A nevem Sam, Serious Sam

Nektek mi jut eszetekbe ha kiejtik Serious Sam nevét? Én konkrétan nem akarok se 18-as karikázni és nagyon spoilerezni sem, de azért szónokolok kicsit a régebbi kor egyik játékáról. Én személy szerint annyit játszottam ezzel, hogy a gépem ketté törte a DvD-t amire ki volt írva, ő már nem bírta tovább. Azt mondta,hogy jól van hülyegyerek, ennyi szenvedésből elég volt. De tényleg az első Serious Sam játékokkal rengeteget játszottam és jól is szórakoztam, ami a jelenlegi játékok többségéről nem mondható el. A Serious Sam-nek nagy múltja van ám. Egészen a 2000-es évekre nyúlik vissza, emlékszem a Return To Castle Wolfenstein és ő volt a két kötelező játék a gépemen. Egyébként ezt is a Croteam készítette és 2005 október 19.-én jelent meg. S ma elővettem majd betuszkoltam a gépem DvD olvasójába (hú ez a mondat). Feltelepült meg minden, és teljesen visszajöttek az emlékek, visszajött az a hülyegyerek aki ott ájuldozott a monitor előtt, hogy jééééé. Na most már vegyük komolyan és beszélgessünk a játék valódi helyzetéről.

Ő az a játék karakter, akiről nem kell hosszú sorokat áradozni. Igazából ha meglátsz róla egy képet már meg tudod milyen emberrel van dolgod. A történetét nem ismerem, hogy ki vagy mi szülte de szólok pár szót róla is. Egy megbízott embernek is mondható, aki kész arra, hogy megmentse a világot. Nem fél semmitől és senkitől. Az előző részekben is egy Swarczhenegger klón volt, és itt sem változott semmi a külsejét kivéve. Minden egyes részben máshogy néz ki Sam, ez kicsit fura de nem számít. Mondjuk ha nagyon bele akarnék kötni, akkor azt mondanám, hogy akkor egyik évben Dec. 6.-án jön a mikulás másik év Dec. 6.-án jön a kéményseprő.

Kisebb bevezető a Serious Sam világáról

Az első Serious Sam játék amit kiptóbáltam First Encounter néven ismert. Akkor tudtam, hogy egyrészt komoly másrészt szabad játékkal van dolgom. Hiszen minden Serious Sam játék egy dologra összpontosít: A végtelen gyilkolásra. Nem a taktikázás a fő szálunk, nem arról szól a játék, hogy minél több papír poharat rakjunk egymásra, nem a történet, nem a karakterek fejlődése. Kezdtem az első rész után kutakodni, hogy miféle játék ez mert tudtam, hogy érdemes játszani a többi résszel is ha van neki. Aztán jött a Second Encounter. Szerintem a játék teljes mértékben ugyanaz mint az első. Ezt úgy értem, hogy semmit nem újítottak a pályákon kívül. Az ellenfelek, a grafika és az egész játékmenet 100%-osan megegyezik az első résszel. Ami persze nem is baj, hiszen rengeteg ember játssza még manapság is a játéksorozatot. Aztán megvirradt a 2005-ös év. Ez az év Serious Sam éve. Rengeteg változásokon esett át a játék. Amiket azonnal meg is beszélünk.

Serious Sam First & Second Encounter VS. Serious Sam 2. Röviden

Kezdve a grafikával. A First és a Second grafikája elfogadható volt. Azt megjegyzem, hogy van egy kedvenc szintem a Second-ban, amikor a dzsungelben randalírozol na ott nagyon szép a látvány. A Sam 2. részére megérett a grafika gyümölcse is. Gyönyörű a játék, már csak azért is mert rengetegszer megfordulunk nagy tágas terepeken, zöldellő erdőkben. Mondanom sem kell, hogy ide azért kell a kidolgozottság, ebben a játékban meg is található. Ahogy a grafika gyökeres változásokon ment át úgy a fegyverek is kaptak egy teljesen újraértelmezett dizájnt (tisztelet a kivételnek persze. A tisztelet a nagy ágyúnak szól, mert az maradt olyannak amilyennek megismertük. De a teljes fegyverarzenál szépen ki lett dolgozva és teljesen új külsőt kapott minden egyes villámló bot. A fegyverek teljes változtatása után megemlítem az ellenfelek külsejét is. Rengeteg ellenfelet újra alkottak, kisebb nagyobb sikerrel.

Történet

Az előző Sam részekben is a küldetésünk annyira nem a feladatok elvégzésére összpontosított, hanem az ellenfelek megállítására. Jó nem azt mondom, hiszen rengeteg ereklyét kellett begyűjtenünk, hogy megmentsük a világot, de lássuk be a fő feladatunk a gyilkolás. A történet megállja a helyét. Sam-et meghívja egy idegen lény és annak két testvére, hogy megbízzák egy igen erős feladattal. Sam azonnal rábólint a küldetésre, hiszen ez neki sétagalopp. Az idegenek azonnal odateleportálják a gyilkos helyszínre és kezdődhet a randalírozás. Sam-nek egy medál szét szórt darabjait kell megtalálni, hogy megállítsa Mentalt (az a rohadék még mindig szabadlábon van). A méregkeverőt meg köll állítani. A medál 5 darabra tört szét és 5 különböző helyszínre került. Ennyi.

Miután el magyarázták nekünk az idegenek, hogy mit és miért kell csinálnunk, képet kapunk a betöltésről, ahol szépen fel van vezetve, hogy kiket védünk meg és a Serious Sam játékokhoz híven szép leírásokat kapunk az ellenfelekről is. Ezek után megkezdődik a vadászatunk a medálok után. Egy szigeten találjuk magunkat kettő darab fegyverrel. Egy nagy területen vagyunk vakargatjuk a tökünket majd szalad felénk az első ellenfél. Király. Miután kinyírtuk tudomásul vesszük, hogy ez az a Sam akit régen megszerettünk. A dörmögős orángután hangja megmaradt és a beszólásai elég poénosak tudnak lenni, ahogy a megnyilvánulásai is. Az egész játékban különös lényeket kell majd megmentenünk. Különféle hupikék gusztustalan szméagol törpikéket, kínaiakat és még egy pár furcsa kinézetű lényt. Erre épít az egész játék, az idegen lények akik barátságosak persze és segítenek nekünk a játék során szorongatottságban élnek, megszorongatottságban (mi?) a különféle gusztustalan ellenfél miatt. Na nekünk mit kell majd tennünk? Úgy van! Kinyírni mindenkit, hogy ezek a faszik nyugodtan élhessenek tovább mi pedig megkapjuk a medál darabokat, hogy összeillesszük és megállítsuk Mentalt. Rögtön az első küldetésünknél rengeteg új dolgot tapasztalhatunk. Kezdve az életerőnkkel. Az életerő könnyű módban ugyanolyan könnyű mint az eddigi részekben, viszont a normál már igencsak megszorongató érzést nyújt a Serious nehézségi fokozatról inkább nem is beszélek. Két "csík" van jelen a bal alsó sarokba. Az egyik az életerő jelző csík a másik pedig az armor/páncélt jelző vonalka. Ugye jól tudjuk, ha a páncélunk elfogy védtelen maradt zacskónkat simán szétlőhetik úgyhogy vigyázzunk. Ha már említettem az életerőt kitérhetünk a gyűjtögetésre. Ezen alapszik az összes Serious Sam játék, mindegyik kivétel nélkül. A helyszínek tele vannak szórva különféle lőszerekkel életerőkkel és páncélokkal plusz rengeteg doboz is található, amiben néha elrejtett kincsekre bukkanhatunk. Én személy szerint nem mindig szedek össze mindent, mert egyszerűen nincs hozzá türelmem nagyon sok cucc van és nem az lesz az egyedüli feladatunk, hogy dobozokat tördeljek szét, azzal a céllal, hogy van-e benne szalámi. A dobozokról jut eszembe. Néhány kisebb tereptárgyat felemelhetünk. Nem hangzik annyira izgalmasnak de....nem is az. Felszedhetünk a kezünkbe lasztikat, dobozokat ne kérdezd minek mert nem tudom, biztos ott nem tilos. Hiszen néha el lesznek torlaszolva ajtók, barlangbejáratok, és a már Tomb Raiderben megismert dobozrakodós módszerrel simán kinyitogathatjuk azokat.

Most nyugodtan beszélek az ellenfelekről. Igen megemlítettem, hogy sokat változott az ellenfelünk arzenálja. kivéve azok a csintalan lények, akik megmaradtak. De! Fel lettek újítva, szóval nem úgy néznek ki mint a régi Serious Sam részekben. Modernizáltan vannak megalkotva, amik viccesebbek és nem olyan furák. Feltűnnek kalapácsot dobáló vikingek, böszme nagy teremtmények és a legkedvencebb újított lényem az óriás Vaspók. Ezek nekem baromira bejöttek főleg amikor lövöldözte ki magából a kis pókokat, nehéz szülés volt annyit mondok. Az ellenség arzenál nagyon változatos és nem egyhangú. Rögtön a játék elején olyan változatos ellenfeleket kapunk, hogy jöhet a kérdés: Mi jön ezután? Mert számomra a Serious Sam First azért volt picit unalmas, mert az ellenfelek mindig ugyanazok voltak, mindig ugyanazok jöttek, akár Wc-n voltam akár egy disznó hátán lovagoltam, akár Erős Pistával beszélgettem, kivétel nélkül mindig egyhangú ellenfeleket kaptam, ami azért lássuk be unalmas a játékmenettől függetlenül. Itt viszont minden egyes helyszínen más más ellenfelet kapunk, persze felbukkannak az előző helyszínekről is. Kiemelem példának a dzsungelt. Itt ősemberek a főbb szenzáció, egy elhagyatott erdőben viszont a seprű nyélen repülő boszorkányok. Szóval itt is érezhető, hogy nagyot újított a játékmenet. Az ellenfeleinknek különleges erejük van, amiket nem is félnek használni. De nekünk is lesz egy két trükk a tarsolyunkban, ha már itt tartunk, jöhetnek a fegyverek.

A fegyverarzenál az zseniális. A változatosság és a frissesség itt is nagyon érezhető dolog. Az első SS-ekben ugye változatosak voltak fegyvereink és élvezet volt vele a gyilkolás. Na itt viszont még nagyobb hangsúlyt fektettek a fegyverek látványára és változatosságára. Az nekem személy szerint nagyon tetszett, hogy a két kezes pisztolyok még mindig az alap kellékek közé tartoznak. Ugyanúgy egy panel jelzi fegyvereinket, és egy panelen több fegyver is futhat, szépen rendbe rakva, hogy: gépfegyverek, páncélököl és a nagyobb bunkerrobbantó szerkezetek és a legfontosabb fegyver...a sörbontók. Nekem kicsit olyan merev amikor lövünk a fegyverrel. (Hú bameg ez a mondat, értsd jól.) Itt arra gondolok, hogy amikor lövünk olyan mereven tartja Sam a fegyverét, mintha nem is mozogna a keze, nekem ez először komoly gond volt, nem volt ruganyos. (Öcsém ez aztán a szép megfogalmazás)

Főellenségek megint?

A játék legjobb és egyben a legeslegszórakoztatóbb tulajdonsága. Ha levertük a kisebb szolgákat és teremtményeket jöhetnek az óriási (nem túloztam) giga óriási ellenfelek. Annyira királyak ezek a végső összecsapások a medál birtoklásáért, hogy hihetetlen. Ugye a történetben az áll, hogy 5 szuper lényhez kerültek a medál darabjai. Egyet elárulok mi az, lesz egy óriási darázs, de hatalmas g..ci vagy 10 méter magas. Most valljátok be őszintén milyen király már ilyen bazi nagy teremtmények ellen küzdeni. Én ezekért a pillanatokért játszom a Serious Sam II.-t, mert mindig is ezek voltak a legerősebb tulajdonságai, a főnökharcok. Ebben a részben pedig még nagyobb hangsúlyt fektettek erre a kiváló tulajdonságra. Az öt szuper lény után jön még egy akkor magas g.nyó, ami már tényleg csak hab a tortán. Nem 1 percesek lesznek ezek a főnökharcok nehézségi szintektől függetlenül, ami tök jó, hiszen annyira évezhetőek ezek a harcok, hogy egyszerűen nem akarjuk abbahagyni a lövöldözést és a pusztítást.

Na ez még egy zseniális pontja a játéknak, nagyon szépen ki vannak dolgozva az elemek és mint említettem ismét hozza a gyönyörű helyszíneket. De az is fontos, hogy ebben a játékban hiába a lemaradott grafika, itt konkrétan az SS első részére gondolok, hiszen az már nem mai grafo és mégis milyen szépen meg volt csinálva a sziget és a dzsungel. Itt pedig az újabb grafikával még szebbek a helyszínek. A fegyvereink kidolgozottsága is meglátszik, nagyon szépek a fegyverek. A hanggal már komolyabb gondjaim voltak. Nagyon csúnya a hangzása, olyan mintha mindenki egy horfóba beszélne, az aláfestő zenék el mennek, de nagyon fura a hangzása nekem ez nem annyira tetszett, de igazából nem vészes csak fura. A lövéshangok is olyan puki hangzásúak, mintsem élethűek.

Vége? Na ne szórakozz már!

A játék nem marad el az elődjeitől sőt. Még azt is megkockáztatom, hogy jobban sikerült mint a First és a Secon Encounter együttvéve. Igaz azzal is jó kicsit nosztalgiázni és nem szabad elfelejteni, honnan indult a sorozat. Viszont már el kellettek ezek az újítások, akikkel a Serious Sam II. rendelkezik, nagyon élvezetes hangulatos és gyilkos játék. Mindenkinek ajánlom, aki még nem játszott vele, mert ahogy mondani szoktam vétek kihagyni.