A Csodálatos Pókember 2.

Nagyon nehéz dolgom volt ezzel a játékkal, sőt az egész téma kidolgozása nagy gondot okozott. Hogy miért? Szerintem sokan kapiskálják, megsúgok egy szót, amely mindenki életében biztos jelen van. Ez nem más mint a rajongás. Viszont ez a funkció nem akadályozott meg abban, hogy kritizáljam a következő játékot.

Nagyon nehéz dolgom volt ezzel a játékkal, sőt az egész téma kidolgozása nagy gondot okozott, hiszen arról a karakterről kellett írnom, aki már egészen kicsi korom óta szerves részét képezi a mindennapjaimnak. Félreértés ne essék, nem azért volt nehézkes a kritika, mert kacifántos vagy érthetetlen lenne a játékmenet, hanem a két énem cívódása miatt gerjesztett bennem furcsa érzéseket ez az alkotás. Konkrétan a fejemben a rettegett, összeszokhatatlan páros csapott össze. Az egyik a kritikai énem a másik pedig a rajongói oldalam. Ez pedig lehetetlenné tette, hogy bármit is életszerűen foglaljak össze. Amikor észrevettem a játékban egy kiskaput, a rajongói énem folyamatosan nyaggatott, hogy "hagyjad már hiszen jó ez így". Többször le kellett kapcsolnom a villanyt odabent, hogy rájöjjek, sajnos ez a játék minden nagyobb tulajdonság ellenére egy ötlettelen, vérszegény és monoton hálólövölde lett. Azt azonban kijelenteném, hogy vannak a játékban remek újítások amik felfelé tolják a színvonalat, viszont tele van olyan apró hibákkal, amelyek egy nagy egésszé állnak össze s lehetetlenné teszik az élvezetes szórakozást. Hogy rá is térjek erre az egészre dióhéjban összefoglalom mi is tűnt fel nekem rögtön a játék kezdetén. Volt egy jó kis sztori, amely berántott a világába, aztán a folyamatos erőltetett marhaságok kidobtak ebből a világból s lélektelenül kellett játszanom tovább.

És ez nagyon fel tud húzni, hiszen a csodálatos pókember első része valami elképesztő játékélménnyel operált. Nem csak az, hogy rengeteg tulajdonsággal ruházták fel pókit, nem csak az, hogy kapott egy tök jó történetet, nem csak az, hogy megértettük a különálló történetet, a legfőbb szempont számomra a többi szutyok pókember játéktól való elrugaszkodás volt. Tojtak a tömérdek régi játék rossz szokásaira, s gondolták majd csinálnak egy olyan történettel, karakterekkel és csatákkal bíró játékot, amelyet még nem látott a közönség. Ez 2012-ben szerintem egy hatalmas áttörés volt. Tömérdek hibát kijavítottak a játékkészítők, amelyeket viszont nem lett volna lehetetlen túlszárnyalni. Gondoltam majd 2014-re szépen fokozatosan de ugranak még egyet az ugróiskolán s előrukkolnak valami még lazább és ütősebb játékmenettel. Erre mit kaptunk ebben az évben? Persze, hogy az előző játék szakasztott mását, csak bugokkal, értelmetlen karakterekkel és bugyuta ezerszer lerágott történettel rendelkező valamit. Nem tudom egyszerűen megérteni a mai napig, hogy tényleg olyan nehéz lenne egy olyan történetet kitalálni kedvenc hősünknek, amely szakít a filmes szálakkal és egy önálló de mégis élvezhető sztorival böködi ki a szemünket? Sebaj nézzük meg, hogy számomra a játéklistán miért végezte a középszerű játékok szennyes kosarában a számomra legmeghatározóbb karakter legújabb kalandja.

Történet

Mint mondtam a játék kezdete nagyon felcsigázott, hiszen egy olyan történetszál vette kezdetét, amely a 2012-es csodálatos pókember filmből részben kimaradt. Ez nem más mint Ben bácsi halála. Szépen nyomon követtük az eseményeket, ahogy megölik önzetlen nagybátyánkat, majd pókképességünkkel elkezdjük keresni a gyilkost. Ez mind szép és jó, de egy két küldetés után megkapjuk azt a gyönyörű szálat, amely pár kivétellel, minden pókjátékot jellemez. Bedobnak egy két olyan fő gonoszt, akikkel már ezerszer megküzdöttünk és többször láttuk a történetüket. Lehet azt mondani, hogy ennek semmi köze a többi alkotáshoz, de engem nagyon fel tud húzni, hogy az új filmes gonoszokon kívül, megint olyanokkal kell összecsapni, akiket már vagy kismilliószor láthattunk. Először azt mondtam oké, biztos jól ki lesznek dolgozva a karakterek és nem csak annyi fog történni, hogy mindenféle átvezető nélkül gonoszok lesznek s nekünk meg kell állítanunk. Én értem, hogy nagyjából ennyi dolga van Pókinak, megállítani azokat, akik az ártatlan emberek életére törnek, de legalább mutassanak már valamit, ami felcsigáz és azt mondom na, ez tényleg szuper. Erre mit látunk? Vezér felbukkan a semmiből, leverjük, Electro felbukkan a semmiből, leverjük, Zöld manó felbukkan a semmiből értelmetlen gyermeteg nehézségeket gördít elénk majd leverjük. Uram isten, miért kell már századszorra azt végignéznem, hogy csak úgy jönnek a szuper bűnözők mindenféle előzmény nélkül. Jó, ezen már nem tudunk segíteni úgyhogy. Az előző rész története engem azért fogott meg, mert frappáns volt és jól bánt a karakterekkel, akiket a filmben megismertünk. Ott volt Connors, aki teljes mértékben szimpatikus volt, ott volt Gwen aki rengeteget segített nekünk és folyamatosan fejlődött, s persze ott voltak a tök jól összerakott ellenfelek és előzményeik. Itt meg ugyanazt kapjuk mint egy... mindegy.

A Csodálatos Pókember 2012-ben és 2014-ben

Most kezdetét veheti az összehasonlítás, hogy mi működik nagyon rosszul az új részben és mi az ami tök jó és tényleg élvezetes. A történet után vegyük át, miféle "újítást" dobtak be a közösbe. Itt kicsit rövid leszek, mert az alap kiköpött ugyanaz mint az első rész csak több hibával megspékelve. Kezdjük rögtön a hálószövés újításával. Egyszóval? Kifogástalan. Köszönöm Beenox, hogy neked volt annyi vér a pucádban, hogy nem értelmetlenül szövünk hálót a játékban, köszönöm, hogy nem olyan gyermeteg megoldással oldottad meg az egész lövöldét mint a legtöbb pókjátékban. Végre realisztikusan szövögethetjük hálóinkat az épületekre, s nem a nagy semmibe lövöldözünk mint egy betépett 8 lábú. Azt leszögezem, hogy a szövögetés nagyon megosztja a közönséget. Hiszen az egyik tábornak tök mindegy hová lövik a hálókat, a másikban herótot kapnak a játékosok, hogy olyan helyekre tud csimpaszkodni póki, ahol nincs is mibe kapaszkodni, és vannak azok akik nagy ívben tojnak az egészre csak szabadnak érezzék magukat. Igen igen, ez az újítás is nagyon megosztja a közönséget. Hiszen az egérrel realizálták a dolgot, s a jobb egérgomb a jobb oldali hálólövést míg a bal oldali egér gomb a bal oldalit jelenti. S nem szövögethetünk ha nincs a közelünkben egy épület. Szóval oda kell figyelnünk, körültekintőnek kell lennünk, ha nem akarunk Parkerből egy nagy pacát látni az úttesten időben kapaszkodjunk meg valahol. Na de ha már hálószövés. Van egy apróság ami mégis nagyon remek és baromira tetszetős. nem tudom őszintén minek nevezzem... na jó csúzli effektus. Ebben a módban pár billentyűkombináció segítségével a mozifilmben is látott hasonló csúzlit készítünk majd kilőjük magunkat.

Elsőre nem volt annyira látványos de ahogy haladunk előre s fejlesztjük képességeinket és erőnket, elég hasznos tud lenni ha sietünk valahová vagy csak száguldozunk a felhőkarcolók között. Én lepődtem meg a legjobban amikor láttam, hogy a hálóvetőnkkel tudunk szó szerint sugarat lőni. Fogalmam sincs mi ez a fegyver de annyit mondhatok, hogy a harcokban nagy hasznát vesszük, mert lesznek olyan ellenfelek, küldetések ahol e képesség nélkül nem megyünk sokra. De ennyi jó után következzen pár rossz tulajdonság is, amelyből lássuk be nem kevés akad. Kezdjük az igencsak szaporodóképes bugokkal. Játszottam pár játékkal s ez azok közé tartozik, ahol nem tudsz lejátszani egy küldetést anélkül, hogy ne akadna be a karod, ne fordulna ki a nyakad vagy egyszerűen csak ne fagyna ki. Egy jó tanács nektek, az újdonsül erőt amely a hálóvetőből ered, soha ne használjátok a zuhanás utolsó pillanatában, mert (nem tudom ez csak nekem fordult-e elő) ekkor hősünk karja görcsbe rándul s előveszi Jedi énjét majd próbálja hívni az erőt. Nem vicc, nem egyszer fordult elő olyan velem, hogy zuhanáskor lőni akartam, erre beakadt az egész karakter, s csak akkor "olvadt ki" ha újra lőttem párat. Ott van az az igen idegesítő dolog is, amit néha az új hálóvetőrendszer is okoz és a sok kombó. Van amikor nem úgy reagálnak a gombok s amikor kilőnéd magadat az úgynevezett "csúzli effektussal" ugrik egyet pókarc s kész. Hiába csináltam ugyanúgy mindig az egész kombinációt, néha gondolt egyet és nem hajtotta végre. A bugok után megemlítem a főnökbunyókat. Sokszor úgy éreztem a játékban, hogy a mellékküldetések és az utcai harcok a felfegyverzett katonákkal fényévekkel nehezebbek voltak mint a "kemény legények" parádéi. Komolyan, kisebb misszióknál csomószor meghaltam (superhero fokozaton), viszont főnököknél egyszer sem. Hiába Electro félelmetes képessége, hiába Aduász (vezér) gumilabda teste, hiába Zöld manó fenyegetése egyszerűen nem tudtam azon izgulni, hogy mikor végez velem az egyik szuperbűnöző. S ami még fontosabb, egy kivételével mindegyik csata vérszegény és rövid lett. Az egyedüli harc, amely tényleg látványos és elég szórakoztató volt, az Electro párbaja. Nekem nagyon tetszett az egész, viszont ez sem volt valami izzasztó és hosszú.

Viszont ami miatt tényleg nem tudok haragudni erre a játékra minden kisebb rossz tulajdonsága ellenére, azok a bunyók és a pókösztön használata. A filmben is nagy hangsúly volt végre a rossz előérzet megjelenésén és végre itt is ki van szépen dolgozva. Gombnyomással aktiválhatjuk, s ilyenkor átláthatunk a falakon s gyorsabb karaktereket akiket szabad szemmel nem tudunk követni így rájuk is akadhatunk. A bunyók sokkal jobban adják a pókember lazaságát mint az első részben. A harcrendszeren nem változtattak kivéve a harci koreográfián. Több a szaltó, lazábbak a rúgások, ütések és összességében tök látványos. Pozitívumnak merem még kijelenteni a pókszerkók változatosságát is, hiszen sokkal látványosabbak és vagányabbak, mint amiket az első részben szerezhettünk meg. Ebben a részben is vadászhatunk képregényekre, mászkálhatunk képregényboltokba ahol Stan Lee a tulaj, segíthetünk a bajba jutott embereken, fejleszthetjük magunkat, amelyek tényleg hasznosak tudnak lenni, s mindig csak erősebbek leszünk. Szóval minden hiba ellenére nem tudok haragudni a játékra mert tényleg játszható de a hibák sokszor felülkerekednek a pozitívumokon s ezért elég monotonná és unalmassá tud válni az egész. Az időlassítás is megmaradt a játékban, amely bunyók és gyorsaság szempontjából is igen előnyös, sőt lopakodáskor is kötelező használni. A megvalósítása a játéknak majdhogynem ugyanaz mint az elődjének, a karakterek kidolgozottsága nekem kifejezetten tetszett és az éjszakai küldetések elég látványosak tudnak lenni. Persze vannak akik nem tartják 2014-nek ezt a képet de ízlések és pofonok.

Hálóba szedve

Összevetve ez egy középszerű játék, szerintem ezzel nem fognak a legtöbben vitatkozni. Jó pár újítást bevezettek a játékban de a legfontosabb tulajdonság elhanyagolása miatt az egész veszít értékéből és élményéből egyaránt. Hiába a remek harcrendszer és a tök jó mellékküldetések ha a főszál nem ragad meg és nem visz magával. A film baromira tetszett, nagyon magával ragadott, s ezért vártam valamit a játéktól amit nem nagyon kaptam meg. Mindenesetre én reménykedek, hogy kedvenc hősünk végre 2016-ban kijavít ha nem is minden de jó pár hibát és végre élvezhető pókjátékkal játszhatunk s olyan élményben lehet majd részünk mint 2012-ben a Csodálatos Pókemberrel.