Elbűvölő egérfantasy

A Ghost of a Tale 2018. március 13-án jelent meg számítógépekre, egy évvel később pedig a két nagy konzolra. Ezt megelőzően nagyjából 6 évig volt fejlesztési szakaszban, és az Indiegogo közösségi finanszírozása által gyűjtött pénzből készülhetett el. A játék egy sötét, középkori fantasy világban játszódik, melynek különlegessége, hogy emberek helyett különféle kisállatok népesítik be, kiket emberi tulajdonságokkal ruháztak fel. Főszereplőnk, Tilo, a kisegér egy börtöncellában ébred, és fogalma sincs, hogyan került oda. Csak azt tudja, hogy ki kell szabadulnia, és meg kell keresnie feleségét, akit elszakítottak tőle, mikor foglyul ejtették. A kisegér nemsokára meg is szökik, és útnak ered, azonban az események hamar sokkal nagyobb horderejű problémák elé sodorják. Végül nem kizárt, hogy a szerény, apró állatka az egész ismert világ sorsára kihatással lehet. A történetből nem szeretnék sokat spoilerezni, érdekes, és végig izgalmas tudott maradni. A főhősért pedig nem lehet nem izgulni, hiszen Tilo valami elképesztően aranyosra sikerült, sokszor csak azért fordítottam meg a kamerát, hogy lássam az arcát, ahogyan rácsodálkozik a nagyvilágra.

A játék egy third person nézetű szerepjáték (RPG), melyben fejleszthetjük karakterünket, ruházatát és eszközeit is cserélgethetjük, na és persze rengeteget beszélgethetünk a környezetünkben mozgó, különféle karakterekkel. A játék sajnálatos módon nem kapott szinkront, így minden információt kizárólag olvasni fogunk az elejétől a végéig. Ezt először a negatívumok közé soroltam, de aztán ahogy haladtam előre, rájöttem, hogy annyira talán nem is hiányzik. Túlságosan meseszerű lenne egy békát vagy egy patkányt emberi nyelven hallani, és a fejlesztésnél nem épp a meseszerűségre próbáltak rámenni. Ellenfeleinket nem ölhetjük halomra, csupán különböző eszközökkel lelassíthatjuk, vagy elkábíthatjuk őket egy rövid, nagyjából 20-30 másodperces időre. Ebből az következik, hogy harcrendszer sem került bele a játékba. Az ellenfelek sajnos nem túl eszesek, a mesterséges intelligencia sokszor nincs a helyzet magaslatán. Mikor menekülök, elég vagy 10 méterre lehagynom az ellent, és bebújni egy elég egyértelmű helyre, az esetek 100%-ában az ellenség nem fog keresni tovább, és visszavonul eredeti helyére. Kicsit ez megkönnyítette a játékmenetet ugyan, viszont azért néha nem ártott volna egy kis kihívás.

Kicsit úgy érzem, többet beszéltem negatív behatásokról mint pozitívakról, pedig a játék alapvetően egy rendkívül pozitív csalódás volt a számomra. Kezdjük a grafikával: a Ghost of a Tale elképesztően igényes, és gyönyörű környezetben játszódik, a fejlesztés alatt mindent beleadtak, hogy egy megkapó atmoszférát tegyenek le az asztalra, és ez végül sikerült is. Az erdők, mezők kidolgozottsága, részletessége, de akár egy várkastély belseje is abszolut tökéletesen lett kivitelezve, és ha ezeket valóban csak egy ember tervezte és valósította meg, akkor erőn felüli teljesítményről beszélünk. A játékot a Unity motor hajtja, és az esetek túlnyomó többségében képes futni 60 fps-el, még mikor egyszerre sok karakter van a látótérben, akkor is. Aztán ott van maga a játékmenet, mely egyfajta kisebb puzzle megoldós, útkeresős, kalandozós egyveleg, sok párbeszéddel, és teljesítendő küldetéssel, na meg persze háttértörténettel, amelyben bővelkedik a játék. Gyakori, hogy magukban a párbeszédekben ki van emelve egy-egy szó, amelynek jelentéséről még külön jegyzetet nyújt a játék, hogy biztosan tudjuk, miről is folyik a beszélgetés. Nem egy egységes térképen mozgunk, zónákra vannak osztva a területek, amolyan félig nyitott világról beszélünk. Mindegyik zónának a térképéhez külön-külön kell hozzájutnunk, akár megtaláljuk, akár megvesszük valakitől, vagy netalán ellopjuk, ez csak rajtunk áll.

A zenék hangulatosak, amolyan fantasy-középkori egyveleg (milyen meglepő), a hanghatások pedig illenek a játékhoz, azonban kiemelkedőnek nem mondanám, egyszerűen csak jól hozza a szintet, ami elvárható volt már 2018-ban is.

A játékban ugyan el lehet veszni idővel, azonban nem éri el a legnagyobb, leghosszabb RPG-k játékidejét, de ezt persze nem is várjuk el egy indie projekttől feltétlenül. A fő történeten nagyjából 10 óra végigmenni, ám ha valaki mindent véghez akar vinni, megtalálni, teljesíteni, neki akár 40 órára is elegendő tartalmat nyújthat a játék.