Az ezeregy éjszaka meséi, másképp

A Ubisoft a Prince Of Persia trilógia befejezése után síri csöndbe borult egész 2008-ig. Ugyanis ebben az évben került a játékosok kezébe a ma már három részt megért Assassin\'s Creed és egy egészen új Prince Of Persia. Az egész játék lényegében csak névben és a falon futással rendelkező főhősben hasonlít a trilógiára. A harcrendszer teljesen más, az akrobatikus mozdulatokba hatalmas újításokat tettek.

A grafika ha jól olvastam, a Scimitar Enginre alapozódott, ugyanarra, mint amire az Assassin's
Creed 1. része. A különbség a két játék grafikája között az, hogy ehhez a játékhoz hozzáadtak
egy úgynevezett Cell-Shading effektet, ami kissé képregényszerűvé teszi a játékot, még jobban
erősítve azt az érzést, hogy ez egy mese. Gyönyörűen ábrázolják a sivatagot, még a
"Corruptioned" állapotában. Könnyen hihető érzést ad, nem nehéz az embernek beleélnie magát.
A harcok nagyon látványosak, és ami a legszebb az egész játékban, hogyha kell, akkor talán töltés
nélkül végig lehet játszani, mert az egész terület Egy csomagba került! Ez hatalmas előrelépés,
nincs az, hogy elmegyek X helyre, odaérek akkor tölt, ha vissza az előzőre megint, hanem a
,,Világok'' közötti utakat, hatalmas barlangjáratokkal töltik ki. Ami egyedül probléma lehetett
volna, hogy ennek köszönhetően nagyon RAM gyilkos lesz a játék, de szerencsére Nem az (sajnos
a Fraps az nem ilyen :S)!

A történet egy az egyben egy hatalmas Love Story! Mellesleg kicsit Black Ops érzetem támad,
hiszen csak a végén esik le az embernek, hogy mi van. Na, jó talán azért annyira nem WTF!?
stílusú, mint a Black Ops, hiszen folyamatosan adagolják az információt, de magát a történet
lényegét csak a végén érti meg az ember. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy: A játék végén minden
kérdésedre megkapod a választ! Magáról a történetről nem akarok beszélni, majd ti
kitapasztaljátok, ha játszotok a játékkal.

A játékélményen talán 1-2 csorbát találtam. Az első, amitől először egy világ dőlt össze bennem,
az az irányítás (bár azért később megszoktam). Az első tíz percem abból állt, hogy rájöjjek, hogy
hogyan is kell falon futni, lehet hogy csak a Trilógia utóhatásaként nem ment, de valami
borzalom volt. Bár miután megszokja az ember, elég stílusos, de azért jobb volt visszagondolni
az eredeti Prince Of Persia részekre. Legnagyobb szomorúságomra a harc volt a másik dolog, ami
itt se sikerült tökéletesre (ezzel most a Forgotten Sandre céloztam). Baromi látványos ok, de elég
egyhangú. Bár azt meg kell hagyni, hogy kombó azért van egy pár, de még így is eltörpül akár a
Sands of Time vagy a Warrior Within mellett is. Lényegében négy "képességre" alapoz az egész
harc: Elikára (a mágus csajra), a Gauntletre, a Kardunkra, és az Akrobata ugrásunkra. De például
kihagyták a falon futás részét ebből, ami számomra nagyon hiányzott. És az egész olyan érzetet
ad, mintha mindenhonnan kölcsönvettek volna egy picit. A Counter Attackok a végrehajtásukat
leszámítva (irányításilag) egy az egyben az Assassin's Creed-től vannak, a Reflex-
tesztelő/Gombpüfölős harcjelenetek pedig az ugyancsak 2008-as (legalábbis konzolra akkor
megjelent) Force Unleashedre hajaznak. Minden ellenség akkora életcsíkkal rendelkezik szinte
mint egy Boss, az alapegység egyhangú, de még azokat se mindig könnyű megölni. Én nem azt
akarom ezzel tükrözni, hogy az alapellenségeket pikk-pakk le kell szedni (pl.: Forgotten Sands),
de az elég idegesítő a továbbhaladásban, ha egy utunkba álló ellenféllel 5-10 percig kell
harcolnunk.

Számomra az egyetlen jó dolog a harcokban a Bossok AI-je és a látványosság volt. A
látvány, nem győzöm hangsúlyozni, felért egy filmbeli harcjelenettel (már ha ügyesen váltogatjuk
a kombókat). A logikai feladatok szerintem kellően nehezek voltak, kellemes (nyugodt :D)
perceket hoztak nekem. Amik viszont az egész játék erősségei, azok a Platform részek. Az alap
Prince Of Persiához hozzá kell vennünk a herceg kesztyűjét, amivel meg tudjuk fékezni
lezuhanásunkat, a falon futás, ugrás stb. különböző kombinációit, a négy különleges
képességet, amiket a meggyógyított terülteteken talált "fénymagok" (szó szerinti fordítás :D
(Problem?)) gyűjtésével szerezhetünk (persze ezeket kötelező megszerezni, itt jön színre a
gyűjtögetés), és persze a segítőtársunk, Elika életmentő mozdulatai (ne gondoljon senki se
rosszra :D). A legjobb dolog a játékmenetben, az a herceg poénjai! Hihetetlenül jó szövegei
vannak, néha kicsit szakadtam :D (aki még nem látta: http://www.youtube.com/watch?
v=mnC4eXqYyso)

A zenét nem tudom ki szerezte, de jó munkát végzett, ha lehet valamivel fokozni a mese
élményt, akkor az ez volt.

A szinkronhangok rendben vannak, a harc és környezeti hangok úgyszint.

Összességében a játék szerintem nagyon élvezhető, és ráadásul nem is olyan rövid, szóval irány
a sivatag! :)

Grafika: 10/10 Történet: 9/10 Játékélmény: 8/10 Hang és zene: 10/10 Össz: 9/10