Kórházi ámokfutás

Lucius II: The Prophecy a 2012 októberében megjelent Lucius játék folyatása a Shiver Games fejlesztő csapattól. A Lucius első része, kissé különleges játékmenetével érdekes színfolt lett az akkori játékfelhozatalban, és az értékelései is átlagosan pozitívak. Idén februárban érkezett a folytatása, a Lucius II: The Prophecy. Előzetesen csak úgy fogalmaznék, hogy a formulát megtartotta, de sok kívánni valót hagy maga után a játék. A második részt kissé gyanakodva fogadtam olvasván az előzeteseket, de az előző részt alapul véve mindenképp akartam adni neki egy esélyt és kipróbáltam.

A játék egy tutoriallal kezdődik, ami szükségszerű, mivel az előző részben megszokott aránylag kevés lehetséges interakciót a környezettel immár képességek és leltár bonyolítja meg. A tutorial, amilyen szükséges, olyan hosszú, túl hosszú, és ez abból fakad, hogy egyes műveletek indokolatlanul is bonyolultak a játékban. A probléma kiváltó oka, hogy a gyanútlan áldozatokat immár többféleképpen tehetjük el láb alól, mérgezhetünk, árammal rázhatunk, újdonsült képességeinkkel például tüzet idézhetünk és hasonló ördögi dolgot művelhetünk a játékban, de ez még nem indokolja a bonyolultságot és a néha suta irányíthatóságot.

A Lucius II-ben továbbra is Luciust irányíthatjuk, az ördög gyermekét, immáron a St. Benedict kórházban. A pszichiátriáról szabadulva, emeletről emeletre haladva ámokfuthatunk kisfiú alakban. Én kb. a negyedik emeletnél megelégeltem, hogy ugyanaz a környezet ismétlődik minden egyes pályán, azzal a különbséggel, hogy egyre nehezebben kell elcsennünk egyre több kulcsot ahhoz, hogy a történetben tovább haladhassunk.

A grafika javult az előző részhez képest, de egyben több a hiba is. A zene nagyon elüt a hangulattól, de próbál noir-os hangulatot teremteni. A narráció halk és számomra rendkívül unalmas volt, kommentálni szeretné a történteket, de inkább egy monoton hangalámondás. A karakterek intelligenciája sem fényes, nem rémülnek halálra ha éppen lebukunk egy ördögi tett műveleténél vagy földöntúli képesség használatakor, helyette futkároznak egy darabig, amíg őket is el nem kapjuk. Ha tárgyat veszünk a kezünkbe, csak lebeg Lucius keze felett, ami kissé illúzióromboló, és úgy általában a hasonló megoldások egy félkész játék látszatát keltik. A játékban fontos a sötét humor, de ezt sokszor megtöri a játék hibái.

Alapvetően maga a játék is mókás, de a fent felsorolt hibákkal együtt még mókásabb lehet, ha nem nagyok az elvárásaink vele szemben. De semmi esetre sem olyan különleges, mint az első rész volt anno.