Tomb Raider Legend teszt

Minden bizonnyal kevés olyan ember van, akinek ne csengene ismerősen a Lara Croft név. A
Tomb Raider-franchise 1996-ban indult hódító útjára. Az első epizód hatalmas sikerén felbuzdulva
a Core Design 2000-ig összesen öt epizódot és ezekhez négy kiegészítő részt készített. A sorozat
sikeresnek bizonyult, habár az első epizód sikeréhez egyetlen egy későbbi rész sem ért fel. Így a
Core Design csapata 1999-ben úgy döntött, hogy a cybervilág szexistennőjének kikiáltott Lara
Croft-ot a negyedik a The Last Revelation névre keresztelt epizódban halálra ítéli, habár nyitva
hagyták a folytatás lehetőségét. Azonban rajongói nyomásra készült egy ötödik, Chronicles névre
hallgató epizód is, amely a rajongói igényeket hivatott kielégíteni.

A régi generációs vagy más néven Old Gen részek a Chronicles alcímet viselő epizóddal
végérvényesen lezárultak, s a Core Design inkább az új generációs Tomb Raider-re helyezte a
hangsúlyt. A rajongóknak közel három évet kellett várniuk az új generációs epizódra a The Angel
Of Darkness-re, ami tulajdonképpen félkészen került a boltok polcaira, s ezzel megannyi
csalódást okozva a sorozat kedvelőinek. Ekkor úgy tűnt, hogy a régóta hanyatló és haldokló
sorozatnak utolsó szöge volt a The Angel Of Darkness. Azonban az Eidos (ma már Square Enix)
szénája nem állt jól, s úgy gondolta, hogy egy korábbi sikeres franchise-hoz kell nyúlnia. Azonban
Core Design-tól a Crystal Dinamics-hez került a fejlesztés joga. Így nem volt kérdés, hogy az új
epizód nem folytatása lesz a korábbi epizódoknak, hanem tulajdonképpen egy régen tündöklő
széria feltámasztása lesz. Így hát a fejlesztők az első epizód atyjával, Toby Gard-dal az élen
hozzáfogtak, hogy sorozatot az alapkövektől építsek fel újra úgy, hogy a korábbi epizódok
jóformán figyelmen kívül maradnak.

A fejlesztők komolyan vették a feladatot, hogy egy haldokló franchise-ot bizony fel kell
támasztaniuk. Így nem csak az volt a lényeg, hogy a korábbi rajongókat visszahódítsák, de
újakat is kellett szerezniük. Emellett pedig meg kellett felelniük a kor követelményeinek is mind
grafikailag, mind pedig játékmenetet illetően, így végül egy olyan játékot kaptunk, ami ugyan
eléggé megosztotta a Tomb Raider közösséget, de széles körben elég szép sikert ért el
olyannyira, hogy a Crystal Dinamics megkapta a tizedik évfordulóra szánt Anniversary fejlesztési
projectét is.
A ráncfelvarrást először is az alapoktól kellett kezdeni. Így a Legend történetileg elsősorban Lara
gyermekkorának egy igencsak fontos részével foglalkozik. Példának okáért a sorozatban most
először ismerhetjük meg Lara Croft édesanyját, s az ő háttértörténetét is, s további sorsát. Ezen
felül természetesen fizikai ráncfelvarrás is szükséges volt. Első körben érdemes szót emelni a
technikai részletekről, ugyanis a sorozat hetedik epizódja nem csak történetileg, de grafikai
szempontból is sokat fejlődött az előző epizód óta. Természetesen a készítők legelőször Lara
karakterét vették elő, hisz sokkal emberibb, élethűbb kinézetet kapott az előző új generációs
epizód óta. Hatalmas dinnye alakú mellei normális női mellekké apadtak, arca fiatalabbá vált,
dereka vékonyabbá formálódott, fonott hajat felváltotta a rövidebb copf, amit sok rajongó
hiányolt. Emellett bámulatos grafikai hátteret kapott Lara kisasszony, s mellé pedig hatalmas
bejárható és felfedezhető terepet. És végre visszakerült főhősnőnk oda ahova való: ismeretlen
terepekre, sírokba és a világ eldugott felfedezésre váró zugaiba.

A készítők igyekeztek realisztikusabbá tenni az új játékot. A grafikai látványosságok mellett
kalandornőnk külsejének átlagosabbá faragása mellett igyekeztek a játékot is azzá faragni.
Ebből adódóan példának okáért kedvenc hősnőnk többé nem vihet magával akármit és amennyit
akar: kis hátizsákja áll rendelkezésünkre, amibe csak korlátozott mennyiségű tárgyak, eszközök
és fegyverek férnek. Alap fegyverünk végtelen lőszerrel a dupla pisztoly, melyet combunkra
erősítve hordunk, s melyhez bármikor fordulhatunk. Emellett még többfajta fegyvert lesz
lehetőségünk kipróbálni, de okosan kell gondolkoznunk, hisz csak egy fajta másodlagos fegyvert
vethetünk hátunkra: amennyiben szeretnénk egy másikat is magunkévá tenni, úgy az előzőt
magunk mögött kell hagynunk. Amennyiben ezt kívánjuk tenni, így előfordulhat, hogy hamar
szembefordulunk azzal az eshetőséggel, hogy hiába vagyunk rendkívül erős lőfegyver birtokában,
ha nincs mellé kellően elegendő töltény.
A használható lőfegyverek mellett természetesen megtalálható a választékban a robbanó gránát
is, de hasonlóan a fentiekhez ezeknek is korlátozott a száma. Így nem árt vele óvatosan bánni,
hisz egy-két pályavégi ellenségnél bizony hasznos lehet, ha lapul pár darab belőle a tatyóba.
Természetesen felszerelésünk nem csak ebben merül ki. Vihetünk magunkkal elsősegély dobozt
is, amiből csak három lehet nálunk maximum. Könnyű nehézségi szinten, ha nem okoz fejtörést
a játék akkor bizony nem igen lesz szükségünk rá. Legalábbis a játék első harmadában biztosan
kevésszer kell felhasználnunk belőle. Emellett kaptunk egy mágneses horgot, ami jelentősen
megkönnyíti az előrejutást bizonyos helyszíneken. Nagy szakadék felett juthatunk át, ha
beakasztjuk valamibe, magas helyekre mászhatunk fel. Emellett természetesen tárgyakat
mozgathatunk vele, vagy akár kiválóan használhatjuk ellenfeleink ellen, így egy elég sokrétű és
multifunkcionális tárgyról beszélhetünk, amit a játék folyamán sokszor fogunk használni a
könnyebb előrejutás érdekében. A korábbi részek fénycsöveit viszont az új részben felváltotta
Lara hátitáskájának övén található zseblámpa, így a korábbi részekkel ellentétben, így nem kell
azon aggódnunk, hogy világítás nélkül maradunk. De természetesen csak egy meghatározott
ideig élvezhetjük a zseblámpánk hasznosságát, így az energiájával nem árt vigyázni. S, ha ez
még nem lenne elég, akkor kapunk egy csinos kis vízálló PDA-t is, amellyel az adott pályarészre
vonatkozó információkat jeleníthetjük meg. És persze fontos említést tenni, hogy az előző
részekkel ellentétben immáron segítőink is lesznek, akikkel headset-en keresztül
kommunikálhatunk, s akár is segíthetnek nekünk a tovább jutásban.

A készítők törekedtek arra, hogy a régi hangulatot hozzák vissza. Így a régi epizódokhoz mérten
Croft kisasszony beutazza majd a fél világot, hogy édesanyja nyomába bukkanjon, aki
gyermekkorában rejtélyes módon tűnt el. S eközben pedig régi ismerősökbe is botlik. Ebből
adódóan rengetek helyszínen fogunk megmutatkozni, s érdekesebbnél, érdekesebb
teremtményekkel találjuk szembe magunkat. Afrika, Kazahsztán, Nepál, Anglia, Japán és Peru
lesznek a fő helyszínek, de példának okáért akár a Croft birtokra is ellátogathatunk. Persze
fontos megemlíteni, hogy az előző epizódoktól eltérően változatos ruhatára lesz hősnőnknek, így
szinte mindig az adott pályához mérten kapjuk meg öltözékünket. Így meleg éghajlatú tájakon
rövid nadrágban és pólóban nyomulhatunk előre, még a hidegebb éghajlatú pályákon pedig
teljesen felöltözve gyűrhetjük le a ránk váró akadályokat.
A játék idő elég kurta viszont, ha elég eltökéltek vagyunk és mindenféle extra tartalmat meg
akarunk szerezni akkor érdemes az eldugott relikviákat is összegyűjteni. Ezek általában fénylő
alakzatok bronz, ezüst és arany kivitelben, s a pálya nagyságától függő a számuk. Különböző
extra tartalmakat nyerhetünk velük: különböző ruhákat, videókat, karakter, tárgy és tájegység
leírásokat többek között. Természetesen, ha maximalisták akarunk lenni akkor módunkban áll
az egész játékot végigvinni pályarészenként az úgynevezett r0;Time Trialr1; játékmód
segítségével,
amelynek lényege, hogy minden pályarészt egy megadott idő alatt kell teljesíteni. S bizony, ha
ezt is hozzávesszük a játékidőhöz, akkor elég korrekt játékot kapunk eredményül.

Nehézségi szintről viszont érdemes beszélni, hisz ebből a szempontból sok kritika érte a játékot.
A régi, azaz az Old Gen epizódok rajongói nehezményezték, hogy nem elég, hogy rövid a
játékidő, de a Legend emellett túlságosan is könnyűre sikeredett. Érthető keserédes kritika ez a
régi rajongók szájából, hisz a 2006-os epizód mellőzi a korábbi részek logikai feladványait,
rejtvényeit, valamint a hajszál pontosra kiélezett precizitást. Így például elég egyszerű
feladatokkal lesz dolgunk, s legtöbbször hősnőnk is megkönnyíti, hogy ne kelljen gondolkozunk.
Hisz adott helyzetbe épp arra mozgatja a fejét, amerre a továbbjutást segítő eszközök vannak,
vagy épp relikviák vannak elrejtve. Ha nem történik fizikai segítség, akkor többnyire ő, vagy a
headset segítségével velünk kommunikáló barátaink ejtenek el egy-egy igencsak
figyelemfelkeltő mondatot, amiből elég könnyen kitalálható, hogy egy feladatot hogyan is oldjunk
meg. Ugyan rengetek negatív kritika érte ebből a szempontból a játékot, de a készítők
igyekeztek a kor követelményeinek és szélesebb játékosok körének megfelelni, hisz nem csak
az volt a cél, hogy a korábbi rajongóknak eleget tegyenek, s fontos volt a célközönség is. Az
1996-os indulás elég rég volt, s a tinédzser rajongókból már minden bizonnyal családos, érett
felnőttek váltak, így szükségszerű volt új rajongókra is, s ilyen koncepcióval esélyesebb lett a
játék. De természetesen a készítők gondoltak a régi r0;motorosokrar1; is, így három fajta
nehézségi
szint áll rendelkezésünkre. Míg a legkönnyebben az átlag játékos röhögve képes végigmenni,
addig a legnehezebb nehézségi szinten bizony vért köphetünk akár, s törhetnek a
billentyűzeteket, egerek, kontrollerek, gamepad-ek.

Az irányítás viszont rendkívül jóra sikerült. Kedvünk szerint kalibrálhatjuk a billentyűzetünket, s
egerünket, de az egyik legpozitívabb tulajdonsága a játéknak, hogy mezei olcsóbb két analóg
karral rendelkező gamepad-del is remekül bánik a játék, így aki kényelmesebb, s monitortól
távol (vagy LCD tv-n) lévő játékmódot választ az sem érheti meglepetés. És ez fontos is, hisz az
előző részekhez képest Lara mozgáskultúrája teljes egészében átalakult. A bumfordi mozgást
felváltotta a kecses nőiesség, s rugalmasság, hajlékonyság. Ebből adódóan különböző
akrobatikus mozgások segítségével érhetünk el különböző helyeket, s juthatunk tovább a
pályákon. Ha kell ugornunk, csúsznunk, kiszögelléseken pörögve továbbjutnunk. És
természetesen különböző pályarészeken még úsznunk is kell. S a játék előrehaladtával bizony
eléggé ki kell használnunk az akrobatikus képességeinket, hisz jó pár magas, vagy mély helyre
csak így juthatunk el.
A játék nagyobb részében kocogva jutunk tovább, de akadnak olyan pályarészek, ahol viszont
jármű is segítségünkre van. Sajnos ebből a szempontból a készítők nem bántak velünk
bőkezűen, ugyanis csak egy igencsak acélos Ducati motor lesz segítségünkre, így Peruban és
Kazahsztán pályáin száguldozhatunk, de igencsak érdekes manővereket hajtunk végre Japán
egyik részén is.

A pályarészek elég változatosak, így mindenki megtalálhatja magának a kedvenc pályáját, amit
később végig vitel után a főmenüből bármikor, bármilyen ruhaválasztékkal kijátszhat ismét.
Természetesen ehhez megfelelő hang és látványvilágra is szükség van, s egyikben sem
szenvedhetünk hiányt. A játékhoz választott szinkronhangok kivétel nélkül remek találatnak
bizonyultak. Egyszer érezhettük a szinkron minőségi hiányát. Emellett pedig igyekeztek a játék
főcímzenéjét, s háttérzenéjét is úgy megalkotni, hogy tökéletesen illeszkedjen magához a
játékhoz, s a pályákhoz is.
Emellett persze nem szabad elfeledkezni magáról a grafikáról sem. A 2006-ban debütált játékra
már a megjelenés napján sem volt jellemző az igencsak hardverigényes játék. Legalábbis, ha az
ember nem akarta bekapcsolni a Next Gen opciót, amitől lazán megfeküdt volna az akkori
átlagfelhasználó gépe. S talán sokaknak ez volt a szerencséje is, ugyanis a játék úgymond
kétféle grafikai beállításokkal is végigjátszható, s maga a játék igyekszik úgy konfigurálni
önmagát, hogy az adott gépen a lehető legjobban működhessen. Azonban a legjobb grafikai
hatást és teljesítményt a Next Gen opció bekapcsolásával érhetjük el. És ugyan élethűbb, szebb
lesz tőle a játék, de azt viszont el kell ismerni, hogy olykor pont ennél a beállításnál a legrondább
a játék bizonyos részei. Sokszor előforduló hiba például a műanyagnak látszó falak, tárgyak,
vagy épp látványosan oda nem illő tárgyak. Arról nem is beszélve, hogy Next Gen opció mellett
Windows 7 operációs rendszeren Kazahsztáni pályán történő fagyások és összeomlások igencsak
meglepőek és egyben zavaróak.

A fentiektől eltekintve viszont bárki számára ajánlható a játék. Akár kezdőknek, akár régi
motorosoknak egyaránt. S nincs is szükségünk egy bivalyerős gépre ahhoz, hogy a játékot
magunkévá tehetjük akár egy délután alatt is. A rövid játékidőért viszont kárpótol a gyönyörű
grafika, megnyitható extrák sokasága és a választható nehézségi szint.

Pozitívumok:
> Remek grafikai megoldások;
> Kellemes gépigény;
> Hatalmas belső és külső terek;
> Irányíthatóság;
> Extra tartalmak.

Negatívumok:
> Játékidő;
> Érdektelen és mihaszna karakterek;
> Függőben maradó történetszál;
> Grafikai bugok Next Gen opciónál.