Menu
Castus
Szint 17
Castus avatar
26 éves, férfi
Vértesszőlős
Magyarország
Offline, itt járt 11 órája
9 éve tag
Mesterségem a halál
Írta: Castus, 2017. november 21., játékteszt
Játék: Wolfenstein II: The New Colossus

Imádtam a Return to Castle Wolfensteint, annak minden robotikus és túlvilági szörnyszülöttével együtt. Ám a sorozat 2001-et követően hosszú álomba szenderült, melyből a 2009-es darab megpróbálta feléleszteni Blazkowiczot és kalandjait, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A Bethesdánál azonban megkezdődött egy új folyamat. Szinte mesterien éreztek rá arra, hogyan kell egy retro-FPS-t átültetni modern környezetbe. Ennek eredményeképp született meg a Wolfenstein: The New Order (2014) és annak kiegészítője, a The Old Blood (2015).

Az alapszituáció szerint a németek találnak egy nem e világi erőforrást, amit valaki isteni eredetűnek, valaki földönkívülinek minősít. Eme erőforrás egy új haditechnológia megszületését eredményezi Deathshead tábornok (Wilhelm Strasse) vezényletével, aminek köszönhetően Németország megváltoztatja a második világháború kimentét. 1946-ban még mindig zajlanak a harcok, amikor Blazkowicz és Agent One (Wesley) a CIA megbízásából behatolnak a Wolfenstein kastélyba, hogy likvidálják Helga von Schabbs-t és megszerezzék a nála lévő dokumentumokat. Blazkowicz sikeresen végrehajtja a küldetést és megkezdődik az összpontosított támadás Deathshead tábornok erődje ellen. Itt azonban a szövetséges erők vereséget szenvednek, főhősünk csapata kudarcot vall. Blazko súlyos fejsérülést szenved és 1960-ban tér magához, amikorra már a világ jócskán megváltozott. A németek elfoglalták Pekinget és Moszkvát, atombombát dobtak New Yorkra, a Föld kétharmada a fennhatóságuk alatt áll, miközben kisebb-nagyobb komplexumokat létesítettek más planétákon, mint a Holdon vagy a Vénuszon. Blazko és ápolója, Anya Oliwa együtt utaznak Berlinbe, hogy felvegyék a kapcsolatot az ellenállókkal. Ezt követően minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy felszítsák a rég kihunytnak hitt lángot Európában és visszaadják a reményt, miszerint a Harmadik Birodalom szilárd hatalma megingatható és legyőzhető.

A The New Order roppant erős története és játékmenete óriási sikernek örvendett, mind a játékosok, mind a kritikusok részéről. Nem igazán volt kérdés, lesz-e folytatás. Az már inkább, hogy vajon lesz-e olyan jó, mint az első…
Kezdjük azzal, ami a legnagyobb pozitívuma a New Colossus-nak. Sok helyütt sokféleképpen jelentek már meg videojátékokban a náci eszmék és a rasszizmus, de ilyen formában még biztosan nem. A MachineGames csapata igazán egyedi módon dolgozta fel a témát. A történet során nem egy és nem kettő olyan jelenettel találkoztam, ami nagyon erősen, határok nélkül mutatja be egy alternatív múlt brutalitását és kegyetlenségét. A cselekmény feszes és pörög, de önmagában mit sem ér. Ehhez jól megírt dialógusok és karakterek kellenek és a fejlesztők e terén is kitettek magukért. A New Colossus úgy „játszik” az ember érzéseivel, mintha csak hullámvasúton ülnénk. Mindezt úgy, hogy igen sokszor ambivalens helyzetbe állítja a játékost. Nem egyszer csak döbbenten néztem, ami a képernyőn történik és nem bírtam eldönteni, hogy most nevessek, sírjak vagy dühöngjek. Blazko karakterét tovább mélyítették. Ahogy az első részben és a kiegészítőben, itt is sokat ad hozzá az élményhez főhősünk belső narrációja.

Elképesztően tartalmas a szövegkönyv. A karakterek rengeteget beszélnek egymással, magukkal vagy Blazkóval. Ezzel élő, hús-vér embereket kapunk, s a legjelentéktelenebb NPC sorsa is érdekel minket. Az olyan pillanatokat meg már nem is említem, mint Blazko születésnapja, Fergus, a robotkar és egy francia hölgy története, vagy Max és Bombate lazulása a biliárdasztalnál.
Vagyis a MachineGames megint egy igen erős történetet rakott le elénk, melyben ezúttal az USA-ban kell egyesíteni a lázongók erejét és felvenni a harcot az ottani német erőkkel, élükön a The New Order-ben megismert General Engel-lel.
Mindehhez remek, jól időzített zenék és hangeffektek társulnak. A grafika nem sokat változott. Átesett némi ráncfelvarráson, de semmi egyéb. Hozza a kötelezőt, amit egy 2017-es játéktól elvár az ember. Helyenként akadtak vele apróbb problémák (textúraelmosódás, textúrák betöltésének lassúsága), de összeségében véve nekem nem voltak technikai gondjaim.

A játékmenet megint csak nem változott. Legalábbis sokat nem. Challenge-ek teljesítésével válhat főhősünk jobbá, mint nagyobb sebzés, gyorsabb közlekedés guggolva, gyorsabb tárcsere satöbbi. Gyűjthetünk enigma kódokat, amiket egy gép használatával fejthetünk meg. Ezek valójában koordináták. Segítségükkel levadászhatjuk az Oberkommando fontosabb tagjait. Ismét ládákat kell felszednünk, amikkel fejleszthetjük a fegyvereinket. A heavy weapon-ök külön csoportot képviselnek. Nem fejleszthetők és rakhatók el. Tehát ha átváltunk pisztolyra vagy puskára, Blazko eldobja a termetes pusztítóeszközt. Továbbra is van módunk lopakodni és több irányból megközelíteni a célt. Érdemes a tiszteket likvidálni először, mert magasabb nehézségi szinten az erősítés már komoly izzadást fog okozni. Természetesen ismét vannak mellékküldetések. Max játékait például újfent be kell gyűjtenünk, de akár etethetjük a kedvenc disznóját is. Egy játékgépen keresztül a teljes Wolfenstein 3D-t végigjátszhatjuk, valamint versenghetünk egyes mellékszereplőkkel a céllövöldében megszerzett pontjainkon keresztül (a táblázat minden egyes visszatérésünkkor változik). Emellett a történet nagyjából két szakaszra osztható fel. Az elsőben Blazkowicz még gyenge, nem épült fel teljesen. Ezen szakaszban a pajzsunk stabil 200-on tartható, de az életünk véges időn belül visszazuhan 50-re. A második szakaszban egyrészt a pajzs és az élet 100-nál áll meg fixen, másrészt három felszerelés közül válaszhatunk. A Constrictor Harness-szel kis zugokban bújhatunk el, a Ram Shackles-szel felöklelhetünk katonákat és bezúzhatunk rácsos ajtókat vagy gyengébb falakat, a Battle Walkerrel pedig gólyalábakra állva emelkedhetünk a magasba.

Manapság nem egyszerű jó játékot fejleszteni, pláne olyat, ami még többjátékos móddal sem rendelkezik. A MachineGames-nek immáron harmadjára (a The Old Blood-dal együtt) sikerült bizonyítania, hogy nagyon elkapták a fonalat és ötletekkel tömve vannak. Összesen három DLC-t szándékoznak kiadni a New Colossus-hoz az elkövetkező fél-egy évben. Mindegyik DLC saját főhőst kap, akik az USA különböző pontjain harcolnak a náci rezsim ellen. Voltak fenntartásaim, de azok 10-15 órát követően eloszlottak. A fejlesztők bebizonyították számomra, hogy lehet egy felállított szintet hozni és/vagy megugrani három év alatt. Bízom bennük és alig várom, hogy akár 2020-ban folytathassam B. J. Blazkowicz történetét, akinek igazi mestersége: a Halál.

Értékelés:
Grafika:
█████████
9
Hang:
█████████
9
Design, művésziesség:
█████████
9
Zene:
█████████
9
Játékélmény:
█████████
9
Újítások, ötletek:
██████████
8
Hossz, újrajátszhat.:
█████████
9
Történet:
█████████
9
Nehézség:
█████████
9
Összességében:
█████████
9
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Hozzászólások: 2
HeyJoe-PCRPG-HUN avatar
15 napja | 2017. 12. 01. 17:46:58
#
A teszt címéről a Mesterségem a halál c. Robert Merle könyv jutott az eszembe, érdemes szerintem 1x elolvasni, ha valakit érdekel a 2. világháború jobban. Egyébként jó teszt, a játékot most zsákoltam be nemrég 1 leárazáson, már alig várom, h legyen időm jobban, aztán nekikezdjek. :)
Castus avatar
15 napja | 2017. 12. 01. 17:58:14
#
Ismerem és olvastam is a regényt.:)
Értékelés
Összes átlaga:
██████████
10
3 értékelés alapján
Csak regisztrált tagok értékelhetnek