Úrihölgyből Bear Grylls: Tomb Raider Teszt

Mi tagadás az 1996-ban rajtolt Tomb Raider sorozat az elmúlt években már nem ragyogott olyan fényesen. Az első részt követően megélt 1-2 jó folytatást és egy Angel Of Darkness-t is ami majdnem meg is ölte a szériát, majd három évvel később jött a vérfrissítés a Tomb Raider Legends képében. Eladásokban ez a rész az összes előtte megjelentett játékot kenterbe verte, úgyhogy nem csoda, hogy az elkövetkezendő két évben két további, a Legends játékmechanikájára hajazó Tomb Raider is napvilágot látott. Ez volt az Anniversary és a Underworld amik majdnem ismét a sírba taszították a sorozatot, DE.......

A kezdetek

Igen, megint itt vagyunk. Lara megkapta a második ráncfelvarrását és a Crystal Dynamics úgy döntött, hogy ezt a manapság menő eredettörténet keretein belül teszi. A történet In medias Res belecsap a lecsóba és máris egy hajótörés kellős közepén találjuk magunkat. Ezt követően van kb. 5 (ha nem 6) másodperc nyugalmunk, még valaki hátulról fejbe nem kólintja Larat, majd fejjel lefelé ébredünk egy barlangban, megkötözve. Innentől kezdve a játék pedig folyamatosan pörög és nyomja az adrenalin löketeket egészen addig amíg a végére nem érünk.

Ismerkedés az új Lara-val

Lara és vele együtt a játékmenet is drasztikus változásokon esett át. Nincsenek többé komoly fejtörők, nincs többé dupla pisztoly és a hátraszaltós lövöldözésnek is búcsút inthetünk (morzsoljon el mindenki egy könnycseppet), viszont ezek helyett van kőkemény túlélés. Az új Larának ez élete első kalandja. Soha nem ölt még embert, soha nem kellet vadásznia az élelemért és még sorolhatnám.
A karakter fejlődése nagyon ügyesen lett megoldva. Lara a szemünk előtt válik zöldfülű régészből azzá az ikonikus karakterré akit mindannyian ismerünk és szeretünk. Az egész játék is teljesen más hangulatot kapott. A cél most már nem a régiségek felkutatása, hanem az hogy élve kijussunk a szigetről. A játék első 1-2 órájában megismerkedünk a szigettel és az új Lara képességeivel (bár ezeknek a képességeknek a száma fele sincs azoknak amiket a játék utolsó óráiban tudunk) a játékmechanikával fejlődésrendszerrel és a többi. Tehát nyugodtan vehetjük tutorialnak, bár már ez is hatalmas izgalmak keretein belül zajlik.

A sziget lelke

Kétség sincs felőle, az új Tomb Raider hangulata talán a legerősebb része a játéknak. Amikor az ember először tölti be a játékot, csak ámul meg bámul és ez így megy egészen a játék végéig. A grafika lenyűgöző, nem csak maga a grafikus motor miatt, sokkal inkább az elképesztően festői tájak végett. A sziget hatalmasnak és rejtélyesnek hat. A zene és a szinkronhangok is a helyükön vannak, ám ezen a téren semmi kiemelkedőt nem nyújt a játék. A hangulattal már más a helyzet. Egy percig sem érezhetjük magunkat biztonságban. A sztorinak lehengerlően jó a ritmusa; az egyik percben még teljes a nyugodtság, a következőben pedig egy zuhanó repülőgépből ugrunk ki egy alig működő ejtőernyővel. A Tomb Raider játszása közben egyszerűen lehetetlen huzamosabb szünetet tartani mert mindig látni akarod hogy mi fog következőnek történni.

Az arany középút

Ideje szót ejtenem magáról a játékmenetről, amely tulajdonképpen két szegmensre oszlik fel: Platformolás és Harc. A Platform elemek a játék elején pofon egyszerűek, de ez az előrehaladásunkkal változik. Újabb nehézségek állnak az utunkba, melyekre Lara újabb kütyüket alkot, mint például a kilőhető kötél vagy a lángoló nyílvessző. Ezeknek a kütyüknek a harc során is hasznát fogjuk látni.
Maga a küzdelem a platformozáshoz hasonlóan a játék előrehaladtával egyre bonyolultabbá és mélyebbé válik. Minden elhullott ellenfélért Xp-t kapunk, és minél ügyesebben vitelezzük ki a gyilkolásokat annál több jár érte. Ezekért a tapasztalati pontokért aztán Skillpointokat kapunk, amiket a szigeten elszórt tábortüzeknél válthatunk be még halálosabb trükkökre (az ellenfeleink szemébe port dobhatunk és hasonlók), továbbá itt fejleszthetjük a fegyvereinket is az összeszedett Savage pointjainkkal amiket általában ládikákban találhatunk.
A játék természetesen lopakodásra is esélyt ad (ám ezt sajnos nem minden esetben, néha kénytelenek vagyunk a szemtől-szembeni konfrontálódásra). Ez a rész is bravúrosan teljesít, mivel az ellenséges mesterséges intelligencia egészen okos és életszerű döntéseket hoz. Esélyünk van a helyzeteket egyetlen halálos de csöndes fejlövéssel megoldani az íjunk segítségével, vagy akár a közelükbe is osonhatunk megfojtani az ellent. A legjobb az egészben hogy a játék nagyon ügyesen adagolja a platformozós és a harci elemeket és mivel a játék folyamán mindkettő egyre komolyabb ezért egy percig se fogunk unatkozni. Fontos még megemlíteni hogy a sziget amin mászkálunk Sandbox, tehát bármikor visszamehetünk a régebbi helyszínekre és felkutathatjuk a rejtett Tomb-okat. A játéknak ezen része leginkább a régi TR játékokat idézi meg. Mindig van egy logikai feladvány aminek a megoldása után eljutunk a kincshez. Ezért általában a program Xp-vel és fegyver alkatrészekkel jutalmaz.

A Verdikt

Mindent összevetve bátran kijelenthetem hogy a Tomb Raider egy csodás alkotás és az idei mezőny legerősebb tagja. A játék ideje Normal fokozaton akár 10-15 órára is rúghat és mindez idő alatt teljes oktánszámon ég. A grafika csodálatos, a történet ha nem is a legjobb de mindenképp izgalmas megfejelve egy nagy adag sötét hangulattal. Ha egyszer elkap a gépszíj akkor bizony nem ereszt és te is jó sok időt fogsz az új Tomb Raiderbe ölni. De hidd el, megéri.

Értékelés : 9,5/10