Egyes elméletek szerint létezik egy "hasüregi agy", mely felelős lehet bizonyos élettani folyamatokért. Talán ez lehet a magyarázata a számtalan esetben leírt, járkáló halottakról szóló mendemondáknak. Meglepő módon az elmélettel maguk az orvosok hozakodtak elő, melyet a halmozott idegszövetekkel magyaráztak.
Tarantino egyik filmjének hősnője rettentően kíváncsi volt arra, vajon egy emberi fej akkor is képes-e a beszédre, ha levágják? Kíváncsisága egészen a tettekig hajszolta a film szereplőjét. A rendező szerint ez nem más, mint kreatív fantázia. Ám valójában mi is történik? Valóban teljesen igaz az a megállapítás, hogy az emberi test életképtelenné válik agy nélkül és az agyhalál bekövetkezte után a test is elpusztul? Azt is tudjuk, hogy a lefejezett csirkék egy ideig még mozognak. Ezt a tényt pedig már nem lehet reflexszerű mozgásokkal megmagyarázni. Talán a csirke feje nem olyan tökéletes, mint az emberé. Mégis megtörténhetnek-e hasonló dolgok az emberekkel? - írja a para-normal.
Bármelyik orvos tudja, mikor a fejet elválasztják az emberi testtől, a szív még egy ideig működik. Ez azt jelenti, hogy a test szervei bizony a lefejezést követően is képesek működni, ám az általánosan elterjedt hiedelem szerint a fej nélküli test nem élhet tovább. Egyszer Szentpéterváron a sajtó hírt adott egy gombászó férfiról, aki egy robbanószerkezetet fedezett fel az erdőben. A férfi felkapta a szerkezetet, mely működésbe lépett és letépte a gombász fejét. A szemtanúk szerint a fej nélküli test valamiképpen még 200 métert megtett, ebből három métert egy patakon átívelő keskeny pallón.
A második világháborút túlélő katonák is meséltek olyan történeteket, melyekben lefejezett parancsnokaik további támadásokat vezényeltek az ellenség ellen, miközben fejük egyetlen izomroston függött, vagy éppen teljesen elszakadt testüktől. A történelem számtalan ilyen esetet említ. Szemtanúk beszámoltak arról is, hogyan figyeltek meg egy hóhért, aki egy guillotine-nal kivégzett asszony fejét tartotta karjaiban. Az áldozat szemei és szája még akkor is nyitva voltak. Mindez igen különös, ám az áldozat agya még egy ideig működött így a szája nyitva volt, mintha a nő még sikoltani akarna.
Egy középkori szövegben szintén hasonló tragédiáról olvashatunk, mely egy orosz kolostorban történt 1570-ben. Kornily atya a kolostor főnöke akkoriban rendkívül népszerű volt nemcsak gyógyító képessége, hanem bátorsága miatt is. Egyszer elrendelte, hogy építsenek egy magas falat a kolostor köré, hogy megvédhessék azt az ellenségtől, ám a pap nem kérte a cár beleegyezését. Rettegett Iván azonban értesült az engedély nélküli építkezésről, így haragjában saját maga ment el a kolostorba a büntetést kiszabni. Kornily atya a kapuk mellett, kezében kereszttel találkozott össze az őrjöngő uralkodóval, ám Iván engesztelhetetlen volt. Elrendelte Kornily lenyakazását.
A kivégzést az összes kolostorlakónak végig kellett néznie. Kornily feje legördült, majd hirtelen egy rejtélyes esemény történt: a test felvette a fejet, majd megindult a templom felé. Pontosan az oltár előtt Kornily végül holtan összerogyott. Rettegett Ivánt letaglózta a rejtélyes esemény, azonnal megbánta tettét, majd gazdag ajándékokkal szeretett volna bűnbocsánatot nyerni. Az utat, melyet Kornily fejetlen teste bejárt elnevezték a "véres ösvénynek" és máig virágokkal díszítik. A mártírként számon tartott papot később szentté avatták.
1386-ban I. Ludvig Bajorország királya halálra ítélte a bajkeverő Ditz von Schaunburgot felségárulás vádjával. A nemes és négy társa vérpadra került. Halála előtt a lázadó szokatlan kéréssel fordult a királyhoz, megkérte, kegyelmezzen meg társainak, ha az ítélet végrehajtása után lefejezett teste képes lesz elfutni. A király jót nevetett a kérésen, de megígérte, hogy teljesíti. Az elítélteket ezt követően egymástól nyolc méterre felsorakoztatták. Egy éles kard süvített fel a levegőben, majd Ditz von Schaunburg feje hangos csattanás kíséretében lerepült. Ezt követően ismét furcsa dolog történt: a lefejezett ember teste felpattant és elkezdett rohanni, minél távolabb a vesztőhelytől. A nemes teste 32 lépés után esett össze. A király sokkos állapotba került a rémülettől, de betartotta ígéretét. A hihetetlen balesetet Isten akaratával magyarázták, aki védelmébe vette az elítélt katonákat.
Orvosi esetek
Mindezek olyan dokumentumok voltak, melyek az agy nélküli testek "rövid életét" írják le. 1935-ben New York-ban született egy csecsemő. A baba mindent megtett, amit egy csecsemő tenni szokott: aludt, evett és sírt. Amikor azonban a csecsemő meghalt az orvosok igencsak meglepődtek a boncolás eredményén, ugyanis kiderült, a pici embernek nem volt agya. A hihetetlen esetet tudományos rejtélyként könyvelték el. Az újabb és újabb tények csak további fejtörésre buzdították a kutatókat. Az újabb esetek ráadásul megbízható forrásokból származtak.
A híres, német idegsebész, Haufland professzor is leírt egy esetet, melyben betege megbénult, ám egészen haláláig tiszta volt a tudata. Akkoriban az orvosoknak még nem volt meg a kellő felszereltségük ahhoz, hogy bepillantsanak egy páciens fejébe , és felfedezzék a betegséget kiváltó okokat. Amikor a beteget felboncolták Haufland professzor agy helyett gerincfolyadékot talált a koponyában.
1940-ben egy 14 éves fiút szállítottak a bolíviai Nyikolaj Ortiz kórházba, a diagnózis szerint agynövekedéssel. A beteg heves fejfájásokra panaszkodott, melyek főként az éjszaka folyamán erősödtek. A fiú hamar meghalt, mivel az orvosoknak nem volt elég idejük egy életmentő operációra. A boncoláskor az orvosok olyasmit találtak, mely nemigen hasonlított az emberi agyra. Egy hatalmas tályog töltötte ki majdnem az egész koponyát, mely arra késztette a tudósokat, hogy elgondolkodjanak az orvostudomány alapelméletein.
A vallástól eltérően a tudomány máig nem tudott választ adni az ilyen esetekre. Ám úgy tűnik tényleg át kell gondolni az alapvető orvosi elméleteket. Az összetett mozgások, mint a séta vagy a futás az agyi visszacsatolás eredményeképpen mennek végbe. A "hasüregi agy" lehet az egyetlen hihető elmélet ezekben az esetekben. Amerikai kutatók felhalmozódott idegszövetet találtak a nyelőcső és a gyomor belső felszínén. A kutatók számításai szerint a "harmadik agyközpont" idegsejtjeinek száma akár 100 millióra is tehető, mely több mint a gerincagyé. Elmondásuk szerint nem egyfajta egyedüli idegszövetről van szó, hanem egy olyan formációról, mely képes az információtárolásra és az egészség, illetve az érzelmek befolyásolására.
A kutatók szerint a "hasüregi agy" a hormonkiválasztást vezényli le stresszhelyzetekben, azaz harcra vagy menekülésre biztatja a szervezetet. Bár a jelenséget még nem tanulmányozták alaposan, nem lehet kizárni, hogy ez lehet a felelős a lefejezett testek furcsa "életéért" a halál után.
de megvan...vissza varták, nemjobb mint új korában, de megvan...csak egy idegszálat nem tudtak visszavarni, és az ujjbegyen bevan hajolva, nemtudom mozgatni 😆
volt ilyen nekem is...kisebb voltam, játszodtunk és(véletlenül) levágták fejszével a legkisebb ujjamot...éreztem a jobb kezemben h remeg az ujjam...ezek az idegek
Mért és azt olvastátok, hogy orvosok bizonyították, hogy az ember képes leeht mozgozgni fej nélkül! És ezt orvosok mondták! De csak 1-2 mozdulatot! a Fentibb link-en van rajta! Olvassátok el!
Ezt hívják Deja-Vu-nak! Velem is előfordult már! Az agyad kelt hibás emlékképeket, vagy egy régivel hozza összefüggésbe ezért hiszed, hogy már megtörtént! Valójában nem, de Te ezt úgy éled meg, hogy biztosan tudod ez már megtörtént egyszer. De csak az agyad csap be, és amit ő mond számodra az a valóság!😀
Egyszer kihúztam egy haveromat a jég alól! Elájult mire kihalásztam, és egy épp arajáró halőr adott neki mesterséges lélegeztetést! Szerencsére rögtön magához tért! Azt mondta, hogy látta felülről ahogy én kihúzom, de akkor pánikomban nem tudtam mást csinálni csak a pofájába röhögni!😀 De később is ezt tettem!😆 Egyáltalán nem hiszek az ilyesmiben!
Előzni kezdtem és eleinte szinte biztos voltam benne, hogy megcsinálom. Mikor a pótkocsis teherautó mellé értem úgy középtájra, észrevettem, hogy a szembejövő személykocsi túl gyorsan közeledik felém. A francba - gondoltam és padlóig nyomtam a gázpedált. Megcsinálom, megcsinálom! - mondogattam egyre hangosabban. Gyerünk, gyerünk, te szemét, gyorsulj, te ócskavas! Villogni kezdett a szembejövő kocsi, de már nem volt visszaút. Rémülten ezt kiáltottam: Isten most segíts! Jézus segíts rajtam! - ordítottam most már torkom szakadtából. Halálfélelmem volt. Innentől kezdve gyorsan történtek a dolgok, egy mozdulattal balra kaptam a kormányt, arra számítva, hogy kisiklok majd a szántóföldre és megúszom valahogy. Pechemre a szembejövő is ugyanezt gondolhatta, mert ugyanarra táncolt ki az autója, amint az enyém és ennek az lett az eredménye, hogy a két autó frontálisan ütközött egymással. Óriási csattanás és rápördültem az útra, úgy forogtam, mint a ringlispíl. A jobb első tetőtartó oszlop úgy rácsuklott a fejemre, mint a tangóharmonika. Időm sem volt felfogni, mi történik velem, mert mire egyet gondolhattam volna, már valahol máshol szálltam a kocsi felett. Alattam még hömpölygött az autóm, de én mintha már nem is lettem volna benne. Csak szálltam-szálltam, úgy öt méterre a roncs felett. Mikor átvillant az agyamon, mi is történik valójában velem, azt gondoltam: Úristen, most meghaltam, vagy álmodok? Az előbb még nagyon is fenn voltam!?... Mennyire más volt onnan nézni a történteket! Azt gondoltam: Hogy van ez? Az előbb még vezettem a kocsimat, most meg itt dekkolok öt méter magasságban, és nézem a saját halálomat. Mi a franc történik itt?!... Aztán észrevettem, hogy oda szállok, ahová csak akarok. Közben megálltak az utánam jövő autók és sietve odaszaladtak a roncshoz, mivel az én kocsim sokkal rosszabbul járt, mint a szembejövő autó. De mint később kiderült, ez csak a látszat volt, mert a másik autó vezetője kikerült a szélvédőn, és haldoklott az úttest szélén. Körbevették őt is és a roncsot is, amiben én voltam. Ami ez után következett, az nagyon meglepett. Láttam, hogy az a másik férfi kiszáll a testéből, és odaszáll hozzám.
Azt mondta: Látod mit csináltál? Én nagyon zavarba jöttem és azt feleltem: Látom, de kérem, ne haragudjon rám. Erre ő: Nem haragszom rád, mert ennek így kellett lennie, most megyek, de te még visszamehetsz, mert érted imádkoznak ott lent. Valóban - gondoltam, mert lent egy nénike imádkozni kezdett a roncs felett, hogy ne haljak meg ilyen szörnyű módon, hiszen olyan fiatal vagyok még. Érdekes módon nem hallottam az ő hangját, inkább csak valahogy éreztem a gondolatait, melyek őszinték voltak. A férfi egyre távolabb került a baleset helyszínétől, nem láttam, csak éreztem, mint ahogy azt is éreztem, hogy valami húz a roncshoz engem és a következő pillanatban, mintha lezuhantam volna, egyenesen a roncsba. A pillanatnyi emlékem a fájdalom és a még szörnyűbb fájdalom volt. Amikor elmondták nekem, hogy a másik autó sofőrje meghalt, akkor én már ezt rég tudtam.
Jaja. ezek nagon druvák, ilyenkor elkodolkodik az ember"Biztosan egyedül vagyunk" bár ez nem igy ide tartozik de ez a léynege, h biztos h ezeknek egy jórésze igaz is és nem hülyék az emerek!
Na akkor én írok valamit! Kb. 8-9 évvel ezelőtt történt. Középsuliba jártunk, és lent voltunk a tanműhelyben hegeszteni. Egyszer csak az egyik osztálytársam felállt, oda ment az oktatóhoz és azt mondta neki, '- Lacibá haza kell mennem, mert apámmal történt valami! - Mi történt fiam telefonált valaki? -Nem, de apámmal valami történt!' (Azt tudni kell, hogy az apja ács volt) Elég zaklatott volt, ezért az oktató hazaengedte. A buszmegállóig sem ért el, mire megcsörrent a telefonja. A nővére hívta sírva, hogy azonnal menjen haza, majd otthon elmondja mi történt. Hazaért és kiderült, hogy az apja leesett a tetőről, és eltört a gerince! Azonnal meghalt! A hideg rázott minket hetekig! Honnan tudta, hogy az apjával valami történt! Hozzá teszem a történethez, hogy én a gondolkodás módomból fakadóan mindig a kézzel fogható dolgok híve voltam és vagyok, nem hiszek semmilyen paranormális jelenségben, szellemben, ördögben, angyalban, istenben, de ez frankón így történt!! Na erre varjatok gombot!
erre nemlessz válasz...sztem a csirke(ősi) lett előbb, egy emlős állat hozta létre...és ez idővel átalakult tojás lerakóvá, pl keveredett egy madár fajjal...ezt nem lehet tudni
Időnként szinte minden épület lehet kísértetjárta hely, ha ezek az épületek intenzív emberi érzelmek jelenlétét élték meg.
A szellemek ölthetnek hajó formát, egy egész város vagy akár egy hadsereg alakját.
Ilyen például az edgehilli fantom hadsereg esete.
Angliában a Warwickshire grófságban lévő Edgehill falu melletti
terület az angol polgárháború egyik legnagyobb csatájának
színhelye volt.
A csata során nagyon sok katona fájdalmas halált halt.
A csata után néhány hónap múlva a közelben lakók mesélték, hogy továbbra is hallják a harcoló seregek kardcsattogásainak hangját.
I. Károly király akit felkértek az ügy kivizsgálására, egy bizottságot nevezett ki. Ez a bizottság a későbbiekben eskü alatt vallotta, hogy igazak a helybeliek állításai.
A helyszínt megvizsgáló egyik kutató feljegyezte, hogy a terület
egy erős földmágneses erővonalak kereszteződésében van ami önmagában is elegendő a kísértetjárás indoklására.
Különös segélykérés az óceánon
A kapitány kabinjába küldött tengerész nagyon megrémült
amikor kinyitotta az ajtót. Egy idegen hajolt a hajónapló fölé,
kezében lúdtollal. Amikor a matróz számon akarta kérni,
hogy mit csinál, a betolakodó egyszerűen eltűnt.
A tengerész jelentése után a kapitány azonnal a naplóhoz
sietett és egy idegen kézírással bejegyzett, különös kérést
talált benne: Kormányozza északkeletre a hajót.
Az eset a múlt században történt.
A hajó, amely az Atlanti-óceán északi részén, a kanadai
partok mellett haladt, az instrukció szerint irányt változtatott,
és néhány órán belül egy süllyedő hajóra bukkant.
Amikor a legénység a túlélőket a hajóra segítette, a tengerész egyikkőjükben felismerte azt az embert, akit a hajónapló mellett
látott.
Megkérték, hogy írja le azt a bizonyos mondatot.
A két írás tökéletesen megegyezett.
Charles Coghlan esete
1899-ben a kanadai színész, Charles Francis Coghlan
egy texasi utazása közben Galvestonban megbetegedett
és meghalt. Földi maradványait nem szállították haza,
mert a Szent Lőrinc öbölben, Prince Edward szigeten
lakott, tengeren több mint 5600 km-re Galveston-tól.
Eltemették ólomkoporsóban egy gránit sírboltba.
Csontjai egy évig sem pihentek, 1900 szeptemberében
hurrikán támadt Galveston-ra és elárasztotta a temetőt.
A sírbolt is összeomlott, Coghlan koporsója pedig
kiúszott a Mexikói-öbölbe. Lassan végigsodródott
Florida partjai mentén, bele az Atlanti-óceánba, innen
aztán a Golf áramlat vitte tovább észak felé.
Nyolc év telt el. 1908 októberében Prince Edward-on
a halászok közel a parthoz megpillantottak egy vízen
úszó dobozt, amelyet már jócskán kikezdett az idő.
Coghlan földi maradványai tértek haza.
A szigetlakók félelemmel vegyes tisztelettel temették
el abba a templomba, ahol valaha megkeresztelték.
A barbadosi koporsók története
A barbadosi koporsók története minden idők egyik legkülönösebb rejtélye. A karibi sziget egyik lezárt kriptáját 12 éven keresztül több ízben is láthatatlan kezek szentségtelenítették meg.
A család végül arra kényszerült, hogy megboldogult rokonait egy másik sírboltba temesse, akik csak azután nyugodhattak békében.
A rabszolgatartó, cukornádültetvényes Chase család 1808-ban vette meg a kriptát, melyet a Oisitin-öböl szikláiba süllyesztettek,
és bejáratát egy márványtáblával zártak le.
Amikor a sírbolt a család tulajdonába került, már feküdt benne egy fából készült koporsó.
Mrs.Thomasina Goddardé. A márványlapból készült bejáratot egy éven belül kétszer kellett elmozdítani, mivel a család két gyermekét, Mary Ann-t és Dorcas-t is eltemette.
1812-ben apjuk, Thomas is meghalt. Nyolc ember cipelte a hegy tetejére az ólomkoporsót. Amikor a kriptát kinyitották, a gyászoló családtagok rémülten hőköltek vissza. Mrs.Goddard koporsója
a korábbi helyén feküdt, de azokat amelyekben a gyerekek voltak, felállítva találták, az egyik falnak támasztva.
Betörésre semmi jel nem utalt. Az emberek óvatosan az eredeti helyükre tették a két kicsiny koporsót, majd becipelték a
Mr. Chase-t tartalmazó ólomkoporsót is és a többi mellé fektették.
A kőfaragók óvatosan visszahelyezték a márványlapot a bejárat elé,
és betonnal rögzítették.
Négy évvel később egy rokon kisfiút temettek a családi kriptába.
A bejárat érintetlen volt, de a gyászolókra ismét szőrnyű pillanatok vártak. Amikor a márványlapot elmozdították, ugyanaz a gyalázatos látvány fogadta őket, mint az előző esetben.
A rend visszaállításához nyolc emberre volt szükség mivel
Mr. Chase súlyos ólomkoporsóját is a falnak támasztva találták.
Ekkor már az egész sziget a sírkamráról beszélt.
Két hónappal később újabb haláleset történt, és a kriptában megint ugyanazt a kaotikus állapotot találták.
Ugyanez történt 1819-ben, a következő temetés alkalmával is.
Mrs Goddard koporsója az eredeti helyén állt, ami kizárta a
földrengés, illetve a víz betörésének a lehetőségét.
Ellenőrizték a kőfalakat és a mennyezetet, de semmilyen
rendellenességet nem találtak.
A kriptának csak egyetlen bejárata volt, és a márványlap körüli cementezést minden alkalommal éppen találták.
1918-ban Lord Combermere, Barbados kormányzója is a megdöbbent gyászolók között volt.
Személyesen Ő felügyelte a hat koporsó megfelelő elhelyezését,
majd finom homokot szórt köréjük. Amikor a márványlapot ismét
a helyére állították, és becementezték, a kormányzó saját pecsétjét
is elhelyezte a bejáraton.
A következő év április 18-án váratlanul arra kérte a közeli
templom plébánosát, hogy nyissa ki a sírkamrát.
A hat, korábban szép sorban elhelyezett koporsó, melyek közül
a három felnőtté volt alul, tetejükön pedig a három kisebb,
most ismét szétszórva hevert a kriptában.
Mr.Chase ólomkoporsója ismét talpra volt állítva, és csak Mrs.Goddard-é feküdt az eredeti helyén.
A homokban semmilyen nyomot nem találtak, és Lord Combermere pecsétje is érintetlen volt.
A Chase család már nem tudta elviselni a kétes hírnevet, amely a sírbolt miatt alakult ki körülötte. Az összes koporsót a Crist Church temetőbe vitették át, és közös temetési szertartáson vettek végső búcsút halottaiktól.
Sir Arthur Conan Doyle A Sherlock Holmes írója aki maga is a természetfölötti erők lelkes kutatója volt, szintén érdeklődést
mutatott az eset iránt. Elgondolása szerint természetfölötti erők mozgatták el a koporsókat, mégpedig azért, mert az ólomkoporsók
késleltették a testek elbomlását.
Conan Doyle-nek ezenkívül az is meggyőződésévé vált, hogy
Thomas Chase öngyilkosságot követett el. A kripta azonban Doyle minden elgondolása ellenére is megőrizte titkát, s talán sohasem
derül fény az igazságra.
[url=http://www.indavideo.hu/video/Szellemek_kisertetek_jelenesek_es_megmagyarazhatatlan_rejtelyek?action=video_site&video_title=Szellemek_kisertetek_jelenesek_es_megmagyarazhatatlan_rejtelyek%3Ftoken%3D0ec5e6fc6c9cc1e58c71bc82d27a4234]Szellemek, kísértetek, jelenések és megmagyarázhatatlan rejtélyek Nézzétek meg!!!![/url]
[LINK]
Nos gondoltam egy picit be is tojhatunk nemde😀?
Egyszer..... nem olyan régen...... találtak egy koponyát. Ezzel semmi gond nincs, csak annyi, hogy nem szokványos, mert olyan magas volt mint 3 koponya😲
Ez nem egy torzszülött gyerek, ez nemis Földi! ez tény! Mert a szemei közel voltak(tudjátok mint az UFO) Oké semi gond nincs, gondolták DNS, háhá most örölhetsz, nem de a válasz sajnos helytelen, mivel mindössze 100 éves volt a koponya(Csillaggyermeknek nevezték el)
De DNS nem volt, pedig 2000 éves csontból is nyerhetnek DNS-t de ezt azét csinálták, hogy szépen eltusolhassák az ügyet!
Ez megtörtént eset!
Ha valakinek van hátborzongató története ossza meg velünk😀
Egyes elméletek szerint létezik egy "hasüregi agy", mely felelős lehet bizonyos élettani folyamatokért. Talán ez lehet a magyarázata a számtalan esetben leírt, járkáló halottakról szóló mendemondáknak. Meglepő módon az elmélettel maguk az orvosok hozakodtak elő, melyet a halmozott idegszövetekkel magyaráztak.
Tarantino egyik filmjének hősnője rettentően kíváncsi volt arra, vajon egy emberi fej akkor is képes-e a beszédre, ha levágják? Kíváncsisága egészen a tettekig hajszolta a film szereplőjét. A rendező szerint ez nem más, mint kreatív fantázia. Ám valójában mi is történik? Valóban teljesen igaz az a megállapítás, hogy az emberi test életképtelenné válik agy nélkül és az agyhalál bekövetkezte után a test is elpusztul? Azt is tudjuk, hogy a lefejezett csirkék egy ideig még mozognak. Ezt a tényt pedig már nem lehet reflexszerű mozgásokkal megmagyarázni. Talán a csirke feje nem olyan tökéletes, mint az emberé. Mégis megtörténhetnek-e hasonló dolgok az emberekkel? - írja a para-normal.
Bármelyik orvos tudja, mikor a fejet elválasztják az emberi testtől, a szív még egy ideig működik. Ez azt jelenti, hogy a test szervei bizony a lefejezést követően is képesek működni, ám az általánosan elterjedt hiedelem szerint a fej nélküli test nem élhet tovább. Egyszer Szentpéterváron a sajtó hírt adott egy gombászó férfiról, aki egy robbanószerkezetet fedezett fel az erdőben. A férfi felkapta a szerkezetet, mely működésbe lépett és letépte a gombász fejét. A szemtanúk szerint a fej nélküli test valamiképpen még 200 métert megtett, ebből három métert egy patakon átívelő keskeny pallón.
A második világháborút túlélő katonák is meséltek olyan történeteket, melyekben lefejezett parancsnokaik további támadásokat vezényeltek az ellenség ellen, miközben fejük egyetlen izomroston függött, vagy éppen teljesen elszakadt testüktől. A történelem számtalan ilyen esetet említ. Szemtanúk beszámoltak arról is, hogyan figyeltek meg egy hóhért, aki egy guillotine-nal kivégzett asszony fejét tartotta karjaiban. Az áldozat szemei és szája még akkor is nyitva voltak. Mindez igen különös, ám az áldozat agya még egy ideig működött így a szája nyitva volt, mintha a nő még sikoltani akarna.
Egy középkori szövegben szintén hasonló tragédiáról olvashatunk, mely egy orosz kolostorban történt 1570-ben. Kornily atya a kolostor főnöke akkoriban rendkívül népszerű volt nemcsak gyógyító képessége, hanem bátorsága miatt is. Egyszer elrendelte, hogy építsenek egy magas falat a kolostor köré, hogy megvédhessék azt az ellenségtől, ám a pap nem kérte a cár beleegyezését. Rettegett Iván azonban értesült az engedély nélküli építkezésről, így haragjában saját maga ment el a kolostorba a büntetést kiszabni. Kornily atya a kapuk mellett, kezében kereszttel találkozott össze az őrjöngő uralkodóval, ám Iván engesztelhetetlen volt. Elrendelte Kornily lenyakazását.
A kivégzést az összes kolostorlakónak végig kellett néznie. Kornily feje legördült, majd hirtelen egy rejtélyes esemény történt: a test felvette a fejet, majd megindult a templom felé. Pontosan az oltár előtt Kornily végül holtan összerogyott. Rettegett Ivánt letaglózta a rejtélyes esemény, azonnal megbánta tettét, majd gazdag ajándékokkal szeretett volna bűnbocsánatot nyerni. Az utat, melyet Kornily fejetlen teste bejárt elnevezték a "véres ösvénynek" és máig virágokkal díszítik. A mártírként számon tartott papot később szentté avatták.
1386-ban I. Ludvig Bajorország királya halálra ítélte a bajkeverő Ditz von Schaunburgot felségárulás vádjával. A nemes és négy társa vérpadra került. Halála előtt a lázadó szokatlan kéréssel fordult a királyhoz, megkérte, kegyelmezzen meg társainak, ha az ítélet végrehajtása után lefejezett teste képes lesz elfutni. A király jót nevetett a kérésen, de megígérte, hogy teljesíti. Az elítélteket ezt követően egymástól nyolc méterre felsorakoztatták. Egy éles kard süvített fel a levegőben, majd Ditz von Schaunburg feje hangos csattanás kíséretében lerepült. Ezt követően ismét furcsa dolog történt: a lefejezett ember teste felpattant és elkezdett rohanni, minél távolabb a vesztőhelytől. A nemes teste 32 lépés után esett össze. A király sokkos állapotba került a rémülettől, de betartotta ígéretét. A hihetetlen balesetet Isten akaratával magyarázták, aki védelmébe vette az elítélt katonákat.
Orvosi esetek
Mindezek olyan dokumentumok voltak, melyek az agy nélküli testek "rövid életét" írják le. 1935-ben New York-ban született egy csecsemő. A baba mindent megtett, amit egy csecsemő tenni szokott: aludt, evett és sírt. Amikor azonban a csecsemő meghalt az orvosok igencsak meglepődtek a boncolás eredményén, ugyanis kiderült, a pici embernek nem volt agya. A hihetetlen esetet tudományos rejtélyként könyvelték el. Az újabb és újabb tények csak további fejtörésre buzdították a kutatókat. Az újabb esetek ráadásul megbízható forrásokból származtak.
A híres, német idegsebész, Haufland professzor is leírt egy esetet, melyben betege megbénult, ám egészen haláláig tiszta volt a tudata. Akkoriban az orvosoknak még nem volt meg a kellő felszereltségük ahhoz, hogy bepillantsanak egy páciens fejébe , és felfedezzék a betegséget kiváltó okokat. Amikor a beteget felboncolták Haufland professzor agy helyett gerincfolyadékot talált a koponyában.
1940-ben egy 14 éves fiút szállítottak a bolíviai Nyikolaj Ortiz kórházba, a diagnózis szerint agynövekedéssel. A beteg heves fejfájásokra panaszkodott, melyek főként az éjszaka folyamán erősödtek. A fiú hamar meghalt, mivel az orvosoknak nem volt elég idejük egy életmentő operációra. A boncoláskor az orvosok olyasmit találtak, mely nemigen hasonlított az emberi agyra. Egy hatalmas tályog töltötte ki majdnem az egész koponyát, mely arra késztette a tudósokat, hogy elgondolkodjanak az orvostudomány alapelméletein.
A vallástól eltérően a tudomány máig nem tudott választ adni az ilyen esetekre. Ám úgy tűnik tényleg át kell gondolni az alapvető orvosi elméleteket. Az összetett mozgások, mint a séta vagy a futás az agyi visszacsatolás eredményeképpen mennek végbe. A "hasüregi agy" lehet az egyetlen hihető elmélet ezekben az esetekben. Amerikai kutatók felhalmozódott idegszövetet találtak a nyelőcső és a gyomor belső felszínén. A kutatók számításai szerint a "harmadik agyközpont" idegsejtjeinek száma akár 100 millióra is tehető, mely több mint a gerincagyé. Elmondásuk szerint nem egyfajta egyedüli idegszövetről van szó, hanem egy olyan formációról, mely képes az információtárolásra és az egészség, illetve az érzelmek befolyásolására.
A kutatók szerint a "hasüregi agy" a hormonkiválasztást vezényli le stresszhelyzetekben, azaz harcra vagy menekülésre biztatja a szervezetet. Bár a jelenséget még nem tanulmányozták alaposan, nem lehet kizárni, hogy ez lehet a felelős a lefejezett testek furcsa "életéért" a halál után.
Előzni kezdtem és eleinte szinte biztos voltam benne, hogy megcsinálom. Mikor a pótkocsis teherautó mellé értem úgy középtájra, észrevettem, hogy a szembejövő személykocsi túl gyorsan közeledik felém. A francba - gondoltam és padlóig nyomtam a gázpedált. Megcsinálom, megcsinálom! - mondogattam egyre hangosabban. Gyerünk, gyerünk, te szemét, gyorsulj, te ócskavas! Villogni kezdett a szembejövő kocsi, de már nem volt visszaút. Rémülten ezt kiáltottam: Isten most segíts! Jézus segíts rajtam! - ordítottam most már torkom szakadtából. Halálfélelmem volt. Innentől kezdve gyorsan történtek a dolgok, egy mozdulattal balra kaptam a kormányt, arra számítva, hogy kisiklok majd a szántóföldre és megúszom valahogy. Pechemre a szembejövő is ugyanezt gondolhatta, mert ugyanarra táncolt ki az autója, amint az enyém és ennek az lett az eredménye, hogy a két autó frontálisan ütközött egymással. Óriási csattanás és rápördültem az útra, úgy forogtam, mint a ringlispíl. A jobb első tetőtartó oszlop úgy rácsuklott a fejemre, mint a tangóharmonika. Időm sem volt felfogni, mi történik velem, mert mire egyet gondolhattam volna, már valahol máshol szálltam a kocsi felett. Alattam még hömpölygött az autóm, de én mintha már nem is lettem volna benne. Csak szálltam-szálltam, úgy öt méterre a roncs felett. Mikor átvillant az agyamon, mi is történik valójában velem, azt gondoltam: Úristen, most meghaltam, vagy álmodok? Az előbb még nagyon is fenn voltam!?... Mennyire más volt onnan nézni a történteket! Azt gondoltam: Hogy van ez? Az előbb még vezettem a kocsimat, most meg itt dekkolok öt méter magasságban, és nézem a saját halálomat. Mi a franc történik itt?!... Aztán észrevettem, hogy oda szállok, ahová csak akarok. Közben megálltak az utánam jövő autók és sietve odaszaladtak a roncshoz, mivel az én kocsim sokkal rosszabbul járt, mint a szembejövő autó. De mint később kiderült, ez csak a látszat volt, mert a másik autó vezetője kikerült a szélvédőn, és haldoklott az úttest szélén. Körbevették őt is és a roncsot is, amiben én voltam. Ami ez után következett, az nagyon meglepett. Láttam, hogy az a másik férfi kiszáll a testéből, és odaszáll hozzám.
Azt mondta: Látod mit csináltál? Én nagyon zavarba jöttem és azt feleltem: Látom, de kérem, ne haragudjon rám. Erre ő: Nem haragszom rád, mert ennek így kellett lennie, most megyek, de te még visszamehetsz, mert érted imádkoznak ott lent. Valóban - gondoltam, mert lent egy nénike imádkozni kezdett a roncs felett, hogy ne haljak meg ilyen szörnyű módon, hiszen olyan fiatal vagyok még. Érdekes módon nem hallottam az ő hangját, inkább csak valahogy éreztem a gondolatait, melyek őszinték voltak. A férfi egyre távolabb került a baleset helyszínétől, nem láttam, csak éreztem, mint ahogy azt is éreztem, hogy valami húz a roncshoz engem és a következő pillanatban, mintha lezuhantam volna, egyenesen a roncsba. A pillanatnyi emlékem a fájdalom és a még szörnyűbb fájdalom volt. Amikor elmondták nekem, hogy a másik autó sofőrje meghalt, akkor én már ezt rég tudtam.
Árvai Attila: Halálközeli élmények magyar földön
[LINK]
(vagy a villanyborotva)😆
Az edgehill-i fantomhadsereg
Időnként szinte minden épület lehet kísértetjárta hely, ha ezek az épületek intenzív emberi érzelmek jelenlétét élték meg.
A szellemek ölthetnek hajó formát, egy egész város vagy akár egy hadsereg alakját.
Ilyen például az edgehilli fantom hadsereg esete.
Angliában a Warwickshire grófságban lévő Edgehill falu melletti
terület az angol polgárháború egyik legnagyobb csatájának
színhelye volt.
A csata során nagyon sok katona fájdalmas halált halt.
A csata után néhány hónap múlva a közelben lakók mesélték, hogy továbbra is hallják a harcoló seregek kardcsattogásainak hangját.
I. Károly király akit felkértek az ügy kivizsgálására, egy bizottságot nevezett ki. Ez a bizottság a későbbiekben eskü alatt vallotta, hogy igazak a helybeliek állításai.
A helyszínt megvizsgáló egyik kutató feljegyezte, hogy a terület
egy erős földmágneses erővonalak kereszteződésében van ami önmagában is elegendő a kísértetjárás indoklására.
Különös segélykérés az óceánon
A kapitány kabinjába küldött tengerész nagyon megrémült
amikor kinyitotta az ajtót. Egy idegen hajolt a hajónapló fölé,
kezében lúdtollal. Amikor a matróz számon akarta kérni,
hogy mit csinál, a betolakodó egyszerűen eltűnt.
A tengerész jelentése után a kapitány azonnal a naplóhoz
sietett és egy idegen kézírással bejegyzett, különös kérést
talált benne: Kormányozza északkeletre a hajót.
Az eset a múlt században történt.
A hajó, amely az Atlanti-óceán északi részén, a kanadai
partok mellett haladt, az instrukció szerint irányt változtatott,
és néhány órán belül egy süllyedő hajóra bukkant.
Amikor a legénység a túlélőket a hajóra segítette, a tengerész egyikkőjükben felismerte azt az embert, akit a hajónapló mellett
látott.
Megkérték, hogy írja le azt a bizonyos mondatot.
A két írás tökéletesen megegyezett.
Charles Coghlan esete
1899-ben a kanadai színész, Charles Francis Coghlan
egy texasi utazása közben Galvestonban megbetegedett
és meghalt. Földi maradványait nem szállították haza,
mert a Szent Lőrinc öbölben, Prince Edward szigeten
lakott, tengeren több mint 5600 km-re Galveston-tól.
Eltemették ólomkoporsóban egy gránit sírboltba.
Csontjai egy évig sem pihentek, 1900 szeptemberében
hurrikán támadt Galveston-ra és elárasztotta a temetőt.
A sírbolt is összeomlott, Coghlan koporsója pedig
kiúszott a Mexikói-öbölbe. Lassan végigsodródott
Florida partjai mentén, bele az Atlanti-óceánba, innen
aztán a Golf áramlat vitte tovább észak felé.
Nyolc év telt el. 1908 októberében Prince Edward-on
a halászok közel a parthoz megpillantottak egy vízen
úszó dobozt, amelyet már jócskán kikezdett az idő.
Coghlan földi maradványai tértek haza.
A szigetlakók félelemmel vegyes tisztelettel temették
el abba a templomba, ahol valaha megkeresztelték.
A barbadosi koporsók története
A barbadosi koporsók története minden idők egyik legkülönösebb rejtélye. A karibi sziget egyik lezárt kriptáját 12 éven keresztül több ízben is láthatatlan kezek szentségtelenítették meg.
A család végül arra kényszerült, hogy megboldogult rokonait egy másik sírboltba temesse, akik csak azután nyugodhattak békében.
A rabszolgatartó, cukornádültetvényes Chase család 1808-ban vette meg a kriptát, melyet a Oisitin-öböl szikláiba süllyesztettek,
és bejáratát egy márványtáblával zártak le.
Amikor a sírbolt a család tulajdonába került, már feküdt benne egy fából készült koporsó.
Mrs.Thomasina Goddardé. A márványlapból készült bejáratot egy éven belül kétszer kellett elmozdítani, mivel a család két gyermekét, Mary Ann-t és Dorcas-t is eltemette.
1812-ben apjuk, Thomas is meghalt. Nyolc ember cipelte a hegy tetejére az ólomkoporsót. Amikor a kriptát kinyitották, a gyászoló családtagok rémülten hőköltek vissza. Mrs.Goddard koporsója
a korábbi helyén feküdt, de azokat amelyekben a gyerekek voltak, felállítva találták, az egyik falnak támasztva.
Betörésre semmi jel nem utalt. Az emberek óvatosan az eredeti helyükre tették a két kicsiny koporsót, majd becipelték a
Mr. Chase-t tartalmazó ólomkoporsót is és a többi mellé fektették.
A kőfaragók óvatosan visszahelyezték a márványlapot a bejárat elé,
és betonnal rögzítették.
Négy évvel később egy rokon kisfiút temettek a családi kriptába.
A bejárat érintetlen volt, de a gyászolókra ismét szőrnyű pillanatok vártak. Amikor a márványlapot elmozdították, ugyanaz a gyalázatos látvány fogadta őket, mint az előző esetben.
A rend visszaállításához nyolc emberre volt szükség mivel
Mr. Chase súlyos ólomkoporsóját is a falnak támasztva találták.
Ekkor már az egész sziget a sírkamráról beszélt.
Két hónappal később újabb haláleset történt, és a kriptában megint ugyanazt a kaotikus állapotot találták.
Ugyanez történt 1819-ben, a következő temetés alkalmával is.
Mrs Goddard koporsója az eredeti helyén állt, ami kizárta a
földrengés, illetve a víz betörésének a lehetőségét.
Ellenőrizték a kőfalakat és a mennyezetet, de semmilyen
rendellenességet nem találtak.
A kriptának csak egyetlen bejárata volt, és a márványlap körüli cementezést minden alkalommal éppen találták.
1918-ban Lord Combermere, Barbados kormányzója is a megdöbbent gyászolók között volt.
Személyesen Ő felügyelte a hat koporsó megfelelő elhelyezését,
majd finom homokot szórt köréjük. Amikor a márványlapot ismét
a helyére állították, és becementezték, a kormányzó saját pecsétjét
is elhelyezte a bejáraton.
A következő év április 18-án váratlanul arra kérte a közeli
templom plébánosát, hogy nyissa ki a sírkamrát.
A hat, korábban szép sorban elhelyezett koporsó, melyek közül
a három felnőtté volt alul, tetejükön pedig a három kisebb,
most ismét szétszórva hevert a kriptában.
Mr.Chase ólomkoporsója ismét talpra volt állítva, és csak Mrs.Goddard-é feküdt az eredeti helyén.
A homokban semmilyen nyomot nem találtak, és Lord Combermere pecsétje is érintetlen volt.
A Chase család már nem tudta elviselni a kétes hírnevet, amely a sírbolt miatt alakult ki körülötte. Az összes koporsót a Crist Church temetőbe vitették át, és közös temetési szertartáson vettek végső búcsút halottaiktól.
Sir Arthur Conan Doyle A Sherlock Holmes írója aki maga is a természetfölötti erők lelkes kutatója volt, szintén érdeklődést
mutatott az eset iránt. Elgondolása szerint természetfölötti erők mozgatták el a koporsókat, mégpedig azért, mert az ólomkoporsók
késleltették a testek elbomlását.
Conan Doyle-nek ezenkívül az is meggyőződésévé vált, hogy
Thomas Chase öngyilkosságot követett el. A kripta azonban Doyle minden elgondolása ellenére is megőrizte titkát, s talán sohasem
derül fény az igazságra.
[url=http://www.indavideo.hu/video/Szellemek_kisertetek_jelenesek_es_megmagyarazhatatlan_rejtelyek?action=video_site&video_title=Szellemek_kisertetek_jelenesek_es_megmagyarazhatatlan_rejtelyek%3Ftoken%3D0ec5e6fc6c9cc1e58c71bc82d27a4234]Szellemek, kísértetek, jelenések és megmagyarázhatatlan rejtélyek Nézzétek meg!!!![/url]
[LINK]
én egyszer valami hideget éreztem a nyakamon miközbe minden ablak és ajtó csukva volt. de aztán kiderült hogy mégse😆
Egyszer..... nem olyan régen...... találtak egy koponyát. Ezzel semmi gond nincs, csak annyi, hogy nem szokványos, mert olyan magas volt mint 3 koponya😲
Ez nem egy torzszülött gyerek, ez nemis Földi! ez tény! Mert a szemei közel voltak(tudjátok mint az UFO) Oké semi gond nincs, gondolták DNS, háhá most örölhetsz, nem de a válasz sajnos helytelen, mivel mindössze 100 éves volt a koponya(Csillaggyermeknek nevezték el)
De DNS nem volt, pedig 2000 éves csontból is nyerhetnek DNS-t de ezt azét csinálták, hogy szépen eltusolhassák az ügyet!
Ha valakinek van hátborzongató története ossza meg velünk😀
Üdv: Dave500