Menu
Gépigény Google+ profilja
Gépigény Google+ profilja
Gépigény Google+ profilja
Gépigény Facebook profilja
imperiusrex
Szint 18
imperiusrex avatar
18 éves, férfi
Nógrád-megye
Magyarország
Offline, itt járt 1 napja
5 éve tag
A Jáde Birodalom legendája
Írta: imperiusrex, 2013. augusztus 08., játékteszt
Játék: Jade Empire Special Edition

Jelen tesztemben egy nagyszerű játékot szeretnék bemutatni, ami az egzotikus keleti kultúrákat, mély történetet, és varázslatos hangulatot ötvöz. Mi sül ki belőle? Tesztemben kiderül.

Üdvözöllek benneteket legújabb tesztemben, melyben a Jade Empire nevű, viszonylag régi játékot mutatom be nektek, de mielőtt elkezdenénk, szeretném, ha beszélnénk egy kicsit a Retro hangulatról. Azért tartom ezt fontosnak elmondani a tesztem elején, mivel egyre jobban azt veszem észre, hogy a mai játékok kezdenek szinte saját árnyékukká válni. Ha jól belegondolunk, régen szinte minden igényes, és minőségi volt. A zenék (pl.: London Boys, Queen, Michael Jackson,), a filmek (nagy kedvenceim közé tartoznak a Bud Spencer, Terence Hill filmek, azon belül is számomra a legjobbak, a Nincs kettő, négy nélkül; ill. a Mert különben dühbe jövünk). A rajzfilmek (Yu Gi Oh, Pokemon, Godzilla, Szellemirtók legújabb kalandjai, Garfield és barátai stb.), de ami a legfontosabb, hogy a játékok is (KOTOR I-II; Dungeon Keeper I-II; The Elder Srolls sorozat, és többek közt ide sorolhatnám jelen tesztünk alanyát, a Jade Empire-t). Régen a jó dolgok készítéséhez két dolog kellett: tehetség, és anyagi háttér. Ma már mindenhez csak anyagi háttér kell; vagy nem így van?
Régen a zene készítéséhez kellett egy (vagy több) jó hanggal rendelkező énekes (esetleg néhány hangszeren játszó zenész), és egy jó manager, aki képes téged „úgymond” reklámozni. Ma már elég hozzá egy jó manager, aki pénzel és reklámoz téged, meg egy ügyes DJ. Ennyi. Végül is ha belegondolunk, egy mai generációs zeneszám abból áll, hogy a semmilyen énekesi adottsággal nem rendelkező „énekes” mellé bedobunk néhány bombázót/topmodellt, tele rakjuk 18+-os tartalommal, az „énekes” (vagy rapper) szájába írunk egy rímtelen katyvaszt, amit senki sem ért, oda teszünk a végére egy RIIIIHAAAA!-t, és készen van az ÖSSZES Pitbull szám.
Régen egy film elkészítéséhez, kellett egy csomó jó színész egy nagyszerű story, egy jó manager, az anyagi háttér érdekében, néhány jól megcélzott poén, esetleg verekedések, vagy harcok és kész bármelyik Bud Spencer és Terence Hill film (kivétel nélkül mindegyiket imádom). Egy mai film készítéséhez, kell néhány jó színész, egy csomó bombázó (nem, nem a repülőre gondolok), annyi mennyiségű CGI, ami James Cameron, és J.J Abhrams, eltitkolt fiának rémálmában sincs. Jöhetnek még mellé, hatalmas robbanások, és megkapjuk az elmúlt négy év, akciófilmjeinek a 95%-át.
Régen egy játék készítéséhez kellett, egy a kornak megfelelő kinézet, izgalmas játékmenet, jó történet, és reklám. Ma már csak elég a reklám; ugye? Mert ha egy jó marketingmanager, egy rossz, City Interactivos Sniper: Ghost Warrior 2 nevű borzadályt, olyan reklámmal, meg marketinggel tálal, hogy azt az új Cry Enginet használja, mint a Crysis 3, meg hogy távcsöves puskával tudunk majd lövöldözni (nem mintha ez a lehetőség ne lenne benne manapság minden harmadik játékban), akkor úgy fogják vinni, mint a cukrot. És ha még a játékos társadalom igényes része el is utasítja ezt a fajta förmedvényt (Metacritic leszavazza, a többi játékostól is csak azt halljuk, hogy nem jó), akkor is meg fog maradni a piacon, lévén meg fogja találni a „saját célközönségét”.
Azért tartottam ezeket, fontosnak elmondani, mert a régi játékoknak, nem volt célközönségük, lévén mindenki szórakoztatónak tartotta őket. Természetesen a mai korban is van nagyon sok gyöngyszem a sok hülyeség között, de szerintem mindannyian szeretnénk azt, hogy minél több jó játék legyen a piacon. Mindenki számára jó lenne látni, hogy a jelen generációban is születnének ilyen igényes és szép remekművek, mint jelen tesztünk alanya, a Jade Empire.
Sziasztok!
Jelen tesztemben egy fantasztikus játékot mutatok be számotokra, mely a Jade Empire névre hallgat. A játékot a Bioware fejlesztőcsapata készítette elsősorban XBOX 360-ra, majd később a 2K Games közreműködésével Pc-kre is eljuttatták (ők már ismerősek lehetnek a Borderlands nevű remekmű kapcsán). A tesztem során a játékot gyakran fogom összehasonlítani a Star Wars Knight’s of the Old Republic-kal – amit tesztem során KOTOR-nak nevezek majd -, elvégre mindkét gyümölcs ugyanarról a fáról való (és ha szabad megjegyeznem, mindkét gyümölcs ugyanolyan ízes és zamatos).
Nos, hogy most túl vagyunk a bevezetőn, csapjunk is a lecsóba.

Történet


Mielőtt mélyebben belemennénk a játék „rejtelmeibe”, egy valamit szögezzünk le! Történet: ez a játéknak azon része amely valami elképesztően jóra sikeredett. Ez az a story, amelyet ha leírnának, el lehetne adni egy önálló könyvnek, és bestseller lenne. Ha (jó) színészekkel egy filmet kerítenének köré, minimum 2 Oscart beseperne. Természetesen az elején ebből még nem nagyon tapasztalunk semmit, de már a szinkronszínészek varázslatos munkáját már az első perctől a fülünkben érezhetjük. Egész egyszerűen valami olyan űberelhetetlen munkát letettek az asztalra, amit a KOTOR óta nem tapasztaltam.
Ami nekem első benyomásra furának tűnt, az maga a történeti alapötlet, miszerint egy afféle keleti kultúrában játszódik az egész (nem merem kimondani, hogy kínai, mert nagyon sok más ázsiai kultúrabeli motívum is megfordul benne). Ez az európai ember számára olyan fura. Elvégre, ha azt mondják neki, hogy Ázsia, vagy Kína, egy (átlagos) ember fejében, egyből a ferde szemű emberek, és a karate, meg a kung fu jut az eszébe. Egyszóval arra akarok kilyukadni, hogy ez az a kultúra, amiről gyakorlatilag alig tudunk valamit, vagy talán semmit sem (legalábbis én így voltam ezzel, nem tudom, hogy más személyek mennyire ismerik az egzotikusabb kultúrákat). De ennek ellenére a fejlesztők, a történetet valami olyan elképesztően, jól szerkesztették meg, hogy pontosan beleilleszkedik a keleti kultúrák, ill. a játék köré felhúzott (gyakorlatilag) fantasy világba, szinte mm2 pontossággal.


A történettel kapcsolatban a spoilermentesen annyit, hogy miután kiválasztottuk a játékon belüli énünket (sajnos sajátot kreálni nem lehet, hiszen az nem tudna beleilleszkedni a játékon belüli átvezetőkbe), kiválasztottuk a neki szánt 2 alap harcstílust, és megadtuk a nevét, elkezdődik a játék, ahol elején, mi vidáman edzünk egyik barátunkkal, ahol már a game kezdetén megismerkedhetünk a harcrendszerrel. (de erről majd később). Miután alaposan elvertük, a mesterünk Li magához hívat, mert fontos dologról akar velünk beszélni. Ekkor közli velünk, hogy kik is vagyunk, csak egy árva, akit megmentett a Dirge nevezetű város ostrománál. Ekkor kerül tudtunkra, hogy mi vagyunk népünk, a lélekpapok (spiritmonk) utolsó élő képviselője, és hogy csak mi vagyunk képesek helyrehozni a birodalomban előforduló problémákat. Ugyanis a halottak lelkei elkezdtek beáramolni az élők világába, és a természet körforgásában valami hatalmas hiba van, mert a világ egyensúlyának megőrzésére született, Vízsárkány névre hallgató istenség, gyengül, és segítséget kér tőlünk, egy próbánk/meditációnk során. (Ez eddig nem spoiler, mert a játék nagyjából első 20 percében derül ki mindez). Ezek után a falut ahol eddig éltünk, megostromolják, és elrabolják Li mestert. A küldetés tehát adott. Megmenteni Li mestert, megtudni, hogy miért nyugtalanok a holtak szellemei, és hogy miért bolydult fel az egész természet. Persze amíg végigjutunk a válaszok megfejtéséhez, addig a játékmenet helyszínektől függően ad nekünk küldetéseket, ami tovább visz minket a történetben. Jó RPG-hez méltóan lesznek társaink, akik mind a történetben, mind a harcokban mellettünk lesznek, és nem kell mondanom, hogy mindnyájuknak egyedi karakterük lesz. Jó ez nyilván nem túl nagydolog, de kellemes érzés, hogy a fejlesztők ennyire sokat dolgoztak a bizonyos karakterek kidolgozásával, és hogy mindannyian ilyen emlékezetesekre sikerültek. Nekem személy szerint Fekete forgószél volt a kedvencem, mert ő sikerült a legemlékezetesebbre. Bár azt kicsit szomorúnak találtam, hogy egyszerre, csak 1 társ lehetett mellettünk, míg a KOTOR-ban 2 lehetett. Társainktól eltérve, maga a történet egyszerűen hihetetlenül jó lett. A benne lévő motívumok fenomenálisan lettek ötvözve, hisz szinte az egész Ázsiai kultúra repertoárja benne szerepelt, a indiai lélekvándorlás elmélettől kezdve, a kung fu harcművészeten keresztül, a mester-tanítvány viszonyon át, az abban a korban található zseniális találmányokig, minden. Egész egyszerűen az egész játékról ordít az igényesség, és a precíz minőségi munka. A storyt illetőleg pedig olyan csavarok és fordulatok lesznek benne, amik vetekednek, vagy akár meg is alázzák az „Én vagyok az apád” egymondatost. De most komolyan. A KOTOR első részében nem volt akkora csattanó, mint ebben. Sőt itt ráadásul nem is csak egy van hanem kapásból minimum 5. Egy szó mint száz, maga a történet több mint tökéletes lett.

Hangulat, zene

Egy játék csak akkor mondható jónak, ha van egy magával ragadó hangulata, ami a játék kezdetétől egészen a végéig magával kísér minket… ÉS ENNEK A JÁTÉKNAK VAN!!!


Egész egyszerűen nem lehet szavakba önteni azt az élményt, amikor a játéktéren mászkálva magával ragad a világ hangulata. Olyan mesteri szinten voltak képesek ötvözni a különböző mitológiákat, és valláskultúrákat, hogy arról könyvet lehetne írni. Az egész történetet belengi egy nagyszerű érzés, ami az igényesség és az epikusság keveréke. Nem bírok eleget áradozni arról, hogy a játéknak nagybetűs HANGULATA van. Amikor az ember a birodalom legnagyobb városában jár, akkor beleéli magát, hogy ott van. A piaci vásárosok, a sok beszélgető ember, és a mindenhol masírozó birodalmi katonák. Ha a temetőben járunk, akkor valóban a temetőben érezzük magunkat. A félig legombolt sírkövek, a kifosztott hullák, az élőholtak, és a szellemek látványa több mint hihetetlen.
Természetesen ehhez nem kis mértékben járul hozzá a zene is. Nos, igen. Most értünk el a tesztemben odáig, hogy minden férfiúi méltóságomat félretéve, térdet hajtok Jack Wall munkája előtt. Gratulálok. Ez az úriember valami felülmúlhatatlant tett le az asztalra. Na, ezt csinálja valaki utána!!!
De annak érdekében, hogy egy kis interaktivitást is vigyünk a tesztbe, egy játékot fogunk játszani.
1. Görgess le a tesztben a beillesztett videóig!
2. Csavard fel a hangerőt a számodra kellemes fokra, de aki fogékony a szép zenére, az maxra is csavarhatja!
3. Indítsd el a klippet, majd hunyd be a szemed és élvezd a zenét! Törekedj arra, hogy a hallottak alapján magad elé fess a gondolatoddal egy tájat. Higgyétek el, a hatás GARANTÁLT!

Nos? Nektek is tetszett ? (írjátok meg kommentben)
MERT NEKEM NAGYON!!! Jack Wall egy olyan zenei mesterművet tett le, ami hű az eredeti keleti kultúrák zenevilágához, de mégis a nyugati kultúrák erőteljes szimfóniáival vetekedik. Mesterien bánik, mind a dobokkal, a lantokkal, a fuvolákkal, és egész egyszerűen FUKIN GENIUS. Nem győzöm dicsérni. Komolyan olyan érzést vált ki az emberből, hogy a hallgatása alatt, a semmivel vetekedő kung fu tudásommal együtt mennék neki egy hadseregnek (abba már nem merek belegondolni, hogy akkor mi történik, ha majd ha leáll a zene XD ). És ez csak a játék főcímdala. De ilyenekkel van tele az egész játék. Ráadásul minden betétdalnak megvan a maga hangulata. Ez egy icipici spoiler lesz, de azért nem veszélyes. A játékban elő fog fordulni, hogy egy erdőbe keveredünk, ahonnét minden ember menekül, mert az erdőt a lakosok állításai szerint megszállta egy gonosz szellem, és a fák emiatt megbetegedtek. ÉN SZABÁLYOSAN RETTEGTEM A JÁTÉK AZON RÉSZÉN!!! Az a zene ami alatta ment, egész egyszerűen belőlem az apátia érzését váltotta ki. Minden olyan kihalt volt, és mindenből sugárzott a félelem.

Egy játék ritkán mondhatja el magáról, hogy belőlem ilyen érzéseket vált ki. Ettől eltérően a játék nagyon jól tud lavírozni a sötét, és a világos oldalon (nem Star Wars utalásnak szántam, de ha már így jött ki akkor egye fene). Ez alatt azt értem, hogy a játék szinte észrevétlenül képes átfordulni, sötétebb tónus felé, ahol az emberek halnak, a létező legbrutálisabb és undorítóbb módon (megeszik őket, leszakad a fejük, kifordul a belük, ledarálják őket, vagy éppen mi fordítjuk ki a nyakukat). A holtak lelkei köztünk járnak, és a halálunkat akarják stb. Más arcáról pedig a játék, egy gyönyörű, autentikus keleti kultúrát akar számunkra bemutatni, virágzó poliszokkal, és tradicionális élővilággal. Legutoljára ilyen stílusú kettősség bemutatására csak a KOTOR első része volt képes.

Grafika

Ami a grafikát illeti, az kifogástalan, szerintem még a mai generációnak is megfelel. Ugyanaz az-az Odessey engine hajtja, mint a KOTORT, és nagyjából ugyanolyan szépen is néz ki. Az arcmimikák tökéletesek, a látványvilág magával ragadó, tökéletesen illeszkedik. Igazából nem tudok túl sok mindent mondani róla, mert aki a KOTOR-ral játszott, annak semmi újat nem fog tudni mutatni. A hangulatot javarészt a storynak, és a zenének fogjuk köszönni, és a grafika, csupán annyit tesz hozzá, hogy le tudjuk olvasni párbeszéden belül a másik fél arcáról az érzelmeket. Ennyi. Nem ad hozzá, és nem is vesz el.

Játékmenet/harcrendszer

Ami a játékmenetet illeti, az 100% szerepjáték. Ismét csak a KOTOR-ral fogom összehasonlítani, hiszen játékmenet terén a game elég sokat merít, a Star Wars game területéről. Sétálunk egy területen belül, emberekkel beszélünk, megoldjuk az ügyes bajos dolgaikat, a küldik teljesítésével, pénzt és tapasztalatot szerzünk. Előbbit a zen mestereknél költhetjük el, utóbbit pedig a szintlépéseknél hasznosíthatjuk. És itt vázolnám a játék egy nagy hibáját, miszerint a játékban nem lehet karakterünknek felszerelést vásárolni.


Igen jól olvassátok, a játékban nem lehet testre szabni a karakterünket. Nem adhatunk neki semmilyen ruhát, semmilyen speciális felszerelést. Ugyanez a helyzet a kedves kompániánkkal is. Ez számomra hatalmas csalódás volt, tekintve, hogy a keleti kultúrák öltözködése milyen sokszínű, nagyon szerettem volna, magamra ölteni 1-2 ruhát. De nem… Helyette csak és kizárólag 3 dolgot lehet vásárolni.
- Tanítás: ami afféle tartós perk, aminek a tanulásához más képességeinkből kell áldozni.
Pl.: A kígyó fürgesége: Ennek a képességnek a segítségével, 3-mal nő a Chi-d, 2-vel nő a Fókuszod, de 3-mal csökken az Erőd. És még ehhez hasonlóak vannak.
- Ékkő: ezek a kis kövek egy számunkra különleges ékkőkeretbe helyezhető be, amelyekből csak meghatározott számút használhatunk. Tartósan adnak képességeket, de idővel jobbra fogjuk őket lecserélni.
- Fegyver: mielőtt mindenki azt hinné, hogy majd íjjal, meg dárdával fogja lekaszabolni az ellent, elárulom, hogy ebben a játékban a különböző harcstílusok fognak majd szolgálni fegyver gyanánt.
Fegyvertárunk különböző részei 4 dologból fognak állni. Lesznek tényleges fegyverek, amelyek a fókuszunkat emésztve fogják pusztítani az ellent. Általában hatásosak és erősek, de ha egyszer elfogy a fókusz, akkor nem használhatjuk a fegyvert tovább. Lesznek varázslatok is, amelyek majd a chinket fogják emészteni, viszont különleges képességeket adnak. Pl.: Tűzmágia = nagyobb pusztítás; Jégmágia = lassítás; Chi mágia = az ellenfélnek nem okoz sebzést, de tölti a chinket stb. Ezeket sem lehet hosszútávon használni, de amíg használhatjuk őket, addig nagyon hatásosak. Vannak amolyan rage-hez hasonló átváltozás stílusok. Ezek során egy már megölt, szörny, démon, vagy élőlény formáját, vehetjük fel, amivel nagyon nagy pusztítást vihetünk véghez, de ami baj vele, az az hogy nagyon zabálja a chit, és a ránk mért támadások is ugyanúgy számlálódnak. És végül elérkeztünk a harcstílusokhoz, de erről most a harcrendszer részlegben fogok említést tenni.
A harcstílusok képezik a fegyvertárunk alappilléreit. Ezek segítségével támadhatjuk az ellent, és vehetjük le életpontjaikat. Nem fogyaszt se chit, se fókuszt, de nekik is „lehet” különleges tulajdonságuk. Pl.: személyes kedvencem a bénító tenyér, amely ugyan nem okoz sérülést ellenfelünknek, de huzamosabb ideig lebénítja. Ezek között a harcstílusok között (a fent felsoroltakat is beleértve) a billentyű számgombjaival változtathatunk. Na és most jön egy kis feketeleves, amiért picit neheztelek a Jade Empire harcrendszerére, az pedig az, hogy Real Time. És most sokan azt kérdezhetitek, hogy „Azzal mi a baj?”. Az, hogy egy játékban vagy legyen, egy nagyon pörgős, mutatós real time harcrendszer, ahol sok az interakció, és a kivitelezhető kombó (Jedi Academy, Assassin’s Creed összes), vagy egy sokkal összetettebb, mondjuk kevésbé látványos, de átgondolt, körökre osztott, összetett harcrendszer (pl. KOTOR, Fallout 1-2). De itt egyik sincs!
A problémám abban nyilvánul meg, hogy a játék harcrendszere hiába real time, de nem látványos, és hiába összetett, de nem túl taktikus. Hogy ezt meg lehessen érteni, ahhoz meg kell vizsgálni egy harcot a játékban. Válasszunk egy harcstílust, és menjünk neki egy ellenfélnek. Azonnal szembesülünk, hogy a játékban harcstílusonként, legfeljebb 4 animáció van. És ez nem túlzás, ez az igazság. Elképesztően unalmas tud lenni, amikor már ötvenedjére is ugyanazt az animációt kell néznünk. Amikor az ember megnéz egy bármilyen Bruce Lee, vagy Chackie Chan filmet, akkor a film végére kapásból csak 90 fogást, ütést, és rúgást tud felsorolni fejből. Az a baj, hogy hiába real time, a harcrendszer, egyszerűen nem bír olyan látványt, és élményt nyújtani, mint bármelyik karate, vagy kung fu film. Állítólag a játékban vannak úgynevezett harmónikus kombók, amik nagyszerű látvánnyal járnak, és elképesztően erősek, viszont nekem nem sikerült megcsinálnom egyet sem, habár a legviccesebb az, hogy a játékban, egyszer sem szorultam rájuk. Mindig megvoltak az alap harcstílusok, amiket erőszeretettel használtam, és általában „NAGYON” hatásosak voltak. De akkor még mindig meg van az esély rá, hogy a harcrendszer nagyon taktikus, és sokat kell benne gondolkozni…, de nincs így. Komolyan mondom, én a játék során, összesen 3, azaz három darab, harcstílust használtam. Egy erőteljes támadóstílust, egy még erőteljesebb bénító stílust, és egy kardot. Ennyi. Ezzel a hárommal, gyakorlatilag kihúztam a játék végéig. A harcok elején mindenkit lebénítottam, aztán szétvertem őket, a támadóstílussal. Akire pedig nem volt hatással a bénítás, arra ott volt a kard. Tehát a taktikusságot illetően, csak ennyit akartam szólni a játékról. Most komolyan. Miért nem lehetett, vagy egy körökre osztott, de taktikus harcrendszert alkalmazni!? Mert ott, még a látványt is meg lehetett volna oldani (gondoljatok bele milyen szépen meg volt animálva a harc a KOTOR-ban). De ha erre nem is vették a fáradtságot, akkor legalább egy nagyszerű, látványos, harcrendszert, ami nem túl taktikus, és legalább jól, néz ki (de így, amilyen harcrendszer a játékban van, úgy nézünk ki, mint új évi, rugdosódó kismalac).

Ami még a játékmenethez kapcsolódik, karakterünknek lesz jellemfejlődése, melynek lényege az lesz, hogy a zárt ököl, vagy a nyitott tenyér útját választjuk-e. Ez csakis a döntéseinken múlik. Ha kapzsik, rosszindulatúak leszünk, akkor eltolódunk a zárt ököl útjára, de ha önzetlenek, és kedvesek leszünk, akkor a nyitott tenyér útját kapjuk meg. Természetesen csak a zárt ököl, és a nyitott tenyér útjának, a megszólítása alapján nem vonatkoztathatjuk el őket jó, és rossz oldalnak, hisz a jó emberben is lehetnek gonosz gondolatok, és a rossz ember is tud jószívű lenni. De mindazonáltal, a játék legnagyobb előnye, és amivel számomra legjobban tetszett, az-az, hogy a játék tanít. Nem viccelek, TANÍT! A game a történetmeséléssel, a mellettünk lévő karakterekkel, és a mellékküldetésekkel, magas szintű s erkölcsi tanítást nyújt. Megmutatja nekünk, hogy semmi nem az aminek látszik, és hogy nem létezik se gonosz, sem pedig jó, mert mindenki csak semleges. A rossz embernek is lehetnek jóindulatú érzései, és a jó ember is lehet néha kegyetlen. Főleg a játék végén lesz majd szembetűnő, hogy a fő gonosz, nem azért tette meg azt, amit megtett, mert az neki mennyire jól esett, hanem mert a szükség kívánta (remélem semmit nem spoilereztem el). Nagyszerű látni, hogy a készítők ilyen körültekintő, aprólékosan kidolgozott munkát adtak ki a kezük közül. Ami pedig a játékban a legjobb, hogy érzelmekkel dolgozik. Komolyan voltak pillanatok a játékban, amikor szabályosan barátként tekintettem a társaimra. Ez a játék nem csak hangulatot teremt, hanem meg is tartja azt, és még mellé érzelmeket vált ki az emberből.
Nem emlékszem, hogy egy játék így bele bírt volna markolni a figyelmembe (és még a játék végigjátszása után sem engedte el). A katakombákban, és a temetőkben féltem, a birodalmi városban szabályosan csodálkoztam (az alatta szóló zenén, és az épületeken).
Mit lehet még mondani, a játékról? A mellékküldetések elképesztően jól megcsináltak, és hála az égnek, összetettek. A játékban mindenkinek nagyszerűen megalkotott, részletes karaktere van, amik mind a mai, napig emlékezetesek számomra. Továbbá a játékban lesznek amolyan minigamek, amik egy flash játék összetettségével vetekednek. Nem nagy érdekesség, csak szórakoztató. A játékélményhez nem sokat adnak, de nem is vesznek el (pont, mint a grafikánál).

Szegény játék, mi lett veled?

Most pedig jöhet egy kis szomorú hír. Tapasztalatból tudom, hogy ez a játék nem örvend túl nagy ismeretségnek, és ez pedig nem másban nyilvánul meg, mint amit az előszóban olvashattatok. Ugyanis a játékkészítők minden erőforrásukat, magába a játékba tették bele, ezért a marketing kampányba fordított pénz, elképesztően alacsony lett. Sajnos még arra sem vették a fáradtságot, hogy a játéknak egy normális CGI trailert csináljanak, helyette inkább gameplay-ekből összeollózott videók sorozatát tették be trailernek. Azért ez egy cseppet szomorú, mert rossz látni, hogy a kiváló számítógépes játékok iskolapéldáinak a MESTERE, így tűnik el a süllyesztőben, mert néhány marketingmanager a tevékeny munka helyett, azért vette fel a fizetését, hogy a nagylábujj körmét vakarja, míg a fejlesztők dolgoztak a game-n. Pedig ide tényleg nem lett volna nehéz, néhány jól hangzó marketing szót bedobálni: Epikus történet, nagyszerű látványvilág, a keleti kultúrák egész repertoárja, izgalmas 1 játékos kampány. És a legviccesebb mégis az lenne, hogy az imént felsorolt ígéretek mindegyike teljesülne. Ez sajnos nem következett be, így a játéknak nem lett túl hangzatos reklámkampánya. Minek szépíteni?! A játéknak olyan szinten nem lett reklámja, hogy az adott évben az eladások, elképesztően alacsonyak lettek (már volt valaki, aki tudott 2005-ben erről a játékról). Csak hogy abból az évből idézzek játékokat: Grand Theft Auto: San Andreas; World of Warcraft; Need for Speed; Most Wanted; Fable: Lost Chapter’s.
Ilyen címek mellett még jó hogy nem is vettek tudomást a Jade Empire-ről (és nem azért mert jobbak, egyáltalán nem erről van szó, hanem mert a JE-höz hasonlítva gigászi méretű volt a reklámkampányuk). Egy szó mint száz, a játék nagyon rossz eladásokat produkált, annak ellenére, hogy talán a 2005-ös év legnagyobb alkotása. Én csupán annyival találom jobbnak a KOTOR-nál, hogy míg az a Star Wars univerzumból építkezett, addig ez épített magának egy SAJÁT univerzumot! Most komolyan szerintetek melyik a nagyobb kihívás? Egy meglévő univerzumba építkezni, vagy egy saját storyt kitalálni saját egyedi világgal (írjátok meg kommentben)?
Summa summarum, a játék, eladásait tekintve nagyot bukott. A játék eladásai, mind a mai napig nem érték el az 1 milliót. Nem viccelek, az egész világon, összesen 700.000 példány kelt el hivatalosan.

Technikai részlet következik, a játék jobb élvezhetőségének elérése érdekében, amennyiben ez a rész téged nem érint, vagy nem érdekel akkor a „És végül mi a véleményem a játékról?„ bekezdésig görgess le.

Mielőtt értékelnénk, szeretnék nektek néhány támaszt nyújtani, ha a játékot kipróbálnátok:
- Szaggat a játék, és lassú is: A játék pc-s átiratába annyi hiba csúszott, hogy a készítők nem oldották fel a 60 FPS-es módot, így a játék akár a legjobb gépeken is szaggathat. Ezen probléma elkerülése végett, menjetek a játék főkönyvtárába, nyissátok meg a Jade Empire.ini fájlt, és írjátok át a ClampFPS=1-et, ClampFPS=0-ra. Így fel lesz oldva a 60 fps. De abban az esetben, ha a gép nem engedi, hogy beleturkálj a fájlba, akkor csinálj egy másolatot az asztalra, ott írd át a fent említetteket, majd másold vissza az eredeti helyére, és írd felül. U.I. : Aszthiszem ugyanebben a részlegben kell a Language részlegnél átírni a nyelvet Hungarianra, hogy magyar legyen.
- Magyar a játék? Igen, a játék magyarul jelent meg hazánkban, de a jobb élvezhetőség érdekében itt egy kis nyelvi javítás: Link

És végül mi a véleményem a játékról?

- Hol játsszam? Én elsősorban a PC-re kiadott Special Editiont javaslom játszásra, mert szerintem klaviatúrán könnyebben irányítható.
- Grafika: A játékélményhez annyiban ad hozzá, hogy a beszédek közben megcsodálhatjuk a karakterek csodálatos arcmimikáját, egyébként, meg aki játszott már a KOTOR-ral annak nem lesz benne túl sok újdonság. 10/8
- Hangulat: Gyerekek, ezt mindenkinek látnia kell, mert ez valami eszméletlen. A játék olyan hangulattal bír, amit szerintem ember még nem tapasztalt (hacsak nem játszott ezzel a játékkal). 10/10
- Zene, hangok: Erre pedig már nem is találok szavakat. 10/10
- Játékélmény: Egyértelműen ez a játék legerősebb pontja. A mellékküldetések mesések; a játék története magával ragad, és nem ereszt; a harcrendszer kicsit suta, de megszokható; a bajárható terület nem túl nagy, de a célnak megfelel. 10/9
- Nehézség: A játékot normál fokozaton ajánlom, a Jade Mester fokozatot csak mazohistáknak.
- Játékidő: A játék közelítőlegesen olyan 25-30 órányi játékot ígér nekünk, de nekem, ez iszonyú kevés. Én minimum egy 60 órás játékidejű gamet vártam volna, bár mondjuk a jóból is megárt a sok, de a 25 órát én keveseltem.
- Fogyasztásra: Ha javasolhatom még itt a nyár maradékában, lehúzott redőnyű hűvös szobában, gép előtt javaslom, hogy játsszátok, fülhallgatóval, normál fokozatom, Chips, és jeges kóla mellett (bár mondjuk utolsó hetekben mindenki a vízparton van, de ha ezt a szöveget olvasod, akkor gyanítom, hogy Te nem XD).

Utószónak javasolnám, hogy a játékhoz legális beszerzés által jussatok hozzá, mert nem csak a készítők támogatásának érdekében mondom, hanem mert a játék már-már pofátlanul olcsó. Láttam olyan boltot, ahol… (nem viccelek) 500 Ft-ért adták a gamet. Komolyan. Szerintem nagyon megéri, tekintve, hogy manapság, az ember 500 Ft-ért talán még egy kiló cukrot sem kap. Higgyétek el, nagyon meg fogja érni a pénzét, és a játékélmény sokkal édesebb lesz mint az a cukor. Végül pedig szeretném megköszönni figyelmeteket, hogy itt voltatok velem, és együtt vesézhettük ki ezt a fantasztikus játékot. Én Rexi voltam kívánok mindenkinek jó szórakozást, a nyár maradékára, és szép strandidőt. Sziasztok!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Hozzászólások: 5
xoki avatar
2013. 08. 22. 14:58:15
#
Jó teszt lett. El is olvastam, mivel pont ebbe a játékba akartam belekezdeni, és bele is fogok mostmár :D Szerintem egyáltalán nem lett túl hosszú, pont jó. Majd meglátjátok hogy pl a GTA 5 ről dupla ennyi lesz minden tesztben :D
imperiusrex avatar
2013. 08. 12. 07:29:17
#
Köszönöm az őszinteséged :)
Ha időd adja, akkor viszont örülnék ha elolvasnád :)
Viszont vélemyényem szerint egy tesztenek az lenne a lényege, hogy bemutassa a játékot, és meggyőzze a játékost, hogy az jó.
Amit ellenben sajnálok, az az hogy nagyon sokan nem olvassák el a hosszabb teszteket. Pedig annak volna értelme nem ?!
sunray20 avatar
2013. 08. 11. 20:37:38
#
Öszintén mondom, ez nagyon sok írás mára már nekem. XD Nem olvastam el ezért nem is értékelem, de viszont ne írj ennyire egybe, mert egy alapból hosszú tesztet egybeírni arra a sorsra juttatja azt, hogy nem nagyon olvassák el.
imperiusrex avatar
2013. 08. 10. 14:08:56
#
Ami azt illeti, szerintem a mai generációs játékokhoz hasonlítva a történetnek nagyon is kimagasló a kidolgozottsága
De abban egyetértünk, hogy nagyon jó játék :)
Zyzzlagyi avatar
2013. 08. 09. 17:45:46
#
én kijátszottam.:) nagyon jo játék, a sztorija kolával elmegy, de a hangulata magávalragadó:)
Értékelés
Összes átlaga:
█████████
9
9 értékelés alapján
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Szavazás
Szoktál videós játékteszteket készíteni vagy nézni?







Szavazáshoz be kell jelentkezni