A bajtársiasság és a csapatjáték megtestesítő játéka

Meg kell mondjam őszintén, hogy mikor először nyúltam ehhez a játékhoz kicsit féltem. Hogy mitől? Hallottam, hogy ez a játék a csapatmunkára van kihegyezve, és nem pedig az egyszerű "öld meg a nácikat és menj tovább" taktikán alapszik. A Második világháborús játékokat nagyon szerettem és még most is imádom főleg a Return to Castle Wolfenstein, a Call of Duty 1, 2, a Medal of Honor Allied- és Pacific Assault révén. A stratégiai játékokba is belekóstoltam és azokat is nagyon élveztem. Gondoltam miért ne tudnék ezzel játszani, hiszen a stratégiai játékok jól mentek. Sok köze nem volt az előbb említett játékokhoz mivel ennél sokkal összeszedettebben és taktikusabban kellettem gondolkodnom.

A játék FPS nézetű, a Gearbox Software készítette PC-re, PlayStation 2-re, Xbox-ra és később Nintendo WII-re is elérhető lett. A Ubisoft kiadta 2005-ben. Az Xbox-os változat március 1-jén jött ki míg a PC-s és Playstation 2-es március 15-én. A Gearbox nevét a Halo: Combat Evolved és a Half-Life 1 kiegészítőinél hallhattuk. Szerintem sokan tudják, hogy mindegyik nagy sikert aratott (főleg a Halo, ami 2001-ben év játéka volt) és ez nem véletlen, mivel nagyszerű fejlesztői társaság.

A játék kezdetei

Amikor megnyitom a játékot jönnek a megszokott bevezetők a fejlesztőkről és a kiadóról. Ha csináltunk egy profilt akkor a menübe lépünk. Na a menü háttere számomra nagy csalódás volt, mert csak egy repülőgép látható és pár láda. Viszont a menüben sok mindent megtalálhatunk, főleg az opció menüben. Szinte teljesen a magunk formájává alakíthatjuk a Brothers in Arms irányítását. Na de kezdjünk bele az igazi mókába! Mikor elindítjuk a játékot a főhősünk: Sgt. Matt Baker mindig egy monológgal kezd minden pálya elején, ami szerintem nagyon hangulatosra sikerült. A Brothers in Arms a 101. Ejtőernyős hadosztály 502. ezredének történetén alapszik. Ezt a hadosztályt dobták le a német vonalak mögött a D-Napon. Valós történeteken alapszik és olyan küldetésekben részt vehetünk mint például St.Come-Du-Mont és Carentan elfoglalása. Az első pálya az utolsónak az egyik része. Itt még csak a játék izgalmaiba kukucskálhatunk bele. A többi pályákon ismerkedünk meg a főhőssel és a többi szereplővel. Átélhetjük ahogy ledobnak minket Arnhem-be (persze ez se ment simán) és egy kis tutorial fogja ismertetni a játék fő taktikáját: az oldalba támadást. Pár haverunkkal is összefutunk pl.: Greg "Mac" Hassay aki a játék túlnyomó részén adja a parancsokat, hogy mi a feladatunk és Leggett-el aki a rádiós lesz. A tutorial pálya után jön a többi pálya ahol már tényleg a csapatjátékon lesz a hangsúly.

A játék

Azt gondolnátok, hogy nagyon nehéz lehet egy ilyen játék és unalmas. Ez nem így van mivel a katonák irányítása meglehetősen egyszerű, de annál élvezetesebb. A parancsok mindössze a rajok mozgatásából, egy fedező lövésből, egy rohamozásából, egy magunkhoz hívásból és egy fedezék kereséséből áll.
Maximum 2 raj, vagy egy raj és egy tank áll rendelkezésünkre.
Az oldalba támadás az, hogy az egyik rajunkkal fedezőtüzet nyitunk az ellenségre, hogy a másiknak több mozgástere legyen, így általunk irányítva azok oldalba kapják a fricceket. Azt javaslom hogy rambóskodni ne nagyon próbáljatok egyedül, mivel nincsen se medikit se élet feltöltődés. De nem csak azért, hanem azért is, mert az ellenséget nagyon nehéz kilőni a fedezék mögül (de nem lehetetlen) és ha mi nem vagyunk fedezék mögött akkor csúnyán ráfázunk. A tanknál más a helyzet, mert vele könnyedén irthatjuk a nácikat, de ha az egyiknél Panzerfaust van, vagy egy 88-ast irányít a tank is könnyedén a levegőbe repülhet. A bajtársink nem halhatatlanok, mint a fent megemlített játékokkal ellentétben. Általában ugyanazok a katonatársaink lesznek. Sokszor fogjuk hallani Red, Desola, Zanowich, Coorion, Garnett, Allen és George nevét.
De ha mégis meghalnak nem kell újra kezdeni a küldetést, mert a következő pályán újra élednek (kivéve ha a történet nem ezt kívánja, hogy meghaljanak). Na, és a történt amiről még nem meséltem! Egyszerűen a Half-Life 2-jével vetekszik. Nagyon átgondolt és engem nagyon megragadott. De most komolyan! Egyik WWII játéknál nem volt ilyen jó! Szinte én együtt éreztem a főhőssel mikor társaink meghaltak a történet szerint. Emlékszem hogy a Medal of Honor CD toknak a hátlapján az volt írva, hogy senki nem harcolt egyedül a háborúban és kivételes hangsúlyt fektettek a bajtársiasságra. Na, ehhez képest az összes ilyen játék eláshatja magát! Kivételesen jó játék, és a kedvenceim közé tartozik a Brothers in Arms ezen része!

A grafika

Itt szerintem néhány embernek van kivetnivalója, mivel az én véleményem szerint pár helyen elég csúnya de a legtöbben nagyon is szép, főleg a karakterek kidolgozottsága és a fény effektek. A brutalitástól sem ijedtek meg a készítők, mivel ha valakit egy gránát marcangolna szét, ne lepődjünk meg, ha esetleg valamelyik káposzta zabálónak nincs meg valamelyik testrésze. A vér is elég élethűre sikeredett ami a grafikát dicséri. A fizika különösképpen jól produkál. A tárgyak és az emberek úgy esnek össze, vagy esnek le, ahogy a való életben.

A hangok

A Brothers in Arms készítői különösen odafigyeltek a hangokra, hiszen a fegyvereket valójában tesztelték és úgy készítették azokat, hogy megtévesztésig hasonlóak legyenek. Sikerült is. Ami még jobb azok a karakterek beszéde a csaták közben pl. ha gránátot észreveszik akkor szólnak, vagy ha több fricc jön stb... De szerintem ez alap dolog. Ami még esetleg feltűnhet hogy a trágár szavakat sem mellőzték, ami szintén a való életet reprodukálja.

Összességében a Brothers in Arms: Road to Hill 30 egy remekmű, ami egy teljesen önálló és nagyszerű játék. Aki akar egy kis kihívást és szereti a jó történetű játékokat az mindenképpen próbálja ki!