Értékelések

Meglehetősen bugos és állandóak a teljesítmény problémák. A fizika sokszor meghülyül, a játék kétharmadától a haverok nem veszik fel a telefont, az utolsó küldetésen nem működöt a helikopterem rakétavetője. Az ellenségé persze igen. Összességében oké játék, és megértem, hogy valakinek tetszik, hogy a fő történetszál marginálisan komolyabban veszi magát, mint a folytatások, de ettől még nem ez a legjobb rész a sorozatban.

Rövid játék, kb 5-6 óra alatt ki lehet pörgetni, de képtelen voltam 30-40 percnél többet játszani vele egy huzamban. A maguktól bezáródó ajtók iszonyat bosszantóak és sok mapon szeret a játék ellenségeket a játékos mögé spawnolni, hogy hátba támadják olyan irányból, amit elvileg már kipucolt.

Elfeledett epizód a sorozat történetében, amire amúgy nem szolgált rá. Viszonylag könnyű még a nehezebb fokozatokon is, de az alap játékmenet maga nem nagyon különbözik az előző résztől. A veil képességek érdekesek, de pont annyira meg is akasztják a játékmenetet, mint amennyire megpörgetik. A veil energia túl gyorsan lemerül a komolyabb képességek használatakor és lassan töltődik újra, ráadásul a játék nincs is nagyon kiegyensúlyozva rá. Boss harcokon kívül nem igazán vagyunk ráutalva és ha használjuk, az teljesen felborítja az erőegyensúlyt. Az utolsó boss harc viszont a játék egészéhez viszonyítva elég nehéz. Grafika és hangzás tekintetében szépen öregedett a játék. Nem téveszteném össze egy mai címmel, de messze áll a rondától. Zenét viszont egyet sem tudok felidézni belőle.

Ez az a fajta játék, aminek valószínűleg jobban szereted az emlékét, mint magát a játékot szeretnéd, ha újrajátszanád. A grafika szépen öregedett, a zenék, még ha nem is annyira nagyon változatosak, jól megtámogatják a hangulatot. Két igen nagy problémája azonban van, ami alaposan rányomja a bélyegét a játékélményre. Az egyik a megkérdőjelezhető hitboxok. Ha nagyon a határon versenyzel és centizgetsz, egyes kanyarokban bele fogsz ütközni a "semmibe" és ezen versenyeket fogsz elbukni. Ugratásoknál se nagyon számíthatsz rá, hogy átrepülsz egy szalagkorlát vagy csípőmagas fal felett, a hitboxuk a sztratoszféráig ér, bele fogsz ütközni, és amít az autód a tetején pörög, az AI behozhatatlan előnyt szed össze. A másik, hogy a játék csal, ráadásul két szinten is. Az első szint, ami már önmagában is bosszantó, a rubber banding verseny AI, amivel nem tudsz nagyon elszakadni tőlük, ha pedig mégis, a legkisebb "hibára" is ott loholnak majd újra a sarkadban. Idézőjeles a hiba, mert olyan dolgokra is, amivel nem csak hogy nem veszítesz sebességet, de még gyorsulsz is. A másik az, hogy az előzővel tandenben a játék imád forgalmat letenni a játékos útjába be nem látható kanyarok kijáratához, vagy be nem látható ugratások után. Vagyis tovább segíti a már eleve csaló AI-t. Ez megkeseríti a győzelmeket és még bosszantóbb a vereségeknél, mert nem a készségek dominálnak, hanem a szerencse.

A GTA nekem egy single player játék és akként is értékelem. Xboxon játszottam végig, de az csak grafikában és az FPS mód hiányában különbözik a többi platformtól. Tartalmas, sok téren előrelépés az előző részhez képest.

Játéknak oké, egy trilógia harmadik részének, aminél importálhatjuk a mentéseket, hogy a korábbi döntéseink beépüljenek a játékba, nem annyira. A játék figyelmen kívül hagyja azokat és szinte teljesen úgy működik, mintha az első két résznél tiszta paragon végigjátszást mentél volna. A különbség csak kozmetikai, a megölt/elveszített karakterek helyét funkcionálisan azonossal tölti fel. Amivel sokan a játék végét kritizálták, az az elejétől jelen van.

Kicsit két lépés előre, egy hátra érzésem van. A gunplay rengeteget javult, nincs annyi szemét loot sem, az új társak viszont annyira nem jönnek be. A hűségrendszer is borzasztóan túl van egyszerűsítve. Egyszerűen visszalépés pl. a KOTOR-okhoz képest. A dialógustárcsás rendszer még mindig suta, eléggé megnehezíti a szerepjátszást több szempontból is.

Nagyszerű univerzum és fő történetszál, de kiforratlan játékmechanikák és RPG-hez képest kicsit rövid. A Mako irányítása borzalom, a kietlen idegen bolygók csak a színükben különböznek, a rajtuk lévő építmények és elhagyott űrhajók még abban sem. Van egyféle űrhajó és háromféle bolygófelszíni létesítmény, a gunplay elég gyenge, nem érezni a fejlődést sem karakter, sem felszerelés. A dialógus tárcsás rendszer sem jó, sokszor nem azt mondja, amire a pár szavas összefoglalóból számítanék.

Jó kis pörgős akciójáték. Sajnos kicsit későn jött PC-re és nem sokat frissítettek rajta, így bár az összkép szép, rengeteg az alacsony felbontású, életlen textúra 2017-hez képest. A történet nagyon kommersz, de pont annyira veszi magát komolyan, amennyire kell (semennyire). A hossza kb. 7-7,5 óra, pont elég, hogy ne váljon monotonná.

A játék és a történet maga jó, a történet érdekes a játékmenet élvezetes, nem hagy ész nélkül kaszabolni, de azért került bele néhány bosszantó apróság. Geralt néha iszonyat kelletlenül ránt kardot és nem tud sign-t használni enélkül. Így gyakran 2-3 ütést is bekap egy váratlanabb támadásnál. Ez nem volna baj, ha lehetne bájitalt inni harc közben. A gazdaság is borzalom. Amit 1000 orenért árul a kofa, azt kemény 21 orenért vásárolná vissza. Az inventory management sem a legjobb.…

A játék talán még aranyosabb, mint az előző rész. Az viszont egészen biztos, hogy sokkal könnyebb. Két kézzel szórja a játékos felé az ételt, ami visszatölta HP-t és a varázserőt, az ellenfelek nem sebeznek túl nagyot, nem is emlékszem, hogy egynél többször meghaltam-e a kb. 20 játékóra alatt. Az az egy is csak figyelmetlenségből.

Nagyon kedveltem ezt a játékot és rongyosra játszottam a lemezt egyedül is és a testvéremmel osztott képernyőn. A maga korában gyönyörű, elvonalbeli látvnyvilág, jó vezetési modell. Szerintem ahhoz képest, hogy 20 éves egészen korrektül öregedett. Emlékszem, ez is egy olyan játék volt, ahol a leglassabb autó (Mini) volt a leggyorsabb a jó irányíthatóság és őrult kanyarsebesség miatt.

Még játéknak is rossz, Tomb Raidernek pedig borzalmas. A kamerakezelés sokszor nem elég szabad, az irányítás pedig nagyon merev és sokszor még ezt is elveszi a játék, hogy beleerőltessen egy átvezető animációba vagy trágya QTE-be. A mikrotranzakcióktól eltekintve ez megad mindent, amit gyűlölök a modern játékiparban.

Ez egy olyan játék, aminek értem is a kultuszát és nem is. Ez lényegében nem több, mint egy techdemo. Verziótól függően letesz a játék a térképre 1-2 vagy 1-5 autót, ahol aztán lehet kocsikázni, összetörni őket, de igazán nincs mit tenni. Nem verseny, nincs cél, csak egy map (a 4 vagy 5 választható közül) és ennyi. Egy haverral vagy testvérrel jól el lehet vele idétlenkedni, de egyedül nincs benne sok.

Az utolsó igazi Need for Speed, mielőtt a sorozat felvette a Halálos Iramban vonalat és teljesen feladta identitását. Üzleti szempontból érthető, de ettől még fájó, hogy ezután 10 évig hanyagolták a vonalat. Ami konkrétan ezt a részt illeti, nagyon szépen tartja magát. Két igazi hibája van modern szemmel, az egyik a 16:9 képarány támogatásának hiánya, a másik pedig a mű autóhangok, amik nem esnek jól a fülnek.

Méltatlanul elfelejtett játék és mivel mára a kiadó is levette róla a kezét, lehetetlen legálisan beszerezni. Miután az Epic tulajdonképpen megnyerte a grafikus motor csatát az id Software-rel szemben, a részletes és kreatív látványvilágával ez a játék azért szépen odaszúrt. Nem csak akkor, hanem azóta is. Kifejezetten szépen öregedett.

Középiskolában Counter Strike 1.6 és Quake 3 mellett gyakori résztvevője volt a számítástechnika órák multis csatáinak, viszont annyira sosem tudta meghódítani az osztályt, mint a másik kettő, pedig a feladatközpontú arénákban nagyon jó csatákat lehetett vívni. Kicsit, mintha single playert vegyítettek volna a multiba. Manapság ez nem különleges, de akkoriban az FPS multi még nem operált küldetésrendszerrel.

Egy érdekes játék azokból az időkből, amikor a Microsoftot még érdekelte, milyen játékot ad az Xbox mellé. Az X360 egyik nyitócímeként látványvilágban nagyon szépet hozott a játék maga pedig szórakoztató és gyakorlatilag megváltoztatta a TPS-eket. A GoW után alapvetés lett a fedezékharc, ami sajnos nem minden követőjének állt jól.

Állítólag a játék a megjelenésekor iszonyat bugos volt, szerencsére mára teljesen kikupálták. Bár alapvetően bárhol nézem, az RPG-k közé sorolják, ahhoz, hogy én őszintén annak tudjam nevezni, számomra nem nyújt elég szabadságot. A KCD ettől egy kiváló immerzív-szim és bár vannak benne átgondolatlan vagy kissé még nyers játékelemek, műfajtársai rengeteget tanulhatnának tőle.

Ez történik akkor, ha fogsz egy single player RPG sorozatot és szisztematikusan elkezdesz belőle elbontani mindent, amitől jó volt. A Fallout 4-hez képest, ami már eleve elég pocsék volt, egyedül a dialógus rendszer tekintetében van előrelépés (vagy inkább vissza a korábbi részekhez?), de még így sem sokkal összetettebb, mint a Skyrim volt. Az inventory egy katyvasz, a játék 90% loot grind, 10% fantáziátlan radiant quest.

Az ötlet érdekes, de a történet sajnos nagyon B kategóriás, annak is a gyengébbik részéből, a karakterek túljátszottak és az átvezetőben túlanimáltak. A játék a (korához képest is) ronda és eszetlen bugos. Az irányítás nagyon kellemetlen. Nem reszponzív, az ugrás szánalmas és van egy idétlen mosue acceleration. AI nincs, talán csak a vérfarkasoknál egy kicsi, ami néha úgy dönt távolról a játékoshoz vág egy tárgyat, a többi csak megáll és lő vagy ész nélkül egyenesen neked ront. Alig középszer…

Kiváló annak, ami. Pörgős akció és brutál darálás, amibe kell vinni egy kis taktikát, melyik fajta fegyver milyen ellenféltípus ellen és hogyan priorizálni a különböző démonokat attól függően milyen arénában és mennyivel vagy összezárva. A problémája is leginkább ez. Haladsz arénáról arénára, ahol változatosságot igazán csak az új fegyver és démon típusok jelentenek. Tényleg klasszikus formula a legtisztább formájában. Nekem kicsit kevés. A másik problémám vele a checkpointos mentési rendszer…

Amit nagyra értékelek a TES sorozatban, illetve az Oblivionban, az a lore. Amit kevésbé, az a játékmenet. A harcrendszer tradicionálisan rossz, ez itt sincs másképp. Nincs benne sok stratégia. Vagy instant stealth kill, vagy addig spamelitek egymásra a támadást, amíg az egyikőtök meghal. A dungeon-ök egykaptafa barlangok és katakombák. Van belőlük kb. 4 féle.

Hihetetlen, mennyit tud butítani a Bethesda a játékain. Már a Skyrim is nagyon határeset volt, ennek viszont már köze sincs az RPG-khez. Karakterkészítés nincs, csak avatar készítés, a fejlődési rendszer egy vicc, a párbeszéd-rendszer egyenesen tragikus, a világ unalmas. Amiben fejlődött, az a átvány és néhány karaktermodell. A sentrybotok és deathclaw-k sokkal fenyegetőbben néznek ki és a power armor is végre újra az, ami az izometrikus részekben volt, de ez nem menti meg a játékot. Csalódás…

Minden áll rá, ami az első részre. A különbség, talán valamivel stabilabb, abszolút kevesebb a mikroakadás, ami gondolom a teljesen 64 bites motornak tudható be, sok bugot kigyomláltak, de van pár új, a legtöbb trükk még mindig működik. Cserébe viszont még a legmagasabb beállítások mellett sem látványosan szebb. Itt-ott kicsit melegebb színek, jobb fény-árnyék és víz effektek, motorból támogatott rain occlusion, és még egy halom apróság, amit észre sem venni, ha nem figyeled.……

Borzasztó időrabló. És még csak azzal sem lehet megvádolni, hogy a pénz miatt. Tank ellenfelek, főleg a magas szintű küldetéseken, miközben a harcban semmi élvezet vagy taktika. Csak vég nélküli grind, amit a mikrotranzakciókkal vásárolható nuka cola gyorsít meg. vaultba visszatéréskor pedig a már meglévő terveket kézzel kell egyesével pénzre váltani, ahelyett, hogy automatikus volna, közben kivárni az animációt? Na ne már. Az incidensek pedig egy idő után inkább csak bosszantóak.…

Egyszer végigjátszós a történet nem nagy durranás, a játékmenet oké, tényleg kihívást nyújt, de nem nehezíti túl, az irányítás kontrollerrel nem gáz, a grafika elég csúnyán öregedett, de vállalható. Ha nem budget kategóriás volna, elhinném egy generációval öregebb AAA-s címnek. Összességében jobb benyomást tett rám, mint a sok téren nagyon hasonló Alan Wake, bár ennek a témája is közelebb áll az érdeklődésemhez.

Ugyan ez az értékelés a TESO-ról szól, valószínűleg szólhatna az összes MMORPG-ről. Imádtam a single player TES játékokat, de miután már 6 éve nem jött új, gondoltam az ingyen héten kipróbálom az onlinet. Örülök, hogy nem adtam érte pénzt. Minden pillanatban legalább 30 játékos rohangászik körülötted, mint a töketlen kutya, a szemed láttára respawnolnak ellenfelek, minden küldetés felvételekor és teljesítésekor legalább 5-6 játékos csinálja ugyanazt, így semmi súlya a tetteidnek, ninvd immerz…

Szép játék, de kb. ennyi. Nem tud semmit, amit ne tudna bármelyik tized ekkora név az iparban. A hatalmas térkép egyrészt annyira nem is nagy, gyorsan el lehet jutni egyik végétől a másikig, másrészt teljesen üres. Nincs mit csinálni dolgok kifultonozásán és katonák mészárlásán kívül. A lopakodási mechanika sem átlag feletti.

2015-ben jött hivatalosan az early access 20€-ért, így aszerint értékelem. Ahhoz képest, amit abban az évben már kapni lehetett annyiért. A karaktermodellek jól néznek ki, de azt leszámítva a látvány korszerűtlen. Abban az évben már kapható volt ennyiért Far Cry 3 és egy halom Unreal Engine 3-as játék. A hozzáadott modernebb játékelemek sokszor nem integrálódnak jól a játékba, és a játék nem nehéz, hanem unfair. Fele lőszer neked, dupla HP és sebzés az ellenségeknek az eredeti HL-hez képest.…

A játék jó, de összességében szerintem nem múlja felül az Arkham Asylumot. A helyszín nyitottabbá vált, de a játék nem kezd sokat vele, ugyanazt a formulát nyújtja, mint a korábbi rész, csak őrülten sok collectible mellett (Riddler Challenge). Nem is játszatja magát annyira. A játéktér azon túl, hogy nagyobb és nyitottabb, nem lett több. Minden sarkat ellenségekkel tömtek meg, mellékfeladat nincs sok és az sem túl változatos. A város mérete így sokszor fölöslegesnek érződik.…

Egy kellemes shooter. Technikailag hibaként egyedül a textúrázást tudnám felhozni, mozgás közben, főleg távolról a járműves szakaszokban jól néz ki, a karaktermodellek szépek, de ezeket a megatextúrákat nem tudták olyan szépen megoldani, ahogy azt kellett volna, így ha bármi kicsit kivet a játékélményből és ráérünk nézelődni, tud nagyon ronda lenni. A mozgásanimációk viszont eszetlen gyönyörűek, minden más téren közepes vagy kicsit jobb.

Nem tudom egyértelmű előrelépésként értékelni a 3. részhez képest. Több de jellegtelenebb fegyvert kaptunk, a karma rendszert kiegészítette, vagy inkább felváltotta a hírnév rendszer. Előbbit is megtartották, de sok befolyást nem éreztem a játékra. Jött pár új mutáns, hol jobb, hol felejthetőbb, kitolt szintlimit, részletesebb krafting. Nekem a kaliforniai hangulat kevésbé jön be. Összességében annak ellenére, hogy sok az újítás, az egész játék összességében felejthetőbb, mint az előd.…

Hitmanek és Splinter Cellek után csalódás volt a játék. A lopakodás nem komolyabb, mint a Shadow of Mordorban, pedig az egy akciójáték, az meg konkrétan stealth. Nem hoz többet a kötelezőnél és mivel csak egy prológus, a történetre sem került nagy hangsúly. A látvány korszerű, hajszállal a Shadow of Mordor fölött viszont sokkal a Ryse: Son of Rome alatt, bár ez nem túl fer összehasonlítás, az egy elég szűk csőjáték.

Az eredeti első rész korszerűsített remake-je, igazi klasszikus Tomb Raider élmény. A történet teljesen átlagos a kategóriában, a játék inkább a cselekményre helyezi a hangsúlyt, az irányítás kontrollerrel elég pontos és jól kézre áll. A grafika hangyányit kopottas, még a korához képest is.

Az Angel of Darkness után ez volt az a Tomb Raider, ami helyreállította a sorozat reputációját. A játékmechanika és a történet visszatért a gyökerekhez, de tartalmazott annyi újítást a klasszikus darabokhoz képest, hogy 10 évvel azok után is megállja a helyét. Bár a legutóbbi rész óta új motort nem kapott, mégis sokkal szebb lett. Igazi Tomb Raider élmény.

Ez volt az a játék, ami népszerűvé tette (nem megteremtette!) az FPS műfajt. Rengeteg hibája és gyengesége volt, kora viszonyaihoz képest is egyhangú játékmenete. A sikere motorja inkább az volt, hogy nem volt más a piacon, ami ezt az élményt tudta nyújtani.

Több mint 20 év távlatából nehéz reálisan megítélni. Az biztos, hogy grafikában úttörő volt, és megjelent benne a multi, viszont ezt leszámítva csak egy ál-3D-s eltolt szintes témában volt több a Wolfenstein 3D-nél egymás alatt nem lehettek továbbra sem elemek és vertikálisan a célzás automata volt. A játék hamar monotóniába tudott futni. Inkább a multinak, a modolhatóságnak és a konkurencia hiányának köszönhette a sikerét, mint az önálló minőségének.…

A grafika a korához képest szerintem több, mint rendben van. A hangokkal kapcsolatban kissé nehéz nyilatkozni, mert egyrészt lokalizálva jelent meg, a szövegekben rengeteg elütéssel és borzasztóan alul vagy épp túljátszott szinkronnal és erőltetett akcentussal, másrészt az eredetivel nem volt dolgom. Haragudni mégsem tudok rá emiatt, a nosztalgia felülírja a hibákat. Játékmenetben nagyon hiányzott a gyalogság és a taktikai mélység. A három frakció szinte teljesen egyforma.…

Ez volt az a játék, amin a bugoktól eltekintve is minden pontján érezhető volt, hogy kiadói nyomásra félkészen jelent meg. A patchek sokat javítottak rajta, de a kimaradt játékmechanikai elemeket csak a folytatások pótolták. Nem tudom, ez jó-e vagy sem, mert ha a THQ nem erőlteti a megjelenést, talán sosem jön ki, de ha befejezik és olyanná válik, mint (a 3. rész) amilyennek tervezték, egy jó játék helyett talán klasszikusként emlékezhetnénk rá.

Remek játék, talán kicsit túl arcade. A zene teljesen érdektelen, a hangok játék közben a helyükön vannak. A menühangok viszont borzasztó idegesítőek a kommentátor stílusa pedig megér egy fültövön vágást. Nem érdekel, hogy kicsoda, borzalmasan tenyérbemászó.

Remek ötlet volt elvenni a játékot az ipar dinoszauruszától, így egy kiváló shooter született. Épp eléggé retro, hogy a régebbi részek kedvelőit bevonja, épp eléggé friss, hogy ma is képes legyen helytállni. A történet várakozásokon felül jó lett, a karaktereknek van mélysége, lehet velük azonosulni. A skillrendszer és a hamar elágazó történet szavatolja az újrajátszást. A játék technikailag is rendben van stabil, bugmentes, szép, néha a textúrák lassan töltődnek, de nem gáz.…

Sokan visszalépésként tekintenek rá a SA-hoz képest, szerintem nincs így. Talán kisebb a térkép és kevesebb a lehetőség, de a játék sokkal inkább egész. Egyetlen kivétellel nem erőltet a játékosra olyan dolgokat, amik fölöslegesek. Ez a kivétel a barátrendszer. A barátainkkal javíthatjuk a kapcsolatunkat, így különböző extrákat adnak, viszont megállás nélkül zaklatnak és ha nem teszel a kedvükre, romlani fog velük a kapcsolatod. Emellett hibája még PC-n a gyenge optimalizáció.…

Tipikusan középszerű. A történet legfeljebb alibinek jó, a karakterek gyengék, felületesen bemutatottak, a játék rövid és nem kínál semmit, amiért újra érdemes volna elővenni, kihívás nincs benne, a gépek egy dobozban mozognak és nagyon buták, ha fedezék mögött maradsz, nem tudnak kiszedni, a csapattársak szintén használhatatlanok. A grafika nem tűrhetetlen, de elég ronda, a textúrák alacsony felbontásúak. Csak a film feltétlen rajongóinak érdemes rápróbálni.…

Sokan ezt tartják a sorozat legjobbjának, és ezzel egyet tudok érteni, de azért nem volt akkora durranás, mint amilyennek szeretik beállítani. Egy jó játék, néhány értékelhető újítással a 2. részhez képest, a világháborút elhagyva nagyobb hangsúlyt kapott a történet és a karakterek, viszont a játék magja nem változott az első rész óta. 2007-ben még látványban is lépést tudott tartani a korral.

Tulajdonképpen a pályaverseny játékokban sok újítani való már évtizedek óta nincs. A kérdés csak az, mennyire legyen arcade és milyen extrákat adjanak hozzá. Ez az arcade jobbik végén van, az autók törnek, ami a vezethetőségükre is hatással van a kanyarokat pedig nem lehet padlógázzal mandínerből venni. Extrának pedig ott az itt megjelent visszatekerhető idő. A játék mai szemmel is szép, még ha már nincs is az élvonalban és hosszú időre képes lekötni.

A világ beszippant, de nem igazán fogad magába. A világ visszahatása a tetteinkre kimerül az őrök megjegyzéseiben. Nem változik a viszonyunk a világgal, nem változik az NPC-kkel. A világra nagy befolyással levő tetteink, sem járnak semmilyen érezhető hatással Skyrimra. A történet érdekes, a karakteren szintén, viszont a prezentáció kissé felemás. Részben az előbb leírtak miatt, részben pedig mert nem tudja hitelesen tálalni már magát az alapjait sem.

Az Undergroundos kitérő után az első lépés vissza a klasszikus formula felé. Visszatértek a luxus sprotkocsik, rendőrök, megmaradt a szabadon bejárható város és tuning. Kicsit nagyobb hangsúlyt kapott a történet, ami szerintem senkit nem érdekelt, megjelentek a rombolható akadályok, amikkel a rendőröket lehetett leszerelni, visszatértek a nappali versenyek, ami igazán látványossá tette és kapott egy sárgás szűrőt, ami ezt tovább erősítette.

Hatalmas visszalépés az első részhez képest. Gyengébb történet, gyengébb humor, gyengébb játékmenet, rövidebb is. A hosszt és a nehézséget csak az tolná ki, hogy alapvetően egy multis játékról van szó, de mivel van single, a szerint értékelek. Az pedig 5,5 óra, rossz újrajátszhatósággal. A játék az alapvetően nyitott pályák ellenére túlságosan szűk környezetbe kényszerít. Ezt az első rész nem tette meg, már a single során is engedte kihasználni a nagy és nyitott pályákban rejlő lehetőségeket.…

Kicsit nehéz értékelni, mivel ezt a játékok konzolon sokkal jobban élveztem a kontrolleres irányítással, mit valamiért PC-n nem tudtak rendesen megoldani. A játék egyébként jó tempóban adagolja az akciót, a történet teljesen érdektelen. Az újrajátszhatóságot a fegyverek fejlesztése motiválhatja, de maga a játék nagyon rövid, durván 5,5 óra. A későbbi küldetésekben pedig megjelennek ellenfelek, mint a csípőből MG42-essel sorozó golyóálló katona, aki nagyon nem hiányzott.…