Fegyvert fel! - Indulunk a háborúba

Készülj! Minden megvan? Fegyverek, töltények? Beszállás! Máris indulunk a pokolba. Ne feledd, csak az erős győzhet!

Sziasztok! Jön az új Lego játék, a Lego Marvel Super Heroes, ezért rengeget Lego játékot fogok bemutatni, rengeteget, el sem hiszitek milyen rengeteget. S ha már itt tartunk, jön a Call of Duty széria 10. része... 10. része ember. A Call of Duty Ghosts, ami szerintem egy vagány és sokoldalú játék lesz, bár nem sok olyan kép vagy videó áll rendelkezésemre jelenleg, hogy ítélkezzek, de szerintem jó lesz meglátjátok. Új motorral és új, teljesen új történettel. S ezért úgy gondoltam sorra veszem az összes Call of Duty-t, sorra felrakom mindegyik részét, és titeket sem hagylak cserben, nehogy már ne olvassatok.

Kezdem a Call of Duty első részével, mily meglepő ugye? Egyébként azon is gondolkodtam, ha már elölről elkezdem sorra gyártani a teszteket a COD-okról lehetséges, hogy a Call of Duty Modern Warfare 3-at is bemutatom méltóan, persze ha Nruhtas barátunk engedi. Na de a Call of Duty első része. Én szeretem még mindig ezt a játékot, az egész szériát a mai napig nyalogatom előszeretettel. Hiába a Modern Warfare 3 bukása, nekem ugyanúgy tetszik mint az összes többi. Bár ezt lehet a rajongásnak tudni, mert nagy rajongója vagyok. Ezt a játékot a Return to Castle Wolfenstein után kezdtem el játszani, és micsoda kaland a játék. Igazából tisztában vagyok vele, hogy rengeteg ember kijátszotta már jó párszor, de ahogy böngészgettem, még senki nem mutatta be, és gondoltam erről is legyen egy kis irat. Ugye köztudott, hogy a Call of Duty szériát felváltva két fejlesztőcsapat készítette, az egyik az Infinity Ward, a másik pedig a Treyarch. Az Infinity-nek köszönhetjük a Modern hadviseléseket, a treyarch-nak pedig a hidegháborúzást, és a jövőbeli harcokat. Nekem semmi bajom egyik játékfejlesztővel sem, a Treyarch jó Pókember játékokat készített már, és a CoD-okat is remekül összehozták.

A kiadója a játéknak a már megszokott Activision. Imádom ezt a nevet. A játék pedig 2003. október 29-én jelent meg Pc-re Konzolokra és Olajsütőkre. Én mindenesetre 2007 környékén próbáltam ki, és micsoda feelinget adott a játék, elképesztő. Mint azt jól tudjuk, az első CoD-ok a Második világháború eseményeit dolgozzák fel. Szóval igencsak remek játék, hiszen ki ne szeretné elfenekelni a gonosz nácikat. S a történelmet jó játékban, vizuális formában is átélni. Úgyhogy bocsi, de történetről itt nem fogok pötyögni, mert sok embernek elég az ha, azt mondom második világháború és máris ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. A fő téma a gonosz erők és a jó erők harcolnak egymással, hogy ki fog győzni?? Talán játsszam ki a CoD-ot? Nem! Járjál be Történelem órákra. Mindenesetre doromboljatok le nyugodtan, de történetről most igazán nincs mit szólnom.

Játékmenet

A játék mindenesetre 1942-ben kezdődik egyenesen egy kiképzőtáborban. Ez az első szint, ugye köztudott, hogy a régi CoD-ok első küldetése mindig a "kiképzés" nevet viselte. Ez szép lassan kezdett kimenni a divatból míg nem végleg elavult. Ezt csak mellékesen jegyzem meg, de ez egy akkora marha ötlete lehetett, mint az a filmrendező, akitől kiütést kapok. Szerintem kellene minden CoD elejébe beszuszakolni a kiképzést. Én mindig nagyon szerettem a második részében is poharakat, borosüvegeket és teddi macikat lövöldözni. Bocs Bean. De komolyan, annyira felcsigázott mindig a kiképzés, hogy alig vártam az újabbnál újabb küldetéseket. Jó persze az is igaz, hogy az MW 3-ba már minek kiképzés, de a World at Warból is kimaradt ez a remek elem. Mindegy ezt csak mellékesen jegyeztem meg. Na de hohó, ne siessünk annyira, még a végén valaki megsérül, térjünk vissza a menüig.

Ez tökéletes, egy szép fegyver díszeleg az asztalon a menü "háttérképén". Van New game, Load Game, Resume game funkció. Beállítások is változatosak és sokrétűek, rengeteg opció áll a rendelkezésünkre. Na ennyit akartam a menüről. Visszatérhetünk a kiképzésre. Rögtön az első szinten beavatnak minket a háború nyújtotta élvezetekbe. Rögtön adják a parancsokat, feladatokat, hogy mit, mivel és hogyan kell csinálni. Miért kell forogni az egérrel, miért kell szétlőni az ellenfelet, miért kell eldobni a gránátot, miután eltávolítottuk a "behúzókart". Na vajon miért? Tudja valaki a választ? Mindegy. Sokféle feladat zuhan a nyakunkba a kiképzés során, de állnunk kell a sarat, hiszen katonák vagyunk. Én őszintén megmondom, soha nem bírtam a feladatra koncentrálni, mindig kipróbáltam a fegyverem pontosságát az egyik parancsnok fején. És jól működött a fegyver, minden rendben volt vele. Na de komolyra veszem tényleg. A játék úgy működik mint mindegyik más háborús játék. Van egy-két fegyverünk és nem azt a célt szolgálja, hogy megkavarjuk vele az ebédet, hanem azt, hogy a pokolra küldjük a szemét ellenséget. Azt szeretem a CoD-ban, hogy tényleg változatosan alkotja meg a helyzeteket és valósághűen. Sokféle a helyszín a játékban ami igen emlékezetes marad. Az én egyik kedvenc pályám az, amikor egy katona a lövések közepette egy piros zászlót visz magával és sorra lövik le az embereket, ő pedig végig fut a zászlóval, de szerencsétlen ő is megjárja. Ebben a játékban tényleg átéltem a második világháború történéseit. Beleéltem magam és ez a lényeg. Na most már elkezdem elemezni a pályákat is.

Minden pályán vannak feladataink, gondoltátok volna? Egy gomb segítségével megnyithatjuk a feladatsorainkat, és a kis térképen egy csillag jelzi, hogy mégis hová a fenébe kell eljutni. Ha végeztünk az adott feladattal, máris pipa jelenik meg a szöveg mellett, és foglalkozhatunk a következő és a következő küldetésünkkel. A küldetések nagyon változatosak és színvonalasak. Vannak szorult helyzetek, fel kell robbantanunk pár tankot, mesterlövészkednünk is kell, sebesülteket kell szállítanunk a biztonságos zónába, tartanunk kell a frontot az erősítés érkezéséig, és persze a híres tankcsaták sem kezdődhetnek el nélkülünk. Az én kedvenc feladatom közé sorolható a repülőgépek kiiktatása. Én nagyon szeretem ezt a feladatot, mert oda vagyok a repülőgépekért, de ha le kell lőnöm azt, az még jobb. S ebben a játékban ez is nagyon jóra sikerült. Egy hatalmas nyitott reptéren támadó harci repülőgépet kell a roncstelepre és az erdőbe küldeni, ez a helyzet persze idegesítő volt, hiszen én a repülőgépekkel voltam elfoglalva, egy bazi nagy ágyú volt a kezem alatt, s jöttek a kis katonák, de a társaimnak eszük ágában nem volt tüzet nyitni az ellenségre, nem dehogy, inkább jóízűen nézték, hogy esnek le a repülőgépek az égről. Ha már itt tartunk a CoD-okban azt az egyet bírom, hogy van a karakter akit mi irányítunk és van még 1-2 másik fószer, akik halhatatlanok. Készek egy egész hadsereget kiiktatni, bármilyen erősítés nélkül.

De persze ők is meghalnak egyszer, de nem mindegy, hogy mikor. De ez nem negatívum, hiszen más játékoknál is ez a szitu. A fegyverek is igen változatosak, a pisztolyoktól a puskákon át gépfegyverekig minden elérhető lesz számunkra. Érdemes elcsaklizni az ellenségek fegyvereit is, mert sokszor azok hatásosabbak, mint a mieink. Járművet sajnos nem lehet vezetni, de vannak olyan helyzetek, ahol a társunk vezet egy autót, nekünk pedig ki kell hajolnunk az autóból és ezerrel lőni a rossz fiúkat. Van egy-két lopakodós pálya ami felfelé viszi a színvonalat. Lassan befejezem a szónoklást. De előbb szólok pár szót az utolsó pályáról, ami mind közül a legjobb. Annyira drámai és szívszorító. Én nagyon bele tudom élni magam egy adott helyzetbe. Az emberek, akik az életüket áldozták, azért, hogy az legyen a világ ami most (háááááát).

De ez tényleg nagyon szép. Ez az utolsó pálya, az elfoglalás. Lesz egy karakter, akit megmentünk, ugye ő Captain Price. Elég durva az öreg, jelen lesz a Call of Duty 2-ben, a Modern Warfare 1.-2.-3-ban. Tudhat valamit. Na de visszatérek a missziókra. A küldetéseink előtt kapunk dátumokat és azt, hogy éppen, hol van az adott "balhé". Aztán kezdődhet is a háború. A pályák mint mondtam nagyon változatosak, és a környezet is nagyon jól meg van alkotva. Háborús helyzet van, lerombolt házak, utak és keresztbe fordított lebombázott tankok mindenütt. Ha kitérnék a fizikára, azt mondanám, hogy igencsak érdekesre sikerült. Hiszen az emberek mozgása olyan, mintha teletojták volna a gatyájukat. Úgy mozognak mint az origami papírlapok, ha hajtogatják, ilyen ugrálós mozgás. Még akkor is ha nyugisan sétálgatnak, akkor is furcsán rugóznak az emberkék, de háborús környezetbe én sem lazán fekásan járkálnék, mert azonnal seggbe durrantanának. A fegyverek a már megszokott kar98, mp40 és a többi. Remekül meg van ez is csinálva, ahogy az összes többi. Hiába a fizika botlása, akkor is, ebben a játékban negatívumot nem tudok felhozni, mert ez az a COD, ami mindenki számára örök kedvenc marad. Bocsássatok meg, hogy így összekuszáltam ezt a tesztet, de így jött ki belőlem.

Call of Duy Ghosts

Amikor ugye kijött április vége felé a hír a Tesco jóvoltából, hogy felkészülhetünk az újabb csatázásokra Ghosts alcímen, nagyon megörültem, mert nagy rajongója vagyok a Call of Dutyknak. Imádom minden egyes részét, s szerintem ez a rész nagyot fog űzni, bár nem csak a grafikára gondolok legfőképpen, hanem a teljesen új történetre, meg miegymásra. Kíváncsi leszek, hogy mit tudnak belőle kihozni, de szerintem remek lesz. Várom nagy szeretettel, még úgy is, hogy nem fogok vele tudni játszani, ezen a gépemen.

A megvalósítása az egész játéknak, úgy ahogy korrekt, nem tudok belekötni, mert egy alap grafika megvalósításról beszélünk. Bár a grafika fejlődése, rögtön a 2. résznél tapasztalható, ami igencsak szépen ki lett dolgozva. Jelentős ugrásszerű javulás figyelhető meg a CoD 1. része és a 2. része között. De ez a színvonal sokak szerint sajnos, marad egészen a Black Ops kettőig. Mert nem lesz sok változás grafika téren.

Mindent összevetve

Remek játék, ami jelentősen, és szépen bemutatja a második világháborús eseményeket. Én nagyon szeretem a játékot, sokszor adódik úgy a helyzet, hogy a modern hadviselés után megkívánom azt a játékot, amiből kiindult az egész széria. Tanulhatnának saját hibáikból a készítők, és olyan elképesztően jó játékélményt biztosíthatnának az elkövetkezendő Call of Duty-k számára, ahogyan ő is tette. Reménykedjünk a Call of Duty Ghosts-ban. Sok szerencsét mindenkinek! Sziasztok!