Menu
Gépigény Google+ profilja
Gépigény Google+ profilja
Gépigény Google+ profilja
Gépigény Facebook profilja
DonnieD
Szint 20
DonnieD avatar
29 éves, férfi
Magyarország
Offline, itt járt 35 perce
6 éve tag
SimCity (2013) - Avagy porfészekből világváros
Írta: DonnieD, 2014. május 13., játékteszt
Játék: SimCity (2013)

Tavaly volt az az idő, amikor szembefutottam a 2013-as SimCity-vel, s szerettem is volna kipróbálni, de sajnos az állandó online mód kényszerített arra, hogy lemondjak a kíváncsiságom kielégítéséről. Így végül nem is nagyon olvasgattam ebben a témában egészen pár héttel ezelőttig, amikor is jómagam is szembe találkoztam azzal, hogy bizony elérhető az offline mód. Így nem volt más hátra, mint az egyik szabadnapomat felhasználva elérhetővé váljon számomra is a játék.

Nem tudom mennyire számít játékos körökben cikinek, de én nem voltam részese az előző SimCity generációnak. Azaz az előző négy résszel én sajnálatos módon nem játszottam. Ugyan tisztában voltam a létezésével, de valahogy nem volt se kedvem, se időm kipróbálni. Igaz, ez jó pár évvel ezelőtt volt, azóta ezt a széria ki is került a látókörömből.
Az életszimulátorok elég nagy közönség kedvencek számítanak szinte minden korcsoportban, így nem is véletlen, hogy ennyi van belőlük. Elég jó példa ha a The Sims szériára gondolunk, amely jelen helyzetében a harmadik részénél tart, s ősszel jön a negyedik. Bevallom én is beleöltem pár órát, s mindegyik epizóddal, s annak kiegészítőjével játszottam, de egy idő után beleuntam, mert nem nyújtott semmi újdonságot. Tavaly volt az az idő, amikor szembefutottam a 2013-as SimCity-vel, s szerettem is volna kipróbálni, de sajnos az állandó online mód kényszerített arra, hogy lemondjak a kíváncsiságom kielégítéséről. Így végül nem is nagyon olvasgattam ebben a témában egészen pár héttel ezelőttig, amikor is jómagam is szembe találkoztam azzal, hogy bizony elérhető az offline mód. Így nem volt más hátra, mint az egyik szabadnapomat felhasználva elérhetővé váljon számomra is a játék. Igazából nem is nagyon nyűgözött le, s nem is éreztem azt, hogy én most valami nagyszerűnek vagyok a részese. És persze az is felmerült bennem, hogy én erre vártam tavaly? Aztán felkeltem a gép elől, s meglepődtem, hogy az első indítás óta bizony eltelt jó pár óra. Mivel az első városommal szépen befürödtem, így úgy döntöttem, hogy nem lesz más megoldás, mint az, hogy még egy-két órát játszok vele, hogy aztán kipróbáljam, hogy vajon mennyire is lehetek ebben sikeres. Azt az hiszem nem kell ecsetelnem, hogy “fantasztikus” élmény volt másnap három órás alvás után elmenni dolgozni, mert nem tudtam felkelni a monitor elől.


Nagyjából elég sokan találkoztak már magával a játékkal, ami tulajdonképpen összefoglalva nem szól másról, mint hogy egy várost kell építenünk. Nem nagy dolognak hangzik ugyebár, de ha elég ügyesek vagyunk, akkor bizony egy pici kis porfészekből egy felhőkarcolókkal teli hatalmas metropoliszt építhetünk, melynek létjogosultsága, s élettartama kizárólag rajtunk múlik. Hisz, ha jó döntéseket hozunk, akkor csak nézhetjük ahogyan a városunk fejlődik, amennyiben pedig nem igazán tudjuk azt irányítani, akkor pedig szemtanúi lehetünk annak, ahogyan gyakorlatilag a porrá válik egyenlővé.

Azt kell mondanom, hogy úgy ülni le ez elé a játék elő, hogy elődeivel egyáltalán nem töltöttem szinte semmi időt kihívás volt. Leginkább pont azért, mert ez az első SimCity amivel igazán dolgom volt, s igazából ez volt az, amely bevezetett eme játék világába. S bizony, ha az ember amatőrként ül le egy elég nagy sikernek örvendő, s jó pár részt megélt játék elé, akkor bizony nem biztos, hogy elsőre tudni fogja mit kell csinálni, vagy pedig lesz annyi lehetősége, hogy pár kellemes órát eltöltsön a monitor előtt.
Azzal, hogy mit is kell csinálni persze tisztában voltam, csak éppenséggel a tapasztalat hiányzott. Annak ellenére, hogy komolyabb problémáim nincsenek az angol nyelvvel, de azért egy ilyen szimulátornál azért okozhat némi gondot az idegen nyelv, hisz nem vagyok két lábon járó szótár, s egy-egy ismeretlen szó is okozhat olyan gondot, amire nem számítanék. De szerencsém volt, ugyanis a játék teljesen magyar nyelven elérhető volt, így ez már elég könnyedséget hozott nekem. Az első lépések elég érdekesek voltak számomra, s igyekeztem elsőre egy szép várost felhúzni. Ez nem nagyon sikerült, ugyanis avatatlan kezek következménye volt, hogy talán a negyedik város volt az, amivel tényleg jutottam valamire, míg az előzőeket fél, esetleg egy órás játék után csődbe vittem, így azzal már nem tudtam mit kezdeni. A következő nekifutásnál azonban már nem voltak problémák, s eltüntetve az előző bakizásaimat azonnal töröltem is a mentéseimet. Így tiszta lappal kezdhettem az egészet. Nagyjából már tisztában voltam azzal, hogy mit is kell első nekifutásnál csinálni, habár véleményem szerint olykor eléggé átláthatatlan kezelőfelület nem volt oly kegyes hozzám. Kezdőtőke ötvenezer dollár, s ebből gazdálkodhatunk elsőre. Ahhoz, hogy városunk elindulhasson a fejlődés útján első körben csatlakozni kell a főúthoz, hogy más városból is tudjunk fogadni embereket, illetve ha mieink el akarnánk menni kirándulni, vagy másik városba dolgozni, akkor megtudják lépni ezt a lépést. Az útvonalhoz csatlakozva pedig szépen kijelölhetjük az utak mellett, hogy pontosan mi is épüljön ott. Itt három tényező közül választhatunk: lakó, kereskedelmi, illetve ipari rész.


Aztán nem marad más hátra, mint nézni ahogyan beköltöznek a városba. Persze sok mindenre figyelni kell, s első körben fel is kell húzni egy polgármesteri hivatalt, hogy innen irányíthassuk majd a várost. Ugyanis abban az esetben, ha nem használunk semmiféle csalást, akkor a városunk polgárai gondoskodnak arról, hogy elegendő pénzünk legyen a későbbi terjeszkedéshez, illetve fejlődéshez. Ehhez pedig nem kell más, mint az adók. Ha először indulunk neki a játéknak akkor bizony jó pár óra eltelhet, hogy egy olyan várost tudjunk magunkénak, amellyel tényleg tudunk is valamit kezdeni. Az fontos megemlíteni, hogy a készítők elsősorban a régiózásra törekedtek, így a városok mérete nem túl nagy. Ebből fakadóan hiába láthatjuk, hogy mi minden lenne elérhető számunkra, azoknak a java részét nem fogjuk tudni majd a városunkban használni. Így jóformán rá vagyunk kényszerítve arra, hogy a “régiózást” használjuk.
Mielőtt még ebbe azért belekezdenénk fontos, hogy az induló városunkban minél több embert tudjunk betelepíteni, s maradásra bírni. Egyik fő erőssége a játéknak, hogy elég átlátható statisztikai rendszerrel fut, így szinte mindent nyomon tudunk követni. És ahogyan fent említettem fontos, hogy pontosan mit is csinálunk, hisz nem mindegy, hogy milyen adókat vetünk ki. Ha túl alacsonyak, akkor könnyen csődbe mehetünk, ha túl magasak, akkor pedig lakókat veszíthetünk el. Ami érdekes egyébként, hogy nagyon sok mindenre oda kell figyelni. Először csodálhatjuk, hogy mennyi mindent sikerült beleszuszakolni a játékba, de több órányi játszadozás után azért megfigyelhető az ismétlési faktor magas száma. Mielőtt még bármi történne általában mindig kapunk jelzést a lakóktól, mely egy kis buborékban jelenik meg az adott épület felett. Néhány esetben nem tudunk mit tenni, azonban akadnak olyanok, amikor már megtudjuk oldani a problémát, hogy ne csökkenjen a városunk lakossága. Ilyen például az adók csökkentése, vagy pedig a városunk alakítása a lakosok elvárásai szerint.

Olykor azonban hiába hoznánk meg jó döntést, ha a játék olyan akadályokat gördít elénk, amin sajnálatos módon nem tudunk túllépni. Ilyen például a kezdő tőke, amellyel az első nekifutáskor jól tudunk gazdálkodni, de a későbbi fejlesztésnél egy bizonyos szinten megrekedünk s kénytelenek leszünk rájönni, hogy egy-egy fejlesztés hiánya miatt a lakosság nem fog nőni, s nem fogunk további előre lépést megtenni. És amikor ezt három, vagy négy órányi kemény játék után leszünk kénytelenek rájönni… nem túl jó érzés.
Mielőtt még eljutnánk idáig sok munkánk lesz. A várost el kell indítani egy kijelölt úton, s gondoskodnunk kell a populáció növekedéséről is. A városháza fejlesztése egy fő momentum, hisz itt határozhatjuk meg, hogy mennyi adó legyen, majd pedig külön is tudjuk ezt választotta, hogy ne egységes legyen. Rajtunk múlik, hogy ezt hogyan is lépjük meg. Azt is megtehetjük, hogy vonzóbb legyen a városunk, ezért a lakosokra alacsony adót vetünk ki, de viszont a hiányt pótoljuk majd a kereskedelemnél, s iparnál, így viszont nem kerülünk sem csődbe, illetve nagyobb bevételektől sem esünk el. De azért az embereink sem hülyék, ugyanis abban az esetben, ha nagyon elütnek az adók, akkor máris jelzik, hogy indokolatlan, s igazságtalan egyes döntésünk. S ahhoz, hogy népszerűségi mutatónk a megfelelő értéket hozza hallgatnunk is kell rájuk. Ha ezt nem tesszük, akkor először végignézhetjük majd, ahogyan tüntetnek a hivatal előtt, majd pedig azt, ahogyan csökken lakosság száma.


Hatalmas nagy lehetőség rejtőzik egy ilyen fajta játékban, azonban itt sem mehetünk el a grafika mellett. Bevallom, nekem nagyon tetszett, s az itthoni gépek közül egy gyengébben is volt hajlandó elindulni, ami véleményem szerint remek dolog. Hisz, ha az ember játszani akar ezzel a játékkal, akkor nem kell rohannia az üzletbe, s azon tanakodni, hogy vajon mit is vegyen az otthoni “erőműbe”, vagy mit is kelljen lecserélnie benne. Ha pedig mégis kénytelen erre a lépésre rászánnia magát akkor sem kell százezres tételekben gondolkodnia. Véleményem szerint eléggé jól sikerült a grafikus motor, s egyetlen egy percig sem éreztem azt, hogy ez így eléggé gáz, főleg alapul véve a megjelenés dátumát, ami ugyebár egy évvel ezelőtt volt. Az egész környezet, város él, lélegzik, s tényleg az ember ha sikeresen belekóstol akkor bizony képes ott ragadni nem kis ideig, mint ahogyan az tapasztalható volt nálam. Távolabbról, közelebbről nézhetjük ahogy emberink épp a járdán mennek, vagy ahogyan a közlekedés alakul. S még azt is megfigyelhetjük amikor dugó alakul ki. Persze ilyenkor némi fejlesztéssel ezt a problémát is megoldhatjuk.
Amellett sem mehetek el szó nélkül, hogy nem csak a fentiek azok, amelyek tényleg elég jóra sikeredtek. Akár végignézhetjük azt is, amikor valami kigyullad, s a tűzoltók azonnal a helyszínre sietnek, hogy ezt a problémát megoldják. De a balesetek is eléggé látványosra sikerültek, ekkor szépen végigkövethetjük ahogyan a sérültet a mentősök ellátják, s elszállítják a legközelebb eső klinikára, ahol ha megfelelő betegágy van, akkor felépülése után teljes értékű lakosa lehet városunknak. Itt azért némileg megjegyezném, hogy azért ennél a címnél sem hibátlan a vizuális megjelenés. Először hibára gondoltam, de később utána olvasgatva rájöttem, hogy nem erről van szó. Ami kicsit visszás volt nekem, hogy ha egy bizonyos területet kiemelünk, s eléggé közel ráközelítünk akkor ha elég közel érünk, akkor a grafikus motor elhalványul, így ekkor jöhetünk rá, hogy csak egy bizonyos távolságból tudjuk “éles” szemmel követni a városunk fejlődését.

Hiába a sok pozitívum, ha akad némi negatívum is. A megjelenéskor sokak húzták a szájukat, hogy miért kell állandó online kapcsolatban lenni. Lelkes és nem amatőr rajongóknak sikerült némileg beleásniuk magukat a forráskódba, ahol azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy ez egy egyszerű lépés a kalózkodás kiszorítására. Megértem a készítőket, gyártókat, hogy valamibe pénzt fektettek, s bevételt várnak tőle, de engem ez valahol nem nagyon érdekelt. Korábban mindig zavartak az olyan megoldások, amikor eredeti szoftvert vásároltam, s a lemeznek mindig a meghajtóban kellett lennie. Ennek köszönhetően akadnak mára olyan eredeti példányaim is, amelyek a sok karctól már olvashatatlanok, sajnos. Az újabb húzás, pedig a folyamatos internet kapcsolat kérése, ami példának okáért azért is háborít fel, mert egyrészről nem mindenki rendelkezhet otthon internet hozzáféréssel, másrészt meg mi van akkor, ha nekem van egy másik gépem teszem azt a nyaralóba és pont ott nincs hozzáférésem a világhálóhoz. Vagy költözés miatt várnom kell két hetet, míg lesz internetem? Pont ezért is akadtam ki tavaly, amikor kemény pénzért megvásárolt Tomb Raider internetes aktivációt kért. Szerencsére a készítők nem sokáig bírták ezt a terhet, s rajongói nyomásra végre offline módot is engedélyeztek. Ekkor viszont további problémák ütötték fel a fejüket. A régiózás egyik legnagyobb hátránya lett az, hogy városok területe nagyjából tényleg megegyezik egy általános város területével, amelynek köszönhetően igazi nagy metropoliszok el vannak felejtve, s bizony mi is megrekedünk egy adott szinten bizonyos lakosság elérésekor.


Ez azért is nagy hiba, mert ahhoz, hogy fejlődni tudjunk a lakosságnak növekednie kell. És ha nincs hova költöztetni az új embereket, akkor a lakosság nem fog nőni. S hiába akar példának okáért repülőteret, nem fogjuk tudni megvalósítani, mert ha el is értük a megfelelő lélekszámot muszáj lesz rombolnunk, hogy helyet csinálnunk. Ebből fakadóan hiába van sok lehetőség, ha nem tudjuk kihasználni őket. És ez bizony nagyon nagy probléma, amelyre eddig egyelőre megoldás sem hivatalosan, sem pedig rajongói oldalról nem született. Még.
Engem kifejezetten idegesített, amikor arra hajtottam, hogy legyen egy repülőterem, s amikor elértem a célt, akkor pedig arra voltam kénytelen ráébredni, hogy egyszerűen nem tudom hová tenni. Ekkor kénytelen voltam új várost kezdeni, ami elméletileg megfelelő volt arra, hogy a másik városból új lakók jöhessenek, s így könnyebb is volt két óra alatt elérnem, amit felépítettem hat óra alatt a másik területen. Az mindenképp pozitívum, hogy a feloldott épületek ugyanúgy elérhetőek lettek, de egy minimális várost azért meg kellett építenem. És azért akkor is éreztem, hogy mekkora hátrány, hogy nem tudok egy igazán hatalmas metropoliszt létrehozni, mert nincs rá lehetőségem. És persze az sem tehető meg, hogy önállóan saját magam csináljak egy felhőkarcolót, vagy egy lakóházat. Ugyanis amikor elfogy a lehetőség, nem épülnek új házak, akkor a meglévők kezdenek el felfelé fejlődni, terjeszkedni. Így hiába akarnánk például egy lakóövezetet létrehozni, ha később ott is panelházak fognak sorakozni.És mint ahogyan fentebb is írtam ennek következtében egy bizonyos idő, s lakosság szám elérése után gyakorlatilag a terület kicsinysége miatt megrekedünk egy adott szinten.

Hiába rengeteg a pozitívum, ha egy-két negatívum olyan nagy, hogy egy idő után sajnos az ember ráun. És sajnos nálam is ez lépett fel, amikor már a negyedik városomat kellett megépítenem, mert elfogyott a beépíthető terület. Persze lehet sok mindent mondani, hogy ott egy egész régió, de azért nem akarok hatodjára is városházát építeni, fejlesztgetni, s újra buszmegállókat lerakni, miközben gyakorlatilag ismét azon kell fáradoznom, hogy a lakosság nulláról elérjen legalább hetvenötezer emberre. S sajnos ez a játék egyetlen, s legnagyobb rákfenéje.
Ennek ellenére mégis azt tudom mondani, hogy remekül szórakoztam velük. Mivel az elődeivel nem nagyon játszottam, így nem tudom mennyire jönne be a régi rajongóknak, azonban a véleményem szerint az újak bátran tehetnek vele egy kört nem bánhatják meg.

Értékelés:
Grafika:
██████████
10
Hang:
██████████
10
Játékélmény:
█████████
9
Összességében:
█████████
9
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást. Légy te az első hozzászóló!
Értékelés
Összes átlaga:
█████████
9
17 értékelés alapján
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Szavazás
Szoktál videós játékteszteket készíteni vagy nézni?







Szavazáshoz be kell jelentkezni