Star Wars: The Force Unleashed - Ultimate Sith Edition

Minden bizonnyal kevés olyan ember van, akinek ne csengne ismerősnek a Star Wars cím még
akkor is, ha az illető nem éppen rajongó, mint ahogyan én sem voltam az nagyon sokáig.

Minden bizonnyal kevés olyan ember van, akinek ne csengne ismerősnek a Star Wars cím még akkor is, ha az illető nem éppen rajongó, mint ahogyan én sem voltam az nagyon sokáig. A Star Wars univerzum számomra kimerült pár hírhedt karakter ismeretében, s a háttértörténettel nem is igazán voltam tisztában. Mai napig tisztán emlékszem arra az általános iskolás momentumra, amikor is előkerültek a filmek témaként, s többen megmosolyogtak, amikor hangot adtam annak, hogy az előzménytrilógiának az első epizódjából mennyire is hiányoltam Darth Vader-t. Ekkor többen tisztába tettek a háttértörténettel, s mivel az alapkoncepció elnyerte a tetszésemet, így pótoltam hiányosságomat a filmek terén, s elindultam azon az úton, amit nevezhetünk rajongásnak.
A filmeknek sikerült a kedvenceimmé válniuk. Természetesen nem volt kérdés, hogy virtuális formában is jó lenne átszellemülni a Star Wars univerzummal, s igyekeztem minden nagyobb húzónevet kipróbálni, ami készült. De valahogy egyiknek sem nyerte el a tetszésemet, s szégyenszemre nem is büszkélkedhetek egy korábbi játékkal, amit végigjátszottam. Pedig aztán iszonyatosan szép termés van játszható verziókkal. Szégyenszemre még az agyondicsért Jedi Knight: Jedi Academy is a játszhatatlanak változatok közé tartozott nálam, ami az első húsz perc után kilehelte a lelkét. Ezek után hagytam is a fenébe a játékokat. Ebből kiindulva pedig nem is nagyon voltam képben, hogy mikor mi jelenik meg, mert valahol magamban elástam a LucasArts-ot mindenestül, s bizony kiröhögtem volna azt, aki azt merte volna nekem mondani akkor, hogy majd lesz olyan alkotásuk a stúdiónak, amiért rajongani fogok olyannyira, hogy képes leszek az adott címet még eredeti kópián is beszerezni.

A játék első változata 2008 szeptemberében látott napvilágot úgy, hogy a PC-s tábor tökéletesen kimaradt a szórásból, ugyanis a játék kizárólag PlayStation 3-ra és Xbox 360-ra volt elérhető. A The Force Unleashed nem csak rajongói, hanem bevételi, s kritikai szempontból is szép sikereket ért el bizonyítva ezzel, hogy valóban egy jó játékot sikerült elkészítenie a LucasArts-nak, mely képes volt megragadni a Star Wars univerzum lényegét. A PC-s tábornak pedig maradtak a különböző videómegosztó portálokra feltöltött végigjátszások és egyéb mozgóképes anyagok. Azonban nem sokáig kellett várni a PC-s változatra, ugyanis az 2009 november végén a boltok polcaira került, így végül mindenki számára elérhetővé vált feltéve, ha rendelkezett megfelelő technikai háttérrel. Annak ellenére, hogy már akkoriban is rendszeresen olvasgattam játékhíreket meglepő módon a The Force Unleashed létezéséről a számítógépes változat megjelenéséig nem is tudtam. A hír után azonnal megnéztem egy videót, mely alapján eldöntöttem, hogy ezt a játékot ki kell próbálnom. És mi is lett a végeredmény? Az első végigjátszáskor még javában koptattam az iskolapadot, s közel három napos hiányzást produkáltam, mert olyannyira elnyerte a tetszésemet, hogy egyszerűen képtelen voltam felállni a monitor elől.

A történet a Sithek bosszúja és az Új remény közé helyezhető. Egy sith tanítvány, Starkiller bőrébe bújhatunk, akinek mestere nem más, mint a hatalmas és félelmetes Darth Vader. Jó tanítványként pedig végre kell hajtanunk mesterünk parancsait. De ugyebár erről az uralkodó semmit sem tudhat, így a küldetéseinket úgy kell végrehajtanunk, hogy lehetőleg ne maradjon utánunk szemtanú. Azaz lényegtelen, hogy birodalmi rohamosztagosokat, vagy a lázadás bátor katonáit mészároljuk le. A lényeg az, hogy ne maradjon senki életben. A küldetésünk során természetesen nem leszünk egyedül, hisz mellettünk lesz egy női pilóta, Juno is, aki iránt gyengéd érzelmeket táplálunk majd. Mellette még lesz egy alakváltó robotunk, illetve egy jedi mester is. Ezekből kiindulva bőven akadnak olyan morális momentumok a játékban, amelyek kapcsán felmerülhet bennünk a kétely: valóban annyira kifizetődő a sötét oldal harcosaként mindenféle kétes küldetéseket végrehajtani? Annak érdekében, hogy kellően megjöjjön a kedvünk a játékhoz az első pályán megkapjuk a lehetőséget, hogy Darth Vader bőrébe bújva apríthassuk az arrafelé élő népet. De mivel nem ő a játék főhőse, így csak egy kedves gesztus volt a készítők részéről, hogy lehetővé tették, hogy az egyik legrettegettebb gonosztevőt irányíthassuk egy picit.

Miután megkapjuk hősünk irányítását nem elég az, hogy bizonyos küldetéseket végre kell hajtanunk ahhoz, hogy tovább tudjunk jutni, de ügyelnünk kell arra is, hogy karakterünk fejlődhessen. Annak ellenére, hogy én a könnyű nehézségi szintet választottam még így is akadtak olyan helyzeteket, pillanatok, amelyeknél bizony vért izzadtam. Ezeknél a helyzeteknél pedig roppant fontos, hogy milyen képességekkel rendelkezünk, vagy épp azokkal melyeket birtoklunk milyen erősséggel bírnak. Ugyanis nem egy egyszerű kaszabolós játékkal állunk szemben, ami olyan egyszerű mint egy fényesre csiszolt fafelület, hanem egy komplex játékkal, ahol mindenre oda kell figyelnünk ahhoz, hogy előrébb tudjunk jutni. Aki szeretné teljesen magáévá tenni a játékot annak még könnyű nehézségi fokozaton sem lesz egyszerű. Az első indítás után célszerű szépen végigpásztázni, hogy mi micsoda, illetve milyen bónusztartalmakat nyithatunk meg. Amennyiben rendelkezünk eredeti példánnyal, s annak kézikönyvével érdemes azt is átlapozni, mert első végigjátszásnál nem biztos, hogy mindennel tisztában leszünk majd. Ebből fakadóan előfordulhat, hogy már túl vagyunk a játék felénél, amikor valamire rájövünk, s ekkor tudatosulhat bennünk, hogy pár extra tartalomtól szépen elestünk. Így volt ez nálam is, s csak sokadik végigjátszásra tudtam ezeket megnyitni bár tény, hogy első végigvitelnél nem ezek voltak a főbb szempontok.

A képernyő bal felső sarkában helyett kapott két csík. A felső kék az életerőnket mutatja, míg az alsó az energiánkat. Ha elhasználjuk, akkor képességeinket nem tudjuk használni, míg ez újra nem töltődik. Ez alatt pedig egy igencsak kezdetleges térképet találunk, így az esetek többségében tudni fogjuk, hogy merre is kell mennünk. Azonban a pályák kialakítása sokszor olyan, hogy a térkép mutat valamerre, de mi meg elindulva abba az irányba rájövünk, hogy ott gyakorlatilag nem sok minden van. Ilyenkor jönnek a gondolkodtatóbb részek, hogy hogyan is jussunk tovább.
Minden pályán akadnak összegyűjthető elemek. Ezek többségében a Jedi holocronok és a Sith holocronok. Előbbi egy sárgán fénylő kocka, melyből rengeteg található. Mint ahogyan említettem rengeteg megnyitható extra tartalom van, így ezek összegyűjtése kiemelt fontossággal bír. Az ellenfelek legyilkolása után pontokat kapunk. Amikor kellően összegyűlt elegendő pont akkor szintet léphetünk, s fejleszthetjük a képességeinket, vagy pedig újakat vásárolhatunk. Ha kihagyjuk a holocronokat, akkor a játék második felébe elég nagy hátrányba kerülhetünk, ugyanis egyre több és erősebb ellenfeleket kapunk, s ha nem vagyunk elég fejlettek akkor bizony elég könnyen fűbe haraphatunk. A jedi holocronok által szert tehetünk nagy mennyiségű pontokra, bővíthetjük a ruhatárunkat, illetve a játszható karakterek számát is növelhetjük. Ugyanis a játék előrehaladtával ezek az extra tartalmak megnyílnak, s választhatunk különböző karakterek közül. Így Starkiller helyett akár játszhatunk a Sithek bosszújabeli Anakin Skylwalker-rel, vagy akár Darth Moul-lal is. Ezek mellett különböző fénykardokat, s fénykard kristályokra is szert tehetünk. Mindegyik más-más tulajdonsággal bír. Akad olyan, amelyik leszívja az ellenfél energiáját, így könnyebben végzünk vele, de akad olyan is, amellyel könnyedén visszaszerezhetjük képességeink használata közben lemerült energiánkat. De akár egy pillantás alatt visszanyerhetjük általuk az életerőnket is, s nem kell további ellenfeleket lekaszabolnunk ahhoz, hogy általuk visszanyerjük energiánkat. Ezzel szemben a Sith holocronok rövid ideig tartó képességeket adnak nekünk. Mint például végtelen energiára tehetünk szert, vagy pedig sebezhetetlenné válunk.

A játék előrehaladtával nem csak fénykardunk lesz a megbízható fegyverünk, hanem mi magunk is. Az esetek többségében a továbbjutás érdekében sith tulajdonságainkat kell használnunk. Ilyenek között van a villámokat szóró kéz, az elmével való megragadás, fojtás. Emellett idővel képesség válunk energiapajzsot létrehozni testünk körül, vagy akár energialökéseset is tudunk végrehajtani, s ezáltal a környezetünkben lévő tárgyakat és ellenfeleket tehetjük ártalmatlanná. Mint ahogyan fentebb említettem nem minden képességgel rendelkezünk, s nem mindegyik olyan erős, hogy bizonyos helyzeteket megoldhassunk, így hát fontos odafigyelni rájuk, hogy amikor összegyűlik kellő pont, akkor megfelelő tulajdonságot vásárolhassunk, vagy épp fejleszthessünk. Ahhoz, hogy ezeket meg tudjuk tenni pontokat kell gyűjtenünk. A pontgyűjtés legegyszerűbb formája, hogy az ellenfeleinket ártalmatlanná tesszük. Hisz így nem csak az életerőnk, s az energiánk tér vissza alapállapotba, de minimális pontokat is gyűjthetünk általunk. Emellett pedig másik pontgyűjtési lehetőség, ha megpróbáljuk az összes holocront összeszedni, ami viszont nem könnyű feladat. Ugyanis nem mindegyik van szem előtt, s jól elrejtve lapul valahol. De akad olyan is, amely olyan helyen van, ahol szinte elérhetetlennek tűnik, s igencsak gondolkodóba kell esnünk, hogy rájöjjünk hogyan tudjuk megszerezni.

Az ellenfelek száma és erőssége a pályák előrehaladtával növekszik. Kezdetben rohamosztagosokon kívül szinte nem igen akad más, akivel meg kell küzdenünk, bár ők nem jelentenek igazi kihívást, hisz könnyen lekaszabolhatjuk őket, vagy akár szó szerint felapríthatjuk őket kedvünk szerint. Ahogyan haladunk előre egyre változatosabb ellenfelekre teszünk szert, s nem csak erőben növekszenek, hanem nagyságban is. Így okozhat némi meglepetést amikor egy vérszomjas rancorral kell megküzdenünk. Ha figyelmesek vagyunk, s kellően jó reflexekkel rendelkezünk, de emellett sikerült képességeinkhez megfelelő nehézségi szintet választanunk akkor csak a nagyobb ellenfeleknél haraphatunk fűbe. Persze akadhatnak olyan momentumok, amikor még mi magunk is feltesszük a kérdést, hogy ezt most komolyan gondolták a készítők. Bennem ez a mondat akkor fordult meg, amikor elérkeztem ahhoz a ponthoz, amikor is egy teljes csillagrombolót kellett az erő segítségével lehoznom az égből. Ugyan sokadik végigjátszásra hasamra ütöttem, s alig öt perc alatt meg is volt a játék ez a része, de első végigvitelkor bizony majdnem kettétört a billentyűzet.
Elég unalmasra sikerült volna a játék, ha arról szólna, hogy előre kell mennünk használnunk kardunkat, majd amikor kedvünk szottyan vagy pedig a helyzet úgy hozza használjuk képességeinket. Ebből fakadóan lehetőségünk van harci kombókat használni a harcok folyamán, melyek úgy bővülnek, ahogy haladunk előre. Ezekből viszont rengeteg van, s így sokféleképpen végezhetünk ellenfelünkkel. Viszont tény, hogy számuk olyannyira nagy, hogy ember legyen a talpán, aki képes tíznél többet megjegyezni, s használni is a későbbiekben.

A kedvenceim közé tartozik a The Force Unleashed, így nálam az örök favorit lesz, s jó pár végigjátszásom lesz még benne tény, de nem tartom magam elvakult rajongónak. Ebből kiindulva pedig a fentiekkel kapcsolatban megemlíthető a harcokkal kapcsolatos negatívum, ami miatt sokszor húztam a számat. El kell ismerni, hogy remekül lett a játék ezen része kivitelezve, azonban mégis akad némi keserű tapasztalat ezzel kapcsolatban. Sokszor kerülhetünk szorult helyzetbe, ha kellően erős ellenfelet kapunk. A legnagyobb problémám leginkább az volt, hogy mi kezdeményezhetünk akármilyen harci kombókat az ellenségünk felé, de az egy kellő mozdulattal képes azt visszaverni, vagy pedig megszakítani az. Viszont fordítva ez koránt sincs így. Nekünk ronthatnak, vagy pedig kaphatunk a képünkbe egy erős támadást azt csak nehezen tudjuk kivédeni vagy pedig sehogy. Ilyenkor pedig jelentősen csökken az életerőnk miközben a földbe döngölnek, vagy épp elrepítenek vagy méterekkel arrébb, s hosszú pillanatokba telik míg talpra tudunk állni. Eközben persze többnyire folyamatos támadásban vagyunk, s mire észbe kapunk már csak azt vesszük észre, hogy érthetetlen módon püföljük a billentyűzetet annak érdekében, hogy mihamarabb visszatérjen az energiánk, s ne dobjon vissza a játék az utolsó mentéshez.

Az egyik legnagyobb pozitívum talán az, hogy a harcokban szabad teret kapunk. Itt látszik rendkívül, hogy tényleg sok időt öltek bele, hogy a minőség adja el a játékot, s ne a Star Wars franchise. A már említett kombók csak szelete annak, amire tulajdonképpen képesek vagyunk. Minden adott ahhoz, hogy látványos csatákat vívhassunk ellenfeleinkkel, s különböző módokon küldjük őket a túlvilágra. Itt mindenképp érdemes kiemelni, hogy a környezetünk ebben rendkívül nagy segítséget nyújt számunkra. Ugyanis amennyiben unjuk, vagy nem szeretnénk állandóan a kardunkat használni úgy lehetőségünk van a tereptárgyakat is felhasználni. Akadnak elhanyagolható tulajdonságú, amelyet elég csak felkapni és ráhajítani az ellenfélre, de akad olyan is, amelyikkel hatalmas robbanásokat okozhatunk, s így tömeges mészárlást hajthatunk végre. Persze nem mehetünk el amellett, hogy az alkotók igyekeztek némi humort is vinni a dologba, ugyanis akár azt is megtehetjük, hogy ellenfelünket az erő segítségével felkapjuk, majd szépen végigszántjuk vele az adott pályarészt, s szerencsétlen belekapaszkodik mindenbe és mindenkibe, majd pedig csoportosan elhajíthatjuk őket, így aztán akár bónuszpontokat is kaphatunk.

Azoknak is kedvez a játék, akik nem szeretnének epikus csatákat vívni, s nem szeretnének különböző pontszerzésbe bonyolódni, hanem megelégszenek azzal, hogy végigvigyék a játékot úgy, hogy lehetőleg a legkevesebb harcot kelljen vívniuk. Ugyanis az ellenfelek IQ-ja szerencsére kettővel több, mint Kiszel Tündéé, így megtehetjük akár azt is, hogy bizonyos helyszínen megbújunk és megvárjuk még például a felkelők összecsapnak a rohamosztagosokkal, vagy épp az egyik hatalmas lény küldi túlvilágra a birodalom katonáit. De vannak olyan pályaelemek, ahol megvárhatjuk, hogy a környezetünk végezzen a ránk támadókkal.

Véleményem szerint valóban remek alkotással van dolgunk már ami a koncepció megvalósítását illeti. Azonban nem mehetünk el szó nélkül a technikai háttér mellett, ami sajnálatos módon hagy némi kívánnivalót maga után, habár idővel a játékos hozzászokhat ezekhez, de első végigjátszás alkalmával okozhat némi bosszankodást.
A grafikai megjelenéssel különösebb probléma még a mai szemmel sincs. Néhol iszonyú szemet gyönyörködtető a játék, s akadtak olyan jelenetek is, ahol miután végeztem a rám támadókkal megálltam gyönyörködni a helyszínben. Sajnálatos módon konzolportról van szó, így külön PC-re nem fejlesztették, s sok helyen érződik is. Így, aki nem rendelkezik legalább az ajánlott gépigénnyel az nem biztos, hogy maradéktalanul tudni fogja élvezni a játékot, hisz a felbontáson kívül csak azt állíthatjuk be, hogy akarjuk-e a nagy felbontású textúrák megjelenítését, ami valljuk be 2009-ben is igen kevésnek bizonyult, hát még 2012-ben. Ezen a téren viszont akadtak bőven kivetnivaló, hisz a csúcsgépeken sem volt hajlandó tökéletesen futni. Mindezek mellett a billentyűzetkiosztást sem lehetett megváltoztatni, így az embernek sokszor a két keze kevésnek bizonyult ahhoz, hogy normálisan tudjon játszani. Időközben azonban napvilágot látott javítások szerencsére ezeknek a hibáknak a többségét sikeresen orvosolta, habár még pluszban 40 gigányi anyagot tett az alapjátékhoz.

Az irányítást sem érheti sok pozitívum. Öröm volt ugyan, hogy az utolsó javításnak köszönhetően végre az alap kiosztást kedvünkre átszabhattuk azonban mégis maradtak olyan dolgok, amellett nehéz volt szó nélkül elmenni, ugyanis sokszor épp ezek voltak azok, amelyek befolyásolták azt, hogy egy bizonyos pályán tovább tudjunk menni. Feltehetően többen találkoztak olyan megoldássokkal bizonyos címeken belül, amikor is nem teljesen kapunk szabad kezet az irányítás felett, hanem a képernyőn felvillanó gombot kell bizonyos időn belül megnyomni, nyomkodni ahhoz, hogy tovább mehessünk. Bizonyos harcok végén ez itt is megtalálható. Az egyik legnagyobb probléma, hogy iszonyú nagy reflexidővel kell rendelkeznünk ahhoz, hogy ezeket elsőre végig tudjuk vinni, ugyanis rendkívül kevés az az idő, amit arra kapunk, hogy ezeket végre hajthassuk. Sokszor szinte mikrómásodpercünk van arra, hogy az épp adott gombot megnyomhassuk ahhoz, hogy sikerülhessen a harci kombó. És persze, ha elrontjuk addig ismétlődik a jelenet még nem sikerül. Miután átkalibráltam a billentyűzetet szomorúan vettem tudomásul, hogy ezeknél a momentumoknál az alapkonfiguráció villan fel. Például, ha az ugrást átkalibráljuk a space-ről a delete gombra ezeknél a jeleneteknél ugyanúgy a space felirat villan fel. Természetesen az általunk megváltoztatott billentyűzetkiosztás van továbbra is érvényben, csak rendkívül zavaró főleg, ha olyan gomblenyomást kér, amit nem használunk sűrűn, s ilyenkor gondolkodhatunk, hogy az alap kiosztást mire is változtattuk meg.

Szerencsére csak kevés buggal találkoztam a játék során, s csak kis töredékük volt az, amelyik valóban a karakter halálát okozta. Pozitívum mindenképp, hogy checkpoint alapú mentéssel rendelkezünk, s majdnem minden lépésünk után ment automatikusan a játék, de emellett lehetőségünk van arra, hogy manuálisan is menthessünk. Így a negatívumokat ezek ellensúlyozni tudják. Azért viszont külön pacsi a készítőknek, hogy a The Force Unleashed azon játékok közé tartozik, amely rendelkezik úgymond “szavatossággal”. Elég kevés az esély arra, hogy a játék végére mindent össze tudjunk szedni, s az összes extra tartalmat elérhetővé tudjuk tenni. Ráadásképp lehetőségünk van arra, hogy kétféle befejezést kapjunk: egy Lightside és egy Darkside endinget.
Az, hogy melyik befejezés tulajdonképpen mit takar, arra boruljon jótékony fátyol, de aki mindkét befejezést el akarja érni, s nem videómegosztó portálokon megnézni annak minimum kétszer neki kell feküdnie a végigvitelnek. Ami igazán értékelendő az az, hogy ha egyszer végigvittük már a küldetéseket, akkor az újrajátszáskor már rendelkezni fogunk a korábbi végigjátszásból összegyűjtött extrákkal, képességekkel. Ennyi könnyítést kapunk a második, harmadik és sokadik ismételt végigvitelhez. Arról nem is beszélve, hogy a PC-s felhasználók megkaphatták a bónuszpályákat is, ami tovább emeli a játék dicső fényét. Az viszont rendkívül jó megvalósítás az alkotók részéről, hogy ezeket a különálló pályákat anélkül végigjátszhatjuk, hogy a fő cselekményt elindítanánk, vagy végére érnénk. Itt kiemelném, hogy a kiegészítő epizódok közül van, amelyik a Lightside ending illetve van olyan, amelyik a Darkside ending végződését folytatja.

Összességében elmondható, hogy valóban egy korrekt alkotással volt dolgom, aminek sikerült egy híres filmes franchise alapanyagából egy rendkívül jó játékot összehoznia. A felsorolt negatívumok ellenére is élvezetesnek bizonyult olyannyira, hogy már a sokadik végigjátszáson vagyok túl, s még így is sikerül sok helyen megakadnom, vagy pedig pár új dolgot felfedeznem, amit eddig nem vettem észre. Egy elég komplex alkotással van dolgunk, amit érdemes kipróbálnia bárkinek, aki valamilyen szinten szimpatizál a Star Wars univerzummal. Onnantól kezdve, hogy a The Force Unleashed rendelkezik magyarítással mindenkinek kötelező darab. Persze azért nem árt egy tartalék klaviatúra a biztonság kedvéért…

Pozitívumok:
> Igazi Star Wars hangulat;
> Kihívás;
> Korrekt játékidő;
> Monumentális harcok;
> Történet;
> Kidolgozottság.

Negatívumok:
> Botrányos konzolportból eredő hibák;
> Irányítás;
> Grafikai beállíthatóságának hiánya;
> Olykor előforduló bugok.