Agyatlan száguldás! - Subway Surfers teszt (Android)

A Subway Surfers egy arcade játék, amely leginkább a Temple Runnal mutat rokon vonásokat. A játékban kezdetben egy Jake nevű karaktert irányítunk, akinek el kell menekülnie a pocakos felügyelő elől, aki rajtakapott minket, miközben graffitiztünk egy vonat falára. A célunk ezután igen prózai: meneküljünk a rendőr és kutyája elől, és kerüljük ki, vagy ugorjuk át az elénk kerülő akadályokat, illetve guruljunk át alattuk. Az akadályok többek között lehetnek vonatok és útzárak is.

Nem az értelem játéka

Mint látjátok, a Subway Surfers sztorija finoman szólva sem feszeget filozófiai kérdéseket, sőt meglehetősen egyszerű. Azonban már most elismerem, hogy a játék állati jó lett, de ezt korántsem értelmes mivoltának köszönheti. Ez így elég erősen hangzik, de gondoljunk csak bele: nem túl sok racionalitás van abban, hogy hősünk egy olyan helyen menekül üldözője elől, ahol nagyjából tíz méterenként jön szembe egy vonat, vagy bármilyen más akadály, és mindettől cseppet sem zavartatva ugrál a szerelvények tetején.
Elég sok furcsaság van a játékban, amik bár apróságok, mégis egy kicsit szúrják az ember szemét. Az első a pálya végtelenül túlzsúfolt volta. Nem normális dolog, ha az ember kikerül egy felé gyorsan robogó vonatot, majd közvetlenül mögötte egy álló vagonra lesz figyelmes, amelynek lecsapott hátulja arról árulkodik, hogy órák óta egy helyben cövekel. Ennél csak az volt érdekesebb, amikor karakterem halálakor tanúja voltam, ahogy egy vonat frankón keresztülment a másikon.
Az is egy jó kérdés, hogy miután már jó ideje magunk mögött hagytuk haspók űzőnket, és legalább két rakétát használtunk fel, hogyan lohol első hibánkkor rögtön újra a sarkunkban. Illetve miért vagyunk mi, egyszerű graffitizők ilyen fontosak kedvenc felügyelőnknek, hogy igen tekintélyes terjedelme ellenére kész minden másodpercben az életét kockáztatni azért, hogy minket fülön csípjen.

Vég nélküli szórakozás

Félreértés ne essék, imádtam a Subay Surfers játszásával töltött minden másodpercet. Hogy ez a sok érdekes elem ellenére miért következett be? Azért mert a játék hihetetlenül szórakoztató. Egyszerűen egy óriási adrenalin-bomba.
Futás közben pénzérméket és különböző tárgyakat szedhetünk fel: mágneseket, amivel az érméket húzhatjuk magunkhoz; cipőt, amellyel jóval nagyobbakat ugorhatunk, és akár egyből a vonatok tetején teremhetünk anélkül, hogy annak vége le lenne döntve; a levegőbe egy rövid időre felrepítő ugrókat, jetpacket, amivel sokáig a vasútvonal felett gyűjthetjük a piszkos anyagiakat; és a pontszámunkat egy időre megduplázó bónuszokat is. Emellett gyűjthetünk Rejtély és Szuper Rejtély dobozokat (nem tehetek róla, hogy a Mystery Box magyarra fordítva ilyen idegenül hangzik). Ezeket a kör végén nyithatjuk ki, és különféle ajándékot tartalmaznak: pénzt, az önmagunk játék közbeni megmentésére szolgáló kulcsokat, pontszám-növelőket, headstartokat, és az ütközésektől megvédő szörfdeszkákat.
Ezen boosterek is hozzájárulnak ahhoz, hogy a játék letehetetlen legyen. A Subway Surfers hihetetlen mód játszatja magát, az emberben ott van a késztetés, hogy játsszon vele még egy kört, majd még egyet, aztán azt vesszük észre, hogy már egy órája ezzel játsszunk, ami egy ilyen fajta játéknál igen figyelemre méltó dolog. Ha egy idő után mégis megunnánk, másnap elővéve ugyanolyan elánnal folytatjuk ámokfutásunkat, mintha az lenne az első menetünk.
Apropó a kezdet: ez a játék egy percig sem érezteti veled, hogy most kezdted el, nincs az, hogy a legjobb felszereléseket csak bizonyos idő után lehet elérni, itt az első pillanattól kezdve a játék áldásainak jó kilencven százaléka elérhető. Az első futamnál is ugyanolyan szórakoztatóak az animációk, ugyanazokat a tárgyakat vehetjük fel, és egy pillanatig sincs olyan érzése az embernek, hogy most csak azért játszik, hogy gyűjtögessen, és később jobb legyen, itt az ember mindig a pillanatnak él, bár néha ez az amúgy élvezetes küldetések rovására megy. Ezekkel a pontszámunk alapszorzóját lehet növelni, és harminc csokor található belőlük. Ezekre külön oda kell figyelni, mert a küldetések csak kis része készül el spontán játék közben, és ha nem teljesítjük ezeket, pontszámunkat tekintve könnyen alulmaradhatunk barátainkkal szemben az elmaradhatatlan facebookos toplistákon… Én nem vagyok nagy híve az ilyen barátok közötti méricskéléseknek, de néha az is tud ösztönzőleg hatni ránk, hogy nem csak magunkban futunk, van kit legyőznünk.

A küldetéseken kívül minden nap van egy napi kihívás, amely során egy megadott szó betűit kell összeszednünk utunk során. Emellett találhatunk még heti vadászatokat is, ahol bizonyos jutalom fejében kell egy adott típusú szimbólumból (pl. szellem, japán női fej, stb.) bizonyos számút összeszednünk egy hét alatt. Ezenkívül a hét néhány napjának külön kihívásai vannak (hétvégenként a meglévő karaktereink nevének betűit van lehetőségünk összeszedni, hétfőnként új fajta boosterek vannak, stb.).
A játék előnye még, hogy engem, aki igen ideges játékos vagyok, egyszer sem tudott felbosszantani. A játék ezen része is úgy van kivitelezve, hogy egy percig se szomorkodjunk/dühöngjünk, minden egyes halálnál ugyanolyan lelkesedéssel folytatjuk, mint mindaddig.
És még egy szimpatikus vonása a játéknak: hogy az amúgy nagyon dinamikus pályák ne váljanak unalmassá, háromhetente egyfajta világ körüli útként új köntöst kap a játék, így például lehetőség van kenyai, erdélyi, vagy tokiói díszletek között futni.

A körítés

A játékot egy igen egyszerű menürendszer foglalja keretbe. A shopban tudunk szörfdeszkákat, pontnövelőket, headstartokat, Rejtély dobozokat, stb. vásárolni, illetve a játék közben felszedhető tárgyak szavatosságát növelni. Tudunk vásárolni más karaktereket, vagy a meglévőkhöz új kinézetet szerezhetünk. Karaktereket egyébként úgy is feloldhatunk, hogyha a Rejtély dobozokból megfelelő számú, egy adott egyénnek szükséges tárgyat gyűjtünk össze.
Lehetőségünk van achievementek kioldására is, ezekből szerintem megfelelő mennyiség van ahhoz, hogy a játékban fenntartsák a sikerélményt. A mikrotranzakciós rendszer is egész felhasználóbarát módon van kivitelezve, mert bár itt is csillagászati összegeket lehet elverni, de erre nem kényszerül rá az ember, és a játék sem nyomja az arcunkba ezeket a lehetőségeket, ez mindenkinek a saját szabad döntése lehet.
Sajnos azonban van még egy negatívuma a játéknak: a grafika. Ez mozgás közben nem látszik annyira, és telefonos játék lévén megbocsátható is, de így is elég korszerűtlennek hatnak a modellek. A vicc az, hogy a fő karakterek egész szépen vannak kivitelezve, de néhány vonat, és a felügyelő láttán néha 90-es évek feeling fogott el. A hangzásvilág sincs túlcizellálva: a hangok nem bántják a fület, de elég hamar monotonná válnak, és a mindössze egyfajta zene is kissé furcsa hosszú idő után. Szerencsére azonban a játék e hiányosságai mit sem vonnak le a játékélményből.

Összegzés

A Subway Surfers egy agyatlan, ám borzasztóan szórakoztató játék, amely, bár nem játszottam vele több tíz órát, egyszer sem érződött repetitívnek, így kiváló unaloműző lehet. Mindazoknak, akiket nem érdekel annyira a grafika, vagy nem keresnek mindenben értelmet, és csak szórakozni akarnak egy jót, ez egy ideális választás, hiszen nem igényel hosszas belemélyedést sem.

Grafika: 6/10
Hangok: 7/10
Játékélmény: 9,5/10
Összességében: 8,5/10