Gotham hősei sosem alszanak! - Lego Batman 3

A Lego játékok virágkorukat élik manapság, aminek meg is vannak az okai. Sokszor megbeszéltük már ezen építőkockák sajátos tulajdonságait és azt, hogy mit is jelentettek és mit jelentek még ma is az emberek számára. De maradjunk csak a vizuális építkezésnél. Az egyik legidősebb és egyben legjobb lego játék 1999-ben jelent meg lego racers néven. Ez az a program amit még ma is szívesen szedek elő, mert a legtöbb mai túlbonyolított koncepcióval ellentétben órákra le tud kötni a példa nélküli összerakottsága miatt.

Számos cím jelent már meg azóta, főleg a filmadaptációk (Star Wars, Gyűrűk ura, Karib-tenger kalózai) melyek teljes egészében a filmek történéseit emelték át a lego világába. De büszkélkedhet pár olyan címmel is, ami teljes egészében önálló struktúrát követ, ilyen a fent említett versenyzős játék. 2014-ben újfenn a denevéremberen volt a sor, hogy bemutassa nekünk a sötét Gothamat és azok szuperhőseit. A Marvel univerzum kiváló megvalósítása és kivitelezése után én úgy ahogy tudtam mire kell számítani, de még így is lépten-nyomon meg tudott lepni a játék.

A fejlesztésért felelős csapat a már megszokott Traveller's Tales volt, a kiadó pedig a Warner Bros. Interactive Entertainment. Ismerve a lego játékok struktúráját nem nehéz kitalálni, hogy ez is nagyban követi elődei örökségét. A fő feladatok még mindig az építések és a különféle logisztikai feladvány elvégzése, amik jelen esetben még mindig, sőt jobban működnek mint valaha. Lehet ezt annak betudni, hogy egyre jobban, egyre összetettebben és sokoldalúbban tudják elkészíteni a különféle elintéznivalókat és helyzeteket. És persze a másik oldalról nézve (személyes persze) meg azért, mert egyre jobban érdeklődök és egyre jobban kezdem megkedvelni a DC univerzum hőseit az Acélember (2013) filmnek köszönhetően. A játék története a második epizód után játszódik. Azonban most kicsit másképp hat a történet, mivel a játék nevét adó Batman nem közvetlenül a központi szerepet tölti be a cselekmény kibontakozásában.

Ugyanis a kirobbanó káosz vezetője Superman egyik legnagyobb ellensége, Brainiac, aki egy földönkívüli android és a zsugorítás a fő szakterülete és érdeklődési köre, ha fogalmazhatok így. Ha jól értelmeztem az eredettörténetének azon fontos részét, amely a játékban is igencsak fontos szerepet játszik majd, akkor ez a szuperbűnöző világokat zsugorít össze. Meglehetősen igencsak érdekes hobbit választott magának. De hát az üveggolyó készítés is egy szakma kérem. A történet során ez a Brainiac most a mi Földünkre feni a fogát és, hogy ezzel a bolygóval is golyózhasson egyet a zöld lámpások hatalmát kívánja megszerezni. A lámpások erejével ugyanis képes lesz majd összezsugorítani a mi bolygónkat, ezáltal szert téve egy új színes golyóra. A játék a 2. részhez híven a leghíresebb és a kevésbé ismert DC karaktereket is egyaránt sorakoztatja fel legfőképp az igazság ligája tagjait. De a lego adaptációkat ismerve minden más egyéb karakter is fontos szerepet kap a játékmenetben, ilyen például Batman házvezetője/pótpapája Bernard is. Lehetne még itt sorolgatni a mellékszereplőket akiket majd irányítás alá vehetünk de ennek következtében az adatbázis összeomlana, úgyhogy menjünk tovább.

A játékmenet még mindig a maga varázsában fürdő logikai játékoktól hemzsegő, odafigyelést igénylő, jó szórakozást nyújtó koncepciót követi. Annyi különbséggel, hogy most ebben az epizódban valahogy ez jobban működik mint valaha. A változatosság is erősen jellemzi az egészet, ugyanis ahogy egyre jönnek sorra ki a lego játékok úgy szélesítik és tágítják a hősök, karakterek világát. Vagyis rengeteg szereplőt vezet fel a DC univerzumból, akikkel órákig el lehet lenni akár a képességeik akár a puszta megjelenésük miatt. Személy szerint engem Flash nyűgözött le a legjobban a játékmenet során, mert hihetetlenül jól mutat, ahogy egy kis figura ide-oda rohangál közben villámokat hagyva maga után. Mindig résen kell lenni és bekapcsolva kell hagyni az agyat, hogy dolgozzon, mert mint mondtam nagy odafigyelést igényel a játék. Én le vagyok nyűgözve, hogy ennyi lego játék után is tudnak új logikai feladatokat mutatni. Lehet vak vagyok, de én nem találkoztam még más más adaptációkban ugyanazzal a feladattal (legfőképpen összerakós, masinák tekintetében). Mindig tud újat mutatni és ebben rejlik az ereje is, ugyanis ezért nem válik unalmassá. Az elődökhöz híven itt sem szabad vagy nem tanácsos egy tereptárgyat sem egyben hagyni, mert szétzúzásuk után nem csak jutalomhoz juthatunk de lehet, hogy csak így léphetünk tovább a következő szintre. Számos olyan eset van, amikor egy cserepet törünk szét és abból építünk egy porszívót (ez csak egy példa).

Na meg persze ott vannak az említett karakterek és azok adottságaik, plusz a számos új képességekkel rendelkező öltözetük, amik szintén csak színesítik és még szerteágazóbbá teszik a játékot. A karaktereknek ugyanis több ruhájuk lesz, mint általában és ezek a ruhák nem csak a díszes megjelenést fogják biztosítani. Mindegyiknek megvan a maga képessége, amire szükség is lesz, mert a logikai feladványok megoldásához és továbbjutáshoz folyton cserélni és használni kell ezeket. Valamennyi hősnek megvan a maga hatásköre, hogy mit és mivel tud kapcsolatba hozni és melyik szerelés mire jó. Ezeket is szinte azonnal meg lehet jegyezni. Ezek a ruhák nem mellesleg nagyon jól néznek ki. A helyszíneknél főleg a játék kezdeténél voltam úgy néha, hogy minimálisan de meguntam. De ez is csak annak tudható be, hogy majdhogynem egymás után ugyanaz a két szint, jelen esetben Bruce Wayne barlangja volt a nevezetes helyszín. És köztudott, hogy a különféle pályák ahol ügyeskedni kell eléggé hosszúak. Ez a hosszúság azonban önmagában nem válik unalmassá csak a fent említett helyzetben, hogy "már megint ott kell mászkálni". De, hogy tisztázzuk, a feladatok akkor sem ugyanazt a vonalat követik (értsd: nem ismétlődnek). De a jó játékélményhez erősen hozzátartozik a helyszín és a környezet váltakozása is.

És ha már itt tartunk, itt sem lesz okunk panaszra. Ugyebár a főellenségünk az űrben és más bolygókon tevékenykedik legfőképpen és ez nagyban kihat a játékmenetre is. Elképesztően változatosak a küldetéseknek és persze a játékmenetnek helyet adó "világok" is egészen látványosak. A Marvel Super Heroes-ban számomra Thor szülőföldje, Asgard látványvilága vitte a pálmát, itt pedig egyszerűen nem tudtam eldönteni. Abszolút szép és változékony a környezet, ami teljes mértékben elnyeri a játékosok szeretetét. A fő küldetéseket letudva vissza lehet térni a különböző placcokra manuálisan kiválasztott szereplőkkel, hogy a megmaradt csak egy karakter által végrehajtható küldetéseket és kis feladatokat is elvégezzünk a számos extra megszerzése érdekében. A pályák még mindig kínálnak rengeteg olyan lehetőséget, mint elődjeik. Módunkban áll gyűjtögetni mindenféle jót és persze a pénz/érme zsákmányolás is megmaradt a régiben. Ami viszont ebben az epizódban hiányzik, az a szabad kóborlás. Szívesen bejártam volna (újra) Gothamet ezekkel az új és régi karakterekkel egyaránt. De egyáltalán nem is jut idő gondolkodni azon, hogy van-e benne kóborlás vagy nincs, ugyanis órákra le tud foglalni maga a kampány mód.

De nézzük is meg, hogyan működik egy alapszituáció magában a játékmenetben. Minden egyes szint kezdetén egy hangulatos kis intro fogad minket, ami remekül bemutatja az adott helyszínt és persze az adott konfliktust vagy a megoldásra váró problémák kitervelőit. Ezek után minimum 2 lego karakter foglal helyet a pályán. Mivel e pályák lebonyolítása hosszabb időre is megnyúlik nem kérdéses az, hogy valamivel fenn kell tartani folyamatosan az érdeklődést az adott szituációban. És itt ilyen gondok nem nagyon lépnek föl. Legfőképpen azért, mert ez nem egy "lőj mindenkit, fuss eszeveszettül" játék. Sokszor hosszú perceket kell eltölteni ugyanazon a helyen egy-egy pályán, mivel a fellépő feladatok érdekében sok mindent kell kombinálni és kigondolni, hogy miként juthassatok tovább. Ahogy a lehetőségek szerteágazóvá válnak (értsd: ruhák sokfélesége és azok tulajdonságaik) úgy a játékmenetben is szerteágazóvá válnak az elvégzendő munkák okaik. Valami valamivel mindig kapcsolatban van, valamit valamivel mindig kombinálni lehet és persze mindig van megoldás.

Párszor a játék maga felkínálja a lehetőséget, hogy az adott pillanatban mit, hogyan és kivel kellene elvégezni de általában nem ez a jellemző. A helyszínek tele vannak különböző tárgyakkal, amiknek a nagy részük összetörhető, aminek következtében pénzérmék hullanak ki belőlük, vagy esetleg az így összezúzott dolgokból kell majd építeni egy másik tárgyat, amivel esetleg interakcióba tudunk lépni más eszközökkel és így tovább tudunk majd jutni a következő szintre. A legfontosabb sajátossága a sorozatnak az az, hogy nem csak egyedül vehetjük fel a kesztyűt a gonoszok ellen. Osztott képernyő segítségével akár több játékos is harcolhat vagy dolgozhat az ellenséges erőkkel. Na de itt üti fel a fejét az egyik ha nem a legnagyobb gond, ami a lego játékokat nagyban mindig is jellemezte.

Ez a fellépő őrült kamerakezelés. Mivel egér segítsége nélkül kell rohangálni, így párszor nem látunk át rendesen a tájakon, nem ismerjük ki kellőképpen a feladatoknak helyet adó helyszíneket és ezáltal össze vissza kell rohangálni jobbra balra húzni karaktereinket, hogy lássunk már valamit. Aztán végezetül még egy kis hibát osztanék meg veletek. Ahogy kezdődött a játék semmi baj nem volt igazán, de ahogy kezdett kiteljesedni a zűrzavar és helyet kapott a káosz, valahogy nem éreztem azt, hogy ez egy Batman játék lenne. Félreértés ne essék, látjuk eleget a denevérembert, de ez valahogy kevésnek hatott. Az egészet nevezném inkább DC Super Heroesnak (2.), vagy Rise of Braniac-nek mintsem Lego Batmannek. Feltűnik persze a szárnyaló hős örök nemezise, Joker is, sőt ő is komoly szerepet kap, de ahogy mondtam, valamiért úgy érzi az ember, hogy a címszereplő kicsikét hanyagolva lett az előző részekhez képest. Lehet ez egy új célirány, hogy beférjenek a sok karakterek vagy ki tudja.

A különféle helyszíneken szóló aláfestőzenék néha elég minimálisak, de engem lepett meg a legjobban, egyáltalán nem tudott zavarni. Persze ilyen nem sok lesz a történet során, de akad egy-kettő olyan küldetés, ahol csak párszor megy fel a basszus az úgynevezett "alapzenékben". De ami nagyon jópofára és viccesre sikerült, azok a hangok, amelyek akkor lépnek életbe, mikor egy karakterrel, például Wonder Womannel (Csodanő) repülni kezdünk. Ekkor egy retro dal szólal meg, ami nagyon nagyon régen íródhatott (pontosan 1975 környékén). Az ilyesfajta dalok a karakterhez fűződnek, akár egy tv sorozat nyitódalaként funkcionáltak abban az időben. Az ilyen megoldásokon jókat mosolyogtam és folyton repültem csak, hogy újra halljam ezeket a nótákat. Ami pedig most már egyre csak erősebb kelléke a lego adaptációknak, a humor itt is szerves részét képezi a játéknak. Legfőképp a karakterek és azok ballépéseik, reakcióik a fő poénforrások. S ezeket, még ha nem is értünk angolul, maga a szituációból kifolyólag mulatságosnak találhat az ember. A játékmenetet jellemeznem kellene nem a néma csendet hoznám fel legfőképpen, hiszen még ha nem is kaptam nevetőgörcsöt az ilyen jól sikerült bohó jelenetek miatt, de egy-két mosolyt mindig kicsikart belőlem és ez ritka!

A látvány pedig egy lego játékhoz képest, mármint ahonnan indult valami eszméletlenül jó. Elérkeztünk oda, hogy az építőkockákat feldolgozó világot már-már szépnek és látványosnak mondhatjuk. Ahogy egyre jobban kezdett fejlődni az effektek és tükröződések használata. Ahogy a pixeles éleket kifinomult és pontos vonalak váltották fel. És végül maga a környezet is olyan változatosan szép és hangulatos lett, mint még soha. Lego játékban a sötétben való építkezés még sosem volt ilyen magával ragadó. Az még hagyján, hogy impozánsak, de itt van még egy dolog, amiben a lego játékok jók. Az, hogy a helyszíneket nagyon jól meg tudják "tölteni" fényekkel és mindenféle effektekkel úgy, hogy a küldetések hosszúságát észre sem vesszük a barátságos és tetszetős képi világnak köszönhetően.

Amit elmondhatok erről a játékról, azt egy szóban is megtehetném, mégpedig: Fantasztikus! Komolyan mondom, azt gondoltam a Marvel hősöket felsorakoztató kaland után én nagyon nem hittem abban, hogy ezt még lehet fokozni, de hát rá kellett jönnöm, hogy bizony lehet. A törés-zúzás, az összerakósdi, a karakterek sokfélesége s azok képességeik és pazar látvánnyal operáló helyszíneken való futkározás még soha nem volt ilyen élvezetes egy lego játékban. Egyszerűen azt tudom mondani a néha fellépő monoton hangulat ellenére, hogy 2014-re már-már a kiváló szintet ütögeti a játék buksija! De mi lesz a jövőben? Vajon ez a virágkor hanyatlásnak indul a "semmi sem tart örökké" bölcs mondat reményében? Vagy esetleg szépen fokozatosan ez a sorozat azzá lesz, amivé sok franchise-nak nem sikerült lennie?

Grafika----80%
Hang----80%
Játékélmény----85%
Összességében----85%