Amnesia: Az igazi ideglelés

Sziasztok, az Amnesia: The Dark Descent című PC játékról olvashattok egy kis ismertetőt!

Nem is olyan régen az egyik barátommal beszélgettünk a ’horror’ játékokról, és azt mondtam neki, hogy nem is létezik igazán félelmetes játék. Erre ő csak ennyit mondott: Akkor te még nem ismered az Amnesia-t! Azt gondoltam, hogy ez is csak egy a sok ’zombitrancsírozós’ játék közül, de ahogy mesélt róla, egyre kíváncsibbá tett. Aznap sikerült is hozzájutnom, bár kétségeim voltak és nem mindent hittem el arról, amit hallottam. Miután feltelepítettem, és az első 5 perc után ki kellett lépnem rájöttem, hogy hatalmasat tévedtem. Számomra ez vált minden idők legfélelmetesebb és legidegölőbb pc játékává!

A játékot a Svéd Frictional Games csapata készítette. Az ő nevükhöz fűződik az általam később megismert, de még az Amnesia előtti Penumbra sorozat is, ami szintén vad táncot jár az ember összes idegszálán.

A történet egy poroszországi kastély, a Brennenburg kastély falai között játszódik, a főszereplőnk Daniel, egy régész (ez a történet során derül ki, ugyanis a játék elején csak a nevét ismerjük, és a lakhelyét) aki a kastély falai közt tér magához és semmire nem emlékszik. Elindulunk hát borzasztó, félelemmel teli utunkon, hogy kiderítsük mi történt és kijussunk a hatalmas útvesztőből. Útközben találunk egy levelet, amit a jó öreg Daniel barátunk írt saját magának, és amiből megtudjuk, hogy ő maga okozta az emlékezetkiesését, és mellesleg azt is, hogy egy árny követi őt és meg akarja ölni (jó hírek…). Ezen felül utasítást kapunk arra, hogy öljük meg a kastély báróját, név szerint Alexander-t. A további történet Daniel visszaemlékezéseiből és az út közben talált feljegyzéseiből illetve naplóbejegyzéseiből áll össze. Utunk során sok feladvánnyal találkozunk majd, amik egy kis gondolkodást is igényelnek. Visszagondolva elég egyértelműek, de egy adott szituációban nehezek tudnak lenni, főleg mikor egy kisebb agyvérzés után kéne gondolkodásra bírni szanaszét heverő agysejtjeinket… Sokszor kell kombinálnunk a talált tárgyakat, gépeket elindítani, amelyeknek a leírását megtaláljuk a feljegyzésekben. A játékhoz elérhető magyarosítás, ami az idegen nyelvet kevésbé ismerőknek sokat segít.

A játékban FPS nézetben borzonghatunk. Elsőre sokan (köztük én is) gondolnák, hogy ez is tele van a Doom és társai által kedvelt plazmaágyúkkal, amivel 1 másodperc alatt hamukupacot csinálhatunk az életünkre törő lényekből. Itt viszont más a helyzet. Vagy elfutunk, vagy elbújunk, vagy meghalunk. A játék fizikája nagyon el lett találva, mindent az egérrel irányíthatunk, pl. ha egy ajtót ki akarunk nyitni, akkor az egeret húznunk kell magunk felé vagy tolnunk, annak megfelelően, hogy merre nyílik az ajtó. A különböző csapok nyitása és zárása pedig az egér körkörös irányba való mozgatásával történik. A játékban szinte minden tárgyat mozgathatunk, a kisebbeket felemelhetjük, eldobhatjuk. Itt jön a kérdés: Miért nem vágjuk hozzá a felkapott kődarabot, széket, hordót stb. a minket kergető szörnyekhez? Nyugodtan nekik lehet dobni, de az arcunkba röhögnek és egy (vagy több) határozott mozdulattal a másvilágra küldenek minket (higgyétek el, én megpróbáltam). Így hát jobb, ha inkább felvesszük a nyúlcipőt vagy elbújunk, ha megtehetjük.

Nekem a játékban legjobban az egyedi nyomasztó hangulat tetszett, és az ehhez társuló zenék és hangeffektek. ,,Jobb félni, mint megijedni” - ezt a készítők is így gondolják. Itt nem lesz olyan, hogy az egyik sarok mögül hirtelen elénk ugrik egy szörny és a szívbajt hozza ránk. Ehelyett végig érezzük, hogy valaki (vagy inkább valami) figyel minket, és mielőtt megpillantanánk a szörnyecskét, előtte egy jellegzetes hörgés hallható. Ez még jobban ránk hozza a frászt, mivel nem tudjuk hogy merről fog jönni, de tudjuk hogy az a valami valahol ott van, és ha észrevesz végünk. Persze azért az ijesztgetést sem spórolták ki a játékból. Előfordul, hogy egy amúgy is idegölő részt még megspékelnek egy pár hirtelen jövő hangos halálsikollyal, amik Danielt és engem is sokszor az őrületbe kergettek. És persze ott van az árny, ami vöröses szerves anyagként tűnik fel előttünk egy üvöltéshez hasonlító hang kíséretében, és rendszeresen megnehezíti a dolgunkat, nem beszélve arról, hogy sokszor meg is sebez minket, ha hozzáérünk. A nyomasztó hangulatban nagy szerepet játszik a szinte állandó sötétség. Utunk során kapunk egy olajlámpást, ami olaj nélkül nem sokat ér, de a játékban pont elegendő mennyiséget találhatunk belőle (persze ez is kevés, ha feleslegesen használjuk a lámpást). Vannak még tűzszerszámok, amikkel a fáklyákat, gyertyákat tudjuk meggyújtani. Talán ezek a legfontosabb kellékek a játék során, ugyanakkor bajt is hozhatnak ránk, hiszen az ellenség hamarabb észrevesz a fényben. Viszont, ha sokáig ácsorgunk a sötétben, akkor Daniel eleinte szédülni kezd, majd hallucinál, végül feladja a harcot. Lehetőségünk van ópiumkivonatokkal kezelni a sérüléseinket, amiket legtöbb esetben az árny okoz. Bár a szörnyek sem mindig ölnek az első csapással, de ha észrevettek és nincs búvóhely, vagy olyan hely ahová nem tudnak utánunk jönni, akkor szinte képtelenség lerázni őket - főleg ha menekülés közben beleszaladunk egy másikba… :)

A hangok is nagyon jók, minden zene és hangeffekt megkoronázza a nyomasztó atmoszférát. Már a menüzene is nagyon hatásos, és a játék alatti zenék is mind beleillenek az adott szituációba. A szinkronhangok is tökéletesek, nem a felolvasás hatását éreztetik. A hangeffektek is nagyon el lettek találva, minden oda illik ahová való és akkor szólalnak meg, amikor kell (az idegeim bánatára). A grafikáról nem sokat beszélnék, én úgy gondolom, hogy az úgy jó ahogy van, sokkal jobb mint amire én számítottam, akinek nem tetszik csináljon jobbat.

Az én véleményem szerint a játék olyan mint egy jó horrorfilm, amiben a főszereplőt mi magunk irányítjuk, mi hozzuk a döntéseket. Egy átlagember szemével látjuk a történéseket, aki ugyanúgy fél, mint ahogy mi magunk félnénk és esze ágában sincs nekiesni az életére törő lényeknek, inkább fut ahogy csak bír. Itt az élő példa arra, hogy a főhősünknek nincs szüksége szuperfegyverekre és természetfeletti képességekre ahhoz, hogy elérje a célját. Alaposan a földbe döngöli a többi ’horror’ játékot. Mivel nem vagyunk egyformák, biztosan lesznek, akiknek nem nyeri el a tetszését a játék. Aki nem hiszi el amit hall róla, vegye kézbe az egeret és próbálja ki, én is 'kellemeset' csalódtam és azóta a kedvenceim közé tartozik az Amnesia. Több helyen is láttam már panaszt hogy rövid a történet, ez részben igaz is. De az első végigjátszás során ezt szinte észre sem venni, (ez a legtöbb játéknál így van) hiszen minden lépést alaposan meg kell fontolnunk, mert minden ajtó mögött ott leselkedhet (és leselkedik is) ránk a veszély. Másrészt pedig ott vannak az egész jól sikerült kiegészítők, modok, amikben folytatódhat a rettegés (Justine, La Caza, White Night). Melegen ajánlom minden horror rajongónak, vagy azoknak, akik egy kicsit belekóstolnának az ideglelés ízébe. Minden elismerésem a Frictional Games csapatának, reméljük még több hasonló játékot készítenek és újraélesztik az igazi horrort.

Köszönöm a megtekintést! :)