Egynyári Kaland - Firewatch

Belegondoltál már valaha milyen lehet egy tűzfigyelő munkája? Miket élhet át naponta, és mik a teendői? Az Egyesült Államokban az erdőtüzek nagyon gyakoriak és számos alkalommal megállíthatatlan pusztulást okoz. Gyakran olvashatunk erdőtüzekről a médiában, és az ember ilyenkor gyakran elgondolkodik azon, hogy ki tehet ilyen szörnyűséget egy szépséges tájjal. Ezt a szituációt próbálja elénk tárni a Firewatch. Melyről az emlékeim még nagyon frissek, pontosabban három napja hogy végigvittem, de a játék végén elhatároztam, hogy igenis be fogom mutatni a Firewatch-ot, mert egy olyan témát dolgoz fel, ami szerintem magával ragadó, és amit elmesél letudjuk vetíteni magunkra. Innen ered a Firewatch igazi szépsége, amiről most részletesebben is belemegyek. Kezdjük az elejénél.

Festményből játék

A Firewatch készítésének már maga a háttere is lehetne a történet. A Campo Santo egy frissen alakult csapat egyenesen San Francisco-ból. Alapítói: Jake Rodkin, Sean Vanaman, Nels Anderson és Olly Moss, akik korábban a Telltale Games-nél dolgoztak, olyan játékokon, mint a „The Walking Dead”, de az ő nevükhöz kapcsolódik a „The Mark of the Ninja” produktum is. A játék fejlesztése Olly Moss festményével kezdődött, a látvány is a festmény stílusához illeszkedik. A fejlesztéshez a csapat a Unity motort használta, 2014-ben mutatták meg a nagyvilágnak készülő játékukat, és 2015-re tették a megjelenést. Azonban a Firewatch-hoz még több idő szükségeltetett. Végül 2016.február 9.-én elérhetővé vált a Campo Santo játéka Steam-en és a PS Store-ban. A csapat rengeteg nemzeti parkot meglátogatott ihlet szerzés gyanánt, illetve a fejlesztők gyerekkori emlékeiből is emeltek ki képeket, mozzanatokat, ami meghatározó volt számukra. Itt dölt el, hogy valós helyszínen fog játszódni a történet. Rengeteg munka van a Firewatch mögött és ez meg is látszik a játékon.

Föl a toronyba

A Firewatch első öt perce után bele se mertem gondolni mit fogok látni, tapasztalni a következő órákban. Nem tudok úgy írni a játékról, hogy ne érintsem a történetet így igyekszem a sztorit csak nagyvonalakban megközelíteni. A kezdés forradalmian új volt számomra. Főhősünk Henry, 40-es éveiben járó házas ember, akinek a játék előtti életét képesek vagyunk valamilyen szinten megváltoztatni, kapunk egy interaktív felvezetést Henry tinédzserkorától egészen máig, pontosabban 1989-ig. Ezt úgy kell elképzelni, hogy kapunk egy szöveget, ami egy szituációt ír le, a szöveg alatt két opció jelenik meg. Választhatunk, hogy a két opció közül melyiket választjuk az adott szituációra. Ez lehet az, hogy hogyan ismerkedünk meg Henry leendő feleségével, Juliával. Vagy például melyik kutyát fogadjuk örökbe Julia kedvéért. Ez az interaktív bevezetés nekem speciel nagyon bejött, volt olyan helyzet, amin tényleg elgondolkodtam melyik lenne a jobb, szóval már ez a kezdés is adott egy alaphangulatot a játékhoz. Pedig a java még hátravolt. A felvezetésből kiderül, hogy önkéntes tűzfigyelőnek jelentkezünk a Wyomingi Soson Nemzeti Parkba 1989 nyarán. Megérkezve a nemzeti parkba az idő csodaszép, a szél kellemesen fúj, és megpillantjuk a távolban a tűzfigyelőtornyot, ahol 79 napig fogunk tartózkodni, aludni, enni, és írni. Megérkezve a toronyba a nap lemegy, megjelennek a csillagok az égen, és csodálhatjuk a gyönyörű éjszakát Wyoming-ban. A Toronyba felérve megpillantjuk a szállásunkat, és alap felszerelésünket azok közül is a játék legfontosabb elemét a rádiót. A rádiót felvéve stílusosan köszönt minket a közeli tűzfigyelőtoronyban lévő Delilah. Akivel a következő 79 napban kommunikálni fogunk és megosztjuk véleményünket. A Játék előrehaladtával szorosabb kapcsolatot létesíthetünk Delilah-val, és az első napok után felbukkanó rejtélyek és szokatlan történések is hatással lesznek rá és Henry-re is. A cselekmény közepén beindul több rejtélyes történés is. Melyekre a történet végén nagyjából választ kapunk, ennek nagy része viszont a mi töretlen nyomozásunknak köszönhető. Viszont a történet vége hatalmas csalódás volt nekem. Rengeteg kiaknázatlan lehetőség volt a Firewatch sztorijában, vártam a nagy lezárást, de koppant az állam, mert nem lett belőle semmi. És ellenben a Life is Strange-el (Amit a mai napig nem tudtam feldolgozni) nem azért néztem a monitort a játék végén, mert lesokkolt a vége, hanem mert amit vártam nagy lezárás elmaradt. És határozottan rövid a játék, 4 óra alatt kivihető.

Egy tűzfigyelő élete

A Firewatch játékmechanikai szempontból egyszerű, de nagyszerű. Henry-t belsőnézetből irányíthatjuk, a tárgyakat képesek vagyunk megvizsgálni, van a rádiónk, ami a shift-el hozható elő, a zseblámpa, ami a barlangoknál nagy segítség lesz, majd később a jeldetektor és a második legfontosabb elem a játékban, a térkép. Wyomingi nemzeti park hatalmas, és a térkép az egyetlen módja a tájékozódásnak, gyakran eltévedtem a játékban és szerintem térkép használata nélkül még most se fejeztem volna be a játékot. A nemzeti parkban különböző ellátmánycsomagok találhatóak melyeket egy lakat kombinációval nyithatunk ki (halkan megjegyzem minden ládát ugyanazzal a kombinációval nyithatjuk ki, kivéve a játék vége felé az utolsó ládát). A ládák tartalmaznak egy térképet is, amelyet lemásolhatunk és így a saját példányunk részletesebb lesz. Aki nem szereti, az olyan játékokat ahol sokat kell gyalogolni akkor annak a Firewatch nem való. Az egész játék valójában a folyamatos sétából és felfedezésből áll. Mely abszolút nem baj egy ilyen címnél, ahol máson van a hangsúly. A játék közepén a rejtélyes történetszál után a nyomozás is előtérbe kerül, vizsgálódnunk kell, minden átnézni kétszer is akár. Amiket rögtön jelenthetünk Delilah-nak. A párbeszédek nagy hangsúlyt kaptak a Firewatch-ban, bármit, amit találunk vagy észreveszünk, elmesélhetjük Delilah-nak rádión. A dialógosuk szakaszonként döntéseket tartalmaz, ilyenkor rövid idő áll rendelkezésünkre hogy a lehetséges 2-3 opció közül mit válaszolunk vissza, vagy egyszerűen ignoráljuk az üzenetet. A párbeszédek gyakran nagy segítségünkre lesznek, így tudjuk meg a zárkódot és persze a napi feladatunkat is, valamint szorosabbra fűzhetjük a kapcsolatot Delilah és Henry között.

Egyedül a rengetegben

A Firewatch a valójában is létező Wyomingi Soson Nemzeti Parkban játszódik. Sosem jártam még az Egyesült Államokban pláne nem Wyomingban, de a Firewatch után el tudom képzelni ezt a gyönyörű tájat, ami ráadásul nem kicsi. A játék területe nagy, nagyon részletes és minden egyes pontja zseniálisan van lemodellezve, minden tölgyes, minden kődarab megér egy dicséretet. A képi világ remekül passzol a játék stílusához, és Indie címben én ilyet még nem tapasztaltam. Nem érezhető nagymértékű linearitás a játékmeneten, Amit látunk, azt felfedezhetjük, azonban valamilyen szinten csalóka a kép és ezt a játékos hamar megtapasztalja, az útvonalak hiába rendelkeznek több alternatívával, vannak részek ahol több lehetséges irányt is választhatnánk, de a játék nem engedi, így a magas dombrészek megmászása kizárt. Nagy mászásokat is csak ott végezhetünk, el ahol van egy oszlop a kötél biztosítására.

Festői látvány

Kétség sem fér ahhoz, hogy a Firewatch gyönyörű. Még egy példa arra, hogy nem kell ide bonyolult grafikai motor (Frostbite, Cryengine és társai) hogy elvarázsolja a játékost. A játék látványáért a szabad felhasználású Unity motor gondoskodik, amely napjainkra egyre nagyobb teret nyer a játékfejlesztésben, jó példa a „Gone Home” A képi világ maradt az a koncepció amit Olly Moss valósított meg a festményén. Olly festménye 3D-s átalakítást kapott és így olyan látványt kaptunk, amit a Campo Santo és Olly Moss megálmodott. A látványnak azonban ára van. A Unity motor által hajtott produktum megdolgoztatta a gépemet rendesen, Magas beállításokon megvolt a 30-40 képkocás sebesség, de a játék vége felé az átalakult környezet miatt drasztikus sebességcsökkenést tapasztaltam, illetve voltak területek ahol érthetetlen okokból nagyon leesett az FPS. Optimizálatlan a játék és nem csak PC-n ez a helyzet, hanem PS4-en is számos foltjavítás érkezett az instabil FPS szám miatt. Ezeket a hibákat leszámítva a grafika zseniális, hogy maradjak hű a játékhoz azt mondanám hogy a látvány festőien szép.

Az erdő hangja

Audiovizuális téren meglepődtem a Firewatch teljesítményén. Egy alacsony költségvetésű játéknál gyakran felvetődnek problémák hogy gyenge a zene, a szinkron nulla és sorolhatnám. Azonban a Campo Santo játéka ezt keményen megcáfolta. A játék alatt felcsengő muzsikák remekül passzolnak a játék hangulatához és gyorsan tud váltani a kellemesből, settenkedő stílusba a zenék. Talán a zenék száma amit keveseltem, többet is elfogadtam volna szívesen. Viszont nem vitás hogy Chris Remo szenzációs számokat komponált. És elérkeztünk a Firewatch másik nagy erősségéhez, a szinkronhoz. A szinkronok valami elképesztően jók lettek. Henry és Delilah közti dialógusok filmekbe illőek, remekül megírt párbeszédek, nagyon nagy piros pont jár a szinkronszínészeknek.

Végszó

Fuh, Firewatch. Nagy bajban vagyok, hogyan is kéne lezárnom téged. Kellemes 4 órát adott nekem a Campo Santo játéka. Egy remekül felépített játék, jó volt, szép volt, a történet is hatalmasat durranhatott volna, amit én nagyon sajnálok, hogy elmaradt. A Firewatch egy nagyon jó úton indult el, hatalmas potenciált látok a fejlesztő csapatban, és mint első játék, nagyon jó lett. Én úgy gondolom, hogy egy olyan mezőben indult a Firewatch ami egyre erősebb lesz a videojáték iparban. Tényleg magával ragadott és élveztem a játék minden percét és tényleg volt mondanivalója, azonban nem tudta a nagy kedvencemet (Life is Strange) megdönteni. Emiatt nem is vagyok szomorú. Ha nem is egy folytatást, de kíváncsian várom a Campo Santo következő project-ét. Köszönöm, hogy elolvastad a tesztem. További szép napot kívánok minden Gépigény tagnak. Sonymeans voltam.

Pozitívumok
- Festői látvány
- Egy tűzfigyelő élete
- A szinkron büntet
- Kellemes muzsikák

Negatívumok
- Nagyon rövid (4 óra)
- A történet vége összecsapott
- Optimalizációs problémák
- Kiaknázatlan lehetőségek