Assassin's Creed az asszaszinok megjelenése előtt?

A bevezető után, de a teszt előtt érdemes pár dolgot leszögezni annak, aki még nem játszott huzamosabb ideig a játékkal:
- (szerintem) nagyon szembeötlő, hogy a Witcherből merítettek sokat az újítások terén
- az Arkham szériából átvett elemekkel "vádolt" Syndicate után itt is felfedeztem néhány ötlet-átemelést
- aki nagyobb gamer mint én, biztos más játékokkal is párhuzamba tudja állítani, akár plágiummal vádolni őket, de amennyi játék ma készül, lehetetlen nem ugyan azokba az ötletekbe belefutni több helyen
- egyesek szerint egy csöppet sem nevezhető a játék Assassin's Creednek
- hatalmas a térkép, a felfedezendő terület, a küldetések, a játékidő, az elődjéhez, az Originshez képest is!

De várjunk csak, az Origins meséli el, hogyan jött létre az Assassinok rendje! Akkor itt ezt hogy?
Igen, ez nem egy hagyományos AC, elemeiben hasonló, de még sem lehet teljes AC-érzetünk, hiszen nincs testvériség meg rejtett penge stb, de zsoldosok vagyunk, ami kind of asszaszin, és megvan a rejtőzködés és az olyan elemek, amik beleillenek a szériába, szóval inkább azt mondanám, hogy AC ez, csak más megközelítésben.
Egyesek szerint (hivatalos forrásokról nem tudok) ez a játék a templomos rendnek az Originse, ez az "ő felvezetőjük", bár némi hiányérzetünk azért lehet, főleg a DLC-k kijátszása után. De erről a DLC menüpontban.

Térjünk a lényegre

Szóval a játék... ott kezdődik, hogy választhatunk a férfi és női (Alexios és Kassandra) karakterek közül, és az általunk választott lesz a főhős, a másik pedig a nemezisünk. Kánon szerint Kassandra a pozitív szereplő, a 'hősnő'. A főküldetésben vállalt döntéseinknek nagy kihatása lesz az egész játékban, akárcsak a vaják kalandjainál. egy olyan hely lesz ahol nem lehet döntenünk, az is a DLC-ben

A sztoriról mint mindenki tudja, az ókori görögök vannak a főszerepben, aki pedig emlékszik a középiskolai irodalom órákra, sejtheti, hogy a történetben itt bizony lesz dráma, komédia, tragikomédia és minden más. Aki pedig a történelemórákra is emlékszik, az jól sejti hogy lesz kőkemény b**ulás is. Családon kívül, belül, kecskével. Nyilván nem a mi családunkon belül, hanem a kalandozásunk során lesznek ilyen "PC" (nem asztali PC, hanem political correct, haha) küldetések, erre jobb ha mindenki felkészül. Bár itt annyira nem erőltetett, propaganda hatásúak a PC elemek, mint máshol, elvégre a görögöknél ezek köztudottan zajlottak a történelmi ismereteink szerint, és van némi beleszólásunk a románcainkba is. Tehát a fő, de akár a mellékküldetésekre is fel kell készülni, hogy bizony kisebb-nagyobb mind*** érhet minket ha a végére érünk. De lehet, hogy már a legelején.

Nem kifejezetten spoiler, de meg kell említeni, hogy ezek miatt a mellékszálakban hozott döntéseink sokszor súlytalanok és kiábrándítóak. Hiába van ott a választás lehetősége, hogy megmented e az adott személyt vagy nem, gyakran a megmentés opciónak is balul sül el a vége, tragikomédia formájában, míg az ellenfél kiiktatásánál szimpla drámai halált hal a másik.

A történet alappillére(i)

A főszál valójában nem is egy, hanem kettő, vagy akár három. Egyrészt, meg kell találni a családunkat, egyesíteni, vagy kiiktatni, másrészt a templomosok elő-rendjét felkutatni és felszámolni, Athént megmenteni, testvérünket visszatéríteni hozzánk, vagy őt is kiiktatni, emellett zsoldosként keresni kenyerünket.
A családfa elég zűrös, ahogy a görögöknél az illik, ez eredményezni fog pár másik főszálat, a szekta felkutatása pedig szintén egy nagyon komplex és zűrös folyamat lesz.

Ezeken kívül lesz jó pár segítőtársunk is, akik a kalandunk során elkísérnek és támogatnak, majd belőlük is szövődnek mellékszálak.
Ettől jobban nehéz lenne spoilermentesen körülírni a cselekményt, úgyhogy lépjünk is tovább.
Egy dolgot érdemes leszögezni: az alaptörténet sokféleképpen végződhet, ezeket mind a döntéseink határozzák meg, hogy mennyire lesz happyend vagy szomorú nekem a lehető legszomorúbbat sikerült összehoznom.
A DLC sztori vége azonban fix, nem befolyásolható, bár ott is van néhány apróbb beleszólásunk.

Játékmenet

A játékmenet megegyezik az Originsben látottal, plusz itt kibővül a tengeri csatákkal, amik nagy szerepet kapnak akárcsak a 4. részben, és a stúdió ügyesen tovább szőtte és kibővítette az előző részben behozott pozitív elemeket, és elhanyagolta a negatívakat (volt ilyen?). Például: az Egyiptomban megismert Phylakitai-ok, azok a magasan képzett, erős harcosok akikből alig volt 5-6 és kvázi mini-boss volt mind, most zsoldosok formájában fejvadászként jönnek a nyakunkra, ha körözést adnak ki a fejünkre, vagy éppen mi iktathatjuk ki őket, ha rajtuk van vérdíj, de akárcsak a felszereléseiért, és nemcsak 5-6, hanem akár a végtelenségig generálja őket a játék.

Mert itt bizony a felszerelésnek nagy szerepe van, nemcsak azért hogy eladjuk és aranyunk legyen, hanem szétbonthatjuk anyagaira, és azokból húzhatjuk magasabb szintre a felszerelésünket. Lehet ez csak nálam volt így, de nyersanyagot sokkal nehezebb volt szerezni, mint pénzt, ezért erre érdemes figyelni.
De egyébként a fejlődés elég komoly probléma, még easy módban is egy 2-3 szinttel magasabb ellenfél kiiktatása is nehézséget okozhat, ha nem alkalmazzuk jól a spéci képességeinket.

Igen, van sok-sok féle képesség mint korábban is, vagy mint más játékokban, amiket fejleszthetünk több szinten és néhányat adhatunk hozzá a felhasználási menünkhöz, kb hasonlóan mint ahogy a Witchernél, bár itt választékosabb a repertoár, és több spéci képességet lehet egyszerre használni. Hogyha pedig rossz képességeket fejlesztettünk, egy nagyobb összegért el tudjuk távolítani az összeset, és újra elosztani azokat a pontokat.
Igen, van több fajta fegyvernem, több féle íj, választhatunk bőven, vannak speciálisan ezekhez kötött képességek, de ezeket nem szeretném részletezni, elvégre ezek eléggé egyértelműek és könnyen átláthatóak.

Mintha valami hiányozna, vagy nem?

Igen is, meg nem is. A jelenkori történetszál nagyon durván le lett faragva az alapjátékban, így utólag nehezen emlékszem vissza, hogy mikor is kellett félbehagynom a kalandozást. Ami nem is feltétlenül baj, elvégre sokan fejezték ki nemtetszésüket a rajongók közül, hogy ne legyen ekkora súlya ennek, én is ezek közé tartozom.
Viszont a DLC-ben sokkal nagyobb szerepet kap az animuson kívüli élet, és enyhén összecsapott hatást kelt, és több ponton magára haragította a közönséget, ami elég nagy baj.

Miről is van szó konkrétan? Az előző részben megismert Layla Hassan a jelenbéli karakterünk, aki ugye templomos volt vagy mi, nem is kifejezetten asszaszin, de kifejlesztette ezt a technológiát, hogy a nem saját őseid emlékét is újra tudod élni, ő is így tette ezt a két részben. Emiatt dezertált a templomosoktól, akik követik őt és velük futunk versenyt, vagy valami ilyesmi. És itt jön a képbe a probléma, hogy a jelenbéli történetszál a DLC-ben jobban folytatódik, mint az alapjátékban.

A DLC-k és az AC-lét

Már az előző részben is nagyobb teret kaptak, elég jól kidolgozottak voltak, itt ezt szintén tovább gondolták. Alapból 2 nagyobb DLC-t kapunk (meg vannak más kiegek is a játékon belül, de azok olyanok, mint a sima mellékküldik), amiből az egyik az alaptérképbe van integrálva, egy kisebb minijátékot kapunk egy erősebb sztorival, bemutatva az asszaszin rend előzményét és összekapcsolva a játékot a széria többi darabjával, a másik pedig egy többrészes térkép, megspékelve a görög mitológiával, az Isu fajjal, elképesztően nagy területtel.

E két DLC-ben is megmaradnak a döntési jogaink, de a végkifejletet nem tudjuk befolyásolni ezekkel.
Az első DLC olyan szempontból kétes megítélésű, hogy az alapsztorit szinte kizárja, nem integrálja be, és itt is egyfajta asszaszin-templomos előzménysztorit ismerünk meg, ami furcsa, így pár évvel az Origins, azaz a rendek megalakulása után. Azaz hiába kaptuk most meg a két eredet sztorit, azért még lehetne hova visszamenni az időben, lenne mit elmesélni, hogy és mint fedezték fel az emberek ezeket az Isu-ereklyéket.

A második DLC konkrétan görög mitológiai helyeken játszódik csak a jelenen kívül, hatalmas alapterülettel, találkozhatunk görög félistenekkel, istenekkel, akik valójában az Isuk voltak esélyünk van seggbe rúgni őket is, ami azért elég menő, bár egyben lelombozó lehet, hogy nincs semmi isteni erő, mágia stb, minden az Isu-tudományból képződött. Viszont a sorozatból ez a rész hoz a legközelebb talán az Isuhoz, ami a szériának az alapja és eddig misztikum övezte. Közöttük tudunk mozogni, küzdeni, interakcióba lépni velük. A felháborodás tárgya itt is az, hogy ez miért DLC, miért nem az alap cselekmény része?
Úgyhogy akit érdekel a komplett sztori, annak mindenféleképpen megéri a DLC-ket is beszerezni.

Egyéb fontos dolgok

A játék hasonlóan az elődhöz, jobban optimalizált és fényévekkel kevesebb bug maradt benne, mint anno az 1-től a Unity-ig bezáróan, ami plusz pont. Az irányítás eltér a megszokottól, akárcsak az előző részben. Kezelhetőbb lett szerintem, ami pozitívum a szériának.
A grafikája iszonyatosan szép és látványos, azonban FHD-n magas részletesség és 60 fps mellett már nem árt hozzá egy combosabb kártya se, mert a gépigénye hatalmas, ráadásul a Denuvo miatt a processzort is eszi rendesen.
Játék előtt mindenképpen érdemes szétnézni pár játéktesztet Youtube-on a konfigunkkal, hogy kb milyen beállításon milyen eredményre számítsunk, ha nem a jobb/újabb alkatrészek vannak a gépünkben.