A Hihetetlen Pókember

Egy olyan játékot mutatok be ismét, amiről soha nem hallottam (legnagyobb szégyenemre) mégis eszméletlen játékmenettel és megvalósítással rendelkezik. Ne szalasszátok el ti sem, hogy kipróbáljátok, s persze a tesztem se hagyjátok ki. Ha pedig képregényrajongó vagy, akkor szintén kötelező ezt kijátszanod.

Üdv nektek! Ma az egyik kedvenc játékomat leszek kedves bemutatni. Képregényjátékokkal még nem nagyon volt alkalmam játszani, már úgy értve, hogy a game teljesen arra a szintre épít mint a képregény, teljesen ugyanazt kapjuk meg csak vizuális formában. Ez az Ultimate Spiderman. Mint jól tudjuk a képregények között Pókember a legnépszerűbb karakter. Lassan 51 éves lesz Póki, s az 50. évfordulóját tavaly kellően megünnepelték. Hiszen rengeteg gyerek arcára csal mosolyt egy-egy képregény. Tudom, mert kicsi koromban én a Garfield képregényekért voltam oda-vissza. De ahogy kezdtem növekedni, megtetszett a Pókember is. Persze itt most csak a képregényeimre utalok. A mai napig gyűjtöm a Pókember képregényeket. Név szerint a Hihetetlen Pókembert. Na de a játék. A legjobban az lepett meg, hogy meseszerűen alkották meg a játékot, az első benyomásom? F*ck Yeah.

Nekem nagyon bejön, a Pókember 3 kolosszális csalódása után nagyon jól jött nekem ez a játék. Úgy gondolom, hogy ez a jó pókember játékok táborába sorolható. Mert mondjuk az ultimate allience nem a legjobb, de azt inkább a "majd egyszer kijátszom" kategóriába sorolnám. Mondjuk ez a game azért is nagyon tetszik, mert ugye az Ultimate Pók univerzumot viszi a vállán. Mint tudjuk azt is, hogy Pókembernek három univerzuma is van. Pókember, A Csodálatos Pókember és ez a Hihetetlen Pókember. Jól esik hosszú olvasások után ki is játszani a történetet. De tudom, hogy vannak olyanok akik nem játszották a képregényeket és nem olvasták a játékot, már a teszt elején merem ajánlani minden korosztálynak, mert ugye az én 17 évemmel is nekiülök ilyenekkel játszani. Sok embertől hallottam, hogy ez dedós és gyermeteg játék. Tényleg? Komolyan? Azért mert meseszerűen van megalkotva? Akkor ennyi erővel a Web of Shadows is lehetne gyerekes, mert annak nem élethű a grafja.

De komolyan tényleg gyerekes? Az ilyeneknek a Lego Racerst szoktam ajánlni, mert az tényleg gyerekes, de mókás játék. Na. A jól ismert Treyarch és a Beenox emberei dugták össze a fejüket, és megalkották ezt. Az Activison bocsátotta végső útjára a játékot. 2005. szeptember 19-én. Megmondom őszintén nektek erről a játékról az ég egy adta világon nem hallottam egy szót sem. Akkor kezdjük az elemzést. Történetet most nem áll módomban írni, mert aki valaha Póki játékokkal játszott, akkor tudja mi a szabály. Nekünk kell megállítani a gonoszt és megvédeni az ártatlan civil lakosságot. Na jó, megpróbálok valamit a képregénytudásomból felmutatni történeti szempontból.

Történet

A játék veszi szépen sorjában a lapokat. Az első küldetésünk előtt szépen levezették, hogy Peter Parkert megmarja az a bizonyos radioaktív pók. Aztán szépen sorban halad, s azt a történetszálat kapjuk meg elsőként, ami talán a leghíresebb Pókember történet. Ez pedig Venom az az a Méreg története. Illik tudni, hogy ő Pókember legelvetemültebb, legkegyetlenebb ellenfele. Na ugye Peter és Eddie Brcok Barátok, s az apjuk is ugyanilyen kapcsolatban álltak egymással. (Mármint a két fater). És mindenképpen meg akarták előzni a rákot, megpróbálták a rák ellenszerét előállítani.

Azonban mindkettő tudós repülőgép szerencsétlenségben meghal, és így hátramarad az a titkos, félelmetes anyag, amit Venomnak hívnak. Eddie betör ebbe az úgynevezett hűtőházba és ellopja a Venom anyagot, rárugaszkodik a testére az anyag, s Eddie-t legyőzhetetlen gyilkológéppé változtatja. Na dióhéjban ennyi a sztori. A többi részét nem írom le, szembesüljetek vele ti. Én őszintén megmondom Pókember történetek közül, ezt nem szerettem a legjobban, a Spectacular Spider-Man mesesorozat is ezt a történetet dolgozta fel és a játék is. Szóval elnyerte a tetszésemet.

Játékmenet

Na akkor vegyük sorba. Mint mondtam a megvalósítása rengeteg pontot dob a játék hangulatán. Aki rajongott a képregényekért, vagy rajong most is, akkor annak garantáltan tetszeni fog, mert a játékkészítők úgy alkották meg a játszóteret, mintha egy mozgó képregényt látnánk a képernyőn. Belőlem legalábbis elsőre pozitívumot váltott ki. Na a menü egyszerű, lehet játék közben menteni, és a többi szokásos fontos dolgot. A beállításoknál azonban nincs sok variáció. Grafika szempontból nekem ugye nagyon tetszik, de csak annyi beállítás van, hogy felbontás, meg még 1-2 opció. De nem baj így is klappol minden. Az irányítás azonban egy picit csalóka volt előre. Ha úgy akartok játszani, mint az eddigi Pókember játékkal, akkor az egeret rendesen állítsátok be, mert nekem elsőre össze-vissza forgott a képernyő.

Nem tudom, hogy inverzre volt-e beállítva, vagy kitudja. A lényeg, hogy most már tökéletesen működik. A játék megkezdése előtt módunkban áll nevet választani magunknak, ez szerintem nem annyira fontos, én hagytam az alapnevet. Azon csodálkoztam még, hogy nincs nehézségi fokozat, nem lehet választani nehézségi szintet. Na de nehézség nélkül el kezdjük a játékot. A küldetés előtt közvetlenül lejátsszák szépen képregényes formában a történetet, de tényleg olyan mintha egy mozgó képregényt látnál, nagyon jó. Aztán semmi kertelés azonnal jön a legfélelmetesebb ellenfelünk. Venom. Egyből jöhet a bunyó. Kétféle ütést tudunk leadni, automatikusan Q és az E billentyűvel. Rúgássorozat, ütéssorozat. Ugrálás közben is szépen pontosan tudunk ütni és zuhanórepülésben is jól megtudjuk agyalni az ellenfelet. A pókösztön is sokat segít a harcok során, hiszen ha veszély van, el kezdi bilizgálni Peter/Pókember nyakát és rögtön tudjuk, hogy el kell távozni egy picikét, ha nem akarunk nagy bajt. Jöjjön a hálószövés. A játék során rengeteg terepet kell meghódítanunk, és mi lenne erre a legalkalmasabb? A bicikli? A tricikli? Nem. Ebben a játékban a hálószövős közlekedés a Shattered Dimensionsban látottakra emlékeztet. Nagyon jók a hálószövés közben keltett mozgások, kicsit sem merev, a testtartása Pókinak, hanem szépen adja magát. A falon mászás is nagyon jól el lett találva. Sok olyan Pókember játék létezik, köztük a Csodálatos Póki is, hogy ha neki mész a falnak és nyomod közbe az irány nyilat, akkor egyenesen felmászik a falra.

Szerintem ez nem jó megoldás. Az a korrekt, ha gombnyomással tudod aktiválni azt, hogy mikor és hol másszon fel az adott függőleges terepre. Itt az "F" betűt megnyomod s azonnal a falra tapad, ez zuhanás közben is alkalmazható, hiszen ha zuhansz és kilátástalan a helyzeted, suhanj egy közeli falhoz és nyomd meg az "F" billentyűt, s máris megmenekültél. Én számos helyzetben kiterültem, poénos, amikor leugrasz egy óriási torony tetejéről, s szétterülsz mint a mákos csík'. Ez nekem nagyon tetszett. Ugrásból is több variáció van. Egyszer ugrasz, és kétszer ugrasz. Hozzáteszem az ugrás nagyon jó benne, mert annyira nagyot lendül Póki, hogy végre kiélhettem magam a háztetőkön ugrálva is. Itt megint a többi Pók játékra térek ki. Jól lettek megalkotva, de a háztetőkön ugrálás nem adta meg azt a feelinget, amit szerettem volna. Ellenben itt annyira jó ugrálni a háztetőkön. A szabad kóborlás egyik erős pozitívuma közé tartozik a lendülés is. Azért az a negatívum táborába sorolható, hogy igencsak nehézkes gyorsan hintázni a házak között, mert vannak ugye a különböző küldetések, ahol sietni kell. Na és itt látszik meg igazán a játék kicsinyke gyengesége. Mert ha szövögetsz is a kamera néha bepörög szó szerint, és így nehézkes oda irányítani Pókit, ahová mi akarjuk, s nem a gép.

Ez persze csak egy kis nyúlfarknyi dolog, nem annyira vészes, de feltűnő, azonban ez nem ront a játékélményen. Na de még egy óriási pozitívum. Olyan nagy és olyan király a bejárható terület, hogy nem hittem a saját két szememnek amikor megláttam. Arra gondoltam, hogy á megint egy elcsépelt Pókjáték, amiben nincs nagy terület. De tévedtem. Játék közben csak mentem mentem mentem és mentem. S egyszer csak azt vettem észre, hogy már km-ekre eltértem a kijelölt úttól. Kíváncsiságból belekukkantottam a térképbe is a főmenüben és azt a makarónis grízesgombócot. Igencsak szép nagy a bejárható terület. Ebben a játékban nagyon jól el lett találva a szabad kóborlás. Ugye király az ugrótechnika, mint egy gumimacinak, zseniális a hálószövés, és a laza futás is nagyon tetszetős. Szóval én még a szabad kóborlást sem tudom megunni, annyira el lett találva a játék. Még a bunyókra visszatérve. Könnyű, de igencsak látványos legyőzni az ellenfelet. Az ütéseket már ugye leírtam, hogy milyen billentyűparanccsal tudunk ütést leadni. De van még más is, ha a csávó a földre került, le is lehet szögezni a talajhoz a hálónkkal, ezt ismét egy új billentyűparanccsal lehet véghez vinni.

A járókelők és a Pókember kapcsolatáról még nem beszéltem. Hát igencsak furcsa és különös lett. Ha teszem azt odamész egy járókelőhöz, vagy csak közelítesz felé, a csávó vagy a nőstény el kezd hullámozni és kitér az utadból, vagy úgy kezd mozogni mint egy robot táncos. Ez nagyon durva dolog, picikét negatívum is, hiszen elég fura az, ha bárkihez bármikor odamész, kitér az utadból. De persze annyi pozitívuma van a játéknak, hogy ezek a kis negatívumok eltörpülnek mellette. De attól még maradnak a rossz tulajdonságai is. Annyi biztos, nélkülünk New York nem igazi nagyváros. Mi vagyunk ennek a helynek a védelmezője. Egy pillanatra sem veszíthetjük szem elől az ártatlan civil lakosságot. Mert a veszély mindig jelen lesz, mindig lesz olyan, aki Pókember életére tör. Szóval vágjatok bele. Nagyon jó játék, és ez enyhe kifejezés. Persze azt tudjátok, hogy ez mind saját vélemény. Szóval ti döntsétek el tetszik-e egy játék, én csak rávezetni akarlak benneteket a jó, hasznos játékokra.

Grafika

A grafika mint azt már megemlítettem egy kis mondatomban, képregényszerű, meseszerű. Olyan mintha egy Pókember mese grafikájával játszanál. De ez nem baj, hiszen ez adja azt a képregényes érzést végig a játékmenet során. Én egyből a látványba szerettem bele, amikor leültem kipróbálni pár napja. Max felbontáson irtózatosan jól néz ki. Persze 640*768-on is remek, de látni lehet a fodrozódásokat az épületekben, pókiban és minden másban. Nincsenek az elemek úgy elsimítva. De hozzáteszem én minimumba kezdtem el vele játszani, és vagy az én szememmel van a baj, vagy tényleg remek így is a játék. Mert meg sem néztem a beállításokat, nem is akartam állítani rajta, mert azt hittem ilyen a max grafikai beállítás. De rájöttem, hogy van még feljebb is. És remek.

Hang

Na ez egy kicsit vicces. A játékmenet során azok a kis pöcögős zenék amik mennek, hát nagyon élvezetesek. Ha lehetne káromkodni azt mondanám, hogy b***a a fülem. De nem szabad ilyen csúnya szavakat használnom. Mint mondtam a pöcögős zenék nagyon mennek az egész játékmenethez. Ahogy ugrálsz úgy a hang végig követ téged. Pöc Pöc Pöc Pöc. Esküszöm ilyen kis aláfestőzenék szólnak a pályákon. Nagyon aranyos komolyan. A párbeszédek hangjai is remekül lettek effektelve, minden kis zajra nem ügyeltek a fejlesztők, de nem is ez a lényeg. Minden klappol. Készítettem ismét egy kis Játékmenet videót. Rögtön a videóm elején ott lesz a Pöcögős zene, füleljetek, nagy szám.

Összességében

Ez a játék úgy jó ahogy van. Nem tudom, olyan játékokat hagytam ki eddig. Kezdődött a Sniper Elite V2-vel, arról sem hallottam soha, és micsoda játék. És most itt van a Póki is. Erről sem hallottam, de ahogy kutakodtam, gondoltam teszek egy próbát vele. Nem bántam meg, mert eszméletlen jó. Lehet, hogy most gyerekes leszek, de a Csodálatos Pókember után nekem ez a második kedvenc Pókember játékom. Próbáljátok ki, mert ezt látni kell és érezni. Sziasztok!