GhostWire: Tokyo értékelések

34 óra után teljesen kimaxolva egy kicsit már másképp látom ezt a játékot. Bár a történetéhez inkább nem fűzök semmit, megvannak a maga pillanatai. Az antihősünk egy megtört személy, a hőseink szintén. A különbség hogy másképp kezelik a helyzetet legfőképp mert hőseink nincsenek egyedül. Jól próbálja szemléltetni, hogy bajban bizony ér másokra támaszkodni nem kell mindennel egyedül megbírkózni. Nekem tetszett. Ami a játék nagyrészét adja ki, az az openworld és végtelennek tűnő grindolás. Az első pár óra után belejön az ember és már láthatóvá válik hogy mit kell majd csinálni több órán keresztül. Ez a része ami miatt csak azoknak tudnám ajánlani akik szeretik az ilyeneket. Az üde színfoltokat talán a mellékküldetések jelentik, amikből elég sok van és nem érződnek ugyan olyannak, valamivel mindig megfűszerezték őket. A grafikája elég szép de viszonylag hamar rájön az ember, hogy a pár tucat model legfőképp épületek viszonylag sokszor ismétlődnek. Az illúzió, hogy egy nagyvárosnak egy kis kerületében vagyunk hamar elpárolog emiatt. Shibuya egyes részei teljesen felismerhetőek, főleg a híresebbek, de sok helyen egészen egyedi dolgokat alkottak amik vagy bejönnek vagy nem. A mézes-mázas csili-vili effektekkel meg nem tudok mit kezdeni. RT alatt a fények, árnyékok, tűkröződések viszonylag jók de ha az nincs eléggé elszomorító a helyzet, főleg a screenscpace tükröződések miatt. Az eső és hópelyhek helyettesítése írásjelekkel pedig különösen tetszett. A harcrendszer egyedi, de vagy megszokod vagy nem. 50-es szinten (max) már szinte semmi nem áll az utadba, még a fejetlen MI se. Legnehezebb fokozaton azért javasolt a lopakodás és csendes túlvilágbaküldés mert a rohadékok még a sehonnan is előjönnek.

A Ghostwire Tokyo elsőre egy érdekes játéknak tűnik ám olyan hat óra után hamar észreveszi az ember, hogy elkezdi unni, a tartalom pedig nem elég ahhoz, hogy vissza szerezze tőle a játékos az érdeklődést. A történet az egyetlen dolog ami motivál, hogy végigjátszd, de a játékmenet hamar monotonná válik, és semmi gond nem lenne a harc rendszerrel attól, hogy lassú, de itt sokkal inkább éri meg stealthben letudni mindent mert feleslegesen komplikálták túl szerintem. Összességében ha valaki szereti a japán játékokat akkor a kultúrát szépítő jegyei miatt valószínűleg szeretni fogod, de aki többet vár, pontosabban azt, hogy valamitől kiemelkedjen a többi japán-stílusú játék közül annak sajnos csalódást fog okozni, és még úgy is hogyha nem vársz sokat tőle. Kicsikét jobb, mint egy oké játék azért.