Fedezzük fel az Androméda galaxist!
Mivel a Mass Effect sorozat eddigi részeivel boldog órákat, napokat, heteket, stb. töltöttem, már a bejelentéskor biztos volt, hogy megveszem. Az ilyen sorozatoknál azonban mindig kérdés, hogy csalódik-e az ember, vagy sem. Ennek okán nem nagyon figyelem közvetlenül a megjelenés előtt a játékról szóló híreket, mert kit érdekel a hype. A megjelenés utáni negatív hype viszont meglepett. Nem mintha nem lenne alapja, csak kicsit iránytévesztésnek tartom, de erről később.
Szóval kezdjük szokásomhoz híven egy kis játéktörténelemmel.
A Mass Effect sorozat úgy 10 éve indult. Lelkesen mentem a boltba megvenni a játékot, mert ugye BioWare szerepjáték, az garancia a hosszú és tartalmas szórakozásra. Ide nekem a kardot és a varázslatot és hadd hulljon a férgese, megmentem én a világot! Persze kicsit kétkedve fogadtam, hogy a szokásos BioWare hagyományok úgy mégis hogy fognak mutatni egy sci-fi világban, de egy próbát megér a dolog mindig. Persze a kard kiesett, ugyan van közelharc is, de mellékes, de a varázslat megvan biotika formájában, szóval semmi csalódás nem ért. Be is szippantott a világ a maga kis logikai bakugrásai ellenére, hiszen kaptunk hihetetlen mennyiségű küldetést, nagynak tűnő döntéseket, amiknek néha semmi következménye nincs, néha meg pitiáner kérdésnek tűnik, de később kiderül, hogy élet-halál kérdése volt, ami persze mindig csak utólag, sok-sok játékórával később derül ki. Így persze az újrajátszás is szavatolt, hiszen az ember utólag már okosabb.
A Mass Effect 2 közvetlen folytatása volt az előző résznek olyannyira, hogy az ember a mentését is átvihette és onnan folytatódott a történet, ahol az előző részben befejeztük. A harmadik rész ugyan így az előző folytatása volt. Már akkor felmerült bennem a kérdés, hogy ezt meddig lehet így csinálni, hiszen elég sok megkötést vállalt ezzel a fejlesztő elsősorban a történetet tekintve. Úgy látszik, ez a fejlesztőkben is felmerült, mert a mostani rész semmiben sem kapcsolódik az előzőekhez, csak ugyan abban az univerzumban játszódik.
Annyira nem kapcsolódik az Androméda az elődökhöz, hogy míg az első három rész alatt Unreal Engine futott, addig a mostani rész már Frostbite motorra készült. (Ugye arcmimika?! Ugye animáció?!)
De térjünk át a tesztre magára. Próbálok arra törekedni mindig, hogy ne hasonlítgassam a játékot más játékokhoz, vagy egy sorozaton belül az előző részekhez. Persze ez néha szinte lehetetlen feladat. Ennél a játéknál ráadásul egész idő alatt olyan érzése van az embernek, hogy “ezt már láttam valahol”. Ha rendes vagyok, mondhatom azt, hogy tele van popkulturális utalásokkal. Ha nem vagyok rendes, akkor meg azt, hogy a BioWare továbbra is ügyesen ollózza össze a máshol már bevált elemeket és készít egy olyan koktélt, ami jobb és több, mint a részek összege.
Hogy mire gondolok? Játék közben ilyesmik villantak be: szuperhős-landolááás! (lásd még: Deadpool); vagy az egyik kísérőnk arca és grimaszai tiszta Shrek, míg stílusa a Fallout4 újságírójára (ásd még: Piper) emlékeztet. Szóval így nehéz ám nem hasonlítgatni másokhoz a játékot, kedves BioWare!
Maga az egész játék egyébként felvonultat mindent, amit a témában manapság fel lehet fedezni. Van benne széplelkű álmodozók által kedvelt ősi kihalt faj, ami annyira okos volt, hogy annak ellenére kihalt, hogy mindent tudott és fejlettebb volt, mint mi, de a kihalásuk során minden tárgyi emlék a fejlett technológiájukról velük együtt eltűnt, de azért majd egyszer megtalálhatjuk mondjuk a Marson, mármint mi, akik tulajdonképpen egy elhülyülési ág végén vagyunk épp, ennek ellenére mi meg még nem haltunk ki, hanem épp űr repülünk. Van benne képregényekből szedett szuperhős landolás (+ a fél x-men, csak nem mutációval, hanem tudománnyal felturbózott emberekből) és van benne beépített tolmács, mint a Babel fish (by Douglas Adams), csak nem annyira vicces. (Jut eszembe! Miért is illeszkedne egy karakter szájmozgása a hallott szöveghez, amikor nem is azt mondja, amit mi hallunk, mivel más nyelvet beszél, csak a rendszer lefordítja?) Meg persze nyomokban tudományt tartalmazhat! Csak mondjuk szinte minden faj meglepetésszerűen emberszerű és mind-mind, kivétel nélkül feltalálta a puskaport, valamint a szájukkal beszélnek és kanapén ülnek. Viszont egybe gyúrva egy nagyon kényelmes, kellemes és összefüggő univerzumot alkottak ezekből az elemekből a fejlesztők.
Csapjunk bele a történetbe!
A történetünk ott kezdődik, hogy az emberiség úgy dönt, hogy miután felfedezte egy addigra már kihalt Protián faj által hátrahagyott technológiát, ami lehetővé teszi az űrutazást nagy távolságokra is, és ennek segítségével találkoztunk jó pár, a tejút rendszert benépesítő értelmes fajjal, jó emberi hagyományoknak megfelelően meghódítjuk a szomszéd galaxist is. Ehhez ideális célpont az Androméda galaxis, hiszen ugyan úgy spirálgalaxis, mint a mienk, van a közepén egy nagy fekete lyuk, mint nekünk, szóval otthon érezhetjük magunkat, ráadásul itt van egy köpésre, alig 2,5 millió fényévre (Asimov rajongók kedvéért: 0,77 parszek). Gyenge 600 év alatt elérhető az új technológiával, ami rövidebb idő, mint az a 3 milliárd év, ami alatt a két galaxis amúgy is összeütközik. Hát kinek van ennyi türelme? Szóval elindultak a telepesek, akik lefagyasztva várták a megérkezést az “Arany Világ”-ba.
Persze rövid lenne a játék, ha minden rendben menne, így a hajónk beleütközik valami sötét anyagba pont, miután felébresztik a protokoll szerint a Pathfindert (Úttörő? Felderítő? Útkereső?) és csapatát, köztük minket is. Gyorsan kiderül, hogy szinte semmi nem jól alakult. A kiválasztott bolygó nem épp barátságos, ráadásul van még ott egy idegen faj is, aki meg még annyira sem barátságos, mint a bolygó, szóval lesz itt dolgunk. Mindjárt az elején a Pathfinder, aki nem mellesleg a saját apánk, a mi életünket mentve meghal és ezzel átszáll ránk a tudása és a feladata: új otthont találni a tejút népeinek. Még ez sem lenne túl bonyolult, csakhogy hamar kiderül az is, hogy a kolonizáló hajók közül csak a mienk érkezett meg az előőrs által felépített űrállomásra, ahol amúgy sem mentek rendben a dolgok, mivel lázongás tört ki a szűkös készletek okán, ami miatt az előőrs is szétszéledt és megkezdte a kolonizálást a saját szakállára, persze frakciókra bomolva, egymást is gyanakvással kezelve. Na innen szép nyerni!
Persze van a galaxisban azért egy barátságos értelmes faj is, meg természetesen nem túl nagy meglepetésre, - hiszen nem is lenne Mass Effect a Mass Effect, ha nem lenne, - egy kihalt, ám értelmes faj, ami olyan fejlett volt, hogy kihalt. Előtte viszont kegyesen hátrahagyott pár hasznos épületet, például olyanokat, amik a bolygók terraformálását végzik, szóval ha már itt vagyunk, egyik dolgunk lesz, ezeknek az újraaktiválása. (A kihalásban szerintem szerepet játszhatott, hogy a korlátot sem találták fel, így az épületeikben többször haltam meg leesés, mint sem harc okán.)
Induljon a játék!
Ez egy szerepjáték ugye, ami egy nagyon erős tps elemmel bír, ráadásul akár több száz órát is el lehet vele tölteni. Ennek megfelelően a karakter generálás nem elhanyagolható, mivel a létrehozott karakter fejét fogjuk nézegetni a párbeszédek alatt jó sokszor. Szóval belekezdtem a karakter generálásba a Fallout 4-en edződött rutinommal. Hát, nem lettem lenyűgözve.
Eleve arra gondoltam, hogy női karaktert hozok létre, mivel tudtam az előző részekből, hogy sokat fogom látni. Márpedig, kinek az arcát nézegetném szívesebben beszélgetés közben? Kinek a hátsóját bámulnám a tps nézetű játékban séta közben? Nevezzetek finnyásnak, de nem vagyok kíváncsi sok-sok órán keresztül egy hapsi hátsó felére és ha már valakinek az arcát nézegetem, akkor az legyen egy gyönyörű nő és ne egy marcona férfi. A karakter generálás viszont nagyon korlátozott mai szemmel nézve. Eleve van 9 előre meghatározott fej, ami közül lehet választani. Az egyedi karaktert is ezekből a fejekből kiindulva lehet létrehozni úgy, hogy eléggé korlátozottan, de módosíthatjuk a meglévő orrot, arccsontot, állat és szemet. Én kb. 40 perc alatt sikeresen létrehoztam a tervezett érett bombázó helyet egy 16 éves durcás kislányt, mikor feladtam és nekiálltam játszani. Viszont a karakter-generálóban nem pont úgy néz ám ki a karakter, ahogy a játékban, csak nagyon-nagyon hasonlít. Legalább az enyém előnyére változott, de sokkal jobb így sem lett. Ja! Itt nincs ám olyan luxus, hogy kövér, meg sovány karakter. Eszed, nem eszed, a népek egységesen kisportoltak és kész. (Amúgy a második karakterem meg egy jól szituált bejárónő lett. És nem, nem akarok róla beszélni! Nem! Tényleg nem!)
Felszerelés
Egy szerepjáték lényeges eleme az is, hogy mivel és miben mehetünk a csatába.
A játékban elég hamar hozzánk vágnak egy saját űrhajót. Ez olyasmi, mint a céges autó: jár a beosztáshoz. Az űrhajó lesz a bázisunk, itt van minden, ami kell ahhoz, hogy mi legyünk a galaxis őrzői. Van konzol, amiről bevetésre küldhetjük az embereinket; van, amivel a kolóniákról gyűjthetünk be némi pénzt és más javakat és nem utolsó sorban van még egy fejlesztési és kutatási modul, ahol fejleszthetünk magunknak fegyvert. Pontosabban először kifejlesztjük a menet közben szerzett kutatás-pontjainkból a tervrajzot, azután a tervrajz alapján elkészítjük a fegyvert, ruhát, fegyver- és ruhamodot is hozzáadva, ami különböző hasznos tulajdonsággal ruházza fel az adott felszerelési tárgyat. Modokat a kész felszerelésre is tudunk pakolni a bevetések előtt, ha épp van még szabad hely erre. Ehhez persze kell alapanyag, amit hol bőkezűen, hol szűkmarkúan mér a játék.
Kutatás pontot úgy szerezhetünk, ha beszkennelünk mindent, amit érünk a belénk implantált és kezünk fölé kivetülő szkenner-kommunikátor mindenesünkkel. Ez a szerkezet egy röntgenszerű cucc, amivel bele láthatunk a dolgokba, és még azt is kielemzi, hogy az adott tárgy miből készült, vagy épp DNS elemzést hajt végre, meg persze, mintegy mellékesen, lehet vele video-csetelni is, ha úgy hozza a kedvünk. Van ám itt technika!
Alapanyagot meg gyűjtögetünk. Leginkább bokrokon nőnek. Nem röhög! Komolyan mondom! Az Androméda galaxisban a nikkel, az ezüst és a többi fém ilyen bokorszerű izéken nő. Meg a zéró anyag, az is! Na! Ennyi! Le kell szüretelni és van. Legalább a kitint a lelőtt bogarakból lehet összeszedni. Az úgy legalább nem annyira életidegen.
Persze az ellenfél is dob mindenféle felszerelési tárgyat, meg alapanyagot, ha elhalálozás okán nincs már rá szüksége, illetve vannak szerte-szét ládák is, amik néha kész kincses bányák a maguk nemében. Mondjuk a kihalt zseniknek fura elképzelésük volt arról, hogy mi az optimális forma egy láda számára, de ezt úgy is meglátjátok, ha játszotok a játékkal!
Az űrhajóhoz még jár egy kis terepjáró is. Ez egy hat kerekű jármű, ami hihetetlen terep-tulajdonságokkal bír. Ha kell, átkapcsolhatunk összkerék meghajtásra, amitől ugyan lassabb lesz a gép, de felmegy egy szinte függőleges sziklafalon is. Ráadásul ezt is fejleszthetjük a fenti módszerrel, amitől meg egyre jobb és jobb lesz, pedig indításnak sem egy utolsó. (Akarok egyet otthonra! Most!) Ezzel mehetünk túrázni az egyes bolygókon. Ráadásul van bent egy érzékelő, ami mutatja, ha a föld alatt (Nem, nem csak bokron nő!) van értékes ásvány, amire ráhívhatunk az űrből egy bányász-szondát.
Persze felszerelést vehetünk a különböző kereskedőktől is. Az űrhajónkon is van egy laptop (Tényleg az! Hidd el! Oda van téve a pultra.) amivel a helyi inter-galaktikus webáruházból vásárolhatunk cuccokat és el is adhatjuk azt, ami nekünk nem kell. Azért a technika addigra kifinomultabb lesz, mint manapság, így a szállítási idő 0 másodperc.
Én magam nem láttam nagy különbséget a saját gyártmányú és a vásárolható, vagy felszedhető felszerelés hasznossága között, de elképzelhető, hogy nehezebb fokozaton (én csak normálon játszottam, ami tudom, amatőr dolog) azért már érezhető előny is származik a legyártott egyedi cuccokból.
Indításnak vihetünk magunkkal egy közelharci és két távolsági fegyvert, amik között harc közben is váltogathatunk. Később, ha fejlesztési pontjainkat arra költjük, akkor még további két fegyver is cipelhető. Arra érdemes figyelni, hogy ha teleaggatjuk magunkat fegyverekkel, mint egy high tech mániás militáns karácsonyfája, akkor a plusz súly miatt büntetést kapunk, mert lassabban tudunk mozogni.
Összességében egy rakat, a harci stílusunk és személyes gyilkolási preferenciánk szerint összeállítható, különböző bónuszt nyújtó páncélba bújhatunk, és válogathatunk egy komplett polgárháborúra elegendő kézifegyver közül is; a pisztolytól kezdve a sörétesen át a mesterlövész puskáig, nem megfeledkezve minden idők kedvencéről, a különböző karabélyokról sem.
Ha harc, hát legyen harc!
Ha már felpakoltuk a fegyvereket és felöltöttük a páncélt, akkor indulhat is a harc.
Először is lesz pár társunk, akik menet közben csatlakoznak hozzánk. Közülük mindig kettőt vihetünk magunkkal. Mindegyiküknek más az erőssége, szóval össze tudunk állítani magunk mellé egy olyan párost, aki tökéletesen kiegészíti és segíti a mi karakterünket. Harc közben nem nagyon tudjuk őket irányítani, legfeljebb ráküldeni egy adott ellenségre, vagy rábökhetünk egy pontra, hogy azt védjék.
Ahogy mi, úgy társaink is fejlődnek a harcok során, szóval kapnak ők is xp-t, amiket szétoszthatunk a saját képességeik között attól függően, hogy merrefelé akarjuk harci tudásukat terelgetni. Mi is fejlődhetünk. Nekünk persze sokkal több lehetőségünk van: Fejleszthetjük harci tudásunkat, beleértve a különböző fegyverek használatának titkait is, illetve fejleszthetjük biotikus (olyan, mint a varázslat, csak nem az, mert Mass Effect) és tech (ez is az, csak implantátumaink varázsolnak, nem mi) képességeinket is. Ezek sok érdekes, hasznos, néha meg leginkább vicces helyzeteket létrehozó lehetőségek, amik kivétel nélkül segítségünkre lehetnek egy csatában, ha jól, a harcmodorunknak megfelelően válogatjuk össze ezeket.
Nagy piros pont a fejlesztőknek, hogy sikerült a fedezék rendszert okosan megoldaniuk. Nem erőltet be minket a fedezékbe egy gombbal, hogy azután ott ragadjunk, akkor is, ha nem kéne, de azért többet nyújt, mint a hagyományos fal mögé bújás. Ha sokat ficánkolunk, akkor ki is jövünk a fedezékből, de ugye a valóságban is az van, hogy ha bebújsz egy fedezékbe, azután meg forgolászni kezdesz, akkor hamar homlokon csókol a háború múzsája egy ólomgolyóval.
Az ellenfél viszont nem túl okos. Bár ez sem ilyen egyértelmű. Alapvetően jól helyezkedik és meg tudja nehezíteni az életünket, de néha közülük egy-egy elhülyül teljesen. Volt, mikor egy csatában már csak egy ellenfél maradt, amit csak piros pöttyként láttam az iránytűmön, de nem nagyon támadt rám onnan senki. Elindultam hát megkeresni és azt látom, hogy áll a placcon és jobbra-balra nézeget nekem háttal, mint Travolta az elmémesült jelenetben. (lásd még: Confused Travolta)
Viszont a játék nehézsége nagyon jól szintezhető. A legkönnyebb fokozaton egy sétagalopp az egész, kizárólag akkor halunk meg, ha öngyilkos hajlamunk van és minden áron golyófogót akarunk játszani beugorva az ellenfél harcosai közé és ott csupán a tájban kezdünk el gyönyörködni. A legmagasabb fokozaton viszont nem gyönyörködünk a tájban, hanem kushadunk a fedezék mögött, számoljuk a megmaradt lőszereinket és várjuk, hogy visszatöltsön a pajzsunk, azután kilépünk és meghalunk...
Küldetések, de mennyi!
Itt el is érkeztünk a játék legnagyobb erősségéhez. Mert van ugye a fő küldetés szál, azután meg a nevesített mellék küldetések, mint például a társaink hűség-küldetései, meg azok, amikkel a különböző frakciókat, bolygókat állíthatjuk magunk mellé, valamint van az al-küldetések tömege, amik néha hosszabbak, mint egy komolyabb küldetés szál, meg az azokból, mintegy mellékesen következő újabb küldetések, amikről csak a végén derül ki, (persze, hogy sok-sok órával később) hogy mennyire fontosak voltak, vagy épp lettek volna a történet szempontjából. És akkor még nem is beszéltem az “egyéb” kategóriában lévő küldetésekről. Aki nem veszik el a küldetések között, az vagy még nem is játszott, vagy a hatodik újrajátszásnál tart. Én negyven óra után csak azért fejeztem be a fő küldetést, hogy megírhassam ezt a cikket, de még volt betárazva vagy száz küldetés a listámban és a térképen is látszott, hogy még egy csomót fel sem vettem. Pedig ezek látszottak a térképen, holott olyan is van, hogy egy sehol nem jelzett polgárral beszélgetve egyszer csak egy küldetésbe csöppenünk. Márpedig én nem beszélgettem mindenkivel, csak egy-két lézengő karakterrel.
A küldetések jók és érdekesek, rendesen van hozzájuk történet kerítve. Persze azért ekkora mennyiséget nehéz összehozni végtelen fantáziával rendelkező embereknek is anélkül, hogy ne lenne köztük pár erőltetett. A személyes kedvencem az volt, mikor egy ácsorgó sráccal beszédbe elegyedtem. Azt mondja nekem a hős-szerelmes, hogy lelépett a csaja, aki ugyan még mindig ugyan azon a bolygón van, csak pár kilométerrel arrébb, én meg menjek már oda hozzá személyesen és kérjem meg, hogy kegyeskedjen már visszamenni a sráchoz. Hogy mi van? Sajnos csak két válasz volt lehetséges: az “elmegyek és szólok”, megy a “hagyjál békén”. Szívem szerinte azt mondtam volna, hogy “Figyelj haver! Itt állunk a szomszédos galaxisban ahhoz képest, ahol születtünk. A kezünkön van egy kütyü, ami képes DNS analízisre távolról, fizikai kapcsolat nélkül és nem mellesleg ezen beszéltem az imént video-cseten egy hajó kapitányával, aki jelenleg is több fényévnyire van innen. És te azt akarod, hogy menjek és keressem meg a barátnődet gyalog? Hát nem! HÍVD FEL!!!”
Grafika és más szépségek
A játék még mindig nagyon jól néz ki. És itt a “még mindig” a lényeg. Az első Mass Effect is gyönyörű volt. Minden leszállás, minden jelenet, minden egyes képernyőkép elmehetett volna akár concept art-nak is. Viszont még mindig ugyan úgy néz ki a játék, mint anno. Persze biztosan részletgazdagabb, biztosan kicsit jobb, de én nem nagyon látok változást az elődökhöz képest. Azóta viszont eltelt 10 év. Kicsit olyan érzésem van a grafikát tekintve, mint a mostanában oly divatos reboot, meg remastered, meg re-valamik kapcsán: Megtartották a grafikát, csak nagyobb felbontású textúrákat húztak rá.
Ide teszem a szívfájdalmamat is a felesleges töltőképernyőt. Mert ugye a hagyományok szerint minden egyes felszállásnál kapunk egy tényleg káprázatos videót arról, hogy felszáll a hajónk. Amit egy élmény megnézni. Egyszer. Maximum kétszer. Tizensokadjára viszont kellően unalmas. A mostani játékmotor pedig már nem követeli meg ezt. Miért kell?
Ettől függetlenül a játék grafikája mai szemmel nem valami ütős. Ami 10 éve szép volt és realisztikus, az mára már műanyag-hatásúvá vált. Tényleg úgy néz ki, mintha műanyag falak közt műanyag babák mozognának.
Semmi nem tökéletes
Maga a játék tökéletesen illeszkedik a Mass Effect sorozatba. Ami nekem kicsit hiányzik az az, mintha már nem lennének akkora súlyú döntéseink. Megijedt a kiadó a harmadik rész kritikáitól? Én nem érzékeltem a döntéseim súlyát, mert minden úgy alakult, ahogy terveztem? Pár végigjátszás után kiderül. Most nem tudom erre a választ. Ezzel együtt azonban szórakoztató és jó a történet, beleértve a mellékszálait is.
Írok pár szót az arcmimikáról, meg az animációról is, mert úgy is benne lesz a kérdés a kommentekben. Szóval az arcmimika hibája nekem egész addig fel sem tűnt, amíg nem láttam a negatív hyp-ot és el nem kezdtem kifejezetten ezt figyelni. A karakteranimáció hibájába meg a 40 óra alatt egyszer futottam bele, az sem volt zavaró. Sőt nekem kifejezetten tetszik az, ahogy a hasba lőtt ellenfél elesik. Végre nem rongybabák halnak!
Ami hibákkal találkoztam és tényleg komoly, zavaró hibák, azok viszont nem ezek, hanem olyanok, mint a levegőbe spawnoló és ott is maradó ellenfél, illetve a fal mögé spawnolt ellenség egy olyan pályán, ahol az a feladat, hogy minden ellenséget ölj meg. (Utóbbira a játékmotor ismerete ad megoldást: rá kell ütni a falra és “kiugrik” az a büdös bujkáló rovarfajzat a fal mögül.)
Maga a játék egyébként jól lett optimalizálva: nem szaggat, nem fagy ki, nem zabálja fel a gép erőforrásait feleslegesen.
Összességében kaptunk egy nagyon jó játékot, ami úgy vezet el a Mass Effect univerzumba, hogy nem kell ismerni ehhez az előző részeket. Kapunk sok-sok órányi játékmenetet, változatos küldetésekkel. Nemhogy újrajátszható, de szinte kényszert érzünk arra, hogy újra kezdjük a kalandot másodszor is más karakterrel, más döntésekkel. A grafika is szép, de régi és ezen nem segít a nagyobb felbontású textúra sem. Én mindenkinek jó szívvel tudom ajánlani a játékot: annak is, aki ismeri a szériát, annak is, aki még csak nem is hallott a Mass Effectről és annak is, aki nem feltétlenül van oda a szerepjátékokért, viszont szívesen lövöldöz űrlényekre, illetve fordítva, lövöldözni nem szeret, de imád beszélgetni, barangolni, felfedezni. Annak, akinek nincs fölösleges sok száz órája, türelmes családja, barátja, barátnője, na annak viszont nem javasolt.
Műfaj: , ,
Fejlesztő: BioWare
Személy szerint még nem játszottam egyik ME-el sem de a beszámolód kedvet csinált az Andromedához. Talán ez is lehet egy játékról szóló leírás elsődleges célja.
Kár, hogy a több 10 óra szabadidő nem mindig áll rendelkezésemre....
Ez kb olyan mint a Watch Dogs 2 és a gta v össze vetése.... a Watch Dogs 2 ben minden sokkal telítettebb színekben dúskál mint a gta v ben ezért ott is kicsit mű érzete van....
Szóval ha le is húzod bele írhatnád hogy neked a Grafikai stílussal van bajod és nem a látvány világgal.... mert szebb tps-eket nem nagyon látsz....
De nekem mondjuk az egész sorozatban kicsit fáj, hogy a fajok jórészt humanoidok és ugyan azt a fejlődési utat járták be.
A grafikával kapcsolatban nem értek egyet, jó az tény, hogy többet vártam és tényleg gyengébb volt a többi mostanában megjelent játékohoz képest, DE az ME3-hoz viszonyítva sokkal jobb lett.
Amit nagyot elcsesztek az a mimika, rögtön az elején valamelyik beszélgetésben Ryderrel a humoros beszólást választottam de a mosolya olyan volt mintha sírna. Az ellenkező eset mikor el van túlozva, mint Peebenél amikor mosolyog/nevet. Megint másik eset (ami szinte végig jelen van), hogy egyáltalán nem látok érzelmet az arcokon.
A történet rendben van, a fajokkal kapcsolatos gondokat kivéve, de egy kicsit érdekesebbnek gondoltam és így egy ici-picit csalódott voltam (már majdnem kijátszottam de lehet a végén meglepnek valamivel 😀 ).
Másodjára a ˝kevés faj˝ dologban nem értek teljesen egyet. Ugye a trilógiában ott vagyunk a jó öreg Tejútrendszerben amiben van egy Térköz relé hálózat. Ez ugye arra szolgál, hogy pikk-pakk ott lehessünk az egyik cluster-ből a másikba. Itt viszont vagyunk az Androméda galaxisban azon belül egy azaz egy rendszerben a Heleus Cluster-ben (ami hatalmas). Szóval amíg a Tejútban több tucat bejárható cluster van, hála a Térköz reléknek itt (még) csak egy. Gondoljunk bele, hogy a trilógiában lévő fajok mind-mind más rendszerből (cluster) jöttek. Itt pedig van nekünk a Heleus ahol van az Angara faj, ( ez pl. olyan mint a Athena Nebula-ból az Asari vagy a Krogan DMZ-ből a Krogan faj) meg ugye a Kett akik valahonnan jöttek. Szóval teljesen érthető, hogy csak egy-két faj van mert a Relé hálózat nélkül elég sokáig tartana a galaxison belül az utazás. Legalábbis szerintem.
Spoiler!
Vagy például lehetnek olyan fajok amelyek még nem érték el azt a fejlettségi szintet ami együtt jár az űrutazással. (Gondolok itt a Krogan - Salarian dologra.)
Na ez lett volna szerény véleményem, további kellemes időtöltést az Andromédában. 😀
Fentiekből mondjuk az is látszik, hogy - legalábbis számomra - nem voltak ebben zavaró hibák. Hiba mentes játékot meg nem is tudom, mikor láttam utoljára. Lassan sajnos arra szorítkozom én is, hogy a játék hibái vajon a játékélmény rovására mennek-e, vagy sem. Ha nem, akkor meg tudok vele békülni. Ilyen értelemben például a Watch Dogs 2 volt kirívó példa az utóbbi időből, amit azért nem vittem végig, mert egyszerűen idegesítő volt egy idő után a történet, illetve a játékmechanika. Ezek engem jobban zavarnak, mint az, hogy milyen a karakter mosolya. Ezért nem átlagolok úgy, hogy írod, mert más-más súllyal esik latba egy-egy részeredmény. A grafika egy dolog, de hát a Fallout-ot sem a grafikájáért, meg a hibátlan animációkért szeretjük.
Ha többet foglalkoztak volna a karakteranimációval, de ez a tartalom rovására megy, akkor inkább ne csinálják. Magával a karakteranimációval amúgy sincs semmi gond. Ha pár youtuber nem erőszakolja ki a "guggolva járást", akkor valószínűleg nem tűnt volna fel senkinek, hogy van ilyen a játékban. Én például ki sem tudtam erőszakolni, pedig utánaolvastam, hogy hogyan kell, de nem tudtam elég gyorsan nyomkodni az A és D gombokat, hogy előjöjjön. Az arcmimika is olyan, hogy azért külön figyelnem kellett, hogy lássam, mert szintén nem tűnt fel játék közben. Ilyen marginális problémákat ugyan fel lehet nagyítani, de ez attól még nem von le semmit egy játék értékéből.
Ami pedig a motorcserét illeti, nos ez egy teljesértékű játék, teljes áron, nem pedig egy dlc, szóval ha a 0 ról kell animálni akkor animáljanak a 0 ról. Senkit nem érdekel, hogy mi volt az előző részben, ez a dolguk. Lehet hogy a COD oknál ez nagyon jól megy, de attól még egy új játékot nem az előző rész régi megoldásaira kell építeni.
+ amit még elfelejtettem megemlíteni pedig akartam, az rögtön a legelső mondat, miszerint rögtön megveszed a játékot, mert az van a borítón, hogy Mass Effect. Pont ez az a hozzáállás amiért sorra jönnek ki a hanyag alkotások, ezt kéne abbahagyni.
Maga a játék nálam sem a sorozat csúcsa. Bár én a 3. részt tartom a legrosszabbnak. Csak ugye a fent említett kihúzkodással nem csak karakterek vesznek... 😀 Van pár dolog, amit visszalépésként éltem meg, ebből talán csak a döntések súlytalanabbá válása maradt meg hangsúlyosabban, de például a küldetésekkel is volt még gondom. Nem követi le a játék minden esetben jól a cselekedeteimet, ami küldetést érint. Csak erről több, mint egy oldalt írtam, hogy ki tudjam fejteni, de ez is az ollónak esett áldozatul a végén.
A motor csere után is jött volna egy hosszabb fejtegetés. mert igazad van abban, hogy hanyag fejlesztői munka, de ez a hanyagság motorcsere nélkül nem ütközött volna ki. Pontosabban, ha nincs a motorcsere, akkor az eredeti arcmimika és mozgásanimáció, amit az előző motorra elkészítettek működött volna továbbra is. A motorcsere miatt azonban újra végig kellett volna rajta menni, újra felvenni és definiálni a pontokat, beleértve a "csontvázat" és elvégeznie egy csomó ilyen pepecs melót, amit elmulasztottak.
Ha megengeded, néhány észrevétel a teszthez:
Az elején a törióra kicsit hosszabbra sikerült, mint szerettem volna, (lásd még: Egri csillagok) és az egész teszt egy kicsit bő lére lett eresztve.
A zárójeles megjegyzések feldobják az írást, nekem egész beleélhetővé tették a dolgot, bár itt-ott azért feleslegesnek éreztem. (tényleg! komolyan!)
Tetszik ez az élménybeszámoló megközelítés, jól szórakoztam annak ellenére, hogy nekem ez a játék kifejezetten nem tetszik (lásd még: negatív hype), és a látottak-hallottak (és olvasottak... 😀 ) alapján a Mass Effect sorozat számomra továbbra is 3 részes. A teszt ily formában nyilván nem lehet objektív, de ez nem is baj, sőt örülök, hogy neked tetszett!
Néhány dologgal viszont nem értek egyet, mint a jól optimalizáltság, 10 évvel ezelőtt hasonló látványt kaptunk egy core2duos gépen, akkor nehogy már most könyörögni kelljen a GTX1060 on meg az RX480 on a 60 fps ért...
Másik, hogy úgy írtál (vagy épp csak nekem úgy jött le) az unreal enginről frostbite ra váltásról, mintha az lenne az oka az ergya animációknak. Szerintem a hanyag fejlesztők az okai.
Ennek ellenére szerintem elég jó történetszálakat kaptak maguk a bolygók is, van ahol Krogan kolónián segédkezünk, máshol csempészbázissal békülgetünk össze.... szóval ezzel sincs gond.
Korábban az volt a véleményem, hogy ha nem szúrnak el néhány animációt, (játék közben annyira nem észrevehető, mint a kivágott, direkt a képedbe nyomott ezerszer ismételt kb 2 sec-es jelenetek) nincs alapja annak, hogy sokan már csak azért is lehúzzák, mert EA játék.
De elszúrták, és indokolatlanul sok sarat kap, de azt kell hogy mondjam, kell is nekik, legközelebb majd már tudják, hogy az animációkért igencsak megsz..attak minket a legutóbb, és úgy összességében hátha jobban fognak teljesíteni. Nagy a nyomás, és meg kell mutatni a világnak, hogy hát ők is tudnak valamit...
Minden esetre az bizakodásra ad okot, hogy ez a stúdió csak névben BIOWARE, újonnan alakult, új gárdával, szerintem csak a felsőbb vezetőség terén lehet kapcsolat az anyastúdió között.
Összegezve a dolgot, ha az a néhány hiba nem lenne, sokkal nagyobbat robbant volna a játékosközösségen belül, és ha mondjuk 2 év múlva felvetődik a Mass Effect Andromeda cím, nem az jutna egyből játékos ember fejébe, hogy mekkora hiszti volt az animációk körül, hanem az, hogy az egy tényleg jó játék volt...
Nem mernék neki 9 pontot adni, mert nem ér ennyit... talán egy végleges verziójú Witcher 3 érne 9 pontot, de nálam ez jelenleg max 7.5-öt kaphat... jó javításokkal, DLC-kkel talán felmászhat 8-ra, 8.5-re
Továbbá, (ez már az iromány vége felé jutott eszembe) a játék látványos... Nagyon látványos, de nem mondanám azt, hogy a grafika jó... Mármint a fegyverek, az arcok, a fegyverek majdnem mintha a 3-ból lettek volna áthozva, azonos grafikával, (a torkolattűznek szerintem úgy kellett volna villódznia egy barlangban mint egy stroboszkóp, de alig volt fénye) az arcok pedig nem hiszem hogy a mai technológiát tükröznék, még a tegnapi patch után sem (bár azért már kezd jó lenni)
Viszont, amit még nem láttam más játékban, az a szövetek fényáttűnődése... Mármint ha hátulról megvilágítja valami a füledet, azon némi fény átverekszi magát, ez nekem nagyon tetszett...
Páran írták, hogy ez egyáltalán nem Mass Effect... sok szempontból lehetne hasonlítgatni a dolgot. Ryder nem Shepard. A két karakter között ég és föld a különbség. Shepard az első játék idejére már egy harcedzett "veterán", ha jól emlékszem, akkor az N7-es rangot sem csak úgy dobálják az ember után, szóval egy kőkemény katonai jellemet kaptál, azt kellett játszanod, (függetlenül attól, hogy renegát vagy paragon volt)
Ryder ezzel szemben egy fiatal kölyök, kapott egy alap kiképzést, de sok akciót nem nagyon látott, max videón. Szerintem nála is egy elég komplex karaktert sikerült létrehozni, és nekem tetszett. (A két karakter kb úgy viszonyul egymáshoz mint Han Solo + Indiana Jones, és Winters hadnagy/százados az Elit alakulatból (szerintem a vége felé ezredes is, de újra kéne nézni 😃😉
A társak közül, az első részben számomra igazán kiemelkedő Garus és Joker, Liara még kedvelhető volt, de ennyi... (Sose értettem a Tali őrületet) A kettőben aztán Thane Mordin... Jó ebbe ne menjünk bele, mert ez szubjektív, de a lényeg az az, hogy több játékon keresztül építkezett, itt most nem lett volna köszönet abból, ha bedobálnak 12 csapattársat, hogy most mindet ismerd meg, a 2-ben is sokan ellaposodtak... Szerintem összességében véve jó karaktereket írtak itt is, Drack és Jaal pedig különösen jól sikerültek. Peebee sem idegesítő, mint azt elsőre gondoltam.
(Drack... az a tényleg esszenciálisan Krogan jellem, értem én ezalatt a harcmodorát, a harc közbeni beszólásait, és elég "érzelmi" mélységet is sikerült adni a karakterének...)
A harcrendszer... na az vmi cudar jól sikerült... Megkaptuk a régi fedezékrendszer minden pozitívumát (a karakterünk a bal oldali ALT-tal vált "oldalt" szóval nincs lebutítva, hogy csak 1 oldallal áll be a fedezék mögé) továbbá a jet-pack-kel annyit tuningoltak az egészen, hogy azt kell hogy mondjam, ég és föld az előzőekhez képest az élmény (csak ha a lövölde részét nézzük)
Aztán ott van a zene... 1-2 jó zene volt benne, (most az 1-3-ról írok) de az beleivódott az emberbe, + volt amit már annyiszor hallott az ember, hogy kb igazolva a sulykolás valódiságát, egyszerűen csak beíródott az ember agyába.
(Na jó, az 1-2 jó zenét már csak az Afterlife kimeríti, de ott 3 játék volt. És akkor is lényegtelen ezen rugózni, ha a trilógia össz játékideje kb annyi mint most 1 játéknak)
Ezzel szemben, itt annyira kiemelkedőeket nem hallottam, de 1x játszottam végig, lehet nem figyeltem annyira, hol mi ment a háttérben. Ami viszont tetszett, az az, hogy sokszor az űrben vagy semmi, vagy csak halk aláfestés ment, (átvezetők alatt) és ez szerintem sokkal inkább odaillő dolog. Bár akkor már a hajó hangját sem kellett volna bejátszani.
A történettel szerintem megint nincs gond, átmentek egy új galaxisba, itt kell lábat vetni, és van egy tényleg gyűlölhető ellenség. Aztán ott van az angara, mint új faj, megint csak egy elég jó háttértörténettel, a játéknak nem ez a gyenge pontja. Ha hasonlítgatni akarjuk a trilógiához, nem vagyunk igazságosak, ott 3 rész volt hogy kibontakozzon a történet, itt meg lehet hogy ez csak egy felvezetés. Szóval hasonlítsuk az egészet mondjuk az ME1-hez, azt pedig történet szempontjából veri.
A mellékküldetések közül jópár tényleg ráépül a fő történetre, (kett ellen vonulunk, meg ilyenek) de még így is sok, ami csak úgy van (jó, ilyen volt a witcherben is) ezen még javíthattak volna
A Bolygók... Alapvetően a planéták nagyrészt kopár sivatagok, vagy jeges mélyhűtők... A történetben meg van magyarázva, de azért én ettől többet vártam. Van egy savas méreggolyó, ahol még meg is értem, hogy éppen csak eltengődik az élet, de az angara főbolygó, ami egy édenkert kellene hogy legyen, ott már kíváncsi lettem volna egy böszme nagy őserdőre, ahol lézer machetével vágjuk magunkat át az űrbozóton, és az ellent is csak onnan látjuk, hogy mozog előttünk az úgy jó mellközépig érő fű. Szerintem a moto…
Warlordcommander: Félre értesz! Én csupán azt írtam, hogy magához a játékhoz nem kell úgymond "előképzettség". Azt nem kétlem, hogy a regények illetve az előző részek ismerete ne adna hozzá az élményhez, illetve ne kerekítené ki az univerzumot.
Én személy szerint az ellenfelek, történetesen inkább a "kett" változatosságának a hiányát sajnálom, valamint a különböző fajok sokszínűségét. Olyan mintha valami auto-generate lefutott volna a töltelék szereplőkre, nem lettek rendesen kidolgozva.
Minden más jó!
A játék indításánál a karaktergenerálóban be lehet állítani, hogy férfi, vagy női Shepard volt az előzmény. Azt hittem, hogy ez lényeges, de erősen úgy tűnik, hogy csupán azért kellett, hogy a játék szövegében hogyan utaljanak rá, mivel az angolban ugye a névmásoknál ez számít.