Menu
Doge
Szint 17
Doge avatar
(Doge)
18 éves, férfi
Eger
Magyarország
Offline, itt járt 17 órája
4 éve tag
Visszatérés a Witcher világába
Írta: Doge, 2019. május 07., játékteszt
Játék: Thronebreaker: The Witcher Tales

A CD Projekt Red (mostantól CDPR) korunk egyik legtiszteletre méltóbb és legambiciózusabb cége, le rakott az asztalra egy olyan trilógiát, melyet még évek vagy netán évtizedek múlva is emlegetni fognak az RPG műfajában. A nagyhírű The Witcher 3: Wild Hunt 2015-ös megjelenése óta a Gwent kártyajáték önálló kiadásán kívül nem érkezett új játékuk, viszont az új AAA címüket még 2013-ban bejelentették a Cyberpunk 2077-et, amiből a tavaly érkezett előzetesen és gameplay videón kívül nem sokat láttunk. De a Gwent kártyajáték sikerére felbuzdulva úgy döntött a CDPR, hogy kiad egy történet orientált játékot, aminek teljes egészében az előbb említett kártyajáték adja alapját, ez lett a Thronebreaker: The Witcher Tales, hogy hatott-e megint a CDPR varázsa azt meg tudhatjátok a tesztemből.

Szerintem nincs olyan játékos, aki ne hallotta volna élete során a Witcher nevét, amit a lengyel CDPR cég hozott tető alá és bevezetett minket az eredeti kötetek írója, Sapkowski által teremtett sötét, naturalista szláv ihletésű fantasy világba. A CDPR egy nagyon ambiciózus cég, hanem a legambiciózusabb a piacon, mert a trilógia nyitódarabját több mint 5 évig csináltak és tényleges kockázatot vállaltak azzal, hogy lehet az egész egy nagy bukás lesz, hát mind tudjuk mi lett a vége. Miután a Witcher harmadik részének utolsó DLC-jét is piacra dobták a cég úgy döntött, hogy befejezettnek tekinti Ríviai Geralt történetét. Sok embert elszomorított ez a tény hisz azt hitték nem lesz egy jó darabig új Witcher rész, hát nem is lett, mert a CDPR úgy döntött megint kockáztat és egy teljesen újra dolgozott Gwent alapú játékot dob a piacra a megszokott világból. Ezek ellenére miért nem sorolom a Witcher játékok közé, azért mert ez a játék a saját lábán is helytáll, és nem kell neki kezdőlökés (másfelől nem is egy witcher a főszereplő).

1267-et írunk, az ország háborúban, de azért van kedved egy-két kör Gwent-hez?

A játék Ríviai Geralt névadó országába kalauzol el minket (de bejárható más ország is később) és 3 évvel az első Witcher játék előtt játszódik. A történet egy tárgyalásról hazaérkező Meve, Lyria és Rívia királynőjének a képével kezd és a játék folyamán őt is fogjuk irányítani. Meve fiára hagyta a kormányzást az ő távollétében és mire hazaért azt kellett tapasztalnia, hogy az utak tele vannak banditákkal és rendszeresen sarcot szednek a szegény falusiaktól. Meve úgy dönt, vasmarokkal számol le a banditákkal és vissza szerzi az ellopott pénzt. Miután győzedelmeskedik Gascon a Kutyák hercege címet viselő bandita főnök ellen Meve tervezi a visszatérését a fővárosba viszont az egyik pillanatban egy küldönc, mint a villám ront királynője elé és informálja arról, hogy Nilfgaard délen elnyúló császársága hadat üzent az országnak és már a seregei át is lépték a határt. A történetünk ettől a naptól kezdődik és egészen a háborút lezáró béke napjáig tart és az azon átívelő gerillaharcot mutatja be.

A világ megszokott az érzés mégis új

A játékmenet egyszerű, de nagyszerű, az ember könnyen ráérez, de több száz kattintgatás után is élvezi, ahogy Meve belelép a porba és az felcsapódik a bakancsára. A térkép szépen rajzolt a dialógusok pedig emlékeztetnek a The Witcher 3: Wild Hunt nyitó „képregényes” videójára. A hangok itt is gyönyörűek, ahogy a hallod Meve páncél darabjainak az összerezzenését egyszerűen borsódzik a hátad és szerintem a zenéről nincs is mit beszélni egy CDPR játéknál, egyszerűen egy élvezet a fülnek. A történet vezetés a megszokott stílust alkalmazza, harmadik végig játszás után is van mit felfedezni és a döntéseink itt is hatással vannak a történet menetére és a végkifejlettre. A karakterek szépen felvannak vezetve, minden fő karakternek megvan a motivációja, célja és háttértörténete a sztori előrehaladtával pedig ezek a karakterek változnak és bírálhatják döntéseinket is, ha valakit megszerettetünk magunkkal az képes megmenteni az életünket is, viszont ha valami olyasmit teszünk, ami kiváltja belőlük a tiszteletlenséget akkor ott is hagyhatják a seregünket. Ezenkívül ott van még a parancsnoki sátor is, ahol némi fa és arany fejében pl. növelhetjük gyorsaságunkat és toborozhatunk új katonákat ésatöbbi. A játék minden egyes fejezet végénél figyelmeztet, hogy bizony, ha elhagyjuk azt a pályát nem lesz, módunkban visszatérni oda ez azt jelenti, hogy a játékban, ha egyszer azt végig vittük nem tudunk tovább barangolni a térképen gyűjthető dolgok után kutatva.

CSATÁBA! mármint a TÁBLÁRA!

A játék harcrendszere, ahogy már előbb is írtam a Gwent kártyajátékot veszi alapul, amit egy kicsit csiszoltak és átdolgoztak a Witcher harmadik része óta. Te, mint hadvezér irányítod a csatateret és a paklid a te sereged és ez ugyanígy van az ellenségnél is. Általában egy-egy „csata” 3 körből áll, ebből kettőt kell megnyerned, hogy te kerülj ki győztesként, de vannak rövidített harcok is ahol csak 1 kört kell nyerni a győzelemhez ahhoz, hogy győzni tudj neked kell több erőpontot szerezni különféle kártyákból és azok képességeiből és ezenkívül ott van, még az úgynevezett puzzle játék ahol nem az erő nyer, hanem az ész, mint pl. vidd le az összes ellenséges kártya erejét 1-re, ami bonyolultabb, mint elsőre hangzik. Ezek a „csaták” jelenthetnek igazi kihívást is főleg a BONEBREAKER, azaz Csonttörő nehézségen (legnehezebb) de egy kis logika és alap matek fejében könnyen rá lehet jönni a titok nyitjára.

Meve az igazságos

A fő küldetéseken kívül, ahogy megszokhattuk a CDPR-től vannak mellék küldetések is ezek általában városokban vagy falvakban találhatóak meg, de a vadonban is beléjük botolhatunk. Ezek lehetnek primitívek, mint pl. segíts a bajba jutott falusiakon, de lehetnek morális alapúak is, mint pl. engedsz az embereid rasszizmusának és lezártnak tekinted, az ügyet vagy netán felderíted azt és meglepő felfedezésre teszel szert. A mellék küldetéseken kívül összegyűjthetünk még leveleket, térképeket, kulcsokat és kártya részeket, amik mind, mind hozzáadnak valamit a játékhoz.

A Thronebreaker: The Witcher Tales egy nagyon jó játék, bővelkedik régi RPG elemekkel, de valami újat is hozzá ad, olyan mintha láttuk volna, de aztán rájövünk, hogy ez egy teljesen új játék, és ha valaki megbarátkozik, a harcrendszerrel az bizony olyan élményt szerez, amit nem felejt el egy jó ideig.
Értékelés
Grafika: 80%
Hangok/Zene: 95%
Játékélmény: 90%
Összesítve: 90%

Rövid vélemény:
A Thronebreaker: The Witcher Tales egy nagyon jó játék, bővelkedik régi RPG elemekkel, de valami újat is hozzá ad, olyan mintha láttuk volna, de aztán rájövünk, hogy ez egy teljesen új játék, és ha valaki megbarátkozik, a harcrendszerrel az bizony olyan élményt szerez, amit nem felejt el egy jó ideig.
Értékelés:
Grafika:
██████████
8
Hang:
█████████
9
Design, művésziesség:
██████████
10
Zene:
██████████
10
Játékélmény:
█████████
9
Újítások, ötletek:
██████████
8
Hossz, újrajátszhat.:
█████████
9
Történet:
█████████
9
Nehézség:
██████████
7
Összességében:
█████████
9
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást. Légy te az első hozzászóló!
Értékelés
Még nem értékelték
Csak regisztrált tagok értékelhetnek


Lite versions: