Mélytengeri túlélők

Egy szokásos másnapos délután egy meleg nyári napon nehezen szedi ki a lakásból az embert, semmi életkedv, csak a punnyadás marad. Így történt ez velem is, és nem maradt más választásom minthogy lefoglaljam magam egy nem túl megerőltető játékkal. Egyik barátomtól hallottam valamiféle mélytengeri, búváros építgetős-túlélős játékról aminek a neve Subnautica. Utána is néztem, egy Steames Indie játékról van szó, amely 20 euro körül kóstál, de egy próbát megért nálam. Miután betáraztam a könyvtáramba, nem maradt más mint felölteni a búvármaskarát, és csobbanni egy nagyot.

Mint ahogyan az imént említettem, egy indie játékról van szó, így kis költségvetésű, még félkész Beta játékról van szó, amit Early Access titulussal árulnak a Steam áruházában. Rengeteg címet kapunk mostanában ilyen módon, és sajnos rengeteget csalódtam is ilyen téren, így a játék futtatása előtt megvoltak az előítéleteim. De tévedtem. Még mekkorát! Azt kell hogy mondjam, Indie túlélős játék ennyire még nem szippantott magába pár unalmas órára. Kezdjük a főmenüvel! Sok beállítási opcióval nem rendelkezik a játék. 3 féle grafikai beállításból választhatunk, a felbontást állíthatjuk, hangerőt és nyelvet állíthatunk be mielőtt eláztatjuk magunkat. Igazából sok másra nincs is szükség. New Game opciót választva 3 fül nyílik meg előttünk, ami a Freedom, a Survival és a Hardcore. Freedom módban nincs szükségünk ételre és folyadékra, továbbá üzemanyagra sem, csak barangolnunk kell. Survival módban üzemanyag, étel és ital keresésére kötelez minket a játék, míg Hardcore módban ugyanez a dolgunk, viszont ha itt meghalunk, törlődik minden eddig elért eredményünk, és a főmenüben találjuk magunkat. Én természetesen a Survival módot választottam, és mindenkinek ezt ajánlom első nekifutásra.

A játék betöltőképernyőjén egy vizes bolygóra lezuhanó űrhajót láthatunk, melynek neve Aurora, és mi rajta utaztunk. A játék betöltésével egy mentőkabinban találjuk magunkat, nem olyan távol tőlünk pedig lezuhant űrsiklónk maradványait láthatjuk. Innentől kezdve azt csinálunk amit akarunk, miközben természetesen ellátjuk magunkat "élelmiszerrel". Első soron belevetettem magam a végtelen Óceánba, és nekiláttam nyersanyagokat kinyerni, melyből rengetegféle van. (Erről később.) Megcsináltam az első kiskésemet, ami igazából az egyetlen ölésre alkalmas fegyver, és természetesen nem túl effektív. Első főbb nyersanyagaink a szilikon, a titánium, az üveg és a réz lesz. Ezeket mentőkabinunkhoz közel, nem túl mélyen meg is lelhetjük. Ugyanitt rengeteg kis úszkáló halat találhatunk, melyeket megragadva sütésre alkalmas harapnivalót termelhetünk be. Ezekből is többféle van. Van amelyik jobban táplál/kevésbé hidratál, van amelyik fordítva, és van olyan is amelyből vagy ételt csinálunk sütés által, vagy vizet nyerünk ki belőle. Viszont óvatosan, mert sok időt a víz alatt eltöltve Oxigén hiányában elájulunk, majd meghalunk, és az útközben talált nyersanyagot/élelmet elveszítjük. Miután végeztem az alapvető felszereléseim legyártásával, kezdtem érezni, hogy az a kis mentőkabin nem a legjobb élőhely. Elkezdtem hát építeni az én kis vízalatti bázisomat. Rájöttem, hogy mivel rengeteg nyersanyagra lesz szükségem, távolabb kéne ússzak, így még több veszélynek kitenni magam. Mert bizony az is van. Találhatunk passzívabb élőlényeket, agresszív ragadozókat, és olyan élőlényeket akik amúgy nem veszélyesek, de nem szeretik ha zargatják őket.

És itt jött az a része a játéknak ami a legjobban lenyűgözött. A csodálatos korallzátonyok, a döbbenetes látványvilág, a víz morajlása, az élőlények félelmetes zajai, a feltáratlan idegen bolygó rejtelmes titkai. Az egyedüllét érzése, a végtelen tenger ismeretlen dolgai annyira be tudják szippantani az embert, és néha a frászt hozni rá, hogy nálam ez a játék itt azt mondta nekem, hogy van miért játszanom. A kellő anyagokkal a hátizsákomban visszamentem a bázisomra, ahol rengeteg hasznos dolgot építhetünk. Akváriumot, amiben élőlényeket tárolhatunk későbbi fogyasztásra, szekrényeket a dolgainknak, folyosókat, üvegházakat, amiből bizony van mit csinálni, analizátort, amivel új "masinákat" fedezhetünk fel stb. Itt tűnt fel, hogy tudok magamnak járműveket kreálni. Bő két óra játék után meg is lett az első vízisiklóm, amivel gyorsan tudtam távoli utakat megtenni, viszonylag biztonságosan. És bizony van ettől még nagyobb jármű is, amiről nem szeretnék semmiféle részletet elárulni, aki kíváncsi rá próbálja ki a játékot, és döbbenjen rá saját maga.

Írhatnék még rengeteget erről a játékról, de nem szeretnék. Ennek úgy van értelme ha az ember beleveti magát, és felfedez magától mindent, rájön a dolgokra. Mert itt jön az első negatív pont. Sok végcél nincs a játékban. Egy bázist és a főbb járműveket pár óra alatt meg tudjuk csinálni, az Aurorára visszamenni és megjavítani nem kell rengeteg időt fektetni (És sok értelme nincs is), innentől pedig csak a barangolás okozhat meglepetéseket, viszont ha az ember szeret csak céltalanul expedíciózni, és gyönyörködni a látványvilágban, ez a te játékod. Grafikailag teljesen rendben van, a hangok kifogástalanok és gyönyörűek, a játékmenet fantasztikus, viszont nem túl hosszú életű, kihívás egy minimális azért van, 8-10 órára simán le tudja foglalni az embert. És bizony ha távoli túrára készültök akkor óvatosan, mert ez az óceán bizony tele van veszélyekkel, amik a megfelelő pillanatra várnak, hogy zsákmányul ejtsenek. Remélem, hogy meghoztam a kedved eme remekműhöz, jó szórakozást és további szép, és sajnos már nem túl hosszú nyarat kívánok!

Összesítve

Grafika: 7/10
Hangok: 10/10
Játékélmény: 7/10