Menu
Castus
Szint 18
Castus avatar
26 éves, férfi
Vértesszőlős
Magyarország
Offline, itt járt 2 napja
9 éve tag
Töredék a halálról...
Írta: Castus, 2018. január 08., játékteszt
Játék: Nioh: Complete Edition

Jó pár éve már annak, amikor megismerkedtem a Dark Souls: Prepare to Die nevezetű programmal. Rengeteg időt és még annál is több idegszálat felemésztett, mire a játék végére értem, de a billentyű-, kontroller- és egér darabokkal kikövezett utazás nem volt hiábavaló. A sorozat rajongójává váltam és ez az érzés sem a második, sem a harmadik epizóddal nem változott. Közben kijött a Lords of the Fallen, a Surge és a Bloodborne, majd az ünnepek környékén végre rászántam magam, hogy a hasonló alapokon nyugvó Nioh-nak is nekifussak.

Ami mindjárt az elején feltűnt, hogy a Nioh a hagyományosabb utat választotta a történetmesélés eszközéül. A főhőst Williamnek hívják, aki a 17. századi Londonban raboskodik. Tapasztalt harcos lévén nem okoz neki különösebb gondot megszökni onnan, ám egy titokzatos mágus elrabolja az úgy nevezett Spirit-jét, William pedig a nyomába szegődik. Így kerül a polgárháború sújtotta Japánba, ahol két hatalmas klán küzd egymással, a szigetvilágot pedig szép fokozatosan emészti fel a káosz.

A játék területe régiókra oszlik. Ezen régiókat nem járhatjuk be szabadon, csupán az ott található fő és mellékküldetéseket teljesíthetjük. A mellékfeladatok egy része a fő küldetések helyszínére kalauzol vissza minket. Minden régióban van egy bázisunk, ahol online meccseket indíthatunk, craftolhatunk, vásárolhatunk vagy eladhatunk. Itt is lehetőségünk adódik fejleszteni a karakterünket vagy másik Spiritet választani, de elnézhetünk egy udvarra, hogy training feladatok teljesítésével további extra cuccokat szerezzünk. A felvehető tárgyak kétféleképpen adhatók el: pénzért vagy spirit-pontért. Előbbi a craftoláshoz, vásárláshoz, utóbbi a fejlődéshez szükséges. Szerencsére a Nioh, hosszúsága ellenére, kellőképpen változatos. Megfordulunk erdőkben, erődökben, bányákban, tengerpartokon, hegyek, szirtek szabdalta vidéken vagy éppen havas tájakon.

A már említett Spiritek a gyakorlatban is alkalmazhatóak és számosat összegyűjthetünk kalandjaink során. Mindegyik ad valamilyen bónuszt Williamnek, illetve ha kellő mennyiségű spirit-pontot szedünk össze (például az ellenfelek likvidálásával), aktiválhatjuk, és meghatározott ideig végtelenre nő az életünk és a staminánk, na meg a sebzésünk is megnövekszik.
A küldetések helyszínén pici, zöld gombák lakta kis mágikus kunyhók előtt kell imádkoznunk ahhoz, hogy fejleszthessük a főhőst, kiválaszthassuk a szimpatikus Spiritet vagy eladhassuk a felesleges tárgyakat. Ilyen pici gombákat a pályákon elszórtan is találhatunk. Érdemes összeszedni őket, mert ezek az adott területen választásunk függvényében szintén valamilyen bónusszal jutalmaznak. Minden egyes imádkozáskor az általunk legyőzött ellenfelek zöme újraéled.

Két közelharci és két távolsági fegyver lehet nálunk egyszerre (a kornak megfelelően puskák is akadnak), amiket a megfelelő kő (whetstone) használatával erősíthetünk fel. Pajzs egyáltalán nincs a Nioh-ban, védekezni csak a közelharci fegyverrel lehet. A felszerelésünk öt egységre tagolódik: sisak, felső ruharész, kesztyű, alsó ruharész és csizma. Ezekből hatalmas választék áll majd rendelkezésünkre, csak úgy, mint a használható tárgyakból.
A KI (vagyis stamina) másképp működik, mint a Souls-szériában. A zöld csík mögött csökkenés közben megjelenik egy kék is. Ha jól időzítünk és megnyomjuk a megfelelő gombot, a KI egy része azonnal visszatöltődik. Erre azért van nagy szükség, mert ha teljesen elfogy, akkor pár másodpercre lebénulunk, ami szinte azonnali halált eredményez. Természetesen ellenfeleink is élnek a lehetőséggel. Ezzel a Nioh játékmenete sokat épít a reflexünkre. Sokkal intenzívebb és gyorsabb tempót diktál, mint a Dark Souls.

A KI újszerű használata mellett a közelharc is tartogat újdonságot. Három stílus között váltogathatunk harc közben: low stance, mid stance és high stance. Mindhárom esetében William máshogy tartja a fegyvert, máshogy mozog, és máshogy sebez. Ezeket szintén szükséges váltogatnunk az életben maradás érdekében.
A szokásos képességek fejlesztésén kívül, mint stamina, strength, heart, dexterity satöbbi, lehetőségünk van kombókat tanulni. Ezeket challenge-ek teljesítése után járó skill pontokkal oldhatjuk fel. Ebbe a kategóriába tartozik például a hátulról vagy szemből történő döfés, esetleg egy látványos kivégzés, valamint más egyéb mozdulatok.
A Souls-játékokból ismert kristálygyíkok, amiket ha megölsz, plusz erőforrásra tehetsz szert, itt is jelen vannak, csak teknősbékák képében. Őket sokkal körülményesebb elkapni, megölni, mert gyorsak, ugrálnak és szeretnek az ellenség közé vegyülni.

Csapdák szintén akadnak, méghozzá többféleképpen. Van, amikor óvatlanul rálépünk egy kőre és a folyosó túloldaláról három nyíl csapódik belénk. Van, amikor az egyik pillanatban nyugodtan sétálunk felfelé a szűk ösvényen, majd a következőben elindul felénk egy termetes szikla. Előfordulhat, hogy egy szobor váratlanul életre kel és egyetlen suhintással végez velünk. Ahogy az is, ha ládát akarnánk kinyitni, de kiugrik belőle egy lény, ami lemásolja William külsejét, fegyvereit, képességeit és bemutat egy gesture-t. Ha viszonozzuk ezt ugyanazzal a gesztussal, akkor eltűnik és mindent megkapunk, ami a ládában volt. Ellenkező esetben meg kell küzdenünk önmagunkkal. Emellett mind az emberi, mind a nem e világi teremtmények némelyike nagyon szeret lesből támadni. Nincs is jobb érzés annál, amikor több tucat szörnyeteget lemészárolsz, végre eljutsz egy ládához, vagy egy ajtóhoz, amit a másik oldalról nem tudtál kinyitni, de mielőtt bármit is tehetnél, rád ugrik egy pók és azonnal végez veled.
Technikailag vegyes érzéseket keltett bennem a Nioh. Szó sincs arról, hogy csúnya lenne vagy bugos, de egyszer nem álltam meg rácsodálkozni a tájra, úgy, mint például a Dark Souls 3-ban (pedig az sem volt egy Wicther 3). Tudom, hogy konzolra tervezték, de ha már vették a fáradtságot a PC-s port elkészítéséhez, igazán szánhattak volna rá több időt. Túl kevés a grafikai beállítás. Igazán nagy változást a felbontás állítása eredményez. A billentyűzet-egér kiosztás nem szörnyű, de nem is tökéletes. Főleg, hogy játék közben a kontroller gombjait mutogatja, és az elején kissé idegesítő újra meg újra visszalátogatni a menübe (a Ringed City óta gyengélkedik a kontrollerem). És sajnos a háttérben felcsendülő dallamok sem hagynak maradandó emléket az emberben. Hiányzott a Dark Souls-okból vagy a Bloodborne-ból megszokott epikus zene.

Összességében véve a Nioh egy remek akciójáték lett, ami a Souls-széria alapjait jó irányba gondolta tovább. Pörgős, intenzív, még frusztrálóbb, de ezeknek köszönhetően még nagyobb kihívást jelent. Akik szeretik a fentebb említett címeket vagy nagy rajongói a japán kultúrának (nem sokat beszélnek benne angolul), azoknak bátran merem ajánlani. Más esetben csak óvatosan!

Értékelés:
Grafika:
██████████
8
Hang:
██████████
8
Design, művésziesség:
██████████
8
Zene:
██████████
8
Játékélmény:
█████████
9
Újítások, ötletek:
█████████
9
Hossz, újrajátszhat.:
█████████
9
Történet:
██████████
8
Nehézség:
█████████
9
Összességében:
██████████
8
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Hozzászólások: 3
Flynian avatar
3 hónapja | 2018. 01. 17. 22:41:19
#
Mindenki tesztét olvasom, csak így tovább, ez is jól sikerült
Castus avatar
3 hónapja | 2018. 01. 17. 23:03:53
#
@Flynian: Köszönöm! :)
Értékelés
Összes átlaga:
██████████
7
3 értékelés alapján
Csak regisztrált tagok értékelhetnek