni. Hiszen egy elrontott lépés, máris kezdhettük elölről a játékot. Nekem személyes kedvencem az volt, amikor már annyira izzadt a kezem, hogy csúszkált össze vissza, s csak úgy random módon sikerült rányomnom a kilépés gombra, s máris visszaállt a készülék az alap állapotába. Szerencsére ezeket tudtam kezelni, így komolyabb gond ezekből nem származott.
Ellenben, ami a legfontosabb volt, hogy a játékkal csak itthon mertem játszani, s csak akkor, amikor volt annyi idő, hogy a telefont fel tudjam tölteni. Bevallom abban a tévhitben éltem, hogy majd unalmas perceimben játszhatok teszem azt a buszon. Azonban rá kellett jönnöm, hogy annyira erőforrás igényes Lara Croft első kalandja, hogy gyakorlatilag két óra folyamatos játékkal szinte 15%-ra tudtam meríteni a készülékemet. És azért ebben a formában ez elég kemény, hisz ha belemerülök a játékba teszem azt egy nyílt környezetben távol minden olyan lehetőségtől, hogy tölteni tudjam az akkumulátort simán telefon nélkül maradok. És még az sem segített itthon, hogy töltőn volt a készülék, hisz gyorsabban merült, mint ahogyan tölteni tudott. Így, aki mindenképp ki akarná próbálni ezzel számolnia kell mindenképp.

Nincs rózsa tövis nélkül! Ez tökéletesen igaz itt is. Az tény, hogy pár hibát, mely a konzolos, s számítógépes verzió tartalmazott itt javítva lett. De nem mehetünk el az újak mellett, sajnos. Némileg azért kalibrálni kellett a készülékemet, hogy megfelelően működhessen a játék. Leginkább ez a képernyőre vonatkozott, pontosabban arra, hogy tényleg érintésre tudjam irányítani a megjelenő karaktert. Ezek mellett sokszor találkoztam azzal, hogy hiába nyomtam meg egy adott gombot valahogy csak nem akarta azt csinálni a program, amit kellett volna. Ez akkor volt frusztráló, amikor a küldetésem halállal végződött, s elölről kellett kezdenem az adott szintet. Ámbár azt gondolom, hogy ez csak részben volt a szoftver hibája. Részben pedig az enyém, hisz mégis csak egy mobilkészülékről volt szó, mint platform.
Szerencsére technikai hibák nem akadtak, ámbár véleményem szerint ez elsősorban a készülék technikai paramétereinek is köszönhető. Nem volt fagyás, akadás, s teljesen tökéletesen működött. Ebből a szempontból meg voltam elégedve a szoftverrel teljes mértékben. Ellenben egyetlen egy hibát találtam, de az grafikai volt. A City Of Khamoon pályán pár pixel nem töltődött be rendesen, s csak sárgák voltak. Először azt hittem a készülékemmel van a baj, de némi pihentetés, s újraindítás után ugyanezeket tapasztaltam. De a továbbjutás után a következő szinten ezek megszűntek. A hangzással volt még bajom, hisz ha fülhallgatót csatlakoztattam, akkor különböző hanghatások, mint például a beszéd, reakció hangok, állati hangok csak jobb oldalasan voltak hajlandóak megszólalni.

Összességében azt gondolom nem volt egy rossz móka ezzel a változattal is kipörgetni az első részt. Egyetlen egy negatívum volt a telefonom merülésének ideje, hisz így azt is bele kellett kalkulálnom, hogy akkor foglalkozzak csak vele, ha utána lesz legalább egy órám, hogy teljesen fel tudjam tölteni a készülékemet. Ezek ellenére sem tartom egy rossz szoftvernek ezen a platformon. Szerintem előbb vagy utóbb a további klasszikus részek is helyet kapnak majd az Android rendszerében. Rajongóként azonban nem örülnék neki, hisz a további epizódokban már főbb szerepet kap az időre való küldetés teljesítés, mely ott is nehézkes, s nem hiszem, hogy telefonon könnyebb lenne, inkább nehezebb.
Aki viszont akar egy próbát tenni ezzel a változattal nyugodtan tegye. Ha kitartó nem fog csalódni.